Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-19 / 1571. szám
1949. március 19. BÉKM (i NKÁS 7 oldal Magyarországból jövő lapokból és levelekből örömmel vesz- szük tudomásul, hogy ott is felismerték az ipari szervezkedés előnyeit és megkezdték a szak- szervezeteknek ipari szervezetekben való tömörítését. Különösen a szaklapok vannak tele az ily irányú hírekkel, ami mutatja, hogy most már Magyarországon is milyen fontosnak tartják azt a szervezkedési formát. Mint a lapokból látjuk, a Szakszervezetek XVII. kongresszusa még 1948 október havában kimondotta az ipari szervezkedés mielőbbi megvalósításának szükségességét. És ezzel, — a ’’Bőripari Munkás” szaklap 1949 január havi számának vezércikke szerint: Uj fejezet nyílik a szakszervezeti mozgalmunkban, amely előre viszi a fejlődés vonalán azt a 70 éves küzdelmet, amit a szakszervezeti mozgalmunk keretein belül folytattunk. Most már fejlettebb formában haladunk nagy célunk, a szocializmus mgvalósitása felé. Ezt a célt az MDP-nek vezetésével, erőnk teljes összefogásával az uj szervezeti formán belül fogjuk elérni. A szervezkedésnek ipari formájáról már annyit beszélnek és írnak odaát, hogy egyesek örömüknek adnak kifejezést azért mert már IPARI SZERVEZETEIK vannak, ami természetesen azonos a “fából vaskarika” jólismert kifejezéssel. Természetesen mi megértjük ezt a dolgot, tudjuk nagyon jól, hogy 70 év alatt a “szakszervezet” szó ott azonos lett a “munkás gazdasági szervezet” fogalommal s az illetők ily értelemben használják. De azonkívül is sietünk kijelenteni, hogy a név maga NEM FONTOS. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSE De félszázados tapaszlataink- ra támaszkodva azt is kimondhatjuk, hogy még maga a szervezeti forma sem döntő befolyású a szocializmus építésére. Itt, Amerikában, ahol az ipar sokkal fejlettebb és azonkívül határtalanul nagyobb teret ölel fel, láttunk mi olyan szakszervezetekét, amelyek a körülményekhez képest elég hatásosan védték tagjaik érdekeit és segítették a szocializmus építését és láttunk elég ipari szervezetet, amelyek éppenugy' kiszolgáltatták tagjaikat a munkáltatóknak, mint a, legmaradibb szakszervezetek és azokhoz hasonlóan megmaradtak a tőkés termelési rendszer védbástyáinak. Az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet megalakitói már 1905- ben jól látták ezt és azért kimondották, hogy a szocialista társadalomhoz csak olyan munkás gazdasági szervezettel juthatunk el, amely egyrészről leg- hathatósabban támogatja a tagjait már a mindennapi küzdelmeikben, másrészről pedig végcélja is van. Ez a végcél a termelés átvétele és irányítása. Ezzel az osztályokra tagozott társadalmat egységessé teszi, igy : Igazi Ipari Szervezet építi az uj társadalmat már a réginek a keretein belül. Ezen nagyszabású irányelvek a részletek gyakorlati megvalósításában meglehetősen nagy szabadságot nyújtanak, de a lényeget, hogy a termelést magának a MUNKÁSSÁGNAK KELL ÁTVENNI ÉS IRÁNYÍTANI, nem változtathatjuk meg. Az IWW tagjai részéről a Szovjet Union ellen irányuló kritikák magva leginkább az volt, hogy ott a munkásság nem vette át az iparok irányítását, még kevésbé kerültek az iparok a munkások birtokába. Ehelyett a munkásokon kívül álló rétegekből támadt értelmiségi csoport, a kommunista párt tagjai kezébe összpontosult minden intézkedés és hatalom. AZ ÁTMENETI HATALOM Jól ismerjük mi az oroszok válaszát is, hogy a végtelenül elmaradt, s a vallási babonától megfertőzött orosz munkásság nem volt alkalmas az iparok átvételére, hogy előbb ki kell nevelni azt az intelligens osztálytudatos réteget, amely ezt az életbevágó fontos munkát elvégezheti. De viszont megértjük azon türelmetlenkedő forradalmárokat is, akik szinte kétségbeesve kérdezik, hogy hát mikor jön már el az az idő? Reméljük, hogy Csehországban, vagy Magyarországon, ahol a munkások a fejlődés sokkal magasabb fokán állnak, mint álltak az orosz munkások 1917- bén, ez az átmeneti korszak nem lesz olyan rendkívül hosz- szu. Mert félő, hogy ha ilyen végtelen hosszú időt vesz igénybe az átmenet, akkor egy uj uralkodó osztály keletkezik s a munkásság éppen olyán távol marad a szocialista államtól, mint előbb volt. Rá kell erre mutatnunk azért, mert amint látjuk a népi demokráciák név alá foglalt országokban túlságosan kiemelik egy-egy politikai párt, — rendesen a kommunista párt — fontosságát. A fenti idézetnek is az a lényege, hogy minden üdvös dolog csak az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) vezetése alatt történhetik. Ennek a túlzó rekla- mirozásnak az első következménye az, hogy magát a munkás- osztályt két vagy több csoportra szakítja. Láttuk mi ezt igen jól itt, Amerikában. Mi úgy képzeljük az ipari szervezetedet, hogy azok képesek a saját maguk vezetésére, sőt képesek még az iparok átvételére is. Elismerjük, hogy Magyarországon ma még erre nem érett a helyzet, hogy előbb még ott is nevelni kell a munkásságot, de nem-e ELNEVELÉS az, amikor állandóan azt hangoztatjuk nekik, hogy vezetőiket a saját szervezeteiken kívül álló elemekből vegyék s azokra nézzenek, mint valami felsőbbrendü lényekre ? MUNKÁSVEZÉREK OSZTÁLYA Az amerikai szakszervezetek már régóta követik ezt a módszert és az eredmény a munkásvezér típus kialakulása, akik ma a munkásosztály munkaerejének a szállítóivá sülyedtek s ezzel a tőkés termelési rendszer legmegbízhatóbb védelmezőivé váltak. A tisztségük úgyszólván örökös, rendesen halálig tart, mert olyan erős gépezetet építettek ki szervezeteikben, hogy tisztségeikben maradhatnak még tehetetlenné vált öreg korukban is. És a jövedelmük is messze meghaladja a munkások átlagos jövedelmét. Régen ismert dolog már ez itt! Azért bennünk nem keltenek valami nagy örömet a Szovjet Union meg a szimpatizáló államokból jövő hírek, hogy a munkás- szerVezetek örökös tisztségü vezéreket kapnak. Ennek a megelőzésére határozta el az IWW, hogy az ipari szervezetek tisztviselőinek megszabott évekig tartó tisztség után újból vissza kell mennie a munkához, amelyet otthagyott akkor, midőn tisztségére kiemelték. Egy másik nagyon fontos, amire az európai munkástársainknak figyelniük kell, az a jövedelmek egyenletesebb elosztása. Az Európából jövő hírek szerint a jövedelmek szélsőségeket mutatnak még a Szovjet Unióban is. így van ez az amerikai szakszervezetekben, sőt még az úgynevezett ipari szervezetekben is. Amig a munkások átlag keresete mondjuk évi 3,000 dollár körül mozog (és ez már jobb kereset), a szakszervezeti tisztviselők és vezérek a saját fizetéseiket 8-10-20 ezer, vagy még annál is magasabb összegekben állapítják meg, rendesen a szervezet nagyságától és pénztárának erősségétől füg- gőleg. CSAK A MUNKÁSSÁG MÜVE LEHET Egészen természetes, hogy az ilyen nagyjövedelmü és általában könnyű munkát végző emberek állandósítani igyekeznek a jelenlegi állapotokat. Ezért az IWW úgy tartja, hogy tisztviselőinek a fizetése körülbelül