Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-28 / 1581. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. május 28. BÉRMUNKÁS HETI KRÓNIKA (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre '......................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévré .—........................ LOO Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P, O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az amerikai fegyverek ára Az amerikai szenátus pénzügyi bizottságának tagjai a kincstári hivatal azon kijelentése után, hogy az ipari és kereskedelmi hanyatlás következtében az előzetes számítás szerint 41 billió állami jövedelem valószínűleg 2 billióval esni fog, nem valami nagy örömmel fogadták Truman elnök újabb kérelmét, hogy másfél billió dollárt szavazzanak meg az Észak Atlantic Szövetségen kívülálló országok felfegyverezésére is. Truman elnök és tanácsadói nem titkolódznak, sőt még a diplomácia megszokott sima nyelvét is mellőzve, szinte durva őszinteséggel jelentették be, hogy az amerikai fegyverekkel az egész világ politikai megnyilvánulásait kontrolálni akarják. A United Press hírszolgáltató vállalat a külügyminisztériumból származó következő nyilatkozatot tette közzé: . Ez a zösszeg ($1,450,000,000) szükséges arra, hogy a világ minden részén útját szegje a Szovjet agressziónak. Az általunk követett politikai irányelvet megszabó (policy) nyilatkozat tisztán kimondja, hogy ez nem csak a külső támadásokra vonatkozik, hanem a kommunisták által inspirált belső forradalmakra is. Ezt az árat meg kell fizetnünk a békéért s a szabadságunkért s ez igen olcsó, ha tekintetbe vesszük az abból származó előnyöket. A kezdeményezés most a nyugati világ kezébe került s ha összefogunk egymás védelmére, akkor megtarthatjuk szabadságunkat. íme a nyílt bevallása annak, hogy Amerika bele akar avatkozni a külföldi országok bel ügyeibe s ha sikerül, akkor a Szovjet befolyáson kívül álló népek már csak az amerikai uralkodó osztály engedelmével változtathatnak kormányformát, vagy kormányokat. Az uralkodó osztályaikkal elégedetlenkedő népek ezután csak a Washingtonból nyert engedelemmel indíthatnak forradalmat. A forradalomban született Egyesült Államok jelenlegi világhatalmi pozíciójában megvonja a többi népektől a forradalom jogát. (Folytatás a 1-sö oldalról) kor jó volna ha tudatná velünk, hogy mikor is hazudtak, a*kor avagy most. Ugyanakkor azt is jó lenne ha tudatná olvasóival, hogy azok a “titkos szerződések” hogyan kerültek olyan széles kiterjedésű részletekben éppen a csendőri szerkesztőség birtokába? Mert azt tudhatja a szerkesztő ur még a régi csendőri világból, hogy ha valakire ráfogták, hogy rabló, azt azért mégis bizonyítani is kellett. Elő hát a régi mód szerint, akár igaz akár hamis, de bizonyitékkal csendőrszerkesztő ur. Azon pedig ne siránkozzon annyira szivrehatóan, hogy az oroszok mennyire kizsákmányolják a magyarokat, mert a magyar nép kizsákmányolását mi abból az időből ismerjük, amikor a földesurak, a grófok és bárók országa volt Magyarország, ahol 30 krajcáros napszám mellett gürcöltünk látástól vakulásig. Ezt a rendszert azonban az időkben azzal a csendőrszuronnyal tartották hatalmon, mely az Ön kezében is volt, tisztelt szerkesztő ur. Az se fájjon őrinek, hogy az oroszok kiszállítják a termelt árut, mert az ilyen árukiszállítást az Ön idejében is gyakarolták, angol, amerikai, francia tőkések, vitamint a Habsburg dinasztia javára. Árukiszállításról beszélve, éppen a napokban került a kezembe egy árucikk, melyre az volt ráirva, “Made in Japan”, amely árunak az előállítása Japán oan 9 centbe került, mig itt egy dollárért árusítják. A 91 cent kü- lömbözetet az amerikai tőkések vágják zsebre, a demokrácia dicsőségére, Japánban, amerikai hadsereggel föntartott “béke” uralkodik, ezt bizonyára jól tudja csendőrszerkesztő ur is. Arról beszélni hát, hogy Ön az Am. Magy. Népszavánál tényleges irányváltozást csinált volna, megtévesztő és félrevezető állitás. Csak annyi változást j csinált, hogy a hazugsági és rágalmazás! irányt most Ön gyakorolja a magyar nép ellen, akik ráléptek arra az útra, melyen az össznépesség javát, az adott körülmények között a legjobban szolgálni képesek. Ne próbáljon hát annyira erőlködni és túllicitálni nem éppen tisztes múltú elődeit, ebben a hazugsági hadjáratban. A magyar nép halad a maga utján és haladni fog még jobban azután, amikor már rég feledve lesz, hogy az Am. Magy. Népszavának csendőrszerkesztője is volt. A TUDOMÁNY ELLENSÉGEI WASHINGTON — David A. Lilienthal, az Atom-energia Bizottság elnöke nagyon éles szavakkal ítélte el azon amerikai képviselőket, akik támadták a bizottságot azért, mert nem vizsgálják felül azon fiatal tudósok politikai nézeteit, akiket ösztöndíjakkal segítenek a további tanulásra. Lilienthal szavai Carl D. Durham (D., N.C.) képviselőre vonatkoztak, aki törvényjavaslatot terjesztett be, amely eltiltaná az átomenergia bizottságot attól, hogy olyan diákoknak adjon ösztöndijat, akiknek “hűségéről” nem nyertek kellő bizonyságot. Durham állítása szerint a bizottság két olyan fiatal tudósnak adott ösztöndíjat, akik a kommunizmussal rokonszenveznek. Úgy Lilienthal, mint Dr. A. N. Richards, a Nemzeti Tudományos Akadémia elnöke kijelentették, hogy az ösztöndíjas diákok nem az atomtitkokat tanulmányozzák, hanem csak az atomenergia tudomány továbbfejlesztésén dolgoznak és az ösztöndíj kiadásánál csak a tehetségüket vették számításba. Ellensége az a tudománynak, — mondotta Lilienthal, — aki a tudósok továbbképzését ily módon, mint Durham képviselő akarja, akadályozni. A tőkés termelő rendszer egyik legismertebb igazolója, Walter Lippman neves kolumnista elmagyarázza, hogy ez a másfél billió dollár, mégha csak az első évi kezdet is, oly csekély összeg, amivel nem lehet olyan hadsereget felszerelni, amit az orosz Vörös Hadsereggel hasonlítani lehetne, hiszen a mai modern hadserégben egyetlen hadtest felszerlés 250 millió dollárba kerül. Ennek a fegyveres támogatásnak nem is az a célja, — mondja Lippman, — hogy hatásos hadsereget állítsanak fel a Vörös Hadsereg megállítására, hanem inkább ez: A kongresszus tagjainak meg kell érteni, hogy az európai országok hadseregeinek ilymérvü kifejlesztésének az ad igazi értéket, hogy biztosítja azon országok belső békéjét. Az ily biztonság csak annyiban vonatkozik az orosz katonai erőhöz, amennyiben megnehezíti az oroszoknak a beavatkozását belső zavargások esetén. Ez a másfél billió dollár tehát nem annyira a Vörös Hadsereg feltartóztatására kell, mint inkább arra, hogy az amerikai uralkodó osztály által pártfogolt kormányoknak legyen elegendő erejük az ellenzék megfélemlítésére és ha kell, fegyveres elnyomására. Az amerikai tőkések minden országban a helyi, tehát nemzti tőkésekkel szövetkezve zsákmányolják ki a népeket, igy ez a legújabb amerikai politikai elv azt jelenti, hogy a világ népeinek ezentúl nem engedig meg, hogy a saját kizsákmányolóik ellen is feltámadjanak. Ezért csak nem nagy ár az a másfél billió dollár, amit Amerika népe fizet. De milyen árat fizetnek az érdekelt külföldi országok népei? Mert azt már látjuk, hogy az amerikai fegyvereket nem kapják ingyen. Ezek bizony igen nagy árat fizetnek érte: a szabadságjogaik eltiprását s gazdasági kizsákmányolásuk megrögzitését. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mllUói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megv áltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
