Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-04 / 1582. szám
6 oldal B É R M U N K Ä S 1949. junius 4. FONTOS HÍREK Álljunk meg pár percre a vasfüggöny mögött színlelt MEGLEPETÉS A párisi konferenciáról jelentik, hogy nagyon megvannak lepve az angol-amerikai diplomaták, azon békés hangulattól, melyben a Szovjetek külügyminisztere Vishinsky beszélt, de- cára, hogy hónapokon keresztül a Szovjetek mindent elkövettek, úgy kijelentésekben, mint cselekedetekben, hogy a béke útját egyengessék, melynek tetőpontja volt a párisi konferencia. Sőt még a berlini blokádot is csak azért kezdték meg, hogy az angol-amerikai urakat rá- kényszeritsék, hogy a béketárgyalásokat megkezdjék és mentői hamarább kivonják a megszálló csapatokat, nehogy unalmukban háborút kezdjenek. Legnagyobb meglepetés az amerikai-angol háborús pártiakat érte, akik nagyon is felsültek és hazugoknak látszanak. Csúfos propagandájuk dacára mégis közelebb állunk a békéhez, mint egy évvel ezelőtt, ők tudják, amint minden gondolkodó munkás tudhatja, hogy a szocializmusnak legnagyobb törekvése a béke, az épités és nem a rombolás. Ezen békemozgalomnak legerősebb zászlóvivője a Szovjetek. Ők is mint minden közös termelésen, szocialista tervgazdaságon alapuló ország, nagyon sokat nyerhet egy tartós békén keresztül és rémsokat veszthet, egy újabb háborúval, rombolással, igy nagyon is színlelt meglepetés az, amikor Vishinsky békés kijelentéseit akarják elferdíteni, kimagyarázni. AMIRŐL A NAGY LAPOK KEVESET ÍRNAK Az autóipar részére dolgozó kisebb gyárakban, nagy mértékben megcsökkent a munka. Nagyon sok helyen csak négy napokat dolgoznak és már sokat lefizettek. Erről keveset Írnak a nagy lapok, pedig hetenként tiz dollár kereset elvesztése sokat jelent, több százezer munkásnál ezen a vidéken. Nem is szólva a sztrájkokról és azok miatt lezárt gyárakról, ahol sokszor csak egy-két napokat dolgoznak hetenként, azt is leginkább azért, hogy ne menjenek a munkanélküli segélyeket felszedni. Buhl, Packard, Lubricator, Detroit Brass telepein csak négy napokat dolgoznák. Más kisebb gyáraknál is várják a lefizetéseket és a munkahét csökkentését. A GENRAL MOTORS NEGYEDÉVI HASZNA Még a világtörténelemben soha nem csináltak olyan nagy hasznot a trösztök, kartelok, nagyüzleteket, mint ezen év első negyedében. A G.M. az első három hónap alatt 136,763,338 dollár tiszta hasznot vágott zsebre, a tavalyi 96,282,412, ugyancsak ilyen első negyedévi haszonnal szemben, ami szintén rekord volt. Van kilátás, hogy a második negyedév még ezt is felülmúlja, mivel a termelés, de leginkább az eladás még fokozódik a második negyedévben. Mégis az összes G.M. telepen megszigorítják a szabályok betartását, a munkásokat többtermelésre hajszolják, minden kicsiségért büntetik, hazaküldik két napra, egy hétre. Még többet akarnak termeltetni, kevesebb emberrel. Még nagyobb hasznot hajtani, felfújni a baloont, amig-csak el nem pukkad, mert csak is az lehet a vége az üyen horribilis nagy haszonnak, mivel azokat a termelő munkásoktól szedik el és nem lesznek képesek azt soha visszavásárolni, igy újabb árufelhalmozódás, munkanélküliség, nyomor várható. Mindenfelé ezen a vidéken, legkisebb dolgokért büntetik, ijesztgetik, terrorizálják a munkásokat. A sztrájkoknak legnagyobb része ezek miatt van, sokszor az elcsapott munkások védelméért, a munkába való visz- szahelyezésért kell a munkásoknak kimenni sztrájkra, melyet még a union vezérek is törvénytelen sztrájknak neveznek. REITTHER VICTORT IS MEGLŐTTÉK Az UAW-ban nagy szerepet játszó Reuther testvérek fiatalabb tagját is orvtámadással meglőtték, az egyik szeme világát elveszíti, ámbár nem halálos sebet ejtettek rajta. Éppen olyan körülmények között, mint bátyját, Waltert, az ablakon keresztül a saját lakásában lőttek rá. Persze Walter támadóit sem találták meg, amint látszik nem is igen keresték. Ezen körülmény hasonló támadásra adott biztatást, hiszen nyilvánvaló, hogy azok követték el a második támadást is, akik az elsőt. Most egyenlőre csak találga- söket szeretnék összefogdostat- ni ezen támadással kapcsolatosan, sőt még a munkások között is nagyon sok akad, akik a helybeli sajtó és rádió rikkancsok bemondásai alapján szintén elhiszik, hogy csakis a kommunisták követték el ezen támadásokat. Most egyenlőre csak találgatásokon alapszik az egész, melyben mindenki résztvehet. Azt hiszem, hogy csak találgatás stádiumában marad ez is, mint az előző támadás. Azonban a rendőrségnek jó volna ha beletekintene azon gangszterek névsorába, akiket Harry Bennett szervezett meg a Ford munkások sakkbantartására és akik elvesztették a jó, zsíros állásaikat, amikor az uniont ott is megszervezték és elismertették. Azóta ezen gangszterek munka- nélkül vannak és nagyon olcsón, sőt örömmel állnak bosz- szut a union vezetőkön, akik miatt kiestek a munkából. Nem árulhatják Fordnál a munkát 50-75 dollárjával egy-egy személy után, mint a múltban tették. Nem rúghatják ki a régi munkásokat, hogy helyet csináljanak az ilyen megvásárolt munkásoknak. A volt bootlegerek, gyükosok, gangszterek, akiket Bennett kiszedett a börtönökből és saját szolgálatába állított, most munkát keresnek. Hát ha ezeknek Azok, akik meredt, kifordított szemmel mindent fordítva látnak a vasfüggönyön belül, ide vissza a papirfüggönyön belül álljanak meg egy pár percre és végezzenek elmefuttatást, ha arra még képesek a meggy( mgült agyukkal. A híveiknek természetesen ajánlatosabb mint nekik, mert ők nullát sem képeznek a vasfüggöny mögött többé. A nullára ugyan ott is szükség van számadásoknál, itt pedig fújhatják továbbra is, hogy amott vallásüldözés van. Buffalóban május 23-án a Presbyterian Council ülésén a 161-ik General Assembly of the Presbyterian Church in the U. S.A. delegátusai, most szélesebb és hangosabb kifejezést adnak és adtak már az első napon annak az elhatározásuknak, melyet a múlt évben Chicagóban határoztak és lefektették. Az első napon már óriási mennyiségben az ország minden részéből elárasztották az egybegyült delegátusokat, tiltakozó riportokkal az ellen, hogy a befolyásos katolikus főpapok a szövetségi kormányt befolyásolják arra, hogy az iskolájukra, templomaikra direkt segélyt folyósítson, melyen keresztül hatásos befolyást szereznének az ország gazdasági és társadalmi életében. Ezek a delegátusok természetesen ismerik a katolikus egyház múltját. Ismerik a történelmét, az útjait, melyet vér és szenny takar. Tudják miért volt szükség a reformációra, négyszáz egynéhány évvel előbb. Nem akarják, hogy ők szabják meg a társadalmi életnek az irányát. Ezért mondja Dr. Charles J. Turck, a Presbyterian egyház elnöke, amint fentebb már mondottam, ugyancsak ezt előírja az Egyesült Államok alkotmánya első szakasza (first amendment). A vasfüggöny mögötti néhány országban, köztük Magyarországon is, semmi mást nem tettek, mint megszüntették a katolikus egyház és Róma befolyását a gazdasági és társadalmi életére a népnek, azáltal, hogy felosztották a nagy káptalan birtokokat, melyet az egyház főpapjai és lakájaik birtokoltak és dőzsöltek rajta századokon keresztül és a többi százezer fél jobbágy, akik művelték napi 14-16 órai munkával éhbérért, kunyhókban éltek és rongyokban jártak. Az iskolájuk nem térejdhetett magasabb nívóra, mint az igavonó állatnak melyet ők törtek be és szántottak vele. A hercegi és grófi és más urifajzat birtokain sem volt külömb helyzete a dolgozó szegényeknek. Ezzel a felosztott földekkel, valamint az iparok államosításával, vagy társad, il- mositásával, természetesen a társadalom egy uj arculatot kapott és annak a zsarnok rendszernek természetszerűleg puszadták ezt a piszkos munká ? Nekik nagy gyakorlatuk volt benne. tulni kell. Az intézményei is változásnak estek alá, a vallás is, ami nem is volt vallás, csak annyiban, hogy ott mégis hangosan az imájukban kérhettek egy nagyobb darab kenyeret. De ruhát, jobb lakást bútorral, azt csak a házi imájukban mondhatták el, mert a nyilvánosság előtt fényűzésnek számított és mint ilyen bünhődésnek nyüvánulhatott a fő és alcsuhások szemében. A vallás nem pusztult el, nincs is üldözve, szabad lett, mint maga az ember. Szabadon fejeztheti ki az érzelmeit benne, amint szabadon és köteles- ségszerüleg dolgozhat a társadalmi munkáséletben és amint a társadalmi javak nap-nap után szaporodnak aszerint kapják a munkájuk értékét. Az amerikai magyarságnak már bőven lehetne információja levelekből is. A sok rossz közül voltak tárgyilagos levelek is, aztán otthon járt személyektől, akik jóhiszemüleg, tárgyilagosan mondották el, az ottani változást, nem hallgatva el a nehézségeket sem. A legfőbb akadálynak a romokat hozták fel, melyet a volt uribitangok, a háborújuk által zúdítottak az ártatlan népre. Az otthonjártak filmeket is hoztak, az ország kü- lömböző vidékeiről, melyben megmutatják az úri palotákat, parkjaikat, minden szüvészi szépségeivel, melyeket több helyen az árva gyermekek otthonává alakítottak, más helyeken munkás üdülővé. Vagy munkás lapokat olvasnának, mely a valóságot tárja a szemeik elé. Persze ilyenekről lebeszélik a szennylapjaik és papjaik, igy maradnak aztán vakok és süketek minden rossz, vagy jobb társadalmi eseményeknél. Hogy mennyire nem volt és lesz szükség az isten és a vallás elhagyására, egy levél van nálam a szülőfalumból és ezt Írja egy volt orosz hadifogoly, a májusi ünnepélyről, melyet általánosít az országra: “Kedves Bátyám! Engedje meg, hogy május elsejével kapcsolatban írjak valamit a falunkról, ami engem itt kellemesen lepett meg. Bár én is, mint bátyám, ismerem a jelentőségét. Én Moszkvában hadifogoly voltam és több május elsejei ünnepélyt és parádét nézhettünk végig. De ez itt a falunkban nekem először okoz örömet. Reggel 5 órakor a zenekar ébresztőt játszott, 9 órakor sorakozó, zászlók és a zenekar kiséret alatt válogatott köztársasági dalokkal vonultak végig a népek az utcán. Az iskolás gyermekek felvonulása is impozáns volt. Természetesen a felvonulást mi, volt katonák vezettük. Délután 2 órakor harangszónál a nép a templomba ment istentiszteletre. Utána program és szinelőadás. Aztán vacsora, különlegesen a gyermekek számára is és bál másnap reggelig. Most pedig a választásra készülünk szinte ünnepélyesen.” Siket Gyula