Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-11-19 / 1605. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act «f March 3. 1879

VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 NOV. 19

NO. 1605 SZÁM

Munkába álltak az acél robotosok

HETI KRÓNIKA

A U.S. STEEL IS MEGEGYEZETT A SZTRÁJKOLÓKKAL

PITTSBURGH — Phillip Murray a CIO unió elnöke közölte a szervezet vezetőségével, valamint a sajtó képviselőivel, hogy a Bethlehem Steel szerződése alapján megegyzésre jutott a U.S. Steel korporációval és 150.000 munkás a november 14-én kezdődő héttel munkába lép.

A U.S. Steel, Amerika legnagyobb acéltelepe. Ezzel az öt legnagyobb acélgyár aláírta a unió követelését a nyugdíj alap megteremtésére. Öt kisebb gyár, amelyekben az ipar 35.000 munkása dolgozik, ugyancsak aláírta a szerződést, melynek értelmében a biztosítási költségeket teljes egészében az acél gyárosok fizetik.

A megállapodás jóleső örömet váltott ki nem csak az acéliparban foglalkoztatott munkásoknál, de szerte az országban, megerősítve azt a tételt, hogy a munkások szervezett erején a legbiztosabban megtörik a gyárosok kapzsisága, féktelen kizsákmányolása.

HÚSZNAPOS FEGYVERSZÜNET A BÁNYAIPARBAN

John L. Lewis, a bányászunio elnöke az elmúlt héten azzal lepte meg a makacskodó bányatulajdonosokat, de nemkülönben magát a bányász unió félmillió tagságát is, hogy november 30-ig visszarendelte a munkásokat a bányákba, a termelés tovább foly- folytatására.

Mint várni lehetett a bányabárók zsoldjában álló sajtó és rádió ezt a harc elbukásának minősitik, mig a unió részéről azt jelentik, hogy egyrészt a kormány ténykutató bizottságának van szüksége arra, hogy a következő napokban zavartalanul szolgálhassák az ügyet, másrészt a sztrájk elhúzódásáért a unió minden felelőséget a bányabárókra hárít a munka újbóli felvétele által is.

Cyrus S. Ching szövetségi békeközvetitő annak a reményének adott kifejezést, hogy december elsején a bányászok kész szerződésük alapján folytathatják a termelést, hogy minden szénszükséglet az országban kielégülést nyerjen.

Felolvasztott vasfüggöny

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Jugoszláviát is a vasfüggöny mögé helyezte Churchill, valamint ennek folytán az amerikai lapok és agitátorok. Csak mostan olvasztották le ezt a vasfüggönyt és Blair Moody cikksorozatban ir Titoról és országáról. A cikksorozatban sokszor emlegeti a michigani szenátort, Fergusont is, aki vele együtt utazgat és még néhány más amerikai politikus és újságírót.

Hogy mostan le is közlik mindazt, amit az utazgató újságírók megírnak és talán nem is egészen Írják át, nem bizonyítja azt, hogy ezelőtt nem jártak ottan üyen újságírók és nem írtak onnan üyenforma cikkeket, hanem csak azt, hogy nem közölték azokat, mert nem volt rá megadva az engedély. Várni kellett nekik, amig a hatóság és a State Department felolvasztja azt a képzeletbeli “VASFÜGGÖNYT” amelyet Jugoszlávia köré is húztak az amerikai lapok és azok urai.

Például még tavaly nyáron is. minden kibocsájtott amerikai útlevélre rávolt nyomtatva,

\ hogy nem érvényes Jugoszláviába és nem is adtak ki még jugoszláv születésüeknek sem útlevelet. Még George Seldesnek sem akartak adni, aki ott akart széjjelnézni.

Ezzel szemben mi, akik Magyarországon jártunk láthattuk, hogy például a Margitszigeti szálloda csak úgy hemzsegett az amerikai tisztektől és azok családjaitól, illetve kedveseiktől. Ugyan csak tudjuk, hogy sok amerikai újságíró volt állandóan Budapesten és nagyon ritkán közölték a jelentéseiket, vagy ha közölték, annyira átírták, hogy azok nem ismertek rá és szégyenkeztek miatta, mégis, még ma is fentartják a “VASFÜGGÖNYT” az amerikai lapok Magyarország körül, nem közlik az ottlevő tudósítóik jelentéseit, vagy kiferditve, ha közlik. Mert a vasfüggönynek ott kell lenni, amint a tőkés rendszer prófétája Churchill megjósolta. Ha nincs ott, akkor oda teszik, de a prófétát nem lehet cserbenhagyni.

(Folytatás a 4-ik oldalon)

Az utóbbi időben e helyen nagyon keveset foglalkoztunk a magyarországi helyzettel és ügyekkel. E sorok Írójának az egyéni véleménye határozottan az, hogy ma már teljesen szükségtelen sőt unalmas, az az állandó vállveregető dicsérgetés, melyet egyes irógárdisták folytatnak hétről-hétre lapunkban. A magyarországiaknak ez ma már nem használ, sőt előbb sem vártak arra, hogy tőlünk amerikai magyar munkásoktól kapjanak útmutatást. Elvégezték és végzik a nagy harci munkájukat, úgy, ahogy az adott helyzet és körülmények között a legjobbnak látják. A nagy forradalmi változásnak mely Magyar- országon történt, elsősorban annak, hogy a földesúri munkás- nyuzó hatalmat elsöpörték, any- nyira megörültünk, hogy azóta mást sem tettünk csak a vállai- kat veregettük. Ez érthető is azoktól, akik leginkább a régi munkásnyuzó királyi, grófi, földesúri zsarnokság miatt vették kezükbe a vándorbotot.

Az átmeneti örömünnep nem tarhat örökké és a vállverege- tést sem lehet állandósítani, mert ezzel olyan helyzetet teremtünk, hogy saját magunk is válveregető jánosokká változunk át és akkor is örülni fogunk, amikor sírni kéne s vállat veregetünk akkor is, amikor szemrehányást kéne tenni. Egyszóval abba a hibába esünk, amibe az itteni régi és újonnan menekült nyilasok sülyedtek bele, persze megfordított formába, ők mindenben a legmélyebb gyűlölettel viseltetnek a mostani magyar ügyek iránt, mi pedig a legteljesebb szeretettel. A gyülöleti vakságból lehetetlen a tisztánlátást előidézni, ellenben a szereteti vakságból a tisztánlátás még mélyebb szeretetet teremt meg.

Az amerikai helyzetben a magyar nemzet gyűlölői, még gyűlöltebb ellenségekké’ fajulnak, mig azok, akik mindenben és minden tekintetben a magyar nép oldalán állottak, még nagyobb szeretettel viseltetnek a magyar nép harca iránt.

Az amerikai magyar társaséletben ez volt a párhuzam a forradalom kezdete óta és nyugodtan bevallhatjuk azt, hogy a magyar nép tényleges harcához a dicséreten kívül semmi egyébb támogatást nyújtani nem tudtunk. A dicsérgetéseken kívül mi reánk öntudatos amerikai magyar munkásokra hárult volna az a feladat, hogy az itteni nyilas reakciót, legalább annyiban ellensúlyozzuk, hogy az itteni öntudatlan tömegek félrevezetésénél ne arathassanak babérokat. Sajnos ezt nem tudtuk végrehajtani, sőt még talán oda sem jutottunk el, ezeknél a tömegeknél, ahová a Horthy uralom idején eljutottunk, amikor mégis sikerült bizonyos tömegeket az amerikai Horthy betyárok karmaiból kiemelni.

Az amerikai magyar nyilas reakció az utóbbi négy évben ugyanott van, ahol kezdetben volt, sőt még inkább erősödött azáltal, hogy a másik nagy napilap a Szabadság is, mely kezdetben legalább ingadozva a magyar nép oldalán állt, most már teljesen az idemenekült nyilas bitangok mellett van szintén. A másik nagy napilap az Amerikai Magyar Népszava, mely a Horthy kormány szu')- venciós szócsöve volt mindig, y mely nem riadt vissza kezdetben még Hitler dicsőítésétől sem, állandóan legnagyobb rágalmazA- si harcot folytatja a mostani magyar rendszer ellen. Ez a két nagy napilap most egy kézben van, igy aztán mint hatványozott erővel még inkább képesek az amerikai magyar közvélemény irányítására. Azt lehet mondani majdnem az összes hetilapok e két napilap politikai járszallagján haladnak. Az volna hát jó, a sok dicsérgetés helyett, ha az amerikai öntudatos munkásság egységes harcot tudna szervezni és sikerrel folytatna ezeknek a politikai kalandoroknak a visszaverésére, és lehetetlenné való tételükre. Ameddig mi amerikai magyar- munkások erre képtelenek leszünk, a mi dicsérgetésünk még a szentelt víznél is kevesebb értékké! bírnak.

De, ahogyan nem sok értelme van a dicsérgetéseknek, ugyan úgy semmi értelme sem volna jelenben a szigorú kritikának a magyar ügyekben és különösen abban a helyzetben, amilyenben az egész világ gazdasági és politikai viszonya áll. A “kritikai” részt elintézi a nyüas bitangok szócsöve az Amerikai Magyar Népszava, mely csaknem minden nap a magyar belügy és külügyekről vezércikkezik. Az egyik vezércikkének részletét itt közöljük szószerint, melyet arról a jelmondatról irt, hogy “tiéd a gyár”.

“Ma a dolgonak abban a