Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-19 / 1567. szám

1949. február 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A MINDSZENTY ÜGY MARGÓJÁRA A-legjobb nemzetközi bajke­verők, propaganda szakértők tanácskoznak azon, hogy mi­ként lehetne a kardinális által mesterségesen felkavart nagy ricsajt továbbra is napirenden tartani, mert most úgy néz ki a helyzet, hogy minden erőlködés dacára is, csak három napos szenzáció marad, amelyet azu­tán elhomályosit valamely más szenzáció. Ha történetesen a baseball, vagy a football szezon­ba történik ez az esemény, még három napig sem tudták volna feltálalni. Ma, amikor már túl vagyunk a lármán, nem árt, ha egy kissé belenézünk az események mögé és ezen keresztül megláthassuk nem csak a magyar és 'a nem­zetközi reakció boszorkánykony­háját, de a “hideg háború” esz­közeit is. MI TÖRTÉNT? A hosszú hónapok óta esedé­kes letartóztatást a magyar kor­mány csak akkor hajtotta vég­re, amikor egyrészt elegendő bi­zonyíték volt a kezében, más­részt pedig nagy türelemmel ki­várta, amig a magyar nép unta meg a kardinális pocskondiázá- sát és főleg amig a katolikus tö­megek az egyházi szervezeteken keresztül követelték a Mindszen- ty-izmus felszámolását. A kiadott, ’’Sárga könyv” oki­ratai, a kardinális és vádlott társainak a vallomásai igazol­ták, hogy Mindszenty kémke­dést, hazaárulást és feketézést követett el, de súlyosan komp- romitálták az angol és főleg az amerikai követségeket, amelyek szorosan együttműködtek az árulókkal. Mindszenty Amerika beavat­kozását kérte a belügyekbe, egy­ben pontos jelentést tett a gaz­dasági, politikai, katonai ügyek­ben. Chaplin amerikai követ, sajnálattal közölte, hogy nincs módja a belügyekbe beleavat­kozni, de egyben kéri, hogy az értékes jelentéseit továbbra is küldje. Mr. Chaplin Amerika bu­dapesti nagykövete bizonyára nem gondolta, hogy ilyen kohip- romitáló levelet a kardinális meg fog őrizni. A fent felsorolt vádak olya­nok, amelyet minden ország tör­vényei tiltanak és súlyosan bün­tetnek. Nincsen olyan ország, amelyben ilyen vádak alapján a hercegprímás börtönbe ne ke­rült volna. MIT VÁRTAK? Mindszenty és társai, nem kü­lönben a nemzetközi reakció, nagy várakozással néztek az esedékes elfogatás elé. Meg vol­tak győződve arról, hogy a nagy többségben katolikus és erősen vallásos magyar nép, a legfőbb egyházi funkcianáriusának az elfogatása esetén lázadásba tör ki, amelyet csak orosz segítség­gel tud — ha tud — leverni a magyar kormány. De remélték azt is, hogy a magyar ellenforra­dalom elindítja a harcot a többi népi demokráciákban is és az el­kerülhetetlenül szükséges orosz beavatkozás, alkalmas lesz a hi­deg háború fokozására, esetleg meleg háborúvá való átváltozta­tására. De. várták azt is, hogy a szintén erős katolikus érzelmű francia és olasz munkásság is szembefordul az eddigi forradal­mi álláspontal és megfelelő han­gulat alakul ki Amerikában is a beavatkozásra. Remélték, hogy a vádlottakat kínzásokkal, orvoss á g o k k a 1 kényszerítik vallomás tételre, amelyet vagy megfigyelhetnek a külföldi újságírók, vagy pedig a kormány kénytelen lesz zárt ajtók mögött tárgyalni a bün- pört. MI TÖRTÉNT? A tárgyaláson kitűnt, hogy a vádlottak teljesen egészségesek, frissek, semmi nyoma sincs a kínzásoknak, sem az orvossá­goknak, mindegyik kihangsú­lyozta, hogy semmiféle kény­szert nem alkalmaztak, szabad akaratukból, a bizonyítékok sú­lya alatt ismerték el a vádpon­tok valódiságát, amelyeknek az ilyen formában való letagadha­tatlan tényét 29 külföldi újság­író, a követségek megfigyelői, állapították meg. Kitűnt, hogy a magyar nép­nek eszébe sincs fellázadni, ér­deklődéssel figyelte a tárgyalást és megelégedéssel fogadta az Ítéletet. A kardinális nem csak a tár­gyaláson ismerte be a bűneit, de egy az igazságügyi miniszterhez irt levélben is, tovább menve be­ismerte, hogy ő volt az akadá­lyozója a kormány és az egyház közötti megegyezésnek, amelyet ma már sajnál és károsnak tart. Felajánlja szolgálatait a meg­egyezésre, sőt a lemondását is, csak azt kéri, hogy magas állá­sára való tekintettel szüntessék be ellene az eljárást. A kardinális a tárgyalás fo­lyamán egyáltalán nem úgy vi­selkedett, mint egy hős, mint egy eszme mártírja, hanem mint egy rajtacsipett bűnöző, ki a bőrét igyekszik menteni. Külö­nösen azután, amikor az ameri­kai követség utján tervezett szö­kése a börtönből a tárgyalás előtti napon, nem sikerült. Ak­kor már nagyon csendes és jó fiúnak mutatkozott, mea culpá- zott, hogy szánja-bánja a bűne­it. A püspökök, miután megsza­badultak az izgága lelki terrort használó kardinálistól, siettek kijelenteni a semlegességüket és abbeli készségüket, hogy megbé­kéljenek az uj renddel. Miként a történelem folyamán minden esetben, ha az egyház azt látta, hogy az állam az erősebb, most is megalkudott a helyzettel és ez a tény nem csak az uj rendszer erejét igazolja, hanem azt is, hogy az Egyház elveszettnek I látja a játszmáját a rendszer megbuktatására. Maguk a katolikus tömegek, leszámítva a lecsúszott nagybir­tokosokat, politikusokat és más élősdieket, megnyugvással ve­szik tudomásul, hogy a lelki ter­ror megszűnt és sietve kapcso­lódik be az ország újjáépítésébe, amelybe való részvételét ezide- ig Mindszenty tilalma gátolta. A GÁLYARABOK UTÓDAI A magyarországi protestáns egyházak már előzőleg is, de a letartóztatás után leghatározot­tabban állást foglaltak a kér­désben, még pedig a kardinális­sal szemben. Kifejtve, hogy os­tobaság és gonoszság a pert akár egyetemes, akár vallási szabadság kérdésévé kijátszani. Tárgyilagosan megállapítsák, hogy Mindszenty ellen nem mint pap, mint az egyház feje ellen jártak el, hanem mint magyar állampolgár ellen, amelynek a törvényeit durván megszegte, így a kormánynak nem csak jo­ga, de kötelessége is volt ellene eljárni. A leghatározottabban vissza­utasítják azt, hogy a magyar kormánnyal szemben meg kelle­ne védeni a vallás szabadságot, miután Magyarországon a vallás szabadság teljes, minden feleke­zet szabadon gyakorolhatja a vallását, semmiféle korlátozás e téren nincs mindaddig, amig a vallást nem használják takaró­ul ellenforradalmi törekvésekre. E téren a magyar vallás sza­badság sokkal messzebb megy, mint az amerikai, amelynek az alkotmánya eltiltsa az iskolai vallás tanitást és a vallásnak ál­lami támogatását, mig Magyar- országon az iskolákban kötelező a vallástanitás és nem csak a hitoktatókat fizeti az állam, ha­nem a papok fizetésének tekin­télyes hányadát is az állam fe­dezi. A nyilatkozatot Révész püs­pök és Balogh világi elnök irta alá a reformátusok részéről. De aláírták a többi protestáns egy­házak megbízottai is. Ezzel szemben a “Gályara­bok” amerikai utódai, a legélére álltak a Magyarországot rágal­mazóknak, alázatos uszályhor- dozóivá lettek a katolikus szak­társaiknak. Elfelejtették nem csak a gályarabságot, de azt is, hogy