Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-05 / 1569. szám
1949. március 5. BÉRMUNKÁS 6 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MI A NÉPI DEMOKRÁCIA A közelmúlt hetekben egy rövid, zavaros hir jelent meg a lapokban, melyből azt lehetett kivenni, hogy Rákosi Mátyás kijelentette,4 hogy a Népi Demokrácia megszűnt és helyébe a Proletár Diktatúra lépett. Akkor nem foglalkoztunk ezzel a távirati hírrel, mert nyilvánvaló volt, hogy Rákosi kijelentését a lapok elferdítették. Ma módunkba van Rákosi cikkének (nem beszédének, mint a távirat jelezte) az alapján ezt a kérdést, amely rendkívül lényeges a Népi Demokráciák hivatásának elbírálásánál ismertetni. A'cikk fontosságát kihangsúlyozta az a tény, hogy Rákosi cikkének megjelenésével egyidő- ben hasonló magyarázatot adott Dimitrov a bolgár, Bierut a lengyel Munkáspárt kongresszusán. Megállapítják ezek a nyilatkozatok, hogy a Népi Demokráciák, miként az orosz Szovjet forma átmeneti államformák a kapitalizmusból a szocializmusba. Ami a két átmeneti állapot között fennáll, azt a Népi Demokráciák és a Szovjetek megalapításának a körülményeinek különbsége adja meg. A Szovjet Uniót belső forradalmi erők hozták életre, minden külső segítség nélkül. Első ilyen állam volt a világon. Az orosz burzsoázia nem fogadta el a szovjet államformát, fegyveres felkeléseket szervezett ellene, sőt külföldi segítséget is igénybevett uralmának a visszaszerzésére. Évekig tartó véres polgárháborút idézett fel, amely kiváltotta a legkeményebb diktatúrát, a kíméletlen terrort, hogy fennállását biztosítsa. Ellenben a Népi Demokráciák a belső forradalmi erők felhasználásával, a Szovjet Uniónak a második világháborúban aratott győzelme eredményeként jöttek létre. A népi demokráciák államának a jellegét az határozza meg, hogy a nép óriási többségének, a munkásosztály vezette dolgozóknak a hatalma és hogy az állam bázisul szolgál a kizsákmányoló kapitalisták, nagy- birtokosok elleni harcban. • A népi demokráciák a Szovjet Unió segítségével, védő szárnyai alatt, egymással szoros szövetségben a szovjet rendszer nélkül megvalósíthassák a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetet, ha következetesen haladnak a szocializmus felé vezető utón. A szovjet rendszer és a Népi Demokrácia rendszere egy és ugyan azon hatalmak két formáélő biró előtt cselekedetükért a büntetést vállalom. Az átkozódó öreg embereknek csak. annyit, hogy “1848 óta nem fog az átok”. Joseph Zurzsa ja, annak a hatalomnak, melyet a munkásosztály a város és falu dolgozóival szövetségben gyakorol. Mindkét rendszer: a proletár diktatúra két formája. A népi demokráciák eltérő formáját a szovjet segítsége és az adott történelmi helyzetben más formában valósíthatják meg a proletárdiktatúra funkcióját, a kapitalizmustól a szocializmusba való átmenetet. Ez a lényege a népi demokráciák szerepét illetőleg a Rákosi, Dimitrov, Bierut és a többi népi demokrata államok vezetői magyarázatának. Ebből a magyarázatból vették ki a népi demokrácia ellenfelei azt a magyarázatot, hogy most már megszűnt a látszat demokrácia is és nyílt osztályuramolra tértek át. Az osztályuralom, vagy ha ugytetszik az osztálydiktatura tényét, mindaddig, amig osztályok vannak, tagadni tudatlanság volna. Rákosiék itt sem bújnak el hazug frázisok mögé, hanem Marx és Engels tanítása és Lenin magyarázata alapján mutassák ki az állam szerepét. Marx szerint ,mint azt a gothai program magyarázatában Írja, az államgépezetet az uralkodó osztály az elnyomott osztályok fékentartására használja. Ezt kihangsúlyozta Engles is 1891- ben, amikor leszögezi: “Egy demokrata köztársaságban az állam nem kevésbé egyik osztálynak a másik által való elnyomására készült gépezet, mint a monarchiában.” Mig Lenin az “Állam és Forradalom“ cimü könyvében leszögezi: “A polgári államformák rendkívül változatosak, de lényegük egy: ezek az államok igy vagy úgy, de végeredményben mind feltétlenül burzsoá diktatúrák”. így ha az állam a munkásosztály kezébe kerül az is felhasználja az államgépezetet az átmeneti időre a burzsoázia elnyomására, db van egy lényeges különbség. És pedig az, hogy minden eddigi osztályállam a kizsákmányoló kisebbség diktatúrája, uralma volt a kizsákmányolt többség felett, mig a népi demokrácia arra használja fel az államgépezetet, hogy a ki- zsámányolt többség eltüntesse a kizsákmányoló kisebbséget. Hogy a kapitalista államrendszer, még a legdemokratikusabb Amerika is, a burzsoázia elnyomó gépezete, azt is saját bőrünkön tapasztaljuk nap-nap után. Hogy ez mennyire nyüv vagy burkolt, az az osztályharc élességétől függ. Ha a munkásosztály harca élesedik, akkor az elnyomás, az állam beleavatkozá- sa is élesebbé válik, de mindig a munkásosztály ellen. A rendőrséget, katonaságot csak a munkások, soha se a burzsoázia ellen használják fel. A börtönökbe munkások, soha sem a kapitalisták kerülnek be az osztályharc frontjáról. így a népi demokráciákba is mennél gyengébb a volt kizsákmányoló osztály ellentállása, annál enyhébb az államgépezet nyomása, mennél jobban erősödik a belső vagy külső itörekvés a régi rend visszaállítására, annál keményebbé, kíméletlenebbé válik a népi demokrácia elnyomása. A párisi kommun, a szovjet rendszer, a népi demokráciák más, az adott viszonyokhoz szabott eszközökkel, államformákkal törekszenek az államnélküli szocialista társadalom elérésére. Ebben a tekintetben lehetnek különböző elgondolásaink, valószínű, hogy adott esetben az akkori körülményeknek megfelelő más módon történik az átalakulás, de ez mind nem változtat azon a tényen, hogy a szovjetekben, Kina jó részébe, a népi demokráciákba, vagy 500 millió ember él egy kapitalista rendszertől, a szocializmusba való átmenet állapotába. Hogy ez az átmenet milyen gyors, milyen eszközökkel történik, az nagyban fog függeni attól, hogy mi és a világ többi részében milyen nyomást tud gyakorolni a feltörekvő proletáriátus az elnyomó burzsoáziájára. Mint ahogy a még kapitalista rendszerben élő proletáriátus harcát is befolyásolja az, ha újabb országok szabadulnak fel a kapitalista rendszer alól. A mi elgondolásunk az, ha a munkásosztály a népi demokrácia, vagy a szovjet formát válassza a felszabadulásához és nem a mi utunkat, az nem változtat azon a tényen, hogy nekünk szocialista kötelességünk a legteljesebb szolidaritás vállalása minden néppel, amely harcban áll egy szabad, osztálymentes társadalomért. VÁLASZ CZIGLER NÁNDORNAK Kedves Munkástársam: Szinte megrökönyödve olvastam Hatvan, Magyarországból irt levelét, amelyben súlyos kifogást emel a január elsején megjelent cikkem ellen. Azt írja Ön, hogy én lázitottam és a valóságnak meg nem felelő dolgokat Írtam a magyarországi zsidók ellen. Miután feltételezem az Ön jóakaratát, igy azt kell hinnem, hogy nagyon felületesen olvasta el a cikkemet és igy vonhatott le abból olyan következtetést, amilyen a kifogásolt cikkemben nincs és amely a gondolkodásommal, valamint a Bérmunkás álláspontjával is homlok egyenest ellenkezik. Azon írásomat nem a hazai zsidóság és főleg nem a Népi Demokráciába beilleszkedő zsidóságra vonatkoztattam, hanem azokra az idevándorolt zsidókra, akik “befolyásos hozzátartozóik segítségével” tadtak bejönni. Ezeket sem vettem mind egy kalap alá, mert azt írtam “ami meglepő ezeknek a bevándoroltaknak egy jórésze éppen olyan gyűlölettel van eltelve a népi demokrácia ellen, mint akik irányítói voltak annak a rendszernek, amely 6 millió zsidót pusztított el.” Ön tehát feleslegesen védi meg velem szemben a zsidóságot általában, mikor én csak az idevándoroltak egy részéről írtam. Már pedig kedves Czigler munkástársam, hogy ezek itt, hogy viselkednek, mit mondanak, azt én, aki velük beszéltem és vitatkoztam, jobban tudom mint Ön, miként Ön is jobban tudja az otthoniak viselkedését mint én. Sajnos, de letagadhatatlan tény, hogy ide a “Szabadság országába” ma csak azok vándorolhatnak be, akik megbízhatók a kapitalista rendszer szempontjából. így ezektől nem is igen várjuk azt, hogy a népi demokrácia hívei legyenek, de miután vannak közöttük olyanok, akik minden alkalmat megragadnak, hogy úgy állítsák be magukat, mint akiket a népi demokrácia is üldöz, vagy igazságtalan volt velük szemben, szükséges volt az, hogy a hazugságaikat, az önző mivoltukat, lapunkon keresztül éppen a népi demokrácia és főleg annak a felépítésébe önzetlenül bekapcsolódott zsidók érdekébe bemutassuk. Olvassa el még egyszer Munkástársam az írásomat és rá fog jönni, hogy nekünk le kell leplezni a népi demokrácia ellen ás- kálódókat, még ha azok zsidók is, főleg a Fábián Béla fajtákat, akik együtt ugatnak Magyarország ellen, a magyar és nemzetközi fasisztákkal. SZÁMOK, AMELYEK BESZÉLNEK Most mutatom be a Népi Köztársaság három éves fennállása után a harmadik költségvetését: Az első költségvetés 253 miihó forintot irányzott elő befektetésekre, a második már 800 milliót, mig a most beterjesztett költségvetés 3220 milliót fordít befektetésre, az ország felépítésére. Ez a többlet, amely az első és a harmadik befektetés között mutatkozik, abból a termelésből eredő felesleg, értéktöbblet, amely azelőtt a tőkés zsebébe vándorolt, most az egész nép javára lesz fordítva. Az államosított ipar, amely azelőtt 50 százalékos veszteséggel dolgozott, ma már mind jö- delmező és 1200 millió forint felesleget fizetnek be az állami kincstárba. Egyedül a nehéz ipar 400 milliót fizet be. A posta 30, a vasút 44 millió forint nyereséget számol, holott a kiadásokban a vasútnál 200 millió uj befektetés is szerepel. Az 1947 évi decemberének a termelését 1948 decemberben 116 százalékkal haladta túl. 1949-ben harminc ezer munkás megy műszaki továbbképzésre. A FŐISPÁN Nagy dolog volt az kérem, főispánnak lenni Magyarországon. Ő volt a megyei atyaisten. Megközelíthetetlen magasságba trónolt a nép felett. Nem is neveztek ki arra mást, mint mágnást, vagy^ olyan nemest, aki legalább is császári-királyi kamarás volt. Diszmagyar, vármegyei huszár, négyesfogat járta, ha néha-néha szerepelt a főispán. Változtak az idők, változtak a főispánok is, bizony ma már nem geróf feszit ott, hanem dolgozó munkás vagy szegény paraszt, sőt uram bocsás meg, még az^is megtörtént, hogy abba a székbe, amelybe ezer éven keresztül csak mágnás ülhetett,
