Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-11-12 / 1604. szám
VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 NOV. 12 NO. 1604 SZÄ1M Nyugdíj a dolgozóknak Irta: KÖHLER SÁNDOR HETI ^TÍ'R ÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Néhány héttel ezelőtt több mint egy millió szénbányász és acélipari bérrabszolgt tette le a termelés eszközeit ,s harcba- szállt az ipari mágnásokkal, hogy öreg napjaikra biztosítsák magukat a nyomor, az éhezés ellen. Betegsegélyt, orvost, kórházi ápolást, az iparokban megrokkantak segélyezését, nyugdijat követelnek. Csiga lassúsággal bár, de tudatára ébred ama évtizedes ámításnak, hogy az amerikai munkás kereseti viszonyai olyanok, hogy abból öreg korára tetemes összeget takaríthat meg. Tudatára ébred, hogy egész életén át; amig robotolhatott, csak a nyomorúságos, puszta proletár megélhetésben volt része. A depressziós években a törvény védelme alatt elrabolták feje felől a viskót, megfosztották az utolsó garasától és adtak számára kukorica kását, zabot, babot, néha, néha még krumplit is, hogy amikor a kizsákmányoló osztálynak újból szükségük lesz rájuk, tovább húzhassák az igát. Nyugdijat, beteg és munka- nélküli támogatást követel azoktól, akik számára két keze munkájával bőséget, határtalan jómódot teremtett. Az acéltelepek, a bányák bárói ridegen visszautasítanak minden követelést. A termelésből kitaszított, kiöregedett rabszolgák számára nincs “tisztességes napibér”, de ők, a paraziták, a kizsákmányolok, százezreket húznak évi fizetés fejében, tízezreket amikor visszavonulnak a dőzsölés, a semmitevés fáradalmaitól. A mi washingtoni honatyáink több mint egy évtizeddel ezelőtt csináltak törvényeket, amelynek alapján Amerika bérrabszolgáinak millió nyugdíjban részesülnek, havi átlagos huszonöt dolláros nyugdíjban. Mit vehetnek máma havi huszonöt dollárból, még hajlékot sem, hogy az idő viszontagságaitól megóvhatnák magukat. A kongresszus és a körülötte lebzselő politikusok — az elnöktől lefelé — gondoskodtak, bőséges nyugdíjról a maguk számára. Azt mondja a magyar közmondás, hogy “Minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ma már a szenteknek alkonyo- dik, ennélfogva a politikusok minden fajtájára alkalmazható ez. A pénzügyminisztérium jelentése szerint nyugdijat húznak, a volt elnökök Hoover s szintén Coolidge, Roosevelt elhalt elnökök feleségei. Charlie Dawes, aki 92 millió dollárt emelt el a Reconstruction Finance Corpo- rationtól, hogy bankját a depresszió alatt alátámassza, a pálinkától rózsás orrú Jack Garner. Henry Wallace a progresz- szive párt 1948-as elnökjelöltje, akik egyenként 15 és 25 ezer dolláros évi nyugdíjban részesülnek. A kimutatás szerint 48 szenátor és képviselő húz évi 592 dollártól 7 ezer 40 dollárig nyugdijat. Andrew May, volt országgyűlési képviselő, aki a háború alatt 72 millió dolláros panamának volt az értelmi szerzője, amelyért két és fél évi börtönbüntetést kapott 1947-ben„ — de még ma is szabadon jár — 3 ezer 336 dollár nyugdijat húz évente attól az államtól, amelyet millió és millió dollárok erejéig megkárosított! A fentemitetteknek egyetlen egynek sincsen nyugdíjra szüksége. Nagy földbirtokosok, bányák, nagy ipari telepek, bankok tulajdonosai. Mi bérrabszolgák, akik felépítettük ezt az államot, tejjel, mézzel folyó kanaánt varázsoltunk az uraink, a kizsákmányo- lóink és handabandázó politikusaink számára. Mi évi 300 dollárt kapunk, ha az “isten” Morgan, duPont, Ford és hasonszőrű szentek kegyelméből elérjük a 65-ik életévet. Sikkasztó politikusok, az 5 és 10 percentes hütőszekrényes honatyáink nyugdíj fejében ezer és tízezer dollárokat húznak. Mi, akik hasznos munkát végeztünk a társadalomnak évi 300 dollár, vagyis napi 82 centből vásároljuk meg az élet “gyönyöreit”. (Folytatás a 3-ik oldalon) RÖVIDESEN VÉGETÉR AZ ACÉLSZTRAJK CLEVELAND, O. — Az ötven napja folyó acélsztrájkban az ország harmadik legnagyobb gyára, a Republic Steel Corporation is beadta a derekát és elfogadta azt az alapot, amelyen a Bethlen Steel megegyezett az unióval. 54.000 munkást érint közvetlen ez a megegyezés, akik még e héten felveszik a munkát a Republic telepeken. A megyegye- zés szerint száz dollárra egészítik ki a 65 éves munkások havi nyugdiját. Más követelésekben is előnyt szereztek a munkások. A CIO ez évi országos konvenciója, melyet Clevelandon tartottak meg, világszenzáció központjába került. Olyan munkásfaló Hearst lapok mint a New York Journal, mely azelőtt legfeljebb csak a belső oldalakon emlékezett meg a CIO hasonló konvenciójáról, most az első oldalon nagy piros betűs felírással hozta a CIO konvenció határozatait. Mihelyt egy ilyen munkásfaló újság nagy megelégedéssel fogadja egy munkásszervezet intézkedéseit, ott minden vizsgálat nélkül tudnunk kell azt, hogy ott az uralkodó osztály javára, valami különös jó dolgot hajtottak végre azok a fiuk, akik mint szakszervezeti vezérek üldögélnek a jó zsíros állásokban. Ha Phillip Murray, akit most tizedszer választottak be a CIO elnöki székébe, gramofon lemezen lejátszva hallgatta volna meg a tiz év előtti «beszédeit, hát bizony nem ismert volna saját magára. Ha azonban előszedi a mi tiz év előtti Írásainkat, akkor azt fogja meglátni, hogy mi pont tiz évvel ezelőtt közöltük már a jelenlegi fényképét. Tiz évvel ezelőtt, sőt a CIO megalakulásának első napjaitól kezdve mi állandóan azt hangoztattuk, hogy a munkástömegek becsapása az a fenhéjazó kijelentés, hogy a CIO mint ipari szervezet áll szembe az AFL- el. Megírtuk azt nem egyszer, hogy a CIO és az AFL között csak névkülömbség van és egyik sem ipari szervezet, olyan értelemben mint az IWW, mert az ipari szervezet alatt, a mai társadalom keretén belül egy olyan uj ipari társadalmat építünk, ahol a termelés irányítását és a termelt javak szétosztását az ipari szervezet végzi el, automatikusan kiszorítva a kapitalista profit termelés rendszerét. Tehát ilyen értelemben még akkor sem ipari szervezet, ha minden ipari munkást megszervezne a CIO, melynek célja a rövidebb munkaidő és magasabb bér mellett, a mai kapitalista rendszer megtartása és védelme. Egyszóval az ipari unionizmus forradalmi elmélete nélkül, ipari szervezetnek nevezett alakulatok, csak annyit érnek mint a gőzmozdony, gőz nélkül. Viszont aztán a külső forma még nem jelenti azt, hogy belül fejlesztett gőzt elbírná s hogy nem-e a szétrobbanás következne be. Elég sokat vitatkoztunk erről a kérdésről annak idején s bizony egyesek még az IWW- ban is hangoztatni kezdték, hogy mennyire üdvös volna az uj ipari szervezetbe, a CIO-ba becsatlakozni. Ezek aztán most véssék még jobban emlékezetükbe azt a történelmi leckét, mely a clevelandi konvención a szemeik elé tárult. Meri e még valaki továbbra is azt állítani, hogy az AFL és CIO között a névkülömbségen kívül, más kü- lömbség is volna, mely akár az egyikre vagy a másikra* az "ipari szervezet” elnevezéssel lényeges különbséget jelentene ? Többször bizonyitottpk azt is, hogy hol az egyik, hol a másik szakszervezet ment ki az AFL- ből és be a CIO-ba és aztán ismét vissza az AFL-be anélkül, hogy szakszervezeti stílusra épült szervezetének belső összetételén a legcsekélyebb változást eszközöltek volna. Bizonyítékaink azonban süket fülekre találtak különösen kommunista elvtársak körében, akik még mai napig is hangoztatták, hogy a CIO, haladó szellemű ipari szervezet, az AFL-el szemben. Ha Murrayék legújabb clevelandi bemutatkozása sem ábrándítja ki őket az ilyen feltevésből, akkor már igazán hiába minden, De nem ez az első csalódás, mely a munkás politikai pártokat érte, az amerikai munkás mozgalom három évtizedes történetében. Az amerikai szocialista párt is többször átesett hasonló jelenségeken, de mindig visszatért a “belülfurás” elméletéhez, melynek értelme az volt, hogy befurakodni a szakszervezetekbe, ott a vezető pozíciókat elfoglalni s aztán a szakszervezetet a szocialista elmélet és a szocialista párt szolgálatába állítani. A politikai pártok elitélték az IWW-t s műit dual uniót bélyegezték meg, mint olyant mely akadályt gördít a belülfu- rás sikeres végrehajtására. Ahogyan a mostani helyzet áll, a clevelandi “red baiting” CIO határozata nyomán, valóban “dual uniókat” kell fölépíteni azoknak, akik az egyetlen és igazán különböző forradalmi ipari szervezetre az IWW-ra a dual unioniz- must sütötték rá. Nincs azonban sok értelme a múltakon vitatkozni vagy siránkozni, csak a tanulságot kell belőle lemérni, hogy a munkásosztály jövő harcait illetőleg meg- felelőleg s helyesen tudjunk cselekedni. Láttuk a szakszervezetek szomorú példáját, amikor HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act af March 3. 1879
