Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-11-12 / 1604. szám

1949. november 12. bermu m k A ö 3 Oldr! A történelem megismétlődik (a.l.) Minden nagyobbszerü esemény kihatással van az egész társadalomra. Az emberiség történetében mindig voltak ellenté­tek. A szocialista elmélet, amely egy igazságosabb társadalmi rendszer gyakorlati alapját kell, hogy képezze azzal a gondolattal, hogy az emberi társadalom sokkal tökéletesebb lehet, ha az alap­vető hibákat abból kiküszöböljük. Az emberek társadalmi osztá- lyozódását, kizárólag a gazdasági különbözetek hozták létre. Amióta a magántulajdon rendszere irányitója a mai társada­lomnak, azóta a vagyon nélküli tömegek elkeseredett harcot foly­tatnak az élet javainak megszerzéséért. Magát a munkásmozgal­mat is a fentnevezett küzdelem az élet javaiért hivta életre. Azok a harcias elemek, akik bátran vették fel a harcot az összes kizsák- mányoltaknak érdekébe mindig nagy áldozatokat hoztak. A nagy tömegek közömbösen, de mindig szívesen fogadták azokat az elő­nyöket, amit a harcias kisebbség kikényszeritett. Minden félreértés nélkül megmondhatjuk, hogy a munkás- mozgalom építői is állandóan a harcias kisebbségből kerültek ki. A fekete lista, a börtön, megkinzások, sokszor kivégzés volt osztályrészük azoknak, akik mindig bátran az első sorban har­coltak. A munkásosztály közömbössége nagyon sokszor magára hagyta azoknak sorsát, akiket a kapitalizmus áldozatul szemelt ki csak azért, mert bátran harcoltak a munkásosztály ügyéért. Az amerikai munkásmozgalomba is sok belső harcok dúltak és azok az elemek akik mindig kezdeményezői és tényleges veze­tői voltak ezen harcoknak, végeredményben a kapitalista osztály érdekeit szolgálták a munkások rovására. Ezek a történelmi nevezetességek éppen mostan játszódnak le a CIO belsejében. Az a harcias kisebbség, akik tényleges építői voltak a CIO-nak, ma a fekete listára kerültek és úgyszólván ki- ebrudalták őket abból a szervezetből, amelynek alapkövét ők rak­ták le. Most, amikor a vörös hisztéria elérte tetőpontját a CIO kebe­léből vörös jelzővel ellátva távolitják el mindazon haladó eleme­ket, akik hívei és végrehajtói a tagság akaratának. Minden emberi érzés nékül bélyegeznek meg milliókat és nyíl­tan megmondják a kapitalista osztálynak, lássátok ezek a vörö­sek, mi már kiközösítettük a CIO kebeléből, ti meg vonjátok meg tőlük a munkaalkalmat. A CIO megalkuvó vezetőségét nem a munkásosztály szolidaritása vezényli ebben a alávaló munkájá­ban, csak az óhaj, hogy a kapitalista osztálytól várják az elisme­rést. Már most, még a konvenció be sem fejeződött, fölhívják a munkáltatók figyelmét, hogy a kizárt baloldali elemekkel kötött szerződéseket egyszerűen semmisítsék meg. Abban a tudatban, hogy az osztálybiróság úgyis nekik fog igazat adni. És esetleges sztrájkok esetén a CIO reakciós vezetősége hajlandó “szervezett” sztrájktörőkkel a sztrájkolok helyét betölteni, amit már néhány éve folytatnak. A közel jövőben úgy a CIO-ban, mint az AFL-ben erény lesz a sztrájktörés. A CIO-ból kizárt szervezetek egyik nagy csoportja az UE (United Electric Workers) amely szervezet 450 ezer tagot szám­lál, azután még vagy másik 10 különböző iparokban szervezett munkások. A tanúság az, hogy a reakcióval közösen nem lehet osztály­harcot vívni. Azok, akik tényleg a munkások igazi harcát akarják vívni egy jobb társadalomért, azoknak az osztályvonalon kell épí­teni a szervezeteiket. Az IWW sohasem tért le az osztályharcról, azért maradtak mindig távol a reakciósok, meg a politikusoktól. A CIO jelenlegi konvenciója nyíltan kijött a haladás ellen, ezzel azután példát szolgáltatott mindenki részére, hogy a CIO ténylegesen a kapitalizmus védbástyája és az AFL nyomdokán halad. Nyugdíj a dolgozóknak (Folytatás az 1-sö oldalról) Demokrácia a szomszé dók között No de ne búsuljunk, a napok­ban három hónapi vakációra ment kongresszus tagjai mie­lőtt elhagyták Washingtont, egy uj nyugdíj törvényjavaslatot fo­gadtak el, amely az átlagos 25 dollárról 50 dollárra vagyis évi 300 dollárról 600 dolárra ameli a mi nyugdijunkat, de csak úgy, ha majd azt a jövő évben össze­ülő szenátus tagjai is jóváhagy­ják. Miért van az, hogy a kizsák­mányoló osztály és azok közegei, ily gyéren, ily mostohán bánnak az elszegényedett, a nyomorban szenvedők, a javakat előállító milliókkal. Miért? Egyszerűen azért, mert a bérrabszolgák mil­liói nincsenek osztálytudatos szervezetekben tömörülve. Ere­jüket, amely a termelés és szét­osztás színhelyén nyilvánul meg, ósdi elvalult szakszervezetekben vagy vörösfaló Murray, Reu- ther féle ipari szervezetnek csú­folt csoportokban egyesitik. Sem az AFL sem a CIO nem nevel’- tagságát osztályharcra sőt el­lenkezőleg, szövetkeznek a ki­zsákmányoló osztállyal, a mun­káltatók szövetségével a Cham­ber of Commerce, a Manufactu­rers Association rabló bandájá­val, a forradalmi munkásosztály tagjainak soraikból való kiirtá­sára. A színtiszta osztályharc a mai társadalom megdöntéséért, Az a sokmülió amerikai, aki városokban lakik, méltányolni tudja a “Yardville Plan” jelen­tőségét. Ennek a tervnek értel­mében, a város egy részében le­bontják a magas deszkafalakat, amelyek az udvarokat elválaszt­ják egymástól és barátságosabb sodronykeritéseket tesznek he­lyükbe. Az udvarokat kitisztít­ják és kerteket és játszótereket létesítenek rajtuk. A terv vég­célja azonban az erkölcsi válasz­falakat, a politikai, vallási és fa­ji előítéleteket is eltávolítani, amelyek elválasztják egymástól a szomszédos családokat, hogy a demokrácia gyakorlatát mind­járt a szomszédban kezdjük meg. A Yardville Plant a McCall cimü és a nők részére szerkesz­tett folyóirat indította meg Philadelphiában az elmúlt év elején, a terv a polgári és keres­kedelmi egyesületek támogatá­sával indult meg. Az első Yard­ville helyét a Várostervező Bi­zottság jelölte ki, hogy Phila­delphiát fokozatosan olyan hely- lyé változtassák, amelyben kelle­mesebb az élet mindenki számá­ra. Tizenöt ház hátulsó udvarát választották ki első kísérletnek, félig lakó- félig ipari negyedben. Mint a városokban általában, a tizenöt ház lakói külömböző származásúak voltak és alig is­merték egymást. Minden család, amely nem ismerte a másikat, ellenezte a Yardville tervét, de amikor az összejöveteleken kö­zelebb jutottak egymáshoz, a szomszédi viszony megjavult. Együtt dolgozták ki a kertek, a játszóterek és szabadtéri étke­zések terveit, hogy a gyerekek a kapitalizmus, a bérrendszer el­törlését hirdető egyéneket, aljas hazugságok alapján lehetetlen­né teszik, kizárják tagjaik sora­iból. (Lásd a CIO Clevelandban 1949 november első hetében tar­tott országos konvenciójának jelentését) Egy utón haladnak a bérrabszolgák elnyomatásá­ban a kizsákmányoló osztállyal, a kormány FBI vörösfaló intéz­ményével. Ha a bérrabszolgák osztály- tudatra ébrednének és a forra­dalmi ipari szervezetbe az IWW- ba szervezkednének, amely elvi­nyilatkozatában félremagyaráz- hatatlanul lefektette, hogy “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba ve­szik a földet, a termelő eszközö­ket és megszüntetik a bérrend­szert. Eme szervezet nem pazarolja erejét, idejét apró-cseprő refor­mokra, betegsegélyzés, nyugdíj másodrendű kérdés. A főcélja nem a mai társadalom foltozga- tása. hanem a termelés és szét­osztás ágainak lefoglalása, a bérrendszer eltörlése. a kocsiutak helyett inkább ker­tekben játszhassanak. Az első Yardville kezdemé­nyezése után, az eszme azóta kb. 40 más nagyobb városban is megvalósult és ma mái' 400 köz­ség foglalkozik azzal, hogy sa­ját Yardville-t állítson fel. Atlanta Georgiában, érdekes Yardville áll fenn. Negyven csa­lád működik közre a fenntartá­sában. Egy élővirág üzlet tulaj­donosa, egy fafeldolgozó vállalat alelnöke. egy redőnygyár fő­tisztviselője és egy vetőmagüz- let igazgatója ingyenesen szol­gáltatták a szükséges anyago­kat. A környék lakói, festők, kő­művesek, ácsok, asztalosok in- gven munkájukkal mozdították elő a sikert. A város ingyen hor- datta el a törmelékeket és sze­metet. Seattle, Washinton államban még ennél is érdekesebb Yard­ville áll fen. Nemzetközi udvar- városnak hívják, mert a lakói között vegyesen japánok, kínai­ak, fillipinok, négerek és fehé­rek vannak. Tavaly márciusban indították meg az akciót, né­hány üzleti és polgári szervezet közreműködésével, a Jackson Street Community Council kez­deményezésére. Yardville itt a Jackson Street hátsó udvarai­ból keletkezett. Ahogy a megvalósításhoz kö ­zelebb értek, a jobb megértés és kölcsönös segédkező» mind erősebben nyilvánult meg a la­kók között, de még a városi bi ­zottságokban, amelyekben kü- lömböző faji és vallási csopor­tok vannak képviselve és a ma­gán egyesületekben és üzleti szervezetekben is. Áz Internatio­nal Yardville-t azért alapították hogy kellemesebb legyen az éle ­tük a Jackson Street lakóinak; a kellemesebb élet pedig jobb. embereket, jobb polgárokat ter ­mel. Az építkezés megindulását uzsonnával ünnepeltél-: meg. Budhista pap imádságával kezd­ték meg az ünnepséget, japán stílusban készültek el a virágdí­szek, kínai zene szórakoztatta a közönséget és minden résztvevő, igazgató, gyári munkás, házi­asszony, gyönyörűséggel vett részt a pikniken. Az International Yardville még megteremtése előtt teljesí­tette hivatását. A végcél a ba­rátság és összetartozás érzeté­nek a kifejlesztése volt, a külön­böző származású amerikaiak kö­zött. A régi amerikai családok, az idegenben születettel' , a kü­lönböző vallásuak, protestánsok, katolikusok és zsidók között. A szomszédok most tiszteletben tartják egymás meggyőződését, örülnek, hogy a különböző kul­túrákat megismerhetik és élvez­hetik a közösen megteremtett kertek kellemes, barátságos le-, vegőjét. A McCall főszerkesztője, Otis. Weese szerint: A világbékéhez vezető ut a saját udvarunknál kezdődik; döntsük le hát a vá­laszfalakat magunk és szomszé­daink között. Common Council

Next

/
Oldalképek
Tartalom