Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-19 / 1605. szám
1949. november 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal A magyar mezőgazdasági szakoktatás megalapítója Nagyváthy János 1755-ben ben Miskolcon született. Atyja asztalos volt, aki csak úgy tudta taníttatni fiát, hogy szegénydiáknak adta be a sárospataki kollégiumba. A kisdiák kiszolgálta a tehetősebb urifiukat s ezzel szerzett jogot a tanuláshoz. Iskoláinak elvégzése után főúri házakhoz szerződött el nevelőnek s igy nyílt alkalma Magyarország több vidékét bejárni, sőt külföldre is eljutott. A fiatalembernek, aki mindig nyitott szemmel járt, egész életére ki- 'ható döntő élményben akkor volt része, amikor egyik nagybátyját, a Pozsony mellett Í0 hold földön gazdálkodó Sidó Ferencet meglátogatta. De hallgassuk meg, hogy emlékezik meg erről Nagyváthy: “Alig volt annak 10 holdnál több földje és jól megélt, mert az egész kis birtok káposztás és finom zöldségkert volt. Bámultam ügyességét, mint tudta kényszeríteni a földet örök termésre, mily gyönyörű volt minden, amit termelt, és hogy aránylag mily kevés költséggel és fáradtsággal tudott termelni. Terményeit Pozsonyba szállította, ahol azon időben a ritkaságokat jól megfizették. Ö tett gazdává, nála lepett meg a gondolat, hogy a legboldogabb ember a müveit gazda.” A katonai pályát, ahol pedig fiatalon kapitányi rangot ért el, nem is tekintette igazi élethivatásnak, 33 éves korában lemondott rangjáról és 1788-ban gyakornok lett egy Bécs melletti gazdaságban. Szántott-vetett, a tehenek ellésénél segédkezett, hogy gyakorlatilag megismerje a növénytermesztés és állattenyésztés minden mozzanatát. Amikor már mindent tudott, amit a gazdaságban megtanulhatott, újra vándorútra kelt. Bejárta Európát egész Belgiumig, visszatérve pedig Pesten telepedett le és hozzáfogott első könyve megírásához. Ez a könyv, amely 80—100 esztendőn keresztül szinte bibliája volt a haladó magyar gazdáknak, 1791-ben jelent meg Pesten az előfizetők és Széchenyi Ferenc gróf támogatásával. “A szorgalmatos mezei gazda” címen kiadott könyv előtt is jelent meg magyar nyelven, főleg osztrákból fordított mezőgazda- sági szakkönyv, de Nagyváthy nem elégedett meg azzal, hogy egy külföldi szakkönyvet lefordítson, inkább vállalta a nehezebb feladatot: önálló szakmunka írását, mert mint előszavában is kifejtette “a külföldi dolgokat nem lehet általában idehaza is alkalmazni.” Hadd adjunk egy kis Ízelítőt “A szorgalmatos mezei gazdádból. Ilyen fejezetcímei vannak: A szemes gazdának tudnia kell, mi teremne meg jól földjében. — Jobb, ha a gazda többfélével, mintha csak eggyel gazdálkodik. — A jobbításokra a költséget nem kell sajnálni. — A gazdaság mesterségét oskolában is szükség volna taníttatni. A rövid fejezetek gyakorlati , példákkal, nagy elméleti tudással fejtik ki az egyes kérdéseket. A trágyakészitésről azonban már 20 oldalt ir, olyan alapvetően fontosnak tartja. Vetésforgó, vetőmag, a növények termesztése és feldolgozása, a kultúrnövények betegségei és kártevői, mind helyet kapnak ismertetőjében. Felhívja a figyelmet a rétek javítására. Határozottan ellensége a nagy pusztaságoknak, amelyekhez annyi magyar romantika fűződött. “A pusztákon való legeltetésre — írja — csak a nyomorúság készteti a gazdát. Ha a rétjavitásra elegendő szénát termelnek, erre semmi szükség nem lesz.” A kerti mivelésnél külön szól a házi konyhakertről és a piacra való termelésről. A melegágy, a palántanevelés után a gyümölcsfák nemeit sorolja fel. Faiskolák létesítését ajánlja a gazdáknak. Szőlőmivelés, borcsiná- lás, erdők kezelése, fásítás kérdéseit is szakértőként dolgozza fel. Külön részt foglal el az állattartás, ló-, szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztés ismertetése. Hogy egy ágazatát a mezőgazdaságnak milyen részletesen dolgozza ki, arra jó példa a fajták tulajdonságainak felsorolása után rámutat a követendő tenyészirányra, az istállózás előnyeire, a fejés, a vaj és sajtgyártás módjaira. Még arra is felhívja a figyelmet, hogy a tej- savó a sertéstartásnál értékesíthető legjobban. A több mint ezeroldalas szakkönyv meggyőző bizonyítéka a 36 éves Nagyváthy János kivételes tehetségének és képességének. Hatása megjelenésekor olyan átütő erejű volt, hogy Széchenyi Ferenc gróf és Feste- tich György gróf egyszerre hívták meg jószágkormányzónak Nagyváthyt, aki a keszthelyi meghívást fogadta el.-Festetich György gróf, akivel Nagyváthy még katonáskodása idején barátkozott össze, hat éven keresztül igen nagy hasznát vette annak, hogy egy gyakorlati tudású és érzékű, tervekkel teli, nagytudásu, gondolatokban nagyon gazdag inspirátor élt mellette. A grófi dilettáns túlzott becsvágyát még az sem elégítette ki, amikor Nagyváthy tanácsára 1792-ben felállította a csurgói gimnuziumot. A rendi ország Festetichet ünnepelte az iskolaalapításokért, az ' igazi magvető háttérben maradt. Már működésének első évében, 40 ives kéziratos könyvben adott utasításokat a gazdasági számvitel bevezetésére. A következő évben, 1793-ban körlevelet irt a gazdatisztekhez a birkák nemesítése tárgyában. Mivel ezek se bizonyultak elegendőknek, akkor vetette fel,'hogy a gazdatisztek képzésére főiskolát kellene alapítani. így indult meg a tanítás 1797-ben a Georgikon- ban. A nagybirtokon élő Nagyváthyt nem tette elfogulttá az a szolgálati viszony, amely a grófi uradalomhoz fűzte, könyvében mindig a kisemebereken akar segíteni. Külön röpiratot is jelentetett meg, amelyekben inti a nemességet, hogy jól bánjék a jobbágysággal, nehogy katasztrófa következzék. Ugyanebben a röpiratban kívánta a zsidók emancipációját is. Nagyváthy János Festetich gróffal teljes meghasonlásában 43 éves korában, csalódottan vonult vissza s Csurgón telepedett le. A hatalmas birtok helyet egy kis puszta kertecskébe szorult, de a tespedés itt sem tudott egészen urrálenni rajta. Már 1797 telén 200 gyümölcsfát ültetett el a kertben. Különösen szépen virágzásnak indultak a meszes talajban őszibarackfái. Aztán barátkozni kezdett a környékbeli birtokosokkal és gyakorlati tapasztalatokat gyűjtött a gazdálkodásról. A nagy lendületet azonban, mely a “Szorgalmatos mezei gazdát” életrehivta, derékbatörte Festetich méltatlan eljárása és csak 1810-ben kezdett újból gazdasáNEM ENGEDELMESKEDŐ TUDÓSOK Úgy itten, mint Angliában egymásután dobják ki az olyan tudósokat, tanárokat az állásaikból, akik nem engedelmeskednek a tőkés osztálynak, illetve annak képviselőinek. Ezt rendesen eldugott hírek formájában, néha még úgysem adják a nép tudomására a “SZABAD SAJTÓBAN”, mivel nekik szabad, de nem tanácsos az ilyesmit megírni. John D. Bernal, a londoni Birkbeck egyetem tanárát kirúgták az állásból, mert azt merészelte mondani a Moszkvában tartott tudósok gyűlésén, hogy a tőkés osztály által uralt országokban a tudományt is arra használják, hogy a népet meg- kinbzzák, elpusztítsák. Mi tudjuk, hogy mennyire igaza volt Bernal tanár urnák és ez a tudós, nem is olyan kismiska. Amikor még nem volt bűn az oroszokkal társalogni, 1944-ben, az angol reakciós kormány is Bernal tanárt, tudóst bízta meg az Európa megtámadásának tervei tudományos előkészítésével. Ugyanis a katonatisztek mellett, ilyen tudósokra is szükség volt a terv kidolgozásánál. Amig a reakciós Church- hillék megbíztak benne, a munkás köpeny alatt működő Be- vinék már nem bíznak benne, kirúgták az állásából, mert a valóságban tudós, és azt nem hajlandó áruba bocsájtani. így tesznek minden tőkés rendszeren alapuló országban, mert az ilyen igazi tudósokra, szókimondókra. nekik nincsen szükségük. Milyen sok Scott Nearing és másnevü tanárokat raktak ki itten is a demokrácia nagy dicsőségére, mert megmerték mondani az igazat. AZ AMERICAN FEDERATION OF LABOR VENDÉGEI Egy közmondás “az egyforma tollú madarak szoktak csoportosulni.” így van az a munkásgi szakkönyveket imi. De ezek a könyvek már csak halála után jelentek meg. 1819-ben bekövetkezett halála utáni évben jelent meg a “Magyar házi gazdasszony” című, 1821-ben a “Magyar praktikus termesztő” és a “Magyar gazdatiszt” cimü könyve. A “Magyar praktikus tenyésztő” cimü könyve pedig 1820 és 1836 között négy kiadást ért el. Ezek a szakmunkák méltán sorakoznak Nagyváthy első könyve mellé. “Meghalt tisztes szegénységben”, hirdeti a csurgói temetőben levő síremléke, de nagy álma, amelynek megvalósulását derékbatörte Festetich György gróf féktelen érvényesülési vágya, most újból aktuálissá lett: műveltté tenni, tudással fegyverezni fel a magyar földmivelő- ket, hogy boldog országgá váljon a szegény Magyarország. Kertész Dániel (Magyar Mezőgazdaság) szervezetek között is. Például milyen csata folyt a CIO-nál is a sárga és a vörös vezérek között, sokkal jobban marták egymást, mint az igazi ellenségeiket, a gyárosokat, amig a vörös tolluakat kimarták. Mostan az AFL hívta és vendégül látja, az angol szakszervezet hasonló sár- gatollu tagjait. Ha nem is hallottunk volna ezen angol munkásvezérekről, csak azt a tényt kellene szemelőtt tartani, hogy az AFL nem haragszik rájuk, sőt nagyon is kedves vendégképen a keblükre ölelték őket, jó bizonyíték arra, hogy azok is a munkásság árulói, mint az AFL vezérei. Ennek bizonyítására csak annyit hozunk fel, hogy innen a szomszéd Kanadából a CIO konvencióra delegátusok lettek kinevezve, illetve megválasztva, jó harcosok, de vörösre festett delegátusok, akiket az amerikai State Department nem engedett átjönni, még egy néhány napra sem. i Ezen vendégséggel kapcsolatosan azt hallottam, hogy egy magyar, volt kommunista, illetve Rajknak és társai egyike ezelőtt két héttel megérkezett New Yorkba és esküt tesz Rajk és társai igazsága és ártatlansága felől. Csak azt jó volna megtudni, hogy ha Rajk és társai és ez az illető nem voltak amerikai kémek, ügynökök, akkor hogyan tudott ő ilyen gyorsan ide bejutni? Hogy van az, hogy innen a kommunistákat deportálják, de az ilyen Rajk féle kommunistákat meg importálnak, minden kvóta nélkül. Nem kell várakozni, kész a vizűm, még a repülőgép is, itten is szabadon dicsérhetik az Istent és volt társaikat, szidhatják a másféle kommunistákat? Ezen volt Rajkistának az uno- kaöccsétől is csak azt kérdeztem, hogy lehet az, hogy az ő nagybácsija olyan gyorsan ide tudott jönni, amikor ezrek vannak, akik nem voltak semmiféle kommunisták, még sem kapnak vízumot, beutazási engedélyt, A HÍREK nyomában
