Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-08 / 1561. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 8. * Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. PANASZOK MELYEK ORVOSLÁSRA VÁRNAK A PROFIT rendszernek sajátossága, hogy a munkások termelőképességét mennél magasabb fokra emelje tekintet nélkül, hogy mily káros hatással van az a munkások egészségére. Mennél többet termel a munkás, annál magasabb az értéktöbblet, amely a, termelésből származik és a kapitalista társadalmi rendszerben a profit mindenek felett áll. A termelés gyorsításának a módja különösen nagy mértékben dívik a tömegtermelési rendszerben, ahol a munkamegosztás révén, nem csak az egyes tárgyak számos külömböző kézen esnek át, hanem annak alkatrészei is, úgy hogy az egyes munkások az egésznek csak kicsi részét végzik és annak idején úgyszólván pillanatokra ki van számítva. Ha a termelés vonalán bármely munkás nem tudja elvégezni a rábízott munkát a kiszabott idő alatt, az egész vonalon fennakadás áll be és nagyon elfogadható oknak kell lenni annak igazolására. Az ily termelési rendszerben az egyes munkások valóságos “gépekké” formálódnak át és az iram rövid idő alatt felőrli az idegzetüket és mint roncsok kerülnek az uccára anélkül, hogy azért bárki felelőséggel tartozna. A KIZSÁKMÁNYOLÁS elleni védekezésre a munkásság szervezeteket alakított és a fokozatos fejlődés folyamán kikristályosodott az osztályharc szelleme, melynek alapján az osztály- tudatra ébredt munkásság már nem tartotta elégségesnek csák a kizsákmányolás súlyát enyhitem, hanem végcélul tűzte ki egy oly társadalmi rendszer kiépítését, melyben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak és a javak termelése nem profitra és csak akkor ha abból profit származik, hanem szükségletre történjen és a termelt javakból a társadalom minden tagja egyenlően részesüljön. Bár a munkásság szervezkedése nem tartott lépést a termelőeszközök fejlődésével, de bármily hiányosak voltak is ezek a szervezetek, ezek voltak a munkásság érdekeinek egyetlen védelmezői. Ezek nélkül a munkásság teljesen ki lett volna szolgáltatva a kapitalizmus profit éhségének. A profit rendszer megdöntésével azonban a munkásszervezetek szerepe is megváltozik, amennyiben ily esetben már nem csak az a hivatása, hogy a munkásság érdekeit védelmezze, hanem át kell vegye a javak termelésének irányítását is. Mint a társadalomnak a termelésben közvetlen érdekelt intézménye, azokra hárul a feladat, hogy a szükségletek mennél nagyobb mértékben nyerjenek kielégítést. Ennek elérésére a szervezetek hivatása kiküszöbölni a termelésből az anyagpazarlást, felesleges idővesztességet és minden oly akadályt, amely a'termelést gátolja, de ezek ne a dolgozók rovására, hanem azok előnyére történjenek. Éhez azonban a szervezeteknek szüksége van nem csak a tagság, hanem az összes dolgozók kooperációjára. A FENTIEK figyelembe vételével folalkozzunk most a panaszok végnélküli sorozatával, melyek Magyarországból jönnek és az itteni reakciós, “liberális” és “munkás” sajtóban látnak napvilágot, melyek krokodil köny- nyeket hullatnak a magyarországi munkásság “szánalmas sorsa” felett. Nem állítom, hogy a magyar- országi munkásság sorsa semmi kívánnivalót nem hagy, de figyelembe kell venni a természeti lehetőségeket és azokat a viszonyokat, amelyek megelőzték a jelen rendszert és amelyeknek roncsaiból kellett megkezdeni egy uj rendszer felépítését. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy Magyarországban a kapitalista rendszert a “szocialista társadalmi rendszer” váltotta fel és mert a lakosság még mindig nélkülöz, azt a következtetést vonják le, hogy a szocialista rendszer nem jó; vissza kell állítani a régi rendszert és azon erőket támogatják, amelyeknek célja azt visszaállítani. Ezen téves felfogással szemben a tény az, hogy Magyarországon csak most kezdenek kialakulni azok az erők, amelyek megteremtik a lehetőségét a szocialista rendszer építésének. Eddig a múlt rendszer roncsainak eltakarításával, a lerombolt meginduljon a néptömegek között a szocializmus igazi értelmének a magyarázására. Valamilyen újszerű propaganda eszközt kéne kitalálni, hogy a néptömegek a szocializmus említésénél, mindenkor annak igazi értelmére, a kooperativ termelési rendszerre gondoljanak. A közös. termelési módszer alapján való termelésben termelt javakat, a közös szükséglet és elosztás alapján maguk a termelők kapják meg, a magán profit teljes kiküszöbölésével. Ahogyan ma üzlettársak bizonyos nagytőkések és trösztökbe tömörülve osszák szét maguk között a termelés nagy profitját, mondjuk úgy, hogy ugyanilyen formaképen a termelő nép csoportosul mint üzlettárs és egyenlő arányban ossza szét a termelt javak értékének megfelelő életszükségleti cikkeket. Csak ez a szocializmus “szörnyű” bűne s semmi más. Legyen hát ez az esztendő a szocialista eszmék ellen irányuló propagandának a visz- szaverése s további előkészítése annak a végső harcnak, mely az igazi uj évet fogja létrehozni. iparok üzembe hozásával voltak elfoglalva. Amikor ezzel elkészültek, még drasztikusabb feladat várt az uj rendszer építőire, a lehetőséghez mérten megtisztítani az iparokat és az ország sorsát irányitó testületeket szintén a múlt rendszer maradványaitól — még mindig annak híveitől és a jelen rendszer ellenségeitől — és azokat megfelelő irányítás alá helyezni. Mivel ezen erőkben elképzelhetetlen hiány van és még ma is nagyszámmal vesznek részt az ország irányításában olyan emberek, akik a múlt rendszer visz- szaállitását óhajtják, ezek mindent elkövetnek, . hogy az uj rendszer kialakulását akadályozzák és annak bukásán fáradoznak. Ahol mód van rá oly intézkedéseket foganatosítanak, amelyek a dolgozók érdekei ellen vannak és a dolgozók nagyrésze, akik nincsennek tisztába az elvégzésre váró munka nagyságával és a dolgokat a saját egyéni érdekeik szűk látóköréből nézik, úgy magyarázzák, hogy az ország irányitói és azok támogatói az ellenségeik és tudatlanságuknál fogva az uj rendszer ellenségeivé válnak. VANNAK azonban oly panaszok is, amelyek jogosak és azok orvoslása nagyon szükségszerű, ha csak azt nem akarják az ország irányitói, hogy a munkásság túlnyomó többsége — közöttük a megbízható osztálytudatos munkások is — az uj rendszer ellenségeivé váljanak. Ezen a téren a legtöbb panasz a munkaversenyek, az “élmunkások” és “kiváló munkások” állandó dicsőítése és az egyéni munkateljesítmény folytonos fokozása ellen hangzanak el. És hogy ezen panaszok jogosak, azt bizonyítják a magyarországi szakszervezetek hivatalos közlönyei is, amelyek szinte hősökként ünnepük a munkaversenyekben elöljárókat és ezzel a kevésbé gyors munkásokat leki- csinylik. Semmi kétség aziránt, hogy az ország lakosságának sorsa szorosan össze van kötve a szükségletek termelésének sikerével s ezek a munkaversenyek talán a legjobbhiszemüséggel indultak meg, de amint látszik azok felmérhetetlen károkat okoztak a munkásság moráljának lerombolásával. Gyakorlati tapasztalatok szerint a munkások teljesítő képességét három csoportra lehet osztani. Vannak gyors munkások, vannak átlagosak és lassúak. Amint látjuk a munkaversenyekben, a gyors munkásók az “élmunkások” és azok teljesítő képessége után szabják meg a “normát” és aki azt el nem végzi, az megvetésben és lekicsinylésben részesül. Minden valószínűség szerint a fiatal munkások jobban bírják az iramot mint az idősebbek és igy az utóbbiaknak sok megaláztatást kell eltűrni a fiataloktól a munkaversenyekben. Sokan az idősebb munkások, hogy a megaláztatást elkerüljék igyekeznek lépést tartani a fiatalokkal, ami természetesen nagyon káros hatással van szervezetükre. Mert azt el kell ismerni, hogy mindennek van határa. Még a gépeket is csak egy bizonyos fokig lehet gyorsítani, amelyen ha túlhajtjuk, idő előtti kopás, vagy letörés a következménye. Az emberi szervezettel is igy vagyunk és a külömbség a gép és az ember között abban van, hogy amig a gép részeit ki lehet cserélni újakkal, addig az emberi szervezet ha felőrlődik, menthetetlenül elpusztul. Már pedig az egyéni teljesítő képességen alapuló munkaversenyek ezt eredményezik. JOGOSAK tehát a panaszok és a magyarországi munkásszervezeteknek a hivatása, hogy azokat orvosolják. Bár az uj rendszer felépítése mindenkitől áldozatot követel és a magyar dolgozók hajlandók az áldozatra, de azt sem az ország irányítói, sem pedig a szakszervezetek nem engedhetik meg, hogy a ma annyira szükséges munkásokat ily oktalanul áldozzák fel és idő előtt emberi roncsokká legyenek. Ma minden munkáskézre szükség van és különösen az idősebb, gyakorlott és megbízható munkásokra. De egyébként is, az uj rendszernek nem az a célja, hogy az ország építőinek, dolgozóinak sorsát mennél elviselhetetlenebbé tegye, hanem, hogy azt a lehetőséghez mérten állandóan emelje és ne csak egy bizonyos számú kisebbség jusson előnyökhöz a többség rovására. Ezek a sérelmek nem intézhetők el úgy, hogy az azokat han- goztatókat le “reakciósozzuk”, “ellenforradalmárok” “szoc. de- meknek” “külföldi imperializmus zsoldosainak” stb.-nek minősítjük, sőt számos esetben talán ítélő bíróság elé állítjuk. Ily intézkedések még a jóhiszemű munkásokból is ellenségeket csinálnak, amely semmi esetre sem előnyös a külső ellenséggel körülvett országoknak. Szeretnénk remélni, hogy a magyarországi szakszervezetekben tömörült munkások figyelembe veszik ezeket a jogos panaszokat és törekedni fognak a sérelmeket a lehető legrövidebb időn belül orvosolni. Számos módozata van az iparok teljesítő képességének emelésére és ne igyekezzenek ezt az egyet a végletekig hajszolni, amely ellen a kapitalista termelési rendszerben is a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik a munkásság. Megjegyzés: A Magyarországból visszatért Visi munkástársunk e heti tudósításában az élmunkások szerepével foglalkozik, amelynek megismerése eloszlatja a rovat iró munkástárs félelmét, mely szerint a munkaverseny káros voltát a dolgozók egyrésze érezné meg. — Szerk. Palesztinából jövő hírek szerint Izráel csapatai bevonultak Egyiptomba. — Talán csak nem akarják a zsidók visszaadni a 3500 évvel ezelőtti kölcsönt?! A CIO és AFL vezérek nem tudnak megegyezni arra, hogy egyesüljenek, de együttes erővel dolgoznak azon, hogy az angol szakszervezeti mozgalmat is kettészakítsák. »