a katolikus papok a múlt­ban szóba sem álltak, a “szaka- dár” “hitáruló” stb. kollégáik­kal, de most amikor a reakciós politikájuknak szüksége van a protestáns tömegekre, akkor közös szakszervezetet csináltak a protestáns istenkereskedőkkel, elfelejtve a konkurenciát, csak a célt, a tömegek felszabadulásá­nak a megakadályozását nézve. És az amerikai református pa­pok kulimódra szajkózzák az os­toba, gonosz rágalmaikat, meg­gyalázva olyan egyházi vezető­ket, mint Balogh Jenő és Révész püspök. Nagyon jól ismerjük az ame­rikai magyarság papjait. Nem sokat vártunk tőlük, de azt még sem hittük, hogy ne akadjon egy sem közöttük, aki felmerjen áll­ni és tiltakozni az igazság meg­feszítése ellen. Itt kell párhuzamot vonni a Verhovay tisztviselő Révész és a I testvére a püspök Révész között. Az előbbi ott van a rágalmazó előcsahosok között és ezzel sárt dobál saját testvérére is. A MI HIVATÁSUNK? Még pár nap és az amerikai berkekben elcsöndesedik az ügy, de a magyar vonalon minden eszközzel élénkíteni próbálják, hogy csak árthassanak a Népi Demokráciának. És meg kell ál­lapítani, hogy ebben a reakció egységfrontja majdnem 100 szá­zalékos. Ma a tegnap nyilasa, a Horthy imádója és üldözöttje, a reakciós és “liberális”, tökéle­tes egységbe üvölt a magyar nép ellen. Csak itt-ott hangzik egy- egy félénk hang a munkás saj­tón kívül, amely meg meri imi az igazat. Ez a helyzet fényesen igazol­ta azt, hogy a radikális munká­soknak semmi helye sincs ezek között a ma liberális, holnap re­akciós elemek között. Ezekkel egységfrontozni, paktálni az osztályharc elhomályositása. Minden olyan munkásnak, aki tagja, vagy olyan lapnak az ol­vasója, amely nyíltan magáénak vallja a mai magyar törekvése­ket, a legélesebb közös harcot kell felvennie az itteni magyar reakció ellen és nem szabad töb­bé előfordulni annak, hogy mi­ként a Mindszenty ügyben, csak a reakció egységfrontja hallat­hassa a szavát. Mindent el kell követni, hogy a magyar tömegek előtt leleplez­zük a papi vezetés alatt álló re­akció igazi törekvéseit. Ez nem csak a magyar néppel szemben kötelességünk, de ez egyrésze az egyetemes osztályh arcnak, amelynek a magyar nyelvi vona­lán visszük a harcunkat. HOZZÁSZÓLÁS A MAGYAR- ORSZÁGI JELENTÉSEKHEZ Budapestről Kővári munkás­társ két kifogást emelt a cikk- sorozatos beszámolás ellen, az egyik az, hogy a tisztviselők fi­zetését illetőleg én nem írtam meg, hogy csak a magasabb tisztviselők kapnak 1.000 forint vagy nagyobb havi fizetést. De ezt a hasonló, magasabb francia tisztviselők fizetésével való ösz- szehasonlitás folytán Írtam. Ezt az ezer forintos havifizetést egy gyárnál a személyzeti osztály vezetője kapja, — rokonom — a francia hivatalnok meg mint fő­könyvelő, tehát körülbelül egy­forma állás lehet egyforma üze­meknél. Azonban úgy a tisztvi­selőknél, mint a gyári munká­soknál is meg van a nagy kü- lömbözet a fizetéseknél, amint azt kihangsúlyoztam, hogy 600- 700 forintos havi tisztviselők vannak, akiknek nagy problé­ma az ebből való megélhetés le­hetősége, különösen a főváros­ban. Azt én is sajnálom, hogy nem lehettem sokkal többet Budapes­ten, de azon segíteni már nem lehet és azért nem írhattam töb­bet az ónnani helyzetről. J. Visi TÖBBEKNEK: Az óhazai előfizetések meg­újításánál kérjük olvasóinkat, hogy írják meg levelükben a ha­zai olvasó nevét és címét is. így könnyebb azok elintézése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom