Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-04 / 1582. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 4. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. “MINDEN MAGYAR FALUBA, LEGALÁBB EGY BÉRMUNKÁST” ÁLTALÁNOSAN ismert tény az, hogy a munkásosztály fel- szabadulásának legnagyobb akadálya a munkástömegek nagyobb részének osztálytudatlansága és tudatos félrenevelése. Ezt a tényt az uralkodó osztály minden időben felismerte s amig csak lehetséges volt, tudatlanságban tartotta a munkás tömegeket és amikor már nem lehetett teljes tudatlanságban tartani, igyekezett olyirányu nevelésben részesíteni, amellyel képes volt egészen napjainkig megakadályozni a munkásság osztálytudatra ébredését. A kapitalista osztály ezt ugyan nem valja be — kevés Jay Gould akad, aki nyíltan kérkedett azzal, hogy: “a munkásság egyik felét pénzért bármikor megvásárolhatom, a másik felének legyilkolására” — de a tény az, hogy a kapitalista osztály az egész világon egyik legfontosabb feladatának tekinti a munkásság nagyobb részének tudatlanságba tartását. Ma már ugyan nem kifizető a kapitalista osztálynak az analfabétizmus, (az írástudatlanság) mert a technika fejlődése még a legnehezebb fizikai munkáknál is hátrányossá tette azt. A gépek bevezetése az ipar minden ágában megkövetel a munkásságtól bizonyos szellemi fejlettséget, amit csakis a betű ismeretével képes elsajátítani. De arra nagy gondot fordítanak, hogy a már olvasni tudó munkásságot oly szellemi táplálékkal lássák el, amely “műveltségét” oly irányba tereli, hogy alkalmas eszköz legyen a profit termelésre — és csakis a profit termelésre. BEVALHATJUK őszin t é n, hogy a kapitalista osztály ezen törekvése napjainkig meglehetős sikerrel járt melyet nagyban elősegített a munkástömegek tudás-irtózata saját sorsuk job- bátételére és jövőjének biztosítására. Ezen téren nekünk, akik a mindennapi szükségletek megte- retésén kívül életünk legfőbb feladatának tekintettük a munkásság osztálytudatra ébresztését, bő tapasztalataink vannak. Az évtizedek folyamán mennyi idő, energia és anyagi áldozatot fektettünk bele ily irányú tevékenységbe és az eredmény bizony nagyon korlátolt. Bármilyen “ügynök” sokkal könnyebben megnyerheti a munkásság figyelmét és sokkal könnyebben elér a zsebéig, mint az “újság- ügynök” és különösen a munkásosztály érdekeiért harcoló újság “ügynöké”. Patentmedicinát, pálinkát, hamis bányarészvényeket, vagy háztelket a tenger közepén könnyebb eladni a munkásság jelentős részének, mint a tanító betűt. Egy régi “ujságügynök” elbeszélése jut eszembe, amely élénken megvilágítja a tudás terjesztőinek nehéz munkáját. Még e század elején, amikor a magyar falvak ezrével, sőt százezrével ontották az amerikai bevándorlókat, akik nagyobb részben az amerikai bányavidékeken telepedtek le és lévén nagyrészben nőtlen, vagy a családot otthon hagyott férfiak, a bányán kívüli idejük legnagyobb részét a “szalonokban” (korcsmákban) töltötték el és ott volt a legalkalmasabb hely összetalálkozni a munkásokkal. Az elbeszélő egy ilyen “bá- nyaplézre” éppen “peda” (fizetés) napkor érkezett be és a “szalon” telve volt bányászokkal. Beszédbe elegyedve velük, az egyik “sport” bányász ha- marjába italt parancsolt az ügynöknek s a szalónos megkérdezi, hogy milyen italt akar, mire az ügynök azt felelte, hogy ő csak “pezsgőt” iszik. “Adjon neki pezsgőt” vágja ki a bányász, azonban a szalónos mielőtt engedelmeskedett megjegyezte, hogy az “nyolc dollárba kerül egy üveg”, mire a bányász mérgesen visszafelel, hogy “kérdeztem”? Ekkor az ügynök elérkezettnek látta az időt a tárgyra térni és tapintatosan magyarázta, hogy nem akarja őt ilyen költekezésbe mártani, de ha ilyen “sport” fizessen elő a lapra, melyet képvisel, az csak “három dollárba kerül egy egész évre” a bányász azonban kurtán csak annyit felelt, hogy “azt már nem”. A MUNKÁSSÁG nagy általánosságban a fenti bányászhoz hasonlítható, már ami a tanulást illeti és a kapitalista társadalom minden intézményének célja a munkásságot ily értelmi színvonalon tartani. Ahol az alkohol nem vezet célhoz, ott más szellemi mákonnyal látják el és ezekkel kell felvenni a versenyt a munkásosztály élharcosainak. Mivel az minden vitán felül áll, hogy egy kizsákmányolás mentes, a társadalom minden egyes tagját egyenlő joggal és kötelességekkel ellátó rendszer felépítéséhez elengedhetetlenül szükséges a lakosság túlnyomó többségének — a munkásságnak — szellemi felépítése, a legfontosabb feladat tehát annak megtalálni a kulcsát. Ez a felismerés vezette az IWW magyar tagjai és Bérmunkás olvasóinak április 24-én Clevelandon megtartott kerületi értekezleten egybegyült delegátusokat, amikor határozatiig kimondották akció megindítását, hogy minden magyar faluba legalább EGY Bérmunkás járjon rendszeresen minden héten. Természetesen sokkal üdvö- sebb volna, ha minden magyar házba juttathatnánk egy Bérmunkást, ez azonban ma még lehetetlen és egyelőre az is nagy horderővel bírna, ha legalább egy járna minden faluba, lehetőleg a szakszervezet, párt, vagy más a munkásság nevelését szolgáló egyesület helyiségébe, ahol rendszeresen összejönnek üy célból a munkások. NEM ÁLTATJUK magunkat azzal, hogy ezen akció sikere a nagy problémát máról-holnapra megoldja, mert semmi kétségünk aziránt, hogy az otthoni munkástestvéreink sem mentesek a fentemlitett tanulás-irtó- zattól, melyben az itteniek szenvednek. De amig azt itt mesterségesen fejlesztik, addig Magyarországon úgy az állam, mint az alantasabb közigazgatási közegek, minden lehetőt elkövetnek, hogy ezt a tanulás-irtóza- tot megszüntessék és az érdeklődést felébresszék a magyar munkásságban, a társadalm tudomány és saját sorsa iránt. A közömbösség kiirtása volna tehát a legelső lépés és ebben a Bérmunkás felmérhetetlen szolgálatot teljesíthet. Bár tagadhatatlan, hogy ily anyag nagymennyiségben áll a rendelkezésre Magyarországon, de az ideérkező újságokat, folyóiratokat, brossurákat és könyveket szemlélve, felmerül a kérdés, hogy alkalmasak-e azok a tanulni nem akaróknak felkelteni az érdeklődését? Egyik nagy hátránya a magyarországi nyomdai termékeknek, hogy a papiros roppant rosszminőségü, szürke, melyen a nagyon halvány és apró betűs nyomás oly fárasztó olvasmányt nyújt, hogy egy órai olvasás úgyszólván teljesen kimeríti az embert. Azok olvasásához nagy gyakorlat és még nagyobb tudásszomj kell, ami gyakorlati tapasztalataink alapján hiányzik a magyar munkásság nagy részénél. A másik hátrány, hogy úgy az újságok, mint a szakszervezeti közlönyök és egyéb nyomtatványok, tele vannak a párt, a munkaversenyek, élmunkások, vezető egyéneknek az egekig való magasztalásával, ami egyelőre még nem alkalmas anyag a tanulni nem akaróknak az érdeklődés felkeltésére, sőt mint biztos forrásból ismerjük, nagy ellenszenvet vált ki az öntudatlan tömegekből. EZZEL SZEMBE, amint számos hozzánkérkező levél igazolja a Bérmunkás nagyon alkalmas eszköz nem csak az öntudatlan munkások tanítására, hanem az ily munkásokban az érdeklődés felkeltésére is. Már maga az a tény, hogy a lap “Amerikából” jön, felkelti a nagy többség érdeklődését. Ha egy a nevelést szolgáló központba jár egy Bérmunkás, melyet az előadások alkalmával ott felolvasnak, mindig több és többen jönnek ott össze, hogy meghalhassák, hogy “mit írnak Amerikából”. A Bérmunkás nem csak köny- nyeií olvasható, de amit ir köny- nyen is megérthető, mert nem tudósok írják, hanem munkások, munkásoknak. Annak irói a fontosabb heti híreket tárgyalják munkás szemszögből nézve, amely egyformán érdekli a munkásokat, a föld bármely részén. A Bérmunkás, amig a kijáró tiszteletet mindenkinek megadja, aki arra rászolgált, nem csinál “istent” egyes egyénekből, mert az osztályuk iránti kötelesCLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK és azok barátai JUNIUS 12- én, vasárnap GULYÁS KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Scherhaufer Farmon. Belépődíj nincs. Esős idő esetén elég fedett hely van. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Scherhaufer Farm. Akiknek nincs autójuk, azok d.e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál. ségüket teljesitik. A mi felfogásunk szerint nem az emberek szülik az eseményeket, hanem a nagy események az embereket és a teljesítményekért az elismerés nem az embereknek jár, hanem a munkásságnak, mint osztálynak. És végül a Bérmunkás az egyetlen magyar nyelvű közlönye a forradalmi Ipari Unioniz- mus eszméjének, amelynek megismerése egyformán fontos a munkásságnak a föld kerekségén mindenhol. Ennek megismerése nélkül nem lehet tökéletes Ipari Demokrácia. A Bérmunkás nem csak hirdeti az Ipari Demokráciát, hanem az utat is mutatja, hogy hogyan lehet azt felépíteni. MINDEZEN előnyök mellett, egy NAGY hátránya van annak, hogy legalább EGY Bérmunkás járjon rendszeresen minden magyar faluba. És ezt még ma, csak a Bérmunkás amerikai olvasói és támogatói oldhatják meg. Mint ismeretes, Magyarországból egyelőre előfizetési ösz- szegeket nem lehet ide küldeni. Az is ismeretes, hogy a Bérmunkásnak nincs milliós pénztára és nem állnak milliós vállalatok hirdetései a háta mögött. A Bérmunkás nem közöl hirdetéseket, mert “két gazdát” nem lehet szolgálni. “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincsen” mondja elvinyilatkozatunk és mi ezt a gyakorlatban is igy értelmezzük. Mert nem hisszük, hogy eredményesen szolgálhatnánk a munkásosztály felszabadulási harcát, ha annak fentartása a kapitalista osztály kegyeitől és dollárjaitól fügne. A Bérmunkás kizárólag a munkásság centjeiből nyeri a fentartási lehetőséget. Bár az előállítói nem csak semmi díjazásban nem részesülnek, hanem jelentős anyagi áldozatot is hoznak, még igy is jelentős összegre van szükség hetenként a lap előállításához és az olvasókhoz való eljuttatásához. A papirt, nyomdamunkát, szállítási és levelezési áöltségeket elő kell teremteni és ezek az előfizetési és felülfizetési összegekből kerülnek ki. Ahoz tehát, hogy a tervezet sikeres legyen, ismét az amerikai magyar munkásoknak kell a zsebükbe nyúlni és előfizetni egy, vagy több magyar falu részére. Azt talán szükségtelen hangsúlyozni a Bérmunkás olvasóinak, hogy üdvösebb, nagyobb
