Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-19 / 1567. szám
1949. február 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A MINDSZENTY ÜGY MARGÓJÁRA A-legjobb nemzetközi bajkeverők, propaganda szakértők tanácskoznak azon, hogy miként lehetne a kardinális által mesterségesen felkavart nagy ricsajt továbbra is napirenden tartani, mert most úgy néz ki a helyzet, hogy minden erőlködés dacára is, csak három napos szenzáció marad, amelyet azután elhomályosit valamely más szenzáció. Ha történetesen a baseball, vagy a football szezonba történik ez az esemény, még három napig sem tudták volna feltálalni. Ma, amikor már túl vagyunk a lármán, nem árt, ha egy kissé belenézünk az események mögé és ezen keresztül megláthassuk nem csak a magyar és 'a nemzetközi reakció boszorkánykonyháját, de a “hideg háború” eszközeit is. MI TÖRTÉNT? A hosszú hónapok óta esedékes letartóztatást a magyar kormány csak akkor hajtotta végre, amikor egyrészt elegendő bizonyíték volt a kezében, másrészt pedig nagy türelemmel kivárta, amig a magyar nép unta meg a kardinális pocskondiázá- sát és főleg amig a katolikus tömegek az egyházi szervezeteken keresztül követelték a Mindszen- ty-izmus felszámolását. A kiadott, ’’Sárga könyv” okiratai, a kardinális és vádlott társainak a vallomásai igazolták, hogy Mindszenty kémkedést, hazaárulást és feketézést követett el, de súlyosan komp- romitálták az angol és főleg az amerikai követségeket, amelyek szorosan együttműködtek az árulókkal. Mindszenty Amerika beavatkozását kérte a belügyekbe, egyben pontos jelentést tett a gazdasági, politikai, katonai ügyekben. Chaplin amerikai követ, sajnálattal közölte, hogy nincs módja a belügyekbe beleavatkozni, de egyben kéri, hogy az értékes jelentéseit továbbra is küldje. Mr. Chaplin Amerika budapesti nagykövete bizonyára nem gondolta, hogy ilyen kohip- romitáló levelet a kardinális meg fog őrizni. A fent felsorolt vádak olyanok, amelyet minden ország törvényei tiltanak és súlyosan büntetnek. Nincsen olyan ország, amelyben ilyen vádak alapján a hercegprímás börtönbe ne került volna. MIT VÁRTAK? Mindszenty és társai, nem különben a nemzetközi reakció, nagy várakozással néztek az esedékes elfogatás elé. Meg voltak győződve arról, hogy a nagy többségben katolikus és erősen vallásos magyar nép, a legfőbb egyházi funkcianáriusának az elfogatása esetén lázadásba tör ki, amelyet csak orosz segítséggel tud — ha tud — leverni a magyar kormány. De remélték azt is, hogy a magyar ellenforradalom elindítja a harcot a többi népi demokráciákban is és az elkerülhetetlenül szükséges orosz beavatkozás, alkalmas lesz a hideg háború fokozására, esetleg meleg háborúvá való átváltoztatására. De. várták azt is, hogy a szintén erős katolikus érzelmű francia és olasz munkásság is szembefordul az eddigi forradalmi álláspontal és megfelelő hangulat alakul ki Amerikában is a beavatkozásra. Remélték, hogy a vádlottakat kínzásokkal, orvoss á g o k k a 1 kényszerítik vallomás tételre, amelyet vagy megfigyelhetnek a külföldi újságírók, vagy pedig a kormány kénytelen lesz zárt ajtók mögött tárgyalni a bün- pört. MI TÖRTÉNT? A tárgyaláson kitűnt, hogy a vádlottak teljesen egészségesek, frissek, semmi nyoma sincs a kínzásoknak, sem az orvosságoknak, mindegyik kihangsúlyozta, hogy semmiféle kényszert nem alkalmaztak, szabad akaratukból, a bizonyítékok súlya alatt ismerték el a vádpontok valódiságát, amelyeknek az ilyen formában való letagadhatatlan tényét 29 külföldi újságíró, a követségek megfigyelői, állapították meg. Kitűnt, hogy a magyar népnek eszébe sincs fellázadni, érdeklődéssel figyelte a tárgyalást és megelégedéssel fogadta az Ítéletet. A kardinális nem csak a tárgyaláson ismerte be a bűneit, de egy az igazságügyi miniszterhez irt levélben is, tovább menve beismerte, hogy ő volt az akadályozója a kormány és az egyház közötti megegyezésnek, amelyet ma már sajnál és károsnak tart. Felajánlja szolgálatait a megegyezésre, sőt a lemondását is, csak azt kéri, hogy magas állására való tekintettel szüntessék be ellene az eljárást. A kardinális a tárgyalás folyamán egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy hős, mint egy eszme mártírja, hanem mint egy rajtacsipett bűnöző, ki a bőrét igyekszik menteni. Különösen azután, amikor az amerikai követség utján tervezett szökése a börtönből a tárgyalás előtti napon, nem sikerült. Akkor már nagyon csendes és jó fiúnak mutatkozott, mea culpá- zott, hogy szánja-bánja a bűneit. A püspökök, miután megszabadultak az izgága lelki terrort használó kardinálistól, siettek kijelenteni a semlegességüket és abbeli készségüket, hogy megbékéljenek az uj renddel. Miként a történelem folyamán minden esetben, ha az egyház azt látta, hogy az állam az erősebb, most is megalkudott a helyzettel és ez a tény nem csak az uj rendszer erejét igazolja, hanem azt is, hogy az Egyház elveszettnek I látja a játszmáját a rendszer megbuktatására. Maguk a katolikus tömegek, leszámítva a lecsúszott nagybirtokosokat, politikusokat és más élősdieket, megnyugvással veszik tudomásul, hogy a lelki terror megszűnt és sietve kapcsolódik be az ország újjáépítésébe, amelybe való részvételét ezide- ig Mindszenty tilalma gátolta. A GÁLYARABOK UTÓDAI A magyarországi protestáns egyházak már előzőleg is, de a letartóztatás után leghatározottabban állást foglaltak a kérdésben, még pedig a kardinálissal szemben. Kifejtve, hogy ostobaság és gonoszság a pert akár egyetemes, akár vallási szabadság kérdésévé kijátszani. Tárgyilagosan megállapítsák, hogy Mindszenty ellen nem mint pap, mint az egyház feje ellen jártak el, hanem mint magyar állampolgár ellen, amelynek a törvényeit durván megszegte, így a kormánynak nem csak joga, de kötelessége is volt ellene eljárni. A leghatározottabban visszautasítják azt, hogy a magyar kormánnyal szemben meg kellene védeni a vallás szabadságot, miután Magyarországon a vallás szabadság teljes, minden felekezet szabadon gyakorolhatja a vallását, semmiféle korlátozás e téren nincs mindaddig, amig a vallást nem használják takaróul ellenforradalmi törekvésekre. E téren a magyar vallás szabadság sokkal messzebb megy, mint az amerikai, amelynek az alkotmánya eltiltsa az iskolai vallás tanitást és a vallásnak állami támogatását, mig Magyar- országon az iskolákban kötelező a vallástanitás és nem csak a hitoktatókat fizeti az állam, hanem a papok fizetésének tekintélyes hányadát is az állam fedezi. A nyilatkozatot Révész püspök és Balogh világi elnök irta alá a reformátusok részéről. De aláírták a többi protestáns egyházak megbízottai is. Ezzel szemben a “Gályarabok” amerikai utódai, a legélére álltak a Magyarországot rágalmazóknak, alázatos uszályhor- dozóivá lettek a katolikus szaktársaiknak. Elfelejtették nem csak a gályarabságot, de azt is, hogy a katolikus papok a múltban szóba sem álltak, a “szaka- dár” “hitáruló” stb. kollégáikkal, de most amikor a reakciós politikájuknak szüksége van a protestáns tömegekre, akkor közös szakszervezetet csináltak a protestáns istenkereskedőkkel, elfelejtve a konkurenciát, csak a célt, a tömegek felszabadulásának a megakadályozását nézve. És az amerikai református papok kulimódra szajkózzák az ostoba, gonosz rágalmaikat, meggyalázva olyan egyházi vezetőket, mint Balogh Jenő és Révész püspök. Nagyon jól ismerjük az amerikai magyarság papjait. Nem sokat vártunk tőlük, de azt még sem hittük, hogy ne akadjon egy sem közöttük, aki felmerjen állni és tiltakozni az igazság megfeszítése ellen. Itt kell párhuzamot vonni a Verhovay tisztviselő Révész és a I testvére a püspök Révész között. Az előbbi ott van a rágalmazó előcsahosok között és ezzel sárt dobál saját testvérére is. A MI HIVATÁSUNK? Még pár nap és az amerikai berkekben elcsöndesedik az ügy, de a magyar vonalon minden eszközzel élénkíteni próbálják, hogy csak árthassanak a Népi Demokráciának. És meg kell állapítani, hogy ebben a reakció egységfrontja majdnem 100 százalékos. Ma a tegnap nyilasa, a Horthy imádója és üldözöttje, a reakciós és “liberális”, tökéletes egységbe üvölt a magyar nép ellen. Csak itt-ott hangzik egy- egy félénk hang a munkás sajtón kívül, amely meg meri imi az igazat. Ez a helyzet fényesen igazolta azt, hogy a radikális munkásoknak semmi helye sincs ezek között a ma liberális, holnap reakciós elemek között. Ezekkel egységfrontozni, paktálni az osztályharc elhomályositása. Minden olyan munkásnak, aki tagja, vagy olyan lapnak az olvasója, amely nyíltan magáénak vallja a mai magyar törekvéseket, a legélesebb közös harcot kell felvennie az itteni magyar reakció ellen és nem szabad többé előfordulni annak, hogy miként a Mindszenty ügyben, csak a reakció egységfrontja hallathassa a szavát. Mindent el kell követni, hogy a magyar tömegek előtt leleplezzük a papi vezetés alatt álló reakció igazi törekvéseit. Ez nem csak a magyar néppel szemben kötelességünk, de ez egyrésze az egyetemes osztályh arcnak, amelynek a magyar nyelvi vonalán visszük a harcunkat. HOZZÁSZÓLÁS A MAGYAR- ORSZÁGI JELENTÉSEKHEZ Budapestről Kővári munkástárs két kifogást emelt a cikk- sorozatos beszámolás ellen, az egyik az, hogy a tisztviselők fizetését illetőleg én nem írtam meg, hogy csak a magasabb tisztviselők kapnak 1.000 forint vagy nagyobb havi fizetést. De ezt a hasonló, magasabb francia tisztviselők fizetésével való ösz- szehasonlitás folytán Írtam. Ezt az ezer forintos havifizetést egy gyárnál a személyzeti osztály vezetője kapja, — rokonom — a francia hivatalnok meg mint főkönyvelő, tehát körülbelül egyforma állás lehet egyforma üzemeknél. Azonban úgy a tisztviselőknél, mint a gyári munkásoknál is meg van a nagy kü- lömbözet a fizetéseknél, amint azt kihangsúlyoztam, hogy 600- 700 forintos havi tisztviselők vannak, akiknek nagy probléma az ebből való megélhetés lehetősége, különösen a fővárosban. Azt én is sajnálom, hogy nem lehettem sokkal többet Budapesten, de azon segíteni már nem lehet és azért nem írhattam többet az ónnani helyzetről. J. Visi TÖBBEKNEK: Az óhazai előfizetések megújításánál kérjük olvasóinkat, hogy írják meg levelükben a hazai olvasó nevét és címét is. így könnyebb azok elintézése.