ugyanolyan legyen, mint kapna akkor, ha a megfelelő iparban dolgozna úgy, mint a szervezet többi tagjai. Ennek az intézkedésnek az az előnye is meg van, hogy távoltartja az opportunistákat, akik csak azért törtetnek a szervezeti tisztségekre, hogy azt saját személyes érdekeiknek kihasználják. Hiszen jól tudjuk azt is, hogy különösen nagy áralakulások idején az opportunisták egész serege lepi meg a munkásszervezeteket. Van még sok olyan dolog, amikre az európai munkástestvéreink figyelmét felhívhatjuk, amiket mi itt már jól megfigyelhettünk s amelyekre alkalomadtán még visszatérek, de az eddig elmondottakkal is eléggé megindokoltam, hogy a NÉV vagy maga a SZERVEZETI FORMA még nem elegendő a szocializmus építésére, ha maguk a munkások nem kerítik kezükbe a hatalmat, mert mint Marx és Lenin is mondották: A munkásosztály felszabadítása csak a munkásság müve lehet! Geréb József Fontos Hírek LONDONBÓL, Írják, hogy oda visszatért újságírók azt jelentik, hogy Burmában a kormány elvesztette a kontrolt az ország legnagyobb része felett és a forradalmárok kezeibe került az ország nagyobb része. Azt mondják hogy már csak Rangoon és egy néhány elzárt hely van még a kormány kezében. Mindeddig úgy az angol, mint az amerikai lapok a burmai kormány nagy és fényes győzelmeiről zengedeztek, akár csak Chi- ang Kai Shek győzelmeit nagyon hamar, időelőtt ünnepelték. KÍNÁBÓL kevés híreket adnak ki. Legnagyobb harc a kormánypárton belül folyik, ahol Chiang barátai, de leginkább Sun-Fo, a háborús párt egyik legnagyobb vezére most lemondásra lett kényszerítve a kínai képviselőház által, amely békét akar és felvette a harcot a reakciós és háborús pártiak ellen. Ugyancsak Nankingban már még a katolikus napilapban is vezércikkben támadták Chian- got és az amerikaiakat, amiért a háborút folytatni akarják és ebben a z amerikaiak unszolják, segítik őket. Ez a nagy napilap, Chiangot az ország elhagyására szólítja fel, hogy hagyja békén a kínaiakat. Már ez legjobban bizonyítja, hogy a békét akarók tábora olyan nagy, hogy nem csak Chiang, hanem eddig leghűségesebb szövetségese, a katolikus papság sem birt annak ellen tállni. Még a detroiti lapok is igyekeztek elhallgatni, hogy a Borough számológép gyár újból 500 munkást fizetett le. Valamint azt, hogy a Hudson Motor társaság is több mint 5.700 embert fizette le, mert 27 százalékkal vágják le a kocsik gyártását, mert nincs elegendő vevő, nem bírják azokat eladni. Pedig minden autómunkás tudja, hogy mostan ezen hónapok a legnagyobb termelési időszakok minden évben, még a depresszió alatt is. Tavaszra vesznek legtöbb autót, már akik vehetnek. És ez a termelési csökkentés, a piac hiánya miatt, más autógyárakra is kiterjed. A Kai- ser-Frazert már régebben nagyon is erősen sújtotta. A NEMZETKÖZI munkás szervezet, amelyből olyan nagy dobszóval váltak ki az amerikaiak, lekerült a lapokról. Ezt is papirfüggönnyel vonják be, mert nem úgy sikerült, amint ezek remélték és nagy garral bejelentették. Ugyanis még csak egy pici részecske sem ment velük a francia, olasz és angol munkásságból, azok megmaradtak az igazi nemzetközi munkás szervezetben, melyhez tartozik a világ munkásságának nagyobbik és öntudatosabb része. Az amerikai CIO önhitt vezérei nagyon is felsültek azon az értekezleten, melyen ezen szakadást akarták megcsinálni. Nem csoda, hogy Spellman bi- boros-hercegprimás is nagyon megharagudott rájuk és nem volt hajlandó szóbaállni a sirá-
