Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-12 / 1570. szám
1949. március 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal talom urai. Megnyugtató érzés, amint látom, hogy a régi urivi- lág emberei patkány módjára menekülnek a világba szerteszét, mintahogy egykor ők zavartak bennünket. Persze füt- fát kiabálnak rólunk, mindent összehazudnak azonban bennünket nem érdekelnek ezek a hazugságok és csak éppen annyiban ismerjük el az ő üvöltésüket, hogy igenis kizavartuk őket kényelmes, semmittevő életükből és most rákény szeritjük őket, hogy vagy dolgoznak becsületes ember módjára, vagy világgá mennek. Persze nekik a munka nem tetszik és az sem tetszik, hogy nekik is be kell állmok a munkások körébe és ezért sirámokat rendeznek henye életük elvesztése felett. Egy időben a sors kisodort Palesztinába, ahol 8 évet töltöttem. Soha életemben akkora csalódás még nem ért, mint az “ígéret Földjén”. Éppen elegem volt már az urivilág gonoszságaiból és Palesztinában ugyanezt találtam'. Nekem más volt az életről való elképzelésem és nem vagyok hajlandó elnyomottan élni még akkor sem, ha az elnyomóim zsidók. Én nem hagyom magam megtéveszteni egy zsidó állam blőffjével, nekem oly édes mindegy, hogy ki az elnyomóm: zsidó-e vagy keresztény, nekem egyik sem kell. így tehát visszatértem Magyarországra és itt nem csalódtam. így tehát most zárom soraimat szivesen válaszolok következő levelemben minden olyan kérdésre, amit tudni szeretné- nétek, viszont ti is Írjatok bőven magatokról, hogy és mint vagytok, mit csináltatok és mit csináltok most. Szeretettel csókol mindannyi- ótokat Endre Bikó Teréz clevelandi olvasónk óhazából kapott leveléből vesz- szük az alábbi részletet: . . . Egyébként jól vagyok, habár sok a munkám, de igen sok a pótolni való és ezért erőltetett ütemben kell hozzálátni az újjáépítéshez. Jelenleg egyetemünk kísérleti szölötelepének telepítési tervét dolgoztam ki, kb. 60 fajta szőlőt fogunk telepíteni még a tavasszal. Igen szép és hálás munka. Ugylátszik az idén korán tavaszodik és ezért elté- rőleg az előző évektől, korábban kell neki fogni a munkálatoknak, mert különben elkésünk. Magyarország fekvése szerencsésebb Északamerika fekvésénél és ezért sokkal kiválóbb borokat termelnek, mint ott. Azt hiszem, igen kevés ilyen hely van a világon, amely annyira kiváló borokat ad, mint Magyar- ország. Remélem valamelyik szőlészeti és borászati tanul- mányutam során Teréz néniékhez is eljutok. Soos Imre, Newark, N. J. olvasónknak Farkasfa, Vas megyében lakó sógora, aki Bérmunkás olvasó írja: Annak idején a németek elhurcoltak munkatáborokba, az oroszok elleni akna rakásra használtak fel többed magammal. Ilyen munkaközben egy bomba felrobbant és a sógor, Tóth István egyik lábát leszakította. Mint 75 százalékos rokkant került vissza családjához. Ebben a helyzetben is bízik, hogy a magyar népnek nagyobb boldogulásban lesz része, ha kiheverik a több mint ezeréves cseléd és szolga sorsot. Beretyóujfalu feb. 7 Kedves Szerkesztőség! Még gyermekkoromból emlékezetemben van egy török közmondás, hogy “elébb fogadd el az ajándékot, azután köszönd meg, mert addig nem tudod, hogy mit köszönsz”. Én elfogadtam nagybátyám által részemre előfizetett- “Bérmunkás” újságot és naptárt, — azokat olvasva látom és látják akik olvassák, hogy mily nagy ajándék is az. Munkástársaim egymás kezéből veszik át, olvassák és tanulnak belőle. Igaza van a Bérmunkás dec. 18-iki számában közölt ismertető cikknek, hogy ezt a Naptárt nem kell hirdetni, hirdeti ez saját magát. Sokad magammal számolgatjuk, mikor kell megérkezni a legújabb Bérmunkásnak és ha már egy napot is késik, valósággal lehangoltak vagyunk emiatt. Csak az a legnagyobb bánatunk, hogy anyagilag mi nem tudjuk segíteni a mi kedves Bérmunkásunkat, pedig tudjuk, hogy bármily kis segítség ott is elkelne. Szeretném megköszönni nagybátyámnak szívességét, amivel nem csak nekem, de sok munkástársamnak is nagy és gyakori örömet szerez, de ő túlságosan szerény és nem szereti a hálálkodást, ezért ezúton fejezem ki köszönetemet úgy nagybátyámnak, mint a Szerkesztőségnek a hetenként megismétlődő kellemes szórakozásért. Éppen irás közben kaptam Temesváron lakó húgomtól levelet, akinek szintén jár a Bérmunkás és ő is áradozva ir úgy a lapról, mint a naptárról, ami sokkal tartalmasabb és érdekesebb, mint a romániaiak. Saját szavai szerint ezt a naptárt érdemes nem csak kézbevenni, de elolvasni is. Különben húgomnak is van elég potya abonánsa az újságra. További jó és hasznos munkálkodást kívánva Zudar László éttermi munkás POLGÁRHÁBORÚT AKARNAK (Folytatás a 4-ik oldalról) függ, hogy a krízist kierőszakoló kormány milyen támogatást fog nyerni Amerikától. Egészen hasonló helyzet állt be Olaszországban is, ahol Pal- miró Togliatti megismételte a francia Thorez kijelentését. Togliatti is azt mondotta, hogy az olasz nép “segítené az orosz hadsereget az Olaszországot megtámadó csapatok üldözésében.” Erre a kijelentésre a De Gas- peri kormány, a Vatikán buzdítására, éppen olyan intézkedéseket akar foganatosítani, mint a franciák tették. Rövidesen itt is a robbanásig kiélesül a válság s döntő fordulat várható. “A munka gyümölcse a munkást illeti” (a.l.) E jóhangzásu jelszóhoz nem kellene sok magyarázat, ha a társadalom az emberszeretet alapján állna. Amióta a tudományos szocializmus zászlót bontott, állandóan találkozunk a fenti idézettel. Jelszavak ugyan lehetnek hangzatosak, de azoknak megvalósítása sokszor igen nagy áldozatokkal jár. Ma legtöbb országban azoké a termelt javak, akik a termelő eszközök tulajdonosai. A szocializmus tényleges megvalósítása kizárólag a termelő munkásosztály müve lehet. Az a gazdasági rendszer, amely a magántulajdonon alapszik, sohasem fog lépéseket tenni, egy igazságosabb gazdasági rendszer megvalósítására. Ezt a lépést maguknak a munkásoknak kell megtenni, akiknek egyebük munkaerejüknél nincsen. Természetesen a munkásosztály tényleges erőt csak úgy képezhet, ha munkaerejét gazdasági szervezetekbe tömöríti. A munkásosztálynak eme feltörekvő harcában az IWW. (a Világ Ipari Munkásai) nyújt legcélravezetőbb szervezési formát és alapot, egy tényleges szabad ipari társadalom megvalósítására. Vannak akik még nem tudják, hogy minden gazdasági rendszerben az alapot a föld, a természeti kincsek, a termelő eszközök és a termelő munkaerő képezik. Ezek a legfontosabb tényezői az emberi társadalomnak. Egy fejlett iparf államban ez a körülmény sokkal jobban kidomborodik. Azért azok az előharcosai a társadalmi forradalomnak, akik az IWW-t megalakították, a fenti tényeket tartották szem előtt, különösen akkor, amikor nyíltan kimondották: “A társadalomnak alapját mindig a gazdasági rendszer képezi és minden rája épített intézmény, csak visszatükröződése a fennálló gazdasági rendszernek.” Az a feltörekvő munkásosztály, amely a közös termelési rendszerért küzd, feltétlen arra kell hogy törekedjen, hogy gazdasági ereje folytán irányítsa az egész társadalmat. A munkásoknak föl- tétlen tudniok kell, hogy ők minden társadalomnak a legfontosabb tényezői. Az ő vállaikon nyugszik a társadalom. Az IWW szempontjából tehát nagyon fontos, hogy a munkások egy egységes gazdasági szervezetbe tömörüljenek. Egy egységes gazdasági szervezetet máskép el sem lehet képzelni, mint ha a munkások a régi álló ipari szervezetbe tömörülnek. Az ipari szervezetnek, amilyent elavult szakszervzetek hlyett, egy egységes osztályharc alapján az IWW igyekszik fölépíteni, igen fontos szerepe van a tényleges szocializmus megvalósításában. Nem üres elméleti fejtegetések azok a kijelentések, amit az IWW-isták úgy értelmeznek, hogy a termelésbe résztvevők tudják legjobban megállapítani, milyen intézkedésekre van szükség a munkások munkaviszonyainak jobbítására és általában életszínvonaluk emelésére. Még egy átmeneti korszakban is nagyon fontos, hogy úgy a föld-, mint az ipari munkások életszínvonalát a lehető leggyorsabban kell emelni, hogy előre és állandóan nagyobb lelkesedéssel nézzenek a jövőbe, a tényleges szocializmus elév Azt tudjuk, hogy nem lehet mindenki társadalmi tudós. Azonban azt mindn munkás megtanulhatja, hogy a szocializmus egy a kapitalizmusnál sokkal fejlettebb társadalmi rendszer, ahol már többé nem termelnek egyeseknek haszonélvezetére, hanem szükségleti cikkeket azoknak használatára, akik azt előálitják. Ebben az irányban kell, hogy haladjon a munkásosztály, ha célját elakarja érni. Eme nehéz küzdelembe a megszervezett munkásoké kell, hogy legyen a vezető szerep. Hiszen az egész szocialista rendszernek az kell, hogy képezze alapját és célját, hogy a munkásosztály felszabaduljon mindenfajta elnyomatás és gazdasági kizsákmányolás terhe alól. Azok a társadalmi forradalmárok, akik egy egész emberöltőn keresztül a munkapadoknál mások részére termelték az élet javait, részt kell, hogy kapjanak annak a társadalomnak irányításába, amelyről azt mondják, hogy ez már a tiétek, “mert a munka gyümölcse a munkást illeti”. A föld, a gyárak, a bányák azok a helyek, ahol az élet javai teremnek. Ezeken a helyeken mind munkások dolgoznak. Ezek a társadalom tényleges fentartói. Mi IWW-isták mindig azt tartottuk, hogy ott kell a kizsákmányolást megszüntetni, ahol nem kapjuk meg munkánknak teljes gyümölcsét. Mi mindig azt tartjuk, hogy a munkásosztály tényleges felszabadulása csak akkor jön létre, ha arra a munkás- osztály maga szervezkedik. Egyszerű elgondolással, igen könnyen megállapíthatjuk, hogy a munkásoknak termelő munkaerejükön kívül egyebük nincsen. Nagyon fontos tehát, hogy a munkások ezt felismerjék. Ha már felismerték, akkor azt is megtanulhatják, hogy szervezkedésben rejlik az erő. Az a hangzatos jelszó, hogy “mind egyért és egy mindért”, csak úgy valósulhat meg, ha a munkások, mint egy osztály szervezkednek. Hogy a munkások ténylegesen, mint egy osztály szervezkedni tudjanak, ezt másképpen meg sem valósíthatják, csak egy forradalmi ipari szervezeten keresztül. A szocializmusért küzdők vegyenek időt maguknak és tanulmányozzák az IWW által képviselt ipari szervezet összetételét. Meg fogják abból éfteni, hogy a tényleges ipari társadalom csak úgy valósulhat meg, ha arra a termelő hadsereg tényleg fölkészül ipari szervezetein keresztül, nem csak a termelés folytatására, hanem a társadalmi javak igazságos szétosztását is magának kell irányítani. Egy ilyen társadalomban a munka gyümölcsét tényleg a munkások fogják élvezni.
