Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-29 / 1564. szám

1949. január 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Szükséges rossz (a.l.) A béke bajnokai nagyon sokszor olyan intézkedéseket hoznak, amivel a könnyen ijedőket akarják megfélemlíteni., Senki előtt már nem titok, hogy az Egyesült Államok a kö­vetkező naptári évben, amely 1949 jujius 1-én kezdődik, 15 billió dollárt fognak hadifelszerelésre elpocsékolni. Truman elnök a kongresszus megnyitása alakalmából, az évi költségvetést beter­jesztette. Az idei költségvetés körülbelül 42 billiót tesz ki. Hogy azután mindenki tisztán láthassa, mire is fogják költeni az elő- irányitott billiókat, közlik, hogy a föntnevezett egész összegnek 34 százaléka katonai fölszerelésre, 16 százalék nemzetközi segély, beleértve a Marshall tervezetet, azon országok fölsegitésére, ame­lyeknek uralkodó osztálya a kapitalizmust továbbra is megakar­ja tartani. A fenti összegből 13 százalékot az állami adósság kamatainak fizetésére, úgyszintén 13 százalék a háborús veteránok gyógyke­zelésére és osztalékok kifizetésére fordítanak. A sok billióból pe­dig 6 százalék iskolák fentartására és munkásjóléti alapra megy, amelybe beleértik az aggkori nyugdijat és egészségügyi kiadáso­kat és a többi szükséges állami kadásokra. A fönti számadatokat vizsgálva, szinte hitetelennek látszik, hogy békeidőben ilyen horribilis összeget költenek katonai fölsze­relésekre. Akik azonban figyelik úgy a belföldi, mint a nemzetközi eseményeket, azok mindjárt keresztül látnak a tervezetnek hátte­rén. Tudjuk azt, hogy az egész földtekén megindult a lavina, az elnyomott és a végletekig leigázott néptömegek részt követelnek a társadalom irányításából. Ettől fél az uralmon levő kapitalizmus. Ennek az országnak kapitalista osztálya hajlandó a végle­tekig menni hogy nem csak a saját rendszerét, hanem ha lehetsé­ges az egész földtekének kapitalista rendszerét a régi kerékvágás­ba vissza zökkentse. Azért azután minden habozás nélkül hajlan­dók billiókat költeni hadifölszerelésekre, hogy szükség esetén ké­szek legyenek, — ha kell fegyveres erővel is — megvédeni az ela­vult rendszerüket. Közelebbről birálva az eseményeket azt is tapasztalhatjuk, hogy itten az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma az utóbbi két hónap alatt rohamosan növekedik. A kapitalizmus azzal is kell számoljon, de különösen most, hogy ne engedje ki a vezető szerepet karmai közül, mert, — ha mostan egy nagyobbszerü ipari pangás következne be, akkor mivel is érvelnének a nagyvilág előtt, hogy7 ez a rendszer a legjobb. Hogy azután valamennyire mégis mozgásba tarthassák a gyárakat, azért is szükség van hadifelsze­relések gyártására. Nagyon sokszor halljuk a hontyáktól, hogy az inflációt akar­ják megakadályozni. Akárhogyan is gondolkoznak, de ferdén fog­ják fel a társadalmi kérdéseket, mert addig, amig az államadóssá­got állandóan szaporítják, mindig közelebb viszik az országnak gazdasági berendezését az inflációhoz. A hadifölszerelések gyártá­sa pedig nem szükségleti cikk, ami a népek létfentartására vagy fogyasztására van, hanem csak rombolásra. Az itteni kapitalizmus igen nagy fába vágta a fejszéjét, ami­kor úgy gondolta, hogy az itteni dollárokkal meglehet menteni a dögledező kapitalista rendszert. A természetbe is minden múlandó, éppen ez áll magára a tár­sadalmi rendszerre is. Az a termelési rendszer, amely alapjába már nem igazságos, nem állhat örökké. Találkozunk az életben sok olyan rendeletekkel amik néha szükségesek, de más szemü­vegen nézve rosszak. A kapitalizmus szempontjából azt mondják a háború rossz, de bizony sokszór bebizonyosodott, hogy csak úgy tudták rendszerüket továbbra is megtartani. A 42 billió állami költségvetést csak úgy érhetik el, ha 4 bil­lióval több adót fognak behajtani. A fenti 4 billió dollárt a nagy jövedelmű egyénektől és az iparvállalatok túlzott profitjából akar­ják behajtani. Talán sokaknak furcsán hangzik, de akárkikre fog­ják az adót kivetni, mindig csak a termelésben résztvevőknek kell kiizzadni, mert minden érték csak a termelt javakból fakad. A magántulajdon rendszerén épült kapitalista rendszerben az áruk eladási árát mindig az eladók szabják meg, igy a kapitalizmus megadóztatásával a fogyasztó közönséget adóztatják meg. Bárhogyan próbálja a kapitalizmus rendszerét még megtar­tani, minden jelenlegi intézkedése csak rövidíti létezését. Ahelyett, hogy a. kapitalizmus észszerűen intézné el a társadalmi viszonyok valamilyen orvoslását, ahelyett a legdrasztikusabb eszközöket próbálja alkalmazni a társadalmi fejlődés megakadályozására. Ma még nem lehet idejét megállapítani, de egészen bizonyos, l^ogy a kapitalista rendszernek utat kell engedni egy fejlettebb társa­dalmi rendszer kialakulásához. Az izgalmas nagy kérdés... MODERN ESŐCSINÁLÓK A szárazság okozta nagy éh­ínségek, járványok és egyéb szenvedések már évszázadokkal ezelőtt felvetettek a mesterséges esőcsinálás kérdését, de mint minden ilyesmi, úgy ez is egé­szen napjainkig csak a babonán és ámításon alapult s az esőcsi­nálók csalók voltak, akikre még a legjobb esetben is csak annyit mondhatunk, hogy esetleg ön­magukat is csalták; Az igazi esőcsinálás tudomá­nya még csak 3-4 éves s igy ter­mészetesen nagyon kezdetleges de azért már elég szép eredmé­nyeket mutatott fel eddig is. Ezen tudomány megalapítója Dr. Vincent J. Schafer, amerikai tudós, aki a laboratóriumában folytatott hosszas kísérletek után rájött, hogy ha a felhőkre Pát héttel ezelőtt még én is úgy hittem, hogy az elnöki be­iktatással kapcsolatos ünnepsé­gek után a 139,999,999 amerikai polgártársammal együtt majd én is elmondom: “Nos, hát ezen is átestünk!” és azután folyni fog minden a régi kerékvágás­ban. Hogyan is gondolhattam volna, hogy ez az “Inagura- tion Day” ceremónia olyan fo­gas kérdést fog támasztani, ami többé nem hagy majd nyugod­ni. Mert olyasvalami történt ott, amely végtelen nagy kérdőjelet hagyott kétkedő lelkemben. A nagy MIÉRT állandóan előttem lebeg, azóta se éjjelem, se nappa­lom, egyre csak az kérdezem: Miért? Miért? A nagy tépelő- dést már nem is vagyok képes egyedül elviselni, feltárom itt, megosztom az olvasókkal, talán nem őszülök bele olyan hamar. Sietek kijelenteni, hogy nem arról van szó, hogy Truman el­nök miért tartott olyan kard­csörtető beszédet, miért fenye­getőzött, hogy igy meg úgy fel fogja fegyverezni a világot a kommunizmus ellen, hiszen ezt már régebben is hallottuk. És az sem lepett meg, hogy ezt a be­iktatást olyan pompa keretében végezték, aminőre eddig még so­ha sem volt példa, közel egy millió dollárt költöttek rá. Azzal sem törődöm, hogy a beiktatási bálon, hogy nézett ki Mrs. Do­rothy Vrenderburgh, a demok­rata párt országos bizottságá­nak a titkárnője, a 75 yard “pezsgő” selyemből, arany be- rakatokkal készített szoknyájá­ban, amihez 24 karátos aranyból csinált kabátot viselt. Végre is láthatunk mi itt, Amerikában ilyen “girliket” nem csak díszes ruhákban, de ruha nélkül is. Még csak az sem bántott, hogy Dewey meg a többi elbukottak a carbondioxide név alatt ismert szárazjég darabokat szórnak, akkor ezen jégszemek annyira összesüritik az őket .körülfogó levegő vízgőzét, (vagyis a fel­hőt) hogy azok vizcseppekké lesznek, megnehezednek és ezzel megindítják az esőt. Ezt már na­gyon sok esetben sikeresen de- mostrálták. Az ily esőcsinálás nehézsége az, hogy repülőgéppel kell fel­szállni a felhők fölé és úgy do­bálják le a száraz jeget. Ennek elkerülésére legújabban füsttel kísérleteznek. A tűzre az ezüst és idoine vegyüléket teszik, amelynek füstje gyorsan száll felfelé és állítólag ugyanazt a hatást érik el vele, mint a felül­ről dobált száraz jéggel. Az esőcsinálás tudománya te­hát már újabb fejlődést mutat. EGY LAPKEZELŐ ' NAPLÓJÁBÓL A “folytatása következik” jel­zést csak a beküldött előfizeté­sek listája alján találom helyén­valónak. A jó lapkezelő inkább szerez két uj olvasót, mint elveszít egy régit. elmaradtak az ünnepélyről, no­ha a nagy költségeket azért sza­vazta meg a múlt kongresszus, mert azt hitték, hogy a bajuszos kis ember kerül a pódiumra. Mindezek már engem hidegen hagynak. De annál inkább izgat az a kérdés, hogy MIÉRT HASZ­NÁLT AZ ELNÖK KÉT BIBLI­ÁT AZ ESKETÉSNÉL. Igen, ez a nagyon izgató kérdés. Ott lát­juk a képen és az újságok meg a rádió is kihangsúlyozta, hogy Truman elnök amig esküre emel­te az egyik kezét, a másik egy­szerre KÉT BIBLIÁN nyugo­dott, — egy kicsiny, meg egy nagyon. Miért? Miért kellett két biblia. Azt hallottuk már, hogy egy farmer a csirkeházára két lyukat vá­gott, egy nagyot és egy kicsit. Amikor ennek okát kérdezték tőle, igy válaszolt. “A nagy lyu­kon a nagy csirkék, a kis-lyu­kon pedig a kis csirkék járnak ki-be.” A nagy biblia a nagy igé­teket a'kicsi pedig a jelentékte­lenebbeket garantálta talán? A biblia valamit képvisel, ha­csak szimbolikusan is. A nagyon vallásos emberek szerint magát az istent, mert isteni eredetűnek tartják. Lehetséges, hogy az el­nökünk annyira vallásos, hogy két istenben hisz, az öreg isten­ben, meg a fiában és ennek meg- felelőleg a nagy biblia az öreget, a kis biblia pedig a fiút képvi­selte? Hallottam ugyan már, hogy vannak olyan kereszté­nyek, akik három istent imád­nak, Atya, Fiú és Szentlélek ne­veket adtak nekik, de csak két, sőt néha egy bőrkötésben mutat­ják be. Lehet, hogy a következő elnök valamivel vallásosabb lesz, mint Truman s az már három bibliára teszi majd a kezét. Az ily precedens ragadós. De az is lehet, hogy a két bib­lia az amerikai két nagy osz­tályt, vagy azoknak képviselőit szimbolizálta. Lehet, hogy a nagy biblia a NAM (National Association of Manufacturers) jele volt és a kis biblia az elnö­köt oly erősen támogató CIO-t képviselte. Akkor ez az eskü azt jelentette, hogy az elnök mind­kettőt támogatni fogja az egy­más elleni harcaikban. De az is lehet, hogy a két bib­lia azt jelentette, hogy ne tudja a jobb, mit csinál a balkéz. Ha esetleg valamikor kérdőre von­ják, hogy nem tartotta meg az ígéretét, pedig a bibliára tett kézzel adta, az elnök majd jog­gal kérdezheti: “Melyik bibliá­ra?” Vagy talán azért kellett két biblia, hogy az egyik az Ígére­teket fogja fel, a másik pedig a kinevezéseket őrizze ellen. Mert megszoktuk már Trumantól, hogy olyan embereket nevez ki magas hivatalokba, akik egész biztosan elgáncsolják az ígérete­it. Ebben az esetben is nagyon kapóra jön a két biblia, amely tehát egyben a kétértelmű be­szédet is.szimbolizál ja. Miért kellett dupla biblia ? Hi­ába tördelem a kezem s erőlte­tem az eszem, erre a nagy rej- télvre nem tudok választ adni. (gb.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom