Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-11 / 1583. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 11. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ROHANNAK A LEJTŐN AZ ÉVTIZEDEK folyamán — bár mindig elitéltük, de végre megszoktuk és nekünk is kö­zömbössé vált az a terror ura­lom, melyet az American Fede­ration of Labor (az amerikai szakszervezetek szövetsége) bü­rokratikus vezérei alkalmaztak a tagsággal szembe uralmuk megtartására. Amikor a Congress of Indust­rial Organization (CIO) mega­lakult, sokan “uj korszak kez­detét” vélték látni az amerikai munkásmozgalomban és abban reménykedtek, hogy az “uj ipari szervezet” menthetetlenül elsöp­ri az útból a régi reakciós szak- szervezeteket és nem csak a kor követelményeinek megfelelőleg, nem a szakmai vonalon, hanem iparok szerint fogja tömöriteni a munkásságot, hanem meg­szünteti a bürokratikus vezérse­reg zsarnoki terror uralmát és a döntő szó a tagságé lesz a jö­vőben. Ismerve a CIO megalakulásá­nak körülményeit, mi forradalmi ipari unionisták nem osztoztunk az üdvrivalgók reményeiben, sőt azt is kétségbe vontuk, hogy po­litikus “elvtársaink” akik min­ket minden lépésünkben gáncsol­tak a forradalmi Egy Nagy Szervezet építésében, valóban hivei volnának ily szervezet épí­tésének. Mert ha úgy lett volna, akkor nem csak nem gáncsolták volna törekvéseinket, hanem minden erejükkel segítették vol­na kiépíteni az IWW-t, amely a CIO megalakulásakor már há­rom évtizedes múltra tekintett vissza a forradalmi ipari union- izmus eszméjének terjesztése te­rén. Ők azonban nem ezt tették, hanem hiú ábrándokat kerget­tek abban a reményben, hogy si­kerül a CIO-ban a kontrolt a ke­zeikbe tartani és amig elmélet­ben csevegtek a szervezetek a tagság által való “demokratikus irányitásáról” a gyakorlatban a legjogosabb kritikát is elfojtot­ták, ha az, az ő felfogásaikkal ellenkezett. lapot küldjünk át. Eddig még egyetlen olyan levél sem érke­zett be, melyben azt Írták volna, hogy nem akarják a Bérmun­kást. Igaz, kell ebben a küzde­lemben más segítség is még mindég a magyar népnek, akik végtelenül kiéhezve és lerongyo­lódva kerültek ki ebből a világ­égésből, melynek tüzcsóváját a nácizmus kormányozta. De gondoljuk csak el, hogy a materiális dolgok rövidesen új­ból elkopnak és azokat ismét pótolni kell. A szellemi táplálék azonban állandóan meghagyja nyomait az emberekben, még akkor is, ha nem is lesz pótolva, hátha még állandóan oda kerül­het a munkáscsalád asztalára. Tegyük hát lehetővé, hogy mos­tantól kezdve minden magyar faluba ott legyen a Bérmunkás mint az amerikai magyar mun­kások igazgyöngye, melyet SAJNOS, de mint a múltban, meglátásaink mindig beteljesed­tek, az események most is min­ket igazolnak, mert a CIO fel- tartózhatatlanul rohan a lejtőn és rohanás közben jobbra, balra gázolja azokat, akik felakarják tartóztatni a reakció mélyébe való zuhanástól. “Fejétől büdösödik a hal” mondja a közmondás és ez a CIO-nál a gyakorlatban is áll. A CIO központi vezetősége a kö­zelmúlt hetekben tartotta félévi gyűlését és az ott hozott hatá­rozatok nem csak nem kísérlik megállítani a mélységbe zuha­nást, hanem azt elősegítik és fejvesztés — vagy legalább is a szemevilágának elvesztésére — ítélték azokat, akik ezen hatá­rozatoknak alá nem vetik ma­gukat. A reakció ma már oly erőre kapott a CIO-ban, hogy a legal­jasabb terrort is nem csak jóvá­hagyja a központi vezetősége, — ha az a vörösek ellen irányul — és nem hogy a terror elkövetőit ítélnék el, hanem annak áldoza­tait, mint tették Maurice Travis esetében, aki ily terrornak volt az áldozata a közelmúltban és még szerencsés, hogy csak az egyik szeme világát veszítette el. TRAVIS központi pénztárosa a Mine, Mill and Smelter Work­ers szervezetnek, mely egyike a CIO-hoz tartozó “kommunisták irányítása” alatt levő szervezet­nek. Ez a szervezet már évek óta képviselte az Alabama államban levő Bessemer-i ércbányákban foglalkoztatott munkásokat, de mivel a CIO többekkel ezt a szer­vezetet is kiakarja végezni, most az uj kollektiv szerződés meguj- jitásában nem csak nem nyúj­tottak segítséget a bessemeri bányászoknak, hogy mennél jobb béreket és munkaviszonyo­kat^ vívhassanak ki, hanem a szó szoros értelmében hátba tá­madták őket. Mivel az MMSW szervezet nem hajlandó a CIO központi veze­tőségének diktatórikus utasítá­sát követni, hogy tűnjenek el a őszinte munkások ajándékoz­nak, igazi fölszabadulásba ve­tett hitben és reményben. Az ipari fejlődés útjára tért Magyarország minden kis falu­jába elfog érni a villanyvülági- tás, azokra a helyekre, ahol gyertya világnál vagy petrole­um lámpánál más világítást so­ha nem ismertek. Ezeken a he­lyeken a régi időben a tollfosz- tás és kukorica morzsolás volt az esti szórakozás a kísérteties mesék elmondása mellett. Min­den faluban, ahol kigyul a vil­lanyfény, legyen ott a Bérmun­kás és a falu mesemondója he­lyét vegye át, a szellemi fölsza­badulás útját egyengetve. Mi, akik legtöbben a falu számlá­zottjai vagyunk, a falu népében szeretnénk látni a szellemi föl­szabadulás példaképét. Tegyük hát ezt lehetővé. Minden ma­gyar faluba Bérmunkást! föld színéről, a United Steel Workers of America — az acél­telepek munkásainak szervezete — melynek Phillip Murray a központi elnöke, — aki egy sze­mélyben a CIO központi elnöke is, — kiküldte “szervezőit” a bessemeri bányákhoz, hogy az ott foglalkoztatott munkásokat “átszervezzék” az acél munká­sok szervezetébe. Mindkét szervezet állította, hogy a munkások többségét kép­viseli, igy szavazást kellett el­rendelni annak megállapítására, hogy melyik szervezetet akar­ják a munkások? A szavazás előestéjén mind­két szervezet nagy agitációt fej­tett ki a bányászok között igy többek között Travis időt bérelt a helyi rádió állomáson és a le­vegő hullámain át magyarázta a bányászoknak, hogy tartsák meg a kipróbált MMSW szerve­zetet és milyen aljas munkát vé­gez az acél munkások szerveze­tének vezetősége, amikor a leg­kritikusabb időkben tör rájuk, hogy megbontsa az egységet a bányászok között. Beszédét azonban nem fejez­hette be, mert Murray pribék­jei egy Zonarich névre hallgató bérenc vezérletével megtámad­ták Travist és a felismerhetet- lenségig összeverték, úgy, hogy napokig élet-halál között lebe­gett a kórházban. Hetek múlva annyira javult állapota, hogy el­hagyta a kórházat, de szemei annyira megsérültek, hogy ké­sőbb egyik szemét kikellett ope­rálni, hogy a másikat megment­sék és elejét vegyék a teljes vak­ságnak. A BESSEMERI bányászok elleni aljas támadás, melyben Travis majdnem az életével fi­zetett, éles tiltakozást váltott ki a CIO kötelékébe tartozó ha­ladóbb szervezetekből és szigo­rú vizsgálatot és a gyilkos tá­madó ellen eljárás megindítását követelték, azonban a CIO köz­ponti vezetősége nem csak fi­gyelmen kívül hagyta azokat, hanem Travist és szervezetét ítélték el, mert “megbontják a CIO egységét.” Ugyan ezen gyűlésen a CIO központi vezetősége ultimátum szerű utasítás tadott minden a CIO-hoz tartozó szervezetnek, hogy a jövőben szigorúan köves­sék a CIO hivatalos álláspontját minden tekintetben, vagy “elle- neszegülésért” a charter megvo­násának teszik ki a szervezetet. “Engedetlenségnek” számit az, ha pl. a baloldali szervezetek nem hajlandók a “kommunistá­kat” kizárni a vezetőségből és helyükbe a reakciósokat odaül­tetni. Vagy ha nem hajlandók feladni a jelen szervezetet és egy a központ által kijelölt re­akciós szervezethez csatlakozni. “Ellenszegülési” eljárásnak te­szik ki magukat azok a szerve­zetek is, amelyek «nem hajlandók követni a CIO köponti vezető­ségének álláspontját a Marshall terv, az Atlanti Paktum indor- szálásában, valamint, amelyek nem szakítják meg az összeköt­tetést a Szakszervezetek Világ- szövetségével, melyből a CIO az elmúlt januári gyűlésen ki­lépett,' valamint ellenezik egy uj világszövetség . megalakítását, mely a reakció korlátlan uralma alatt álljon. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK és azok barátai JUNIUS 12- én, vasárnap GULYÁS KI­RÁNDULÁST tartanak a köz­ismert Scherháufer Farmon. Belépődíj nincs. Esős idő ese­tén elég fedett hely van. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Scherháufer Farm. Akiknek nincs autójuk, azok d.e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcá­nál. HOGY ezek a határozatok nem csak “papíron” maradnak, arról a fejlemények máris bizo­nyítékokat szolgáltatnak. A nyugati rakparti munkások szervezete egyike azon ‘eretnek’ szervezetnek, amelyet a közpon­ti vezetőség célba vett. Ezen szervezetnek Harry Bridges az elnöke, aki ellen tiz évvel eze­lőtt deportálási eljárás volt fo­lyamatban, mert Bridges “kom­munista” volt. Bizonyíték hiá­nyán azonban, a kormány kény­telen volt a vádat elejteni és Bridges pár évvel később polgá­ra lett az Egyesült Államoknak. Ellentétbe a CIO központi ve­zetőségének határozatával, a rakparti munkások szervezete túlnyomó többséggel' úgy hatá­rozott, hogy megmaradnak a jelenlegi Világszövetségben, ezt a határozatot követőleg két tisztviselője a szervezetnek fel­jelentést tett Bridges ellen, hogy “hamisan esküdött” amikor pol­gárlevelét kivette, hogy “nem tagja a kommunista pártnak”. Bridgest természetesen elfog­ták és most folyik ellene a vizs­gálat a “hamis esküért”. Ismer­ve a CIO központi vezetőségének határozatát, nem nehéz kitalál­ni, hogy honnan nyeri az igaz­ságügyi department az “adato­kat” Bridges ellen. Igen. A CIO a saját tagjait, saját vezéreit de- nunciálja ha “engedetlenked- nek”. És ismerve az AFL pályafutá­sát, a végnélküli árulások, hát­batámadások és denunciálások láncolatát, nem nehéz megálla­pítani, hogy a CIO mely irányba halad. MOST az a nagy s fontos kér­dés, hogy Amerika öntudatos munkássága meddig vár, mie­lőtt a cselekvés terére lép ? Meg­várják amig a reakció teljesen szétveri a ma még erős szerve­zeteket, vagy pedig már most megteszik a lépéseket, hogy a haladó szervezeteket összponto­sítsák és egyesült erővel vegyék fel a harcot a reakció törekvé­seivel? A tények azt bizonyítják, hogy nem elégséges a szervezetekben csak a “vezető” tisztségeket kontrolálni, mert azokat terror­ral, denunciálással és a tagság agyának megmételyezésével on­nan eltávolíthatják és az egész szervezet a reakció kezébe ke­rül. Ezt csak oly szervezettel le­het elkerülni, ahol a kontrol a tagság kezébe van és annak használására van nevelve a tag­ság. Ily szervezet naggyáépitésé- hez azonban Bridges, Travis és a többi “vezéreknek” is fel kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom