Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-29 / 1564. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 29. Bagoly emberek Amikor olvassuk a lapokban, a rádión halljuk napról napra 'azon nagy feljajdulásokat, amelyet Mindszenty hercegprímás és társai letartóztatása idézett elő a reakciós berkekben. Önkéntelenül is eszünkbe jut azon helyes és találó elnevezés, amelyet Bebel Ágoston a “Nő és Szocializmus” cimü müve előszavában igen találóan használ azokra, akik a maradiság hi vei, akik olyan szűk látókörüek s nem tudnak kikecmeregni azon téves felfogásból, hogy ez “mindig” igy volt és “örökké” igy fog maradni, “Bagoly népség ez, amely mindenütt fölüti tanyáját, ahol homály uralkodik és megriadva huhog, mihelyt egy fénysugár zavarja meg a neki kedves sötétséget.” Ennél helyesebb jellemzést nem igen lehetne alkalmazni ezen népségre, akik ma bagoly módra, rémesen huhognak és kétségbe esetten csapkodják a szárnyaikat, mert nekik nem tetsző világosság sugarai vetődnek a láthatárra és bántja sötétséghez szokott szemeiket. Ezen népség mivel nem rendelkezik a társadalmi tudomány ismeretével, tehát nem tudja, hogy az emberiség történelmében egymást követték a társadalmi változások és soha nem volt semmi maradandó, örökkévaló. Állandó és örökkévaló csak egy van, az pedig a változás, átalakulás. Ez nem szűnik meg soha, ez állandóan kiséri az emberiséget. Korszakok születnek és tűnnek el. A létfentartás szerszámaink fejlődése következtében, uralkodási formák, uralkodók tűnnek fel és hullanak porba. A magántulajdon kialakulása következtében beállott kizsákmányolási forma is kü- lömböző fokozatokon ment keresztül, mig végre eljutott a mai stádiumba, melyet bérrendszernek, helyesebben bérrabszolgaságnak nevezünk. És a maradi emberek szerint ez szent és sérthetetlen és ez igy is lesz mindig és mikor már egy uj rendszer esedékes és már erősen kopogtat a kivénült társadalmunk rakodásukat meg is akadályoztuk. Amióta odaát a forradalmi átalakulás megkezdődött és különösen azóta, amióta a régi magyar reakciónak uj szellemi vezérei ide kimenekültek, olyan lendületet vett az itteni magyarságot mételyező és elsősorban munkásellenes propaganda, melyhez hasonló még sohasem volt. Az eddigi időközönként való visszavágás már nem elégséges többé és egy uj hatásosan megszervezett harcos munkás akcióra van égető szükség, még mielőtt ez a banda fölnyeli az amerikai magyarság többségét, még azokat is, akiket részben már meglehetett közelíteni a munkáseszmék elveivel. ' Az uj helyzetben nem szabad visszariadnunk attól, amit most olyan divatszerüen vagdalnak mindazoknak a fejéhez, aki a lé'gcsekélyebb elismeréssel beszél a magyarországi változászoga kapuján, még mindig görcsösen ragaszkodnak a régiséghez. Vakságukban az uj jövevényt gonosznak, rablónak vélik és minden bútordarabot az ajtóhoz dobálnak s vállaikat vetik neki, hogy be ne jöhessen. Mivel Minszenty ur a magyar kormány ellen, a nép ellen folytatott reakciós ' támadását az egyházon keresztül folytatta, vagyis a szószéket használta fel azon célra, hogy a régi Horthy banditák ismét garázdálkodhassanak az országban, sőt az elavult királyság visszaállítását is szorgalmazta, igy most az ő letartóztatása, vallási kérdéssé lett vagyis azt csináltak belőle világszerte. Ezen mi nem is csodálkozunk, mert a sötétség lovagjai az egész világon látják a falon az írást és arra gondolnak, hogy talán csak idő kérdése, hogy hasonló sors érheti őket is. Tehát ezért a nagy felháborodás, tiltakozás. Szeretnék az amerikai kormány beavatkozását kierőszakolni. Spellman new yorki bíboros Szent István koronájáért aggódik és kéri az amerikai külügyi hivatalt, hogy menjen és mentse meg ezen szent ereklyét, mert veszélyben van. Ez a szent atyafi olyan jó amerikai, hogy nem is tud arról, hogy az amerikai forradalmi atyák, éppen egy ilyen szent ereklyét ütöttek le az angol király fejéről, mikor kivívták Amerika függetlenségét. Ez az ügy kellemetlenül érinti az egész világ reakciós elemeit, ellenben a legnagyobb felzúdulás az amerikai magyar berkekben van. Itt mindazok akik eddig is vad hazafias és vallási ösztönből mindent elkövettek, hogy a mai Magyarország és kormányának árthassanak és azt az egész világ előtt befeketítsék, most látják az idejét annak, hogy Mindszentyt mint martirt állítsák be, aki krisztusi tanok hirdetéséért szenved, tehát most ütik a vasat — gondolják — amig meleg. Az amerikai magyar egyházak mellé csatlakoztak reakciós egyesületek és lapok is, még azon vidéki hetilapok is, melyek ról, hogy egyszerűen “behódolt a kommunistáknak”. A fekete reakciónak különösen mifelénk irányított fajankó érvelése az ilyesmi, mert ezeknek a minden politikai pártot kiszolgált alakoknak, szinte elképzelhetetlen valami az, hogy mi soha semmiféle politikai párthoz nem tartoztunk." A mi elvünk a nép IPARI SZABADSÁGA! És mert ez a szent meggyőződésünk, ezért állunk szivvel-lélekkel a magyar nép fölszabadulási harca mellett, még akkor is, ha nem a mi védjegyünkkel van ellátva. Ebben a harcban segíteni akarjuk óhazai testvéreinket és ennek*a segítésnek az egyik formája, az amerikai magyar fekete reakció magyar népellenes támadásának visszaverése. Tehát nem az kérdés ma, hogy mennyit Írunk a magyar nép harcáról, hanem tudunk-e annyit Írni, amennyi szükséges volna. többnyire csak helyi híreket szoktak közölni, most feljajdul- nak és kommentárokat fűznek a hazai hírekhez. Megfigyeltük, hogy a clevelandi nagy tiltakozó gyűlést, mely január 16-án volt tartva, hogyan hirdették be egyes papok és magyar rádió program vezetők. A nagyobb hatás reményének érdekében egyáltalán nem törődtek azzal, hogy igazat mondanak-e, vagy meg sem közelítve azt, a legszemtelenebb ferdítésekkel akarták hallgatóikat felbőszíteni és a reakció szolgálatába állítani. Csak néhányat említsünk meg azon szavakból, melyek a rádió hullámain jutottak el hozzánk. Érdemes volna szóról szóra idézni ezeket, de ez lehetetlen, mert csak úgy hangzottak el és nem írásban van előttünk. Az a clevelandi lelkész, aki rendesen az evangélium vigasztalásával köszönt hajlékunkba vasánaponként, ájtatos hangon a gyűlés előtt egy héttel a mártírokról beszélt, akik készek a börtönt, halált elszenvedni mintsem még csak látszólagosan is, meghajoljanak a krisztusi eszmék ellenségei előtt és arra kérte híveit, hogy gondoljanak azon testvérekre, akik szülőhazánkban a kínzó kamrákban szenvednek. Azután pedig felszólította híveit, hogy fájjon nekik az írni idáig nem fájt, vagyis bőszüljenek fel a bolsevikiek ellen és menjenek, mert kötelességük tiltakozni. Ennek a testvéri szere- tetet hirdető pásztornak bár nagyon sokat üzenhetnénk, de nincsen annyi papír kézen, hogy erre elég lenne, tehát csak röviden ennyit: Mivel lelkész, feltételezzük, hogy olvasta a bibliát, ha igen, hogy lehet, hogy megfeledkezett a teve és a tü fokának meséjéről. Olvassa csak el és akkor rájön, hogy Mindszenty nem a krisztusi tanok hirdetője volt, mert a gazdagok, az ezerholdasok mellett foglalt állást, azoknak a népnyuzó uralmát akarja visszahozni, melyet Krisztus ellenzett. ö azt mondta a gazdagoknak, hogy osszák el gazdagságukat a szegények között és úgy kövessék őtet. Hogy Mindszenty atya mennyire Krisztus ellenes, arra bizonyíték, hogy a földosztást rablásnak minősítette és vissza akarja adni azoknak, akik jogtalanul bitorolták századokon keresztül. Tehát itt Jézus tanaival egyenesen szembehelyezkedett. A kínzó kamrákról csak any- nyit, hallott-e már a tiszteletes arról, hogy a vallást hogyan kényszeritették a népekre, hogyan kínozták az eretnekeket és mily borzalmas halállal végezték ki őket. Hallott-e a spanyol inkvizícióról. Hallott-e a 16-ik századbeli kínzó eszközökről, a nü- renbergi gyűjteményről. Hát- borzongató tárgyak vannak ebben a gyűjteményben: a hüvelyk csavar, a kinpad, a spanyol gallér, a boldog gondolat, fejkorona, lábzuzó, a kaloda, a negyedelő gép, vascsizma, a szorító vas szűz, stb. De ne folytassuk tovább, mert még valamelyik'olvasó ludbőrt kap. Csak azt kérdezzük a szent atyától, ki használta ezen tárgyakat? A papok, Jézus szent nevében, ha más is használt hasonló kinzó- eszközöket, a kínzó kamrában, az csak a hírneves Horthy keresztény kurzus lehetett, amit ön és társai visszavágynak és imádkoznak érte. A rádiós lelkész még azt is mondotta, hogy szülőhazánkban a templomokat lerombolják és színházakat csinálnak belőle. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy ott a vallást szabadon gyakorolhatják ma is, sőt rohammunkások mentek a megrongált templomokat kijavítani. Hogy a két állítás közül melyik igaz, annak bizonyítását azon munkástársakra bízzuk, akik az utolsó időben jártak odaát. Addig is feltételezzük, hogy itt valaki hazudik szemtelenül és körülbelül tudjuk is, hogy ki. Az egyik clevelandi rádió programvezető, többek között azt is mondotta, hogy a kommunisták szülőhazánkat tönkreteszik, tehát kötelességünk tiltakozni. Csodálkoznánk,, hogy ezen ember nem tudná, hogy Magyarország tönkre volt téve, még mielőtt a mostani kormány elfoglalta helyét és rövid három év alatt annyit épült a romokból, hogy csodával határos. Ezt a tényt még az ellenségei sem próbálják letagadni, ember- feletti erőfeszítést igényel az, hogy a semmiből a tönkrelőtt országból, csak a maihoz hasonlót is tudtak teremetni, ennyit el kell ismernünk. Mellékes, hogy megegyezünk-e a mostani kormány politikájával vagy sem. Aki még ennyire sem képes, vagy jellemtelen, vagy szolgalelkü kell, hogy legyen. A másik clevelandi magyar rádió program is a reakció szolgálatába szegődött és hasonló módon harangozta be a nagy tiltakozó gyűlést. Velük együtt kórusban kiáltanak mindazok, akik nem tudják azt, hogy azon rendszer, amely Magyarországon uralkodott, idejét múlta fél- feudalista rendszer volt. Tehát hiába sírják vissza, annak letűnésével a múlt el lesz temetve és egy fejlettebb kornak megfelelő rendszer váltja fel. Ámbár a mai nehéz viszonyok között hosszas küzdelem után fog kibontakozni a maga valóságában. Ekkor a többség befogja látni, hogy amint letűnt a régi csoda doktorok babonás jóslása, a kuruzslók korszaka, amely nagyon hosszú ideig szellemi rabságban tartotta az embereket, azon módon le fog tűnni azoknak a kora is, akik még a mai civilizált korban is tudnak a népek felett uralkodni, azokat még mindig szellemileg bilincsekben tartani egy bizonyos láthatatlan tulvilági hatalom be- szugerálása által. Azon fénysugár, amely lerántja a bagoly emberek szemét, végre is befogja világítani a földtekét, tehát érthető a papok félelme, mert tudják, hogy ez az ő befolyásuknak, egyúttal kényelmes életüknek végét jelenti. Mert azután még talán olyan átkozott rendszer is lehet, hogy a megélhetésért dolgozniok kell. A nagy tömeg, amely együtt sir velük, a főpap szabadság- vesztése felett, csak félrevezetett és tudás hiányában követi őket, tehát csak szánalmat érdemel. Akroni proli.
