Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-22 / 1601. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act »f March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 OCT. 22 NO. 1601 SZÁM HETI KRÓNIKA Béremelés egymillió munkásnak A “csatlós államok” országaiból nem egyszer vágták Amerikai szemébe, hogy a nagy dobbal hirdetett demokráciában 40 centes órabérért kell dolgoznia egy nagyszámú tömegnek. A kereskedelmi sajtó, a rádió és a közvéleményt irányítók minden esetben kórusban utasították vissza ezt a “rágalmazást”, mig most head lineokban kiirtölik világgá, hogy a washingtoni törvényhozás megszavazta a 40 centes minimum órabérnek 75 centre való felemelését. Különösen a déli államokban volt ilyen alacsony a munkabér, ahol a szinesbőrü munkások más megkülönböztetés mellett is éltek. A 75 centes minimum órabér törvény még most sem általános, amennyiben több mint félmillió személyre nem vonatkozik, akik továbbra is rabszolga módra lesznek kizsákmányolva. A 75 centes minimum órabér most az átlagos gyári munkás bérét egy dollár nyolcvan centre emelte fel és ezt az összeget több törvényhozó magasnak tartotta és csak egy dollárban szerették volna megállapítani. Ezek a népképviselők majdnem vita nélkül milliókat és billiókat szavaztak meg idegen országok részére, hogy elavult rendszerüket továbbra is fentarthassák a technika és a haladás szellemével szemben. A munkások osztálytudatós szervezettségének hiánya, hogy a munkabér megállapítását Washingtonban a politikusok végzik, ahelyett, hogy a felett a dolgozók, a munkások rendelkeznének szervezetükön keresztül. Igazságszolgáltatás New York városában a kommunista párt tizenegy tagja ellen kilenc hónap óta tartó tárgyalás véget ért. Az esküdtek hét órai tanácskozás után bűnösnek mondották ki a vádlottakat. A kommunista párt és a pör- be fogott tizenegy tagja elleni vád, hogy a mai társadalmi rendet, amelynek az Egyesült Államok kormánya fentartója, “erőszakkal akárják megdönte- ni.” Hónapokkal a tárgyalás kezdete előtt a kormány és a kapitalista sajtó szégyenletes uszítást vitt és visz ma is végbe, nem csak a kommunista párt, hanem minden radikális, progresszív megmozdulás ellen. A tárgyalást vezető “pártatlan” biró az ítélet kihirdetését október 21-ére halasztotta. De, hogy megnyugtassa gazdáit, a vádlottakat védő öt ügyvédet, a biró “szent és sérthetetlen” személye elleni támadás vádja alapján, kettőt hat hónapi, kettőt négy hónapi, egyet harminc napi börtönre Ítélt. Páratlan, de nem meglepő ez az amerikai igazságszolgáltatásban. A kapitalista sajtó már kimondotta az ítéletet tiz év és tízezer dollár bírságot követel. Mi, a Világ Ipari Munkásai szervezetének tagjai, a tárgyalás napjától kezdve egy pillanatig sem ringattuk magunkat abban a tévhitben, hogy a 11 párttag elleni vádat elejtik, vagy felmentik őket. Az első világháború alatt az i IWW tagjainak ezreit vetették börtönbe. Egyedül itt Chicagóban a szervezet 112 vezetőségi, szerkesztői, szervezői tagját 5- 20 esztendi börtönre és 10 ezer dollár pénzbírságra Ítélte a “pártatlan, szent és sérthetetlen” szövetségi biró. A munkásosztály felszabadításáért, a bérrendszer eltörléséért folyó küzdelemben, börtön, akasztófa, lincselés jut osztályrészül azok számára, akik azt hirdetni, terjeszteni merik. Az első világháború alatt az IWW tagjai elleni vád, hogy a közvéleményt minél jobban felhangolják a szervezet ellen, a “német aranyak” voltak. A szövetségi kormány vádját képviselő ügyész, meg sem kísérelte a német aranyak bizonyítását. A szervezet elvinyilatkozata került a vádlottak padjára. Éppen úgy mint a 11 kommunista szervező, szerkesztő, vezetőségi tag ügyében, “erőszak” volt a vád. Hát nem égbekiáltó bűn ez! Megszüntetni a Morganok, Du Pontok, Fordok, General Motors, az acél és bánya bárók, a termelés és szétosztás birtorló- inak hatalmát. Hát nem “jogosan” teszi a kizsákmányoló osztály szócsövén a kormányon keresztül, hogy az osztályharc hirdetőinek tiz, húsz esztendei börtönt szabjon ki ? Dehogy is nem! Jogosan teszi saját uralmának fentartása érdekében, még azt is, hogy sajtóján keresztül lin- esetésre izgatja a mindenre kapható csőcseléket. Megtanulták, (Folytatás a 3-ik oldalon) Nahát, most már megint nem : tudjuk, hogyan is állunk ezzel , a hideg háborúval, melyet az i orosz atomrobbanás még mé- , lyebb fagypontra hütött le. Az atomtitok mely a hidegháborúnak a főalapját képezte, egy- szuszra kicsúszott alóla s most ott állunk a hideg háborúval, ahol kezdetben voltunk. Nem mondhatjuk, hogy kezdhetjük ott, ahol abbahagytuk, csak kezdhetjük ott, ahol kezdtük. Viszont aztán ha igaz az, hogy az oroszok atombrobbantással gyakorlatoztak, felmerül az a kérdés, hogy vájjon érdemes-e újra kezdeni? Ez képezi ma azt a fogas kérdést, mely körül forog a UN jövője, ahol 59 nemzet képviselője kérdezi egymástól, hát mi is lesz most mivelünk. Sehogysem jól megy a világ intézésének menetrendje, bármilyen képzett kiszámítással és tervszerűen próbálják intézni azt. Mintha csak mindig ünnep- rontók akarnának lenni a világ diplomatái, itt vagy amott. Alig kezdték meg a UN örökös palotájának az építését New Yorkban, mely egyszersmint az örökbéke szimboliumát kellett volna képviselje hosszú időn át, megtörtént az első robbantó kísérlet a UN ellen az Atlanti Paktum aláírásával. Az 59 nemzet egymásba vetett bizalma nem volt elégséges a UN palotán belül, hanem onnét kivonul- tan 12 nemzet külön katonai szövetséget kötött, egymás békeérdekének a biztosítására. Ez a külön szövetség főleg az oroszok és a mellettük levő úgynevezett csatlós államok ellen irányult, ahol elvi háborút indítottak, a saját országuk kapitalista termelési rendszere ellen. Ezekben az országokban nincs fegyveres háború, csak egyszerű politikai intézkedések s törvények melyekkel a nép nagytöbbségének az akarata szerint, a kapitalisták profitrendszerét egyszerűen az állam veszi át. Nem vonjuk kétségbe azt, hogy az ilyesmi ártalmas a profitot gyűjtő magánkapitalistáknak. de viszont a nemzet még a kapitalista elgondolás szerint sem, kizárólag kapitalistákból áll, s a UN sincs ilyen alapon egyöntetűen egységbe tömörülve. Sőt kihangsulyozottan alapelvbe van iktatva, hogy a UN egyetlen ország belügyeibe sem avatkozhat bele. Ezért volt ünneprontás a UN palota émtés megkezdésének idején az Atlanti Paktum különszerződése alapján, hadibázisokra emlékeztető intézkedéseket kezdeni Európában, melyek úgy néztek ki, mintha atombomba szállításra akartak volna az elvi ellenségek közelében lenni. Mennyire sajnálatra méltó gesztus volt az, ugyanakkor amikor 59 nemzet közös érdekét védelmező béke palotának az alapkövét rakták le. Mert vagy van egy UN mely megvédelmezi a világot egy uj háborútól és ezért az egekig magasló palotát érdemel, vagy nincs és a nemzetek egymás között tovább is különszerződési klikkekre vannak utalva közös érdekeik védelmében. De akkor pedig a UN nem palotát, de még csak egy kunyhót sem érdemel. És ugyanígy voltunk most, amikor már a UN főpalotájának zászlószentelési ünnepsége volt, amikor a magasba emelő épület betonvázlata elkészült a békeerősségét hirdetve, a magasban lengető zászló szelével azt mondották be dörgésszerüen a levegőbe, hogy veszélyben a béke, mert az oroszoknak a kezében is ott van az atombomba. Mintha csak azt mondták volna, ha ezt előbb tudjuk, nem lett volna szükség a UN megkerülésével Antlanti Paktumra, sőt ha erről tudomásunk lett volna, ezt az évekig tartó hideg háborút sem kellett volna ennyire fölkorbácsolni. Egyesek annyira beleszédültek az atombombás erőbe, hogy már ott tartottak, hogy egyszerűen kiirták az elpusztítandó kisebb nemzeteket az atombombás listára és mintha csak arra kérték volna Uncle Samot, hogy a mellényzsebéből azokra is dobjon le — egykét atombombát. Különösen ilyen volt az idemenekült magyar renegátok és a régebbi magyar fasiszták és nyilasok óhaja és gondolatmenete, akik közül az egyik nyíltan is elismerte, hogy amikor Magyarország ellen külső beavatkozásról beszéltek, akkor nem a “boeskoros románokra” gondoltak mint 1919-ben Hor- tyval az élén a fehér lovon, hanem arra a tüzes ostorra, mely egy csapásra “rendet” teremt, melyért az ártatlanoknak is súlyos árat kell fizetni. Mintha csak szépen körülírva azt mondták volna, mi itt vagyunk jó biztos atombombád távolságban, ott pedig ha kell hát dögöljön mindenki. Az orosz atombomba hire, mintha csak egy villámcsapás ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .
