Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-26 / 1568. szám
1949. február 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ VARGA LE, — VARGA FEL Pár évvel ezelőtt senki sem gondolta, — legkevésbé maga Dr. Varga Jenő, az ismert magyar közgazdász, — hogy a neve Amerikában különös szállóige magvát fogja képezni. És mégis manapság amerikai köz- gazdasági lapokban, avagy az ily tárgyú újságcikkekben és rádió előadásokban egyre gyakrabban olvassuk vagy halljuk, hogy Varga kegyvesztett lett; Varga újra elfoglalta magas pozícióját; aztán megint csak, Varga lebukott, Varga újból magasra került, — szóval Varga fel! Varga le! mármint azt a politikai és gazdasági események igazolni látszanak. Tudom jól, hogy pár beavatott egyénen kivül e rovat olvasói ezt a bevezető szakaszt nem értik. Nem csodálkozom rajta, mert az átlagos olvasó a gazdaságiam kérdésekkel nem sokat foglalkozik, még azok sem, akik máskülönben elismerik ezen kérdésnek a nagy horderejét. Azért jó messzire vissza kell térnem (nem időben avagy térben, hanem csupán csak a gazdaságta- ni tézisek ismertetésében,) hogy megértessem az olvasóval, miért hangoztatják mostanában itt oly gyakran a Varga fel, Varga le, szólamot. Kezdjük ott, hogy a tudományos szocialista gazdaságtani felfogás szerint a tőkés termelési rendszerben a munkás termel- vényének csak bizonyos részét kapja vissza, másik része pedig a termelőeszközök tulajdonosai kezében marad. A könnyebb megértés kedvéért jelöljük ezt az összes termelést az M betűvel é$ tegyük fel, hogy ennek 60 százalékát kapják a munkások, tehát 40 százalék marad a termelőeszközök tulajdonosainak a kezeiben. (Kihangsul y o z o m, hogy ezen számadatot csak a magyarázat kedvéért vesszük és nem a statisztikailag megállapított elosztást jelenti, hiszen ily statisztika nincs és egyenlőre nem is lehet). KRITIKUS TÖBBLET A munkások természetesen felhasználják a nekik átengedett 60 százaléknyi termelvényt, de mi lesz a másik 40 százalékkal? Ezt a többlettermelvényt, — amit jelölhetünk X betűvel, a kisszámú munkáltató osztály (a termelőeszközök tulajdonosai) nem tudja felhasználni éppen kis száma miatt, bármilyen pazarló életet éljen is. Tegyük fel tehát, hogy csak 10 százalékot használ fel belőle, akkor marad még mindig 30 százalék. Ez a többlet, amit jelezzünk tehát T betűvel. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezen T töblet egy részét a munkáltatók befektették a vállalatok továbbfejlesz t é s é r e, mondjuk, hogy a felét, vagyis 15 százalékot. Akkor még mindig marad 15 százalék, amellyel szintén kell valamit csinálni. Ez az a többlet, ami jelenleg nagy bajokat okoz és azért KRITIKUS TÖBBLET-nek is nevezik, — jelöljük tehát mi is Kt-vel. Hogy miért kritikus ez a többlet? Azért, mert fennmarad és a következő termelési időszakban már megkétszereződik, a harmadikban megint tovább szaporodik és igy csakhamar megtelnek az üzletek raktárai a különböző árucikkekkel. De ha az üzletek tele vannak árucikkekkel, akkor nem adnak rendeléseket a gyáraknak. Erre a gyáros csökkenti a munkát és letesz munkásokat. Igen ám, de akkor meg a munkások vásárlóképessége csökken és még az előbb emlitett 60 százalék termelvényt sem tudják visszavásárolni. így a kritikus-többlet (Kt) nem hogy esne, hanem növekedni fog. Az eredmény, — mint már mindenki tudja: ipari pangás. A PIACOK Az ipari pangás elkerülésére kell valamit csinálni a kritikus többlettel. Az első világháborút megelőző időkben erre a legjobban bevált módszer volt kiszállítani az iparilag fejlett országokból az elmaradt területekre, úgynevezett gyarmatokra, vagy “piacokra”. Ezért nagy versengés folyt az ilyen piacokért, ami háborúhoz vezetett. Az iparok fejlődésével azonban a piacok egyre fogytak s ma már minden országban megindult az iparosító folyamat. Azzal a bizonyos Kt többlettel tehát ma sokkal nagyobb baj van, mint bármikor azelőtt is volt. 1917-ben akadt ugyan egy ország, ahol megoldották ezt a problémát úgy, hogy a termelésnél nyert többletet (X) nem három, hanem csak két részre osztják; egy részét újabb befektetésre, másik részét pedig a munkások használatára, életszínvonaluk emelésére engedik át, vagyis úgy a termelőeszközök tulajdonosai által felhasznált részt, mint a kritikus többletet megszüntették. Ez a megoldás természetesen nem tetszik a tulajdonos osztálynak, mert megszüntette a birtokláson alapuló életformát, megszüntette a tulajdonos osztály kiváltságos jogait. A többi országok azonban jóidéig nem követték ezt a módszert, igy a kritikus többlettel valamit csinálniuk kellett. Az Egyesült Államokban például kezdték a tengerbe dobálni a kávét, a krumplit és egyéb élelmiszereket, leöl- dösték a kis malacokat, stb. Szemére is hányják ezt a dolgot még ma is Henry Wallacenak, aki annakidején ezt az irányt képviselte. Pedig még mindig jobb volt, mint ahogyan Mussolini és Hitler használták fel ezt a kritikus többletet, mert azok már nem kis malacokat öltek le, hanem millió és millió embert, miután a kritikus többlettel felépítették hadigépezeteiket. Másszóval, az egyik helyen az árucikkek megsemmisítésével, a másikon pedig csakis a háború pusztításaival tudtak túladni a kritikus többleten. Ezzel nyilvánvalóvá lett az a marxi megállapítás, hogy a tőkés termelési rendszernek valóban törvénye, hogy ipari pangásokhoz, vagy háborúkhoz vezet. A tőkés termelési rendszer másfélszázados története ezt tagadhatatlanul igazolta. VARGA TEKINTÉLYE A kérdés tehát, hogy mi lesz most azon államokban, amelyek még mindig megtartották a tőkés termelési rendszert? Bekövetkezik-e az ipari pangás, mint a marxi világnézet mondja? Ennek a világnézetnek egyik legismertebb képviselője Dr. Varga Jenő, aki a Horthy terror elől a Szovjet Unióba menekült s ott is mint a marxi gazdaságtan egyik legtekintélyesebb exp o n e n s e csaknem “félhivatalos” szószólója szerepelt. Varga pozíciójára jellemző például ez a kis ismertetés, amit az 1945-ben tartott egyik előadását tartalmazó kis füzetben olvashattunk: Varga Jenő, ezen sikerült előadás szerzője a gazdaságtudós legnehezebb és legma- gasabbrendü hivatását teljesíti : elemzi és értelmezi a tényeket, ugyanakkor azonban le is vonja belőlük a következtetéseit a jövőre. A második világháború gazdasági következményeinek kifejtése, a pillanatnyi gazdasági helyzet rajza és a körvonalaiban már kibontakozó súlyos gazdasági problémáknak a tőkés gazdasági rend előrelátható újabb válságának jellemzése. Varga Jenő tehát abban az előadásban, ahogyan az aláhúzás is mutatja (amely nem tőlem származik) a marxi világnézetnek megfelelőleg azt jósolta, hogy a tőkés termelő országokban hamarosan be fog állni a válság és annak jeleit már akkor (1945-ben) látta. Ezért mint jó marxi nemzetgazdászt nagyra becsülték és itt is lesték, hogy ugyan mit is mond. Abban az időben tehát a Varga szerencsecsillaga magasan ragyogott. Szóval Varga fel volt. Elmúlt azonban 1945, sőt még a 46 is és az Egyesült Államokban nem jelentkezett a pangás, hanem éppen ellenkezőleg, a munkaalkalmak száma meghaladta a 60 milliót. Ezzel az amerikaiak annyira eldicsekedtek, hogy Varga megváltoztatta a véleményét, — legalább is ezt irta a világsajtó. Varga ugyanis úgy látta, hogy a lerombolt világ helyreállítása és az egyre tartó fegyverkezés fel fogják emészteni a kritikus többletet és igy az ipari pangás jóidéig elmarad. TESSÉK VÁLASZTANI Az ortodox marxista nemzet- gazdászok azonban nem fogadták el Varga véleményét, sőt még a marxista-leninistastalin- ista politikusok sem és Varga Jenő kegyvesztett lett. Ekkor jelent meg az amerikai sajtóban a Varga le! — jelszó. Elérkezett aztán 1948, amikor már érezni lehetett a Truman- Marshall terv hatását, 17 billió dollárt szavaztak meg direkt hadicélokra (a kritikus többlet felemésztésére). Úgy nézett ki a dolog, hogy mégis csak igaza lett Vargának. Megint csak az amerikai sajtó szerint, Varga visszanyerte az előbbeni tekintélyét és a szovjet politikát kezdték az ő meglátásai figyelembevételével irányítani. Erre mi mást mondhattak az amerikai kommentátorok, mint azt, hogy Varga fel! De jaj, elkövetkezett az 1949- es év is és a Department of Labor február első hetében kiadott jelentése szerint a munkanélküliek száma rohamosan növekszik a Marshall terv dacára is. A munkanélküliek száma jelenleg 3,000,000. Amikor ezt Robert O. Goodwin, a U.S. Unemployment Service igazgatója bejelentette, megjegyezte, hogy még emelkedni fog, de hozzátette, hogy azért nem kell megijedni. Mi nem is ijedünk meg, hacsak Varga Jenő nem, mert úgy néz ki, mintha mégis csak igaza lenne annak az orthodox marxi gazdasági világnézetnek, hogy a tőkés termeléssel vagy pangáshoz, vagy háborúhoz jutunk. Tessék választani! Nekünk egyik sem tetszik! És azon nem törjük a fejünket, hogy most vájjon mi lesz Vargával? le? vagy fel?! AMIT NEM LEHET MEGÉRTENI Az egész világon nagy meglepetést okozott a moszkvai rádió azon leadása, hogy a Szovjet kormány letartóztatta a közel 3 évtized óta ott élő Anna Louise Strong amerikai Írónőt és kémkedéssel vádolja. A hir szerint Miss Strongot hamarosan kitoloncolják a Szovjet Unióból. Anna Louis Strong, aki jelenleg 62 éves még 1921-ben ment első ízben Moszkvába és azóta állandóan mint meggyőződött kommunista szerepelt. Számos könyvet irt a Szovjet Unionról, angol nyelvű lapot szerkesztett Moszkvában s minden tekintetben úgy viselkedett, mint aki a kollektiv termelési rendszer legszilárdabb hive. Éppen azért a letartóztatásáról szóló hirt az egész világon nagy csodálkozással fogadták. Nagy csodálkozással vette a hirt a Menlo Park, Cal. városban lakó Mrs. Charles H. Niederhau- ser, Miss Strong nővére is, aki kijelentette, hogy előtte az egész dolog érthetetlen, amennyiben a családban is úgy tudták, hogy Miss Strong egész életét a kommunizmus szolgálatában töltötte el. Az egyetlen dolog, ami Mrs. Niederhauser szerint valami fényt vethet a dologra az, hogy Miss Strong az utóbbi időben kritizálta egyes szovjet vezetők állásfoglalását Titoval szemben. TÖBBEKNEK: Az óhazai előfizetések megújításánál kérjük olvasóinkat, hogy Írják meg levelükben a hazai olvasó nevét és címét is. így könnyebb azok elintézése.
