Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-12 / 1604. szám
1949. november 12. B £ B M 9 N K A S 7 oldal HÍREK MA6YAR0RSZÁ6B0L A NÉP HOZZA LÉTRE, A NÉP HAJTJA VÉGRE (Részlet a magyar nyomdaipar lapja a “Betű” fenti cim- mel közölt ötéves terv részleteinek ismertetéséből. — Szerk.) Az ötéves terv már nem ujjá- épit, hanem újat épit. Fő feladata a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. Megvalósitá- sával megszilárditjuk a munkás- osztály hatalmát, erősitjük hazánkat, mint a békefront erős bástyáját. 5 év alatt országunk többet fejlődik, mint a kapitalizmusban 50 év alatt. Uj gyárak, uj üzemek épülnék, uj gépeket állítunk be, amelyek nagy mértékben megkönnyítik a dolgozók munkáját. Az előirányzott 47 milliárdos összeg több mint ötször nagyobb, mint amennyit a hároméves terv folyamán beruháztunk. Az ötéves terv folyamán egyetlen esztendőben többet fordítunk a tervre, mint amennyit 3 év alatt fordítottunk. Az előirányzott beruházási összegből kulturcélokra 2 és félmilliárd forintot fordítunk. A kultúra elsősorban a papíron, különösen a nyomtatott papíron keresztül jut el minden dolgozóhoz. Nyomdaiparunkra vonatkoztatva számokban ez azt jelenti, hogy nyomdaipari termelésünket 50 százalékkal fogjuk emelni. Miután a terv szerint az életszínvonal, az 1938-ast alapul véve, másfélszeresére fog emelkedni, biztosítva lesz a teljes foglalkoztatottság a papíripari dolgozók számára is. Az emelkedő életszínvonal szükségessé teszi a papíripari cikkek előállításának fokozását. A magasabb életszínvonal jelentkezni fog a papíriparban is különféle dobozok keresletének emelkedésében (szappan-, cipő-, fogpaszta- stb. doboz), a cigarettapapirgyártás fokozásában és nem utolsó sorban az óriási méretű építkezés következtében cementeszsákok nagymérvű keresletében. Ötéves tervünk középpontjában nehéziparunk kifejlesztése áll. A mohácsi kombinát felépítése Magyarországon eddig még soha nem látott hatalmas üzemet fog létrehozni. Vidéki mezőgazdasági városainkból ipari városokat fog létrehozni. Tervünk megvalósításához 300.000 jól képzett uj ipari munkásra van szükségünk. A magyar ipar termelése az 1949. évinek több mint kétszeresére fog emelkedni. A mezőgazdaság fejlesztése, a villany bevezetése falun és a gépesítés magával fogja vonni a parasztság kultúrájának emelkedését. Gazdasági helyzetünk lehetővé teszi kulturális szükségleteink megnövekedését és kielégítését. Az ötéves terv a régi, népéhez hü és az uj, most felnövő értelmiségiek elé is, soha nem látott távlatot nyújt. Az uj gépek, az uj gyárak, az uj házak tervezése és építése hatalmas lehetőséget nyújt az értelmiség jó munkájának. Ötéves tervünk megvalósításának első feltétele a hároméves tervünk maradéktalan teljesítése. Ehhez szükséges, hogy dolgozóink egyre javuló munkafegyelme mégj óbban megszüár- duljon, az egyéni verseny még nagyobb méretekben elterjedjen. De tovább kell fejlesztenünk az egyéni felelősség elvét is, mert ahhoz, hogy termelékenységünket növeljük, ez feltétlenül szükséges, igy tudjuk megteremteni a javak nagyobb mennyiségét, ami az életszínvonal emelkedésének döntő feltétele. Dolgozóinknak tudatában kell lenni, hogy munkájuk fontos a nemzetgazdaságunk számára, tudni kell azt is, hogy a szocializmus — a boldogabb jövő — csak az egyéni jó munkán keresztül valósiulhat meg. A szocialista munka fokozott felelősséget jelent az állam vezető ereje, a munkásosztály számára. MEGSZŰNT A MUNKANÉLKÜLISÉG — JELENTKEZIK A SZAKMUNKÁSHIÁNY Budapest utcáin érdekes plakát jelent meg, melyet az Ország Munkaerőgazdálkodási Hivatal adott ki. A plakát világoskék mezőjéből sötét, éles vonalakkal ugrik előre a szöveg: “Ifjúság! Fiuk és leányok! Jelentkezzetek iparostanulónak! Ezzel az ötéves tervet, saját és családod jövőjét szolgálod.” Aki megáll a plakát előtt, elolvassa és arra gondol: “Miért van erre szükség? Nincs talán elegendő iparostanuló, vagy kevés a szakmunkás?” A válasz: Magyarországon a munkanélküliség helyét a munkáshiány foglalta el. Beszéljen erről néhány szóval az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal egyik vezetője: — A munkanélküliség lényegében már megszűnt nálunk és most már ott tartunk, hogy például júliusban tizenháromezer munkahely betöltetlen maradt a magyar iparban. Számunkra ez a tény elsősorban örömöt jelent — de gondot is és egy egész sor újabb feladatot a munkaerő- hiány leküzdésére. A feladatok megoldásán, a munkaerőhiány leküzdésén dolgoznak az üzemek, vállalatok Százai. * Nézzük meg, hogyan segít magán például a Ganz Villanygyár — ahol komoly munkaerőhiánynyal küzdenek: — Már munkába tudnánk állítani 200 uj szakmunkást — igy kezdi Erdős Imre a vállalat- vezető helyettes — és ez csak a negyedévi szükségletünket elégítené ki. — Hiányunk van a gombolyi- tókban, a transzformátorszerelőkben, az erőmüvek, adók szerelésében. És nemcsak szakmunkásokban van hiány, hanem értelmiségiekben is. Már most, de a jövőben még fokozottabban követeli meg a terv az uj eletkromérnökök beállítását. Hogyan segítenek a munkáshiányon? Elsősorban átképzéssel. Három műszakban folyik az átképző tanfolyam. Ebben a hónapban huszonhét esztergályos vizsgázik le. Gépmunkásokból, segédmunkásokból — hathónapos átképzés után — szakmunkások kerülnek ki. Folyik az átképzés a gombolyitóban, az öntődében. Tervbevettek egy erőmű-mérnöki átképző tanfolyamot is. Az év elején a gyárban még csak 400 iparostanulót képeztek most már a termelés egyre nagyobb ütemének és a szakmunkáshiánynak megfelelően nyolcszáz iparostanuló képzéséről bondoskódnak. Sirató Rudolf esztergályos, átképzős, következőként mondja el véleményét: — Gyermekkoromban megtanultam félni a munkanélküliségtől. Tizenkét éves voltam, amikor meghaltak szüleim. Egyedül maradtam, szemben a kétségbeejtő sötét jövővel. Éhesen, rongyosan jártam a munkaközvetítőket — de munkát nem kaptam soha. Pályaudvarokon, vásárcsarnokokban cipeltem a csomagokat az urak után. Sirató Rudolf félelme a munkanélküliség miatt örökre megszűnt és szakmunkás lesz. Vagy nézzük Éliás Józsefet az öntődéből. Két hónap múlva szakmunkás lesz ő is. Éliás József életében uj korszakot nyit meg ez a szó. Néhány évvel ezelőtt még álmodni sem mert volna erről, de még arról is nehezen, hogy munkát kap. A felszabadulás előtt mezőgazdasági munkás volt, napszámos. Mit jelent ez: mindenki tudja — éhbérért robotolni. Szakmunkáshiánnyal küzdenek Magyarországon, öröm és gond párosul itt egymással. De ezt a gondot szívesen vállalják — mert a szocialista épitőmun- ka győzelme, a munkanélküliség végleges leküzdése tükröződik benne. A TANYA VILÁGRA IS KITERJESZTIK AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLENŐRZÉST Szegeden befejeződött az Orvosegészségügyi Szakszervezet nőgyógyász szakcsoportjának a vándorgyűlése. Több fontos előadás után dr. Hirschler Imre. a nőgyógyász szakcsoport főtitkára rámutatott arra, hogy az ötéves terv során felszámolják a tanyavilág elmaradottságát a szülészet területén is. A jövő évben már külön orvosbrigádok alakulnak. A brigádok feladata lesz felülvizsgálni a szülési ügyek elmaradottságát a tanyavilágban. Ezek az orvosi munkaközösségek azonban nemcsak az elmaradottság okát derítik fel, de a Tudományos Tanács támogatásával megvalósítják a segítés módjait is. Már jelenleg is az ország húsz helyén működik járási egészségügyi szolgálat. Számuk a jövőben emelkedik. Külön gépkocsi áll rendelkezésükre, amellyel minden falut és tanyát végigjárnak az egészség- ügyi szolgálat megbízottai és felkeresik a terhes vagy gyermekágyas anyákat, hogy segítséget nyújtsanak nekik. ÁLLAMI KÖZPONTI REUMA KÓRHÁZ A magyar fővárosban és országszerte egymásután nyílnak meg a különböző egészségügyi és tudományos intézmények. Legutóbb a Lukács- és a Csá- szárfürdökben megnyílt az Állami Központi Reumakórház. A Lukács- és Császárfürdőkben a múltban is működött reumakórház. A régi tulajdonosokat azonban nem a dolgozók egészsége, hanem az üzleti eredmény érdekelte, amit mutat az is, hogy a 240 ágyas kórházban csak 60 beteg volt, akit a különböző betegpénztárak utaltak be. A többi helyet azoknak tartották fenn, akik meg tudták fizetni a drága kezelést. Ennek az áldatlan állapotnak a kórház állami kézbe vétele vetett véget. A szállodai szobákat kórtermekké alakították át. Itt nyernek gyógyulást az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) és a Bányapénztár reumás betegei. Jelenleg 215-en vannak beutalva a kórházba. A kórház vezetősége nagy gondot fordít a betegek gyógykezelésére, ellátására és szórakoztatására. Az uj Állami Központi Reumakórháznak nemcsak az a feladata, hogy a reumás megbetegedések gyógyítását végezze, hanem a kórházhoz tartozó kutatóintézet munkáján keresztül uj gyógymódok bevezetésével meggyorsítja a reumás dolgozók teljes gyógyulását. IGY DOLGOZIK DÓZSA NÉPE Hires város a magyar Alföldön Kecskemét! Hires gyümölcséről, gazdag terméséről, de különösen kitünően működő termelőcsoportjairól. A kecskeméti dolgozó parasztok nagy része hamar felismerte a boldogulás útját és termelőcsoportokba tömörült Itt van például a Dózsa György nevét viselő csoport, 35 taggal, 400 holdjával, rengeteg jószágával. A nagy major, a csoport központi épülete udvarán asszonyok gyűjtik egybe a jóil- latu dohánylevelet, mosolygó káposztát és sárga gyöngyként csillogó kukoricát. Az emberek zsákokat dobnak a vállukra, sietnek ki a mezőre, hogy a szántó traktor nyomában haladó vetőgépet ellássák maggal. Jókedvűen, szaporán megy a munka, érdemes dolgozni: a csoport tagjainak szép készpénzjövedelme volt az idén. Ezenkívül mindenkinek akad jószága a ház körül is s a kertben megterem a sok kecskeméti nevezetesség, gyümölcs, meg zöldség. Nemsokára végetér az őszi szántás. A bevetett földek, mint elrendezett puha szőnyegek veszik körül a tanyákat, ahol télire is akad tennivaló. Nem hosszúak már a téli esték. Tanulással töltik ki. Olvasnak, tanulnak a csoport tagjai, évszázadokat pótolnak be hónapok alatt. Messze járnak már azok az idők, mikor a Le- gyescsárdába, szárított békával mérgezett, erősített bort ivott a puszta népe, hogy elfojtsa gondjait . . . Kecskemét most lesz igazán hires város és Dózsa uj világot teremtő népe teszi azzá.
