Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)
1949-10-15 / 1600. szám
6 oldat BÉRMUNKÁS 1949. október 15. Mi újság a new brunswicki munkafronton? A HÍREK NY MÁBAN Már több esetben tárgyaltuk a Bérmunkás hasábjain az itteni munkásság helyzetét a jelenben és hogy mit várhat a jövőben. Talán sohasem teljesedett be a jövendölés frappánsabban, mint a jelen esetben. Természetes, hisz mi munkások vagyunk az élet forrásánál, a termelő munkánál. Minden időbeni figyelmeztetésünket az üzleti érdekeltek és az ügynökeik, a radikálisok rémlátásainak iparkodnak minősite- ni. A dolgok igaz, a valóságnak megfelelő rögzitése hinta-palinta intézkedéssel kezdődik. Például a kibírhatatlan árakat, hirtelen leengedik 4-5 százalékkal, hogy más alkalommal fölemeljék 8-10 százalékkal. Többszáz vagy ezer munkás elbocsátását elhallgatják, de 50 ember ujravaló munkába állítását har- sonázzák. Úgyis rajtunk fekszik a szárazság sújtotta nyomok. Súlyossá tette még a feszültséget egyes kisebb üzemek lezárása, vagy elköltözése. Most elemi csapásként hatott nem csak az érdekelt munkásokra, de az egész város életére, a legjelentékenyebb üzem lezárása, illetve elköltözése. A helyi amerikai lapban, főhelyen jelentette be a “Mack” társaság, amely teherautókat és busókat gyárt. így legalább ezer ember kiknek legnagyobb része 15, 20 meg 30 éve dofgozik a társaságnak, válik most munkanélkülivé. A társaság a bejelentés szerint az itteni üzemét állítólag össze akarja olvasztani a plainfieldi és az al- lentowni, Pa. üzemeivel. ígéri, hogy amennyire lehet, elhelyezi a munkásait. Mindenki tudja mit ér az Uyen Ígéret, azonkívül a munkások ide vannak gyökerezve az életük folyamán. A nevezett üzemet a CIO képviseli. Bérjavitás van tárgyalás alatt. Minden harcias szellem hiányában itt állnak tétován. Nem csak az eddig szerzett jogokat veszítik el a munkások, de a szervezet is összeomlik. A vezetőség semmi ellenállást nem tanúsít. Sőt az elnök hirtelen lemondott, kit a magyar reakciósok rángatnak. A munkások között a keserűség azt a gondolatot váltotta ki, hogy ellenállnak a gépek leszerelésének, illetve az elszállításának. Igen gazdag mult _ van a “Mack” üzem házatáján, megérdemli a közérdeklődést. Ezelőtt egy évvel le tett legalább ezer munkást. Alig vett vissza ötvenet, de azért a csökkent létszámmal is elvégezteti a régi munkamennyiséget a fölgyorsítással. A háború alatt a hadseregnek szállított. Most a ‘ békében az el nem használt géprészeket visszavásárolta egy és fél cent- ért, mint ócskavasat, majd kis- sé megtisztítva álütotta üzembe, esetleg jó lesz a harmadik háborúban. Ezt nevezik tisztes” polgári haszonnak. Alig ocsúdtunk föl egyik meglepetésből, lesújtott a másik, sőt a harmadik. Jött a bejelentés, hogy föloszlik az itteni katonai tábor (Camp Kilmer). Ezen tábort a második háború alatt építették, alig hetek alatt, de megfelel egy kisebb városnak, örökösen tele volt katonákkal, az egyik tömeg ment a másik után. A környező helyek állandóan tele voltak különösen New Brunswick a “kedélyesen” sétáló katonákkal. Hogy mennyire kedélyesek, azt csak a nők, illetve a leányos anyák tudnák megmondani, na meg azok a lakosok, akik az éjjeli korcsmák közelében laknak. Akik ismerjük a “ferencjóskás” kaszárnya környékét, azok ártatlan bucsu- járások voltak ezekhez. A harmadik hir: a katonai arzenálból ezer embert leépítenek, indok: a költségek csökkentése. A negyedik: a “Bond” névre hallgató férfiruha üzem lezár, de ezt az üzem erősen megcáfolta, de nem hiszi el senki, legkevésbé a cáfolok. Egyenlőre a szabászokat tették le. A párszáz munkással, leginkább nőkkel dolgoztató “plasztik” üzem visz- szaköltözött az “anyaüzeméhez”. ' Mindezek az események alapjában ingatták meg New Brunswick és környékét. Számtalan üzlet alakult a háborúban katonai jelleggel, ezek most megszűntek. Egy korcsmái engedély birtoklását egy Transvali Dél- Afrika aranybánya értékével egyenrangusitották. Mindezek értéke a katonaság és az egyébb üzemek lecsukása miatt leesett. A város vezetősége kétségbeesve kapaszkodik urává lenni a helyzetnek. Az adózás elmaradása katasztrófába viheti a várost. Az adókulcs fölemelése miatt eddig is nagy az ellenszenv. Hogy mi lesz eztán ? Leszegénye- dés. A kereskedelmi Kamara állandóan ülésezik és próbálja megúszni a sodró áradatot. Mi a kiút? Felhősebbé teszi a horizontot, hogy sem a városnak, de a papirszervezetben levő munkásságnak semmi komolyan veendő irányítása nincs. Bár a legtöbb üzem szervezett, de a vezetők, sem a tagság nem ismerik az osztályharc útját. A vezetők valamely templomegylet funkciósai, telítve babonával, vagy minden emberi iránti gyűlölettel. Ha ebbe igy belenyugodnának, úgy a tajaltvesztett, a kenyerétől megfosztott emberek keserűsége sírássá fajul. Az osztálytudatos munkásság elitgárdájára hárul a föladat, a mákonnyal teletömött^ fejű embereket fölvilágosítani és kivezetni az osztályellenségtől vetett hínárból. Ezt láthatja már mindenki, hogy nagy föladat vár azokra, akik legszebb élethivatásnak tartják küzdeni a szebb jövőért. Álljon talpra mindenki, hacsak van még jártányi ereje és végezze a ráháruló föladatot. Regiszter DEPORTÁLÁSOK SOROZATA Még sokan emlékezünk az 1919-20 évekre, amikor tömegesen szedték össze a radikális munkásokat és deportálták őket. Most sokkal tapintatosabban csinálják, csak a jobbakat, leginkább azokat, akik valamelyik unióba sikeres szervezési munkákat végeztek, szedik ösz- sze deportálásra. Detroit vidékén az autó iparban Stalney Novak, egy lengyel számazásu szervező ért el kitűnő sikereket, még 1936-39-es években, amikor nehéz, sőt élet- veszélyes volt az autó munkásokat szervezni végzete sikeresen a szervezést és sztrájkok vezetését. Ezt nem bírják neki megbo- csájtani a tőkések és most deportálása eljárást indítottak ellene. Novak Michigan állami szenátor is volt, majd később a Congresszusnak akart tagja lenni, a 21 kerületből, most legújabban városi tanácsosnak volt jelölve. A unióból már régebben kitúrták azok, akik a kész megszervezett állásokba kerültek. Mert az elvitathatatlan, hogy Novak osztálytudátos és éppen ez hajtotta azon fáradhatatlan munkálkodásra, amikor mások nem is mertek nyíltan beszélni, szervezni. De a harmincas években tudjuk, hogy nem volt tagja a kommunista pártnak, mely- lyel mostan vádolják, lehet, hogy most sem, de az nem fontos. Legnagyobb bűnének úgy is azt rójják fel, hogy segített a Szláv Kongresszust megszervezni, mely barátsággal van a mostani lengyel Népköztársasággal szemben. Nem segítenek a papságnak az ellen lázitani, hanem ellensúlyozzák azok elleni propagandát. Persze ez még csak a kezdet, a növekedő munkanélküliséggel nőnek a zavarok, tehát az ilyen deportálások is növekedni fognak és nem akarnak ilyen bátor szervezőket itten, hogy élesszék a tüzet és szervezzék az elégedetlenkedőket. PANGÁS AZ AUTOMOBIL IPARBAN Mi előre tudtuk, hogy akár lesz acélsztrájk akár nem, október, november hónapokban nagyobb lefizetések lesznek az autóiparban. Most ezt már meg is kezdték, de nem az igazságot ismerik be, hogy már nincs elegendő kereslet az automobilokra, hanem az acélsztrájkot okolják, azt állítják hogy acélhiány van. Legnagyobb mértékben a Packard gyárat érinti, azonban már ezelőtt két héttel, ületve az acélsztrájk előtt jóval, levágták 40 százalékkal a termelést, mert nem tudták eladni a kocsikat. A Kaiser-Frazer is napi 800 kocsi termelés helyett, csak 350-et termel, mert nem bírják eladni, így minden automobil gyárban vágták lefelé a termelést, vagy pedig halmozták fel a kész árukat, remélve, hogy az acélsztrájkot fogják tudni okolni a lefizetésekért, nem kell az igazságot I nekik beismerni, hogy már nem bimak annyi kocsit eladni, amennyit gyártanak. így 8-10 ezer ember letevését is az acélhiányra fogják, de az a tény, hogy levannak téve és a munkanélküliek táborát növelik ezen a vidéken is, ahol még eddig legjobban dolgoztak. Majd figyelhetjük a lapokat, hogy ezeket nem is fogják munkanélkülieknek nevezni, hanem a sztrájk áldozatainak. Már is azon sírnak, hogy naponta csak jövedelmi adóban 30 millió dollárt vészit az állam. De ez mint a hólabda gördítés közben csak növekedik, mentői több a munkanélküli, annál kevesebb a' vásárló és az adófizetésre képes alany. Több üzleti csőd, házak árverezése, részletre vásárolt árucikkek vissza ve vése, stb. már mint a régi jó kapitalista világban, a vérözön előtt volt. OROSZ-NÉMET BÉKEKÖTÉS A németeknek valószínűleg a legnagyobb reményük, vágyuk, hogv a megszálló csapatokat- minél hamarább lerázhassák a nyakukról, ez áll minden megszálló csapatra. Négy éve vége lett a háborúnak, még sincsen békekötés. Hogy melyik oldal az igazi akadály a békekötésre, azon lehet és nagyon sokan vitatkoznak. Azonban a munkás tanítás, marxi elmélet szerint, nem lehet béke a kizsákmányoltak és kizsákmányolok között. E szerint nem igen lehetett nekik békét kötni, hogy a kizsákmányoló osztály is megmaradjon és a szocializmusnak is helyet adjanak. Azt nem várhattuk el a nyugat, illetve a tőkés hatalmaktól, hogy beleegyezzen egy olyan Németország megvalósításába, ahol a szocializmus rendszerének utat nyitnának. Ugyanakkor Oroszország sem egyezik bele egy olyan Németország létezésébe, ahol a régi náci gyárosok jutnának megint hatalomhoz. így nem lehetett békét kötni félig náci. félig szocialista Németországgal. Azonban az oroszok már régebben megígérték, hogy a csapataikat kivonják, ahogy valamilyen békét tudnak kötni. Erre^ a nyugat-németországi kormány felállítása, amely a régi náci tőkéseket hagyja hatalmon nem volt alkalmas. Most azt hozzák hivatalosan hírül, hogy október 8-ikán, vagy tizedikén Kelet Németország megalakulásával, azokkal békét kötnek az oroszok és kivonják csapataikat Németország területéről. Ettől is megijedtek az amerikaiak, ők nem mernék kivonni csapataikat Németországból és az angolok is igy látják a helyzetet. Tudják, hogy leghatásosabb propaganda lesz az oroszok és a szocializmus mellett, hogy az orosz katonaságot haza- küldik dolgozni és békén hagyják a németeket is dolgozni, építeni, ahogy ők jónak látják, persze nem az ellenséges gyárosok, tőkések vezetése mellett, hanem a munkások, szocialista érzelmű vezetők, kormányán keresztül. Ezt nehéz lesz az amerikai-angol politikusoknak ellensúlyoz-
