Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-29 / 1564. szám
1949. január 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Szükséges rossz (a.l.) A béke bajnokai nagyon sokszor olyan intézkedéseket hoznak, amivel a könnyen ijedőket akarják megfélemlíteni., Senki előtt már nem titok, hogy az Egyesült Államok a következő naptári évben, amely 1949 jujius 1-én kezdődik, 15 billió dollárt fognak hadifelszerelésre elpocsékolni. Truman elnök a kongresszus megnyitása alakalmából, az évi költségvetést beterjesztette. Az idei költségvetés körülbelül 42 billiót tesz ki. Hogy azután mindenki tisztán láthassa, mire is fogják költeni az elő- irányitott billiókat, közlik, hogy a föntnevezett egész összegnek 34 százaléka katonai fölszerelésre, 16 százalék nemzetközi segély, beleértve a Marshall tervezetet, azon országok fölsegitésére, amelyeknek uralkodó osztálya a kapitalizmust továbbra is megakarja tartani. A fenti összegből 13 százalékot az állami adósság kamatainak fizetésére, úgyszintén 13 százalék a háborús veteránok gyógykezelésére és osztalékok kifizetésére fordítanak. A sok billióból pedig 6 százalék iskolák fentartására és munkásjóléti alapra megy, amelybe beleértik az aggkori nyugdijat és egészségügyi kiadásokat és a többi szükséges állami kadásokra. A fönti számadatokat vizsgálva, szinte hitetelennek látszik, hogy békeidőben ilyen horribilis összeget költenek katonai fölszerelésekre. Akik azonban figyelik úgy a belföldi, mint a nemzetközi eseményeket, azok mindjárt keresztül látnak a tervezetnek hátterén. Tudjuk azt, hogy az egész földtekén megindult a lavina, az elnyomott és a végletekig leigázott néptömegek részt követelnek a társadalom irányításából. Ettől fél az uralmon levő kapitalizmus. Ennek az országnak kapitalista osztálya hajlandó a végletekig menni hogy nem csak a saját rendszerét, hanem ha lehetséges az egész földtekének kapitalista rendszerét a régi kerékvágásba vissza zökkentse. Azért azután minden habozás nélkül hajlandók billiókat költeni hadifölszerelésekre, hogy szükség esetén készek legyenek, — ha kell fegyveres erővel is — megvédeni az elavult rendszerüket. Közelebbről birálva az eseményeket azt is tapasztalhatjuk, hogy itten az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma az utóbbi két hónap alatt rohamosan növekedik. A kapitalizmus azzal is kell számoljon, de különösen most, hogy ne engedje ki a vezető szerepet karmai közül, mert, — ha mostan egy nagyobbszerü ipari pangás következne be, akkor mivel is érvelnének a nagyvilág előtt, hogy7 ez a rendszer a legjobb. Hogy azután valamennyire mégis mozgásba tarthassák a gyárakat, azért is szükség van hadifelszerelések gyártására. Nagyon sokszor halljuk a hontyáktól, hogy az inflációt akarják megakadályozni. Akárhogyan is gondolkoznak, de ferdén fogják fel a társadalmi kérdéseket, mert addig, amig az államadósságot állandóan szaporítják, mindig közelebb viszik az országnak gazdasági berendezését az inflációhoz. A hadifölszerelések gyártása pedig nem szükségleti cikk, ami a népek létfentartására vagy fogyasztására van, hanem csak rombolásra. Az itteni kapitalizmus igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy gondolta, hogy az itteni dollárokkal meglehet menteni a dögledező kapitalista rendszert. A természetbe is minden múlandó, éppen ez áll magára a társadalmi rendszerre is. Az a termelési rendszer, amely alapjába már nem igazságos, nem állhat örökké. Találkozunk az életben sok olyan rendeletekkel amik néha szükségesek, de más szemüvegen nézve rosszak. A kapitalizmus szempontjából azt mondják a háború rossz, de bizony sokszór bebizonyosodott, hogy csak úgy tudták rendszerüket továbbra is megtartani. A 42 billió állami költségvetést csak úgy érhetik el, ha 4 billióval több adót fognak behajtani. A fenti 4 billió dollárt a nagy jövedelmű egyénektől és az iparvállalatok túlzott profitjából akarják behajtani. Talán sokaknak furcsán hangzik, de akárkikre fogják az adót kivetni, mindig csak a termelésben résztvevőknek kell kiizzadni, mert minden érték csak a termelt javakból fakad. A magántulajdon rendszerén épült kapitalista rendszerben az áruk eladási árát mindig az eladók szabják meg, igy a kapitalizmus megadóztatásával a fogyasztó közönséget adóztatják meg. Bárhogyan próbálja a kapitalizmus rendszerét még megtartani, minden jelenlegi intézkedése csak rövidíti létezését. Ahelyett, hogy a. kapitalizmus észszerűen intézné el a társadalmi viszonyok valamilyen orvoslását, ahelyett a legdrasztikusabb eszközöket próbálja alkalmazni a társadalmi fejlődés megakadályozására. Ma még nem lehet idejét megállapítani, de egészen bizonyos, l^ogy a kapitalista rendszernek utat kell engedni egy fejlettebb társadalmi rendszer kialakulásához. Az izgalmas nagy kérdés... MODERN ESŐCSINÁLÓK A szárazság okozta nagy éhínségek, járványok és egyéb szenvedések már évszázadokkal ezelőtt felvetettek a mesterséges esőcsinálás kérdését, de mint minden ilyesmi, úgy ez is egészen napjainkig csak a babonán és ámításon alapult s az esőcsinálók csalók voltak, akikre még a legjobb esetben is csak annyit mondhatunk, hogy esetleg önmagukat is csalták; Az igazi esőcsinálás tudománya még csak 3-4 éves s igy természetesen nagyon kezdetleges de azért már elég szép eredményeket mutatott fel eddig is. Ezen tudomány megalapítója Dr. Vincent J. Schafer, amerikai tudós, aki a laboratóriumában folytatott hosszas kísérletek után rájött, hogy ha a felhőkre Pát héttel ezelőtt még én is úgy hittem, hogy az elnöki beiktatással kapcsolatos ünnepségek után a 139,999,999 amerikai polgártársammal együtt majd én is elmondom: “Nos, hát ezen is átestünk!” és azután folyni fog minden a régi kerékvágásban. Hogyan is gondolhattam volna, hogy ez az “Inagura- tion Day” ceremónia olyan fogas kérdést fog támasztani, ami többé nem hagy majd nyugodni. Mert olyasvalami történt ott, amely végtelen nagy kérdőjelet hagyott kétkedő lelkemben. A nagy MIÉRT állandóan előttem lebeg, azóta se éjjelem, se nappalom, egyre csak az kérdezem: Miért? Miért? A nagy tépelő- dést már nem is vagyok képes egyedül elviselni, feltárom itt, megosztom az olvasókkal, talán nem őszülök bele olyan hamar. Sietek kijelenteni, hogy nem arról van szó, hogy Truman elnök miért tartott olyan kardcsörtető beszédet, miért fenyegetőzött, hogy igy meg úgy fel fogja fegyverezni a világot a kommunizmus ellen, hiszen ezt már régebben is hallottuk. És az sem lepett meg, hogy ezt a beiktatást olyan pompa keretében végezték, aminőre eddig még soha sem volt példa, közel egy millió dollárt költöttek rá. Azzal sem törődöm, hogy a beiktatási bálon, hogy nézett ki Mrs. Dorothy Vrenderburgh, a demokrata párt országos bizottságának a titkárnője, a 75 yard “pezsgő” selyemből, arany be- rakatokkal készített szoknyájában, amihez 24 karátos aranyból csinált kabátot viselt. Végre is láthatunk mi itt, Amerikában ilyen “girliket” nem csak díszes ruhákban, de ruha nélkül is. Még csak az sem bántott, hogy Dewey meg a többi elbukottak a carbondioxide név alatt ismert szárazjég darabokat szórnak, akkor ezen jégszemek annyira összesüritik az őket .körülfogó levegő vízgőzét, (vagyis a felhőt) hogy azok vizcseppekké lesznek, megnehezednek és ezzel megindítják az esőt. Ezt már nagyon sok esetben sikeresen de- mostrálták. Az ily esőcsinálás nehézsége az, hogy repülőgéppel kell felszállni a felhők fölé és úgy dobálják le a száraz jeget. Ennek elkerülésére legújabban füsttel kísérleteznek. A tűzre az ezüst és idoine vegyüléket teszik, amelynek füstje gyorsan száll felfelé és állítólag ugyanazt a hatást érik el vele, mint a felülről dobált száraz jéggel. Az esőcsinálás tudománya tehát már újabb fejlődést mutat. EGY LAPKEZELŐ ' NAPLÓJÁBÓL A “folytatása következik” jelzést csak a beküldött előfizetések listája alján találom helyénvalónak. A jó lapkezelő inkább szerez két uj olvasót, mint elveszít egy régit. elmaradtak az ünnepélyről, noha a nagy költségeket azért szavazta meg a múlt kongresszus, mert azt hitték, hogy a bajuszos kis ember kerül a pódiumra. Mindezek már engem hidegen hagynak. De annál inkább izgat az a kérdés, hogy MIÉRT HASZNÁLT AZ ELNÖK KÉT BIBLIÁT AZ ESKETÉSNÉL. Igen, ez a nagyon izgató kérdés. Ott látjuk a képen és az újságok meg a rádió is kihangsúlyozta, hogy Truman elnök amig esküre emelte az egyik kezét, a másik egyszerre KÉT BIBLIÁN nyugodott, — egy kicsiny, meg egy nagyon. Miért? Miért kellett két biblia. Azt hallottuk már, hogy egy farmer a csirkeházára két lyukat vágott, egy nagyot és egy kicsit. Amikor ennek okát kérdezték tőle, igy válaszolt. “A nagy lyukon a nagy csirkék, a kis-lyukon pedig a kis csirkék járnak ki-be.” A nagy biblia a nagy igéteket a'kicsi pedig a jelentéktelenebbeket garantálta talán? A biblia valamit képvisel, hacsak szimbolikusan is. A nagyon vallásos emberek szerint magát az istent, mert isteni eredetűnek tartják. Lehetséges, hogy az elnökünk annyira vallásos, hogy két istenben hisz, az öreg istenben, meg a fiában és ennek meg- felelőleg a nagy biblia az öreget, a kis biblia pedig a fiút képviselte? Hallottam ugyan már, hogy vannak olyan keresztények, akik három istent imádnak, Atya, Fiú és Szentlélek neveket adtak nekik, de csak két, sőt néha egy bőrkötésben mutatják be. Lehet, hogy a következő elnök valamivel vallásosabb lesz, mint Truman s az már három bibliára teszi majd a kezét. Az ily precedens ragadós. De az is lehet, hogy a két biblia az amerikai két nagy osztályt, vagy azoknak képviselőit szimbolizálta. Lehet, hogy a nagy biblia a NAM (National Association of Manufacturers) jele volt és a kis biblia az elnököt oly erősen támogató CIO-t képviselte. Akkor ez az eskü azt jelentette, hogy az elnök mindkettőt támogatni fogja az egymás elleni harcaikban. De az is lehet, hogy a két biblia azt jelentette, hogy ne tudja a jobb, mit csinál a balkéz. Ha esetleg valamikor kérdőre vonják, hogy nem tartotta meg az ígéretét, pedig a bibliára tett kézzel adta, az elnök majd joggal kérdezheti: “Melyik bibliára?” Vagy talán azért kellett két biblia, hogy az egyik az Ígéreteket fogja fel, a másik pedig a kinevezéseket őrizze ellen. Mert megszoktuk már Trumantól, hogy olyan embereket nevez ki magas hivatalokba, akik egész biztosan elgáncsolják az ígéreteit. Ebben az esetben is nagyon kapóra jön a két biblia, amely tehát egyben a kétértelmű beszédet is.szimbolizál ja. Miért kellett dupla biblia ? Hiába tördelem a kezem s erőltetem az eszem, erre a nagy rej- télvre nem tudok választ adni. (gb.)