Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-07-09 / 1587. szám
1949. julius 9. D E K M L N K A 6 7 oldal A HÍREK nyomában “A FÜGGÖNY MÖGÖTT” (Vi.) Az alábbi címen John Gunther írt egy könyvet, melyet nem nagyon hirdetnek, de az egyike azon elfogulatlan Írásoknak, mely a sorai között meghazutolja önön magát, illetve a címet. Vagyis nagyon is kimentő vizsgálatnak az eredménye, mely viszont azt bizonyítja, hogy ottan nem volt semmiféle függöny és nem takartak le semmit, aki akarta és fáradtságot vett magának, az megláthatta az igazságot. Magyarországra vonatkozólag is vannak benne részletek, melyet más magyar lapok már azért sem fognak közölni, nehogy agyonüssék az előbbi propagandájukat, hazugságaikat, így tanácsos, hogy mentői többen próbálják ezt a könyvet elolvasni, ámbár úgy van írva, hogy gúnyolja, mindazokat az intézkedéseket, amit a sorok közöt helyesnek lát. Azonban mégis ez egyike azon ritka írásoknak amelyek legalább őszinték. Gunther ezeket Írja, melyeket személyes vizsgálódásai folytán szerzett be: “Ki kell mutatni, hogy nem minden katolikus fogadta el Mindszenty álláspontját. Egy nagyon közismert püspök, Czapli Gyula (az egri püspök) aki már akkor püspök volt, amikor még Mindszenty csak egyszerű pap volt, megtagadta az ő kerületében Mindszenty pásztorlevelének a felolvasását. “Legyen ez amint van, Mindszenty és a kormány összeütközésébe jött leginkább két kimagasló törekvés miatt. Először a földreform, másodszor az iskolák államosítása miatt.” Magyarázat képen tovább Írja: “Az egyház egy nagy földbirtokos volt Magyarországon. Ténylegesen a legnagyobb 900.000 hektár területtel. A kormány megkezdte a püspökségek birtokainak is a felosztását.’ így nem csak mi, hanem még egy elfogulatlan történész is megírja, hogy Mindszentynél és társánál nem az isten szeretet, hanem a vagyon, a nagybirtokok szeretete volt a mérvadó. Ezért harcoltak és buktak el azon harcban. HOVA ÜT A MENYKŐ? Vihar idején sokan azon spekulálnak, hogy hová fog ütni a a menykő, persze a gyávábbak legjobban rettegnek, hogy éppen oda fog ütni, ahol ők állnak. Ez jut eszembe mindég, amikor a kapitalista politikusokat, vezéreket és vezércikkezőket látom azon spekulálni, hogy az oroszok mit és hol fognak valamit csinálni. Most agyon vannak ijedve, mert a szovjetek a japánokkal való béke megkötését is szorgalmazzák a párisi konferencián. Ebből azt állapíthatjuk meg, hogy az oroszok most Ázsiában kezdik az offenzivát a kapitalisták ellen. Mintha az egész kínai forradalom, a hollandok, franciák, angolok elleni forradalmakat mind az oroszok rendeznék, mint valami színdarabot. Azt azonban elismerik, hogy egész Ázsiában nagyon jó alkalom lesz, vagy már is van, a forradalom terjesztésére és sikerére. Hogy» mindezt az oroszoknak tulajdonítják, akaratuk ellenére is, azoknak adnak olyan nagy és értékes propagandát, dicséretet, mely csak a befolyásukat segíti nagyban kiterjeszteni azon világrészen. Azért háborodtak fel azon is, hogy a japánokkal való béke helyreállítását éppen az oroszok kérik, mely nagyrészben kifejezi a japánok, idegen megszállás és uralom alatt való állapotának a végetvetni akaró kívánságát. Ezt az amerikaiak nem akarják és éppen amiatt mindna- gyobb tömegek fordulnak az amerikaiak ellen, amint Indo- Kina és más gyarmati sorsban és megszállás alatt tartott országok népei. Szinte természetes az, hogy barátnak ismerik el azokat, akik ennek a megalázó és elnyomó megszállásoknak véget akarnak vetni. így maguk az imperialista országok csinálnak leghatásosabb propagandát az oroszoknak és a forradalmároknak. Amint a sztrájkokat is a vörösökre fogják, valamint mindenfelé ahol iobb munkaviszonyokért, magasabb bérekért sztrájkba mennek a munkások, azonnal Kremlint, Moszkvát, a kommunistákat idézik, hogy csakis azoknak az érdeke a sztrájk és a követelések. Azáltal a sztrájkólókkal elhitetik, hogy mindenki más ellenük van, csak a kommunisták vannak a követeléseik mellett. Világméretekben még nagyobb hatással van ez az elnyomott országokban, melyeknek a felszabaditási folyamata mindgyorsabban válik valósággá. A szadista gondolkozást! kanász Én nem ismerem közelebbről akiről itt szó lesz. Egyetlen egyszer láttam és a hangját hallottam az east chicagói Mars The- aterben Rudnyánszki Sándort helyettesítette a magyar mozi képek beszerzésében, mivel Rudnyánszki betegség végett Floridában üdült. Az első mozgókép lejátszása után, meg kellett neki indokolni, hogy másik magyar film nem lesz, mert a nagy hóviharok végett nem érkezett be, ami a keleti államokban nem is volt az elmúlt télen, de helyette egy jungle film lesz bemutatva. Én ezzel a filmmel is megvoltam elégedve, mert tanulmányoztam a vadállatok természetét és megláttam, hogy a legtöbb vadállat nem is vérengző természetű és a vérengzőbb természetű vadállatok ellen miként tudnak szervezetten védekezni. Sőt megláttam, hogy a vérengző állatokat is miként csalják kelepcébe és szállítják a világ különböző részébe az állatkerteknek. Akkor* még nem gondoltam, hogy a fenti cim alatt nekem őróla ilyen nekrológot kell imi. A film' indok bemondásánál még egyszerű embernek tartottam, mint magamat és általánosságban a színházlátogatókat, akiknek a társadalmi életét nem Írják meg, vagy ha meg is Írják, azt a kapitalista társadalom bölcsészei nem engedik bemutatásra, mert a tükör felfedné, hogy nem is bölcsek irányítják a mi társadalmi életünket. Nem gondolhattam arra a fenti és nem is nagyon értelmes beszéd után. Az öltözéke, a megjelenése, a viselkedése sem árulta el akkor, hogy polgári intellektuel, vagy a képesitettebb értelmes munkások közé tartozna. Az igaz és teljesen valószínű, hogy a magyar mozi látogatók nagy száma között itt is és máshol is az Egyesült Államokban, vannak olyanok is, akiknek a becsületes foglalkozása és kenyere a szűkös és lenézett ka- nászkodás volt. De szolid hajlamú, természetű sertéseket (disznókat) nevelt a malacokból és akik elfogadható kellemessé tették egymás életét, közös volt a legelőjük. Vannak akik béresek, urasági kocsisok voltak, kis zsellérek, suszterok, ácsok, asztalosok, szabók, kubikosok, sőt a fizetett mérnökök, tanárok, tanítók és más hasznos foglalkozásúak is ebbe az osztályba tartoznak, ha nem is vallja magáénak, de ezekkel, nekünk nem volt közös legelőnk, nem jutott munkaalkalom a magyar ugaron és vándortarisznyával a vál- lunkon, melyet könnyesszemü édesanyák és feleségek pakoltak be a házi szegénységből utrava- lóul és sok anyának, feleségnek bizonytalan örökös fájdalom maradt a lelkében a messze, ismeretlenbe távozók után. Én nem tudom pontosan, de talán az intellektuel elnevezés alatt értelmiséget értünk, döntsék el az olvasók és azok barátai s még annál is szélesebb körben gondoskodjanak róla. Hallottam már néhány éve, hogy a new yorki Népszava chicagói irodáját egy Bors Kornél nevezetű vezeti. Bár én ha a néphez is tartozom, figyelmen kívül hagytam minden időben' a Népszavát, nekem nem szavalhat. És amint fentebb említettem, hogy nem tudtam ki volt az alak aki a mozibani jelentéktelen esetnél nem éppen szabályos száj béréndessel beszélt, de most már tudom, hogy ő volt. Amint látszik bent maradt az üzletben, dacára, hogy Rudnyánszki vissza jött. Én keveset megyek minden moziba, mert ma már a polgári értelemben vett becsületes ideológia teljesen mellőzve van, művészeti értelemben is. így ritkán a magyar moziba szoktam elmenni, oda sem azért, mert a múlt magyar idológiai beállítottságát élvezem, de azok mégis adnak művészetet. Azok a jobb sorsra érdemes férfiak és nők, bár már sokan nem élnek közülök. Nem voltam a moziban akkor sem, mikor a következő nyilatkozatot tette pár hét előtt a Mars Theaterben, több CIO-ban szervezett magyar munkás előtt, bár szerettem volna ott lenni és most nem Írnám ezt mert személyes hangú elégtételt kapott volna tőlem, olyat, amit még a csendőr szerkesztőjétől nem tanult meg. Egyik magyar munkás kérdezte tőle a színház előtt, hogy jók-e a filmek, mert ő szeretné már látni a legujabbakat. Bors Kornál azt mondta neki, hogy ez itt a legújabb, de az előbbi Magyarországból. Kérem ezek még a legjavából vannak. Mit várhatnánk a mostani országból, ahol kanászok és suszterok ülnek a hivatalokban, de jön az idő, mikor gurulnak a fejek ottan és ismét lesz Magyararor- szág. Ez a mondás már szájról szájra járt itten és engem is megkérdeztek már többen, mi a véleményem róla. Az utolsó két szóban megmondom a véleményemet, de én kérdezem a Chicago és környékén lakó becsületes magyarokat, nekik mi a véleményük? Nekem meg van a úri pantalóban. Siket Gyula TUDÓSÍTÁS Az akroni családi kirándulás, amit szervezetünk tagjai és a Bérmunkás olvasói rendeztek junius 26-án, Farkas munkástársunk szép kerthelyiségében, várakozáson felül sikerült úgy anyagilag, mint erkölcsileg. Dacára a péntek és szombati esőzésnek és a vasárnapi borús időnek, több közeli városból voltak vendégeink, különösen Cleve- landból, akik kitünően elszórakoztak a késő esti órákig. A jó csirkepaprikás villámgyorsan elfogyott, a később jövők már csak hamburgert ehettek, de senki sem maradt éhes, erről gondoskodtak a konyhán szorgalmasan dolgozó munkástársnők. Még a délutáni záporeső sem vette el a vendégek kedvét, mert fedél alatt folytatták a szórakozást. Ezen nem is igen lehet csodálkozni, mert sok ismerős évek- óta most találkozott egymással először. Reméljük, hogy ugyanez a társaság ismét találkozni fog a következő kirándulás unkon, amit a közel jövőben tartunk és elhozzák barátaikat is. A kiránduláson kisorsolt tárgyak, amit Mrs. Vizi, Mrs. Derne és Mrs. Farkas ajándékoztak külön $9.00 jövedelmet hoztak. Süteményt és egyebet adtak Mrs. Gőgös, Mrs. Deák, Mrs. Deme és a clevelandi Grécs munkástársnő. Mindnyájuknak köszönet a szives adakozásért és Farkas munkástárséknak az ingyen átadott helyiségért. A kirándulás $105.00-al járult hozzá az óhazába küldendő Bérmunkások költségéhez. (V.) LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát tart 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával foglalkoznak.
