Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-03-19 / 1571. szám

1949. március 19. BÉRMUNKÁS 3 olda Munka Közben _________________(gb) ROVATA ________________ AZ ÜZLET KÖVETI A ZÁSZLÓT Amerika militaristái szerint az Egyesült Államok védelmi vo­nalát északra és délre a földsar­kok, vagyis az Északi és a Délisarok képezi, keletre a Raj­na folyó, nyugatra pedig Kíná­ban a Yengtze folyam alkotják. Ennek megfelelőleg ezt a való­ban jelentékeny területet már az amerikai zászló égisze alá von­ták s misem természetesebb, mint az, hogy az amerikai tőké­sek a politikai befolyás alá vont területet gazdaságilag is uralni akarják, hiszen már a közmon­dás is mondja: “Business fol­lows the flag.” Az amerikai tőkés-militarista kombináció kimondott képviselő­je az a James Forrestal, aki a háborút megelőző időkben Ame­rika egyik legnagyobb bankhá­zának, a Dillon, Read and Co. cégnek volt az elnöke. Ebből a bankárból előbb tengerészügyi, majd pedig a haderő egyesítése után hadügyminiszter lett s olyan hatalomra tett szert, hogy a beavatottak véleménye szerint éveken át ő irányította az Egye­sült Államok külügyi politikáját is. Sőt annyira ment, hogy egyik bankár társát, — ugyancsak a Dillon and Read cégtől, William Drapert kineveztette külügymi­niszterré. De a kettőjükön kívül még egész csomó wall-streeti bankárt helyeztek el igen fon­tos kormányhivatalokba. Nem okozott valami nagy szenzációt, amikor Truman elnök a múlt hetekben végre leváltotta Forrestalt. Draper már pár hét­tel előbb távozott. Úgy néz ki mintha az amerikai kormány­ból Wall Streetet valameny­nyire kiszorították volna. Az események gondosabb vizsgála­ta azonban azt mutatja, hogy Forrestal és társai már elvégez­ték azt a munkát, amit a tőkés érdekeltség rájuk bízott s most újból visszamentek a nagy jöve­delmet hajtó bankhivatalokba. A RUHRVIDÉK IPARA A Dillon, Read and Co. bank­cégről sokat hallottunk már. Tudjuk nagyon jól, hogy ez a bankcég finanszírozása tette le­hetővé a német acélipar újjáépí­tését és ettől a bankháztól kerül­tek ki azon milliók, amelyek Hit­lert hatalomra segítették. Ez a bankház támogatta azon német munkástömegek megnyerése ma elsőrendű fontosságú Magyaror­szágon. A dolgozó milliók maga­tartásán múlik, hogy a világ re­akció terve sikerül-e és Magyar- ország irányítóinak mindent el kell követni, hogy ha más mód nincs, a gyomrukon keresztül férkőzzenek a munkásság agyá­hoz. Az igy érdekelté tett munkás­tömegek ko-operációjával a vég­cél megvalósítása talán hosz- szabb időt venne igénybe, de biz­tosítaná, hogy az emberfeletti áldozatnak, amelyet ma hoznak, élvezhetik is a gyümölcsét. kartelokat, amelyek nélkül Hit­ler soha sem indíthatott volna háborút. A német ipar központját a Ruhr vidék képezi, mert ott van a vasérc, ott vannak a szénbá­nyák s igy ott épültek fel a nehézipar gyárai is. A szövetsé­gesek egyik legfontosabb hábo­rús célja volt a Ruhr iparának oly szétrombolása, vagy lefoko­zása, hogy az többé fegyver ké­szítésre ne legyen alkalmas. A gyárak leszerelése azonban ha­mar abbamaradt, sőt éppen el­lenkezőleg, a Forrestal és társai által kezdett idegháboru befo­lyására hamarosan azt hallot­tuk, hogy a német nagyipart új­ra fel kell építeni, mert az oro­szok elleni háború esetén arra szükségünk lesz, hiszen a védel­mi vonal a Rajna folyó! És mialatt a közvélemény fi­gyelmét a politikai civakodással elvonták a fontosabb dolgokról, Forrestalék megkezdték a Ruhr iparának rekonstrukcióját. Most jön a hir Németországból, hogy ezt a rekonstrukciós munkát egy 12 tagból álló igazgató tanácsra bízták. Ennek az igazgató ta­nácsnak az elnökévé bizonyos Dr. Herman Puender nevű sze­mélyt neveztek ki, aki aztán ki­válogatta a tanács többi tagjait. RÉGI CINKOSTÁRSAK Erről a Dr. Puenderről Drew Pearson rovatában azt olvas­suk, hogy amikor Bruening kan­cellárnak a tanácsadója volt, azt a tanácsot adta, hogy adjon szabad utat Hitlernek. Később Hitler alatt alezredesi rangban mint politikai megbízott szol­gált a III. német hadseregben. Puender a háborút megelőzőleg a karteleken keresztül üzleti ösz- szeköttetésben állt William Dra­per amerikai bankárral. Ez a Draper aztán mint alkülügymi- niszter ezt a régi barátját és üz­lettársát, (a megbízható náci propagandistát) nevezte ki a Ruhr-ipar felett rendelkező bi­zottság elnökévé. így ha másért nem, csak ezért is érdemes volt nekik feladni egyidőre a nagyfi- zetésü banktisztséget, amelyhez a napokban újra visszatért, miu­tán a kartel összeköttetést ilyen nagyszerűen elintézte. Annak a fontos bizottságnak amerikai tagjai is vannak. Ezek között első helyen kell említeni lan F. LI Elliot urat, aki a Uni­ted States Steel Corporation egyik igazgatója. Ugyancsak a United Steel Corporation igaz­gatói között találjuk William J. Brinkerhoff, Werner P. Neu­mann és Ronald Clark urakat is. akik szintén tagjai a Ruhr ipari tanácsának. De meg kell említe­ni még Frederick M. Diliest is aki viszont az amerikai Inland Steel cég igazgatója. A TITKOS IRATOK Amikor az amerikai hadsereg bevonult Luxemburgba lefoglal­ta a német acél-kartel titkos irattárát. Abból az igazságügy- minisztérium olyan adatokat kapott, hogy azok alapján szá­mos nagy amerikai cég ellen az ellenség támogatása miatt vádat emeltek. Amikor azonban James Forrestal (a bankár) miniszter lett, nemhogy folytatták volna a port, hanem még a poranyagot összegyűjtő John Rogge igaz­ságügyminiszteri asszistenset is gyorsan kivágták az állásából és azóta hivatalos kormánykörök­ben hallani sem akarnak a kar­tel összeesküvésről. Pedig a Luxemburgban lefog­lalt okiratokban, — amelyek egy részét John Rogge minden tilta­kozás dacára is kiadta könyv alakban, — pontosan megtalál­ták azon adatokat, amelyek bi­zonyítják, hogy az amerikai Uni­ted Steel Corporation, az Inland Steel, a Republican Steel és még néhány cég építették fel a né­met nehézipart és ezen üzlet megkötésénél a fentebb említett Mr. Ian F. L. Elliót volt a köz­benjáró. Sőt a Luxemburgban lefoglalt négyezernyi okmányból az is kitűnt, hogy az ecélbárók részéről a munkásgyülöletéről hírhedt Tom Girdler (Republi­can Steel) vezette a tárgyaláso­kat s kötötte meg a szerződést. TRUMAN BARÄTJA IS A John Rogge által nyilvános­ságra hozott dokumentumokból az is kitűnik, hogy abban az egész világra kiterjedő német kartelben, — amelyet később Hitlerék teljes egészében átvet­tek, — Eugene Grace (Bethlen Steel Corporation), Ben Fairless (U.S. Steel Corporation) és Ge­orge Allen ügyvéd is érdekelve voltak. Ez a George Allen egyi­ke Truman elnök legbefolyáso­sabb tanácsadóinak. Valószínű­leg az ő tanácsára fogadta el Truman, hogy a Ruhr iparát új­ra fel kell építeni. t A többi aztán már könnyen ment. Forrestal, Draper és Allen visszahívták régi üzletfeleiket úgy itt, mint Németországban és kineveztették őket a Ruhr ipa­rát rekonstruáló tanács igazga­tójává. Szóval ugyanaz a banda, amely a második világháborút az emberiségre zúdította újból “üzletben van”. Tekintettel azonban a messzi­re kitolt “védelmi határra”, az említett urak újabb “businessze” jóval nagyobb lesz, mint az elő­ző volt. Mert az üzlet követi a zászlót! POLGÁRI KORMÁNYZAT A MEGSZÁLLT TERÜLETEKRE WASHINGTON — A United Press jelentése szerint az ame­rikai kormány pár hónapon be­lül polgári kormányzat alá he­lyezi Japánt és a többi megszál­lott területeket is. A terv szerint MacArthur generálist, aki már úgyis elérte a határkort, nyug­díjazni fogják és akkor a kont­roláló hatalmat kiveszik a kato­nai parancsnok kezéből és polgá­ri egyént neveznek ki ezen hiva­talra. Ugyancsak ily változást terveznek Németországban, ahol Clay tábornok utódja csak a hadsereg parancsnoki tisztséget látná el. , Ezen hírforrás szerint a kato­nai kormányzat hívei, Marshall, Draper és Royall voltak, akik egymásután kiszorultak a kor­mányból, ami lehetővé teszi a változást. DISZNÓTOROS VACSORA A Bérmunkás New Bruns- wick-i barátai és olvasói, folyó évi április hó 2-án, szombat este 8 órai kezdettel, a Polgár féle vendéglő mellék termében (Ha­milton és High st. sarok) sze- zónzáró DISZNÓTOROS VA­CSORÁT rendeznek, melyre úgy a helyi, valamint a környékbeli munkástársak szives részvételét kérik. « Ugyan itt kérjük azon mun­kástársak részvételét is, akiket bizonyos múltbeli frakcionális nézeteltérések visszatartottak a jelenlegihez hasonló eseteknél szükséges kooperációtól. A tiszta jövedelem részben a magyarországi árvák segélyezé­sére, részben pedig a Bérmunkás sajtó alapjára lesz fordítva. Belépti dij nincs. Vacsora ára $1.00. Hűsítőkről és frissítőkről gondoskodva lesz. Az American Federation of Labor azon tanakodik, hogy megszervezze-e az almát áruló munkanélküli veteránok szak- szervezetét? Habsburg klerikális szövetkezes (Folytatás az 1-ső oldalról) HABSBURGISTA PROGRAM Az elnöklő pap állandóan “His Imperial Highness” címen szólí­totta Ottót, mutatva, hogy mennyire iiem köztársasági ér- zelmüek ezek a papok. A kér­dések során Dr. Koppányi, washingtoni professzor kijelen­tette, hogy az aktedron nem árt­hatott Mindszentynek még ha adtak volna is neki, mert az nem töri le az akaraterőt, hanem el­lenkezőleg, inkább stimulál. Ottó leginkább akkor leplez­te le magát, amikor egy másik kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a magyar koronát azért nem szabad visszavinni Magyar- országba, mert az ő és a Mind- szenty együttes véleménye sze­rint Magyarország még mindig királyság, a köztársaság tör­vénytelen, tehát nem is illeti meg a korona, amit csak akkor visznek vissza, ha helyreállítják a királyságot. Ezzel beismerte, hogy Mindszentyvel összeeskü­vést szőtt a magyar népköztár­saság megdöntésére. A kereszténységről tartott be­szédének lényege az, hogy a nyugati hatalmaknak erős fegy­verkezési programot kell életbe­léptetni és a nyugati “keresz­tényeknek” meg kell szervezni a népi demokráciák elleni erőket. Idetartozik persze az is, hogy Spanyolországot is be kell venni az Amerika által támogatott és felfegyverzett országok közé, stb. A Habsburgok tehát újra a nyugati militarizmus és imperi­alizmus kötelékébe csatlakoztak le, amely a klerikális reakcióval kapcsolatban egy újabb borzal­mas világháborút készít elő le­tűnt hatalmuk visszaállítására. if j. Bosodi Bevilaqua Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom