Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-05-21 / 1580. szám

6 oldai BÉRMUNKÁS 1949. május 21. A jövő társadalma FONTOS HÍREK (a!.) Valami van a levegőben, mert egyszerre olyan félelme­tes lett a szocializmus kibontakozása. Pedig, ha valóban igazságos társadalmi rendszert akarunk létesiteni, mást nem is tehetünk, csak úttörőjévé kell lennünk a szocialista eszmék gyakorlatba való megvalósitásának. A szocializmus nem az amit ellenségei ráfog­nak. Szocializmus alatt egy közösségen alapuló társadalmi rend­szert kell értenünk, ahol minden munkabíró egyén hasznos mun­kával kell, hogy hozzájáruljon az élet szükségleteinek előállításá­hoz és ennek ellenében mindannyian egyformán részesülnek a tár- tádalmi javak elosztásából. Természetesen a kapitalista rendszer, amely a magántulaj­donon alapszik, semmi változást nem akar ezen a téren. Mindig azt tartják, hogy a magántulajdon rendszerén épült társadalom a legmegfelelőbb az emberiség életszinvonalának biztosítására. Ezen ferde felfogást természetesen nagyon sokan elhiszik, külö­nösen azok, akik a kapitalista rendszerben gazdasági kiváltságok­ra tettek szert. A fenti téves fölfogásokat azoknak a visszamaradt országok­nak gazdasági és társadalmi viszonyaival lehet a legjobban bizo­nyítani, amelyek ténylegesen a magántulajdon rendszerén alapul­tak, akár feudalizmus, akár kapitalizmus bélyegét hordozzák. Ha a magántulajdon rendszere ténylegesen olyan áldásos, miért nem fejlődött Kína vagy India, ahol a népeknek nagy rétege állandó­an éhezett, addig az uralkodó osztály a népek nyomorán állandó­an nagyobb és nagyobb vagyonra tett szert. Ezek az állapotok nem csak Kínába,* vagy Indiába léteznek, hanem a világ minden részében ,ahol kapitalista rendszer van. Azok az országok, ahol néhány gazdag rendelkezik az élet javai fölött, ott nagyon sok a szegény is. A kapitalista rendszer magasz­talói, sohasem hivatkoznak azokra az országokra, ahol ténylege­sen a kapitalizmus felelős a tarthatatlan viszonyokért. Maga a szocializmus eszméje is csak azokban az országokban ver gyöke­ret, ahol a kapitalizmus által teremtett gazdasági viszonyok már tarthatatlanok. A szocializmus terjedése csak attól függ, hogy az uralmon levő kapitalizmus, milyen gazdasági viszonyok között tartja főn a nagy tömegeknek életszínvonalát. A szocializmusért küzdők tudatában vannak, hogy harcuk jogos és igazságos és sokkal simábban menne mindenhol, ha a ka­pitalizmus és mindazok akik nem hívei a dolgozók társadalmának, nem fejtenének ki olyan ellentállást. A történelem legjobb bizo­nyíték arra, hogy minden időben, az uralkodó osztály minden tő­le telhetőt elkövetett, hogy uralmát továbbra is megtarthassa. A technika fejlődése nagyon meggyorsította az ipari álla­mokban a termelést. Azért az iparilag fejlett országoknak ter­jeszkedésre vagy külföldi piacra van szükségük. Ezen törekvésük legtöbb esetben háborúhoz vezet. Hogy a kapitalista rendszer mi­lyen jelzővel látható el, azt hiszem legjobban megilleti, “aki bírja marja”. Ezzel szembe a szocializmusnak nagy előnye van, külö­nösen, ha a munkások nagy tömege a kapitalista országokban ténylegesen megértené a szocializmus célkitűzését. Azok a rosszakaratú híresztelések, hogy a szocializmus meg­szünteti az egyéni szabadságot, ami aztán a kapitalistáknak na­gyon fáj és ijesztgetik mindazokat vele, akik minden körülmények között hisznek a gazdasági kiváltságosak híreszteléseinek. Abban á társadalomban, ahol a gazdasági külömbözetek már megszűntek, nem tudjuk megérteni, hogy miért volna szükség po­litikai elnyomásra. Ha ilyesmire még mindig szükség van, csak annak tudható be, hogy még mindig vannak külső és belső ellen­ségei a szocializmus zavartalan fejlődésének. Ezen állapotoknak csak egy iparilag jól megszervezett munkásosztály vethet véget. Ez természetes is, mert egy szocialista társadalomnak az ipari­lag megszervezett munkások képezhetik erősségét. Ha a munká­sok között ténylegesen megvan az ipari szolidaritás, akkor egyál­talán nincsen szükség szigorú külső ellenőrzésre. A jövő társadalma nem is lehet más, mint szocializmus. A szocializmust maguknak a munkásoknak kell kiépíteni, hogy ezt megtehessék első sorban szervezkedniök kell gazdaságilag. A gazdasági szervezetek is csak úgy funkcionálhatnak legsimábban a szocialista törekvések elérésére, ha régi, elavult szakszervezetek helyett ipari szervezetekbe tömörülnek. Egy ipari szervezet, amely a társadalmi átalakulásra tett szervezve, legkönnyebben valósíthatja meg azt az ipari társadal­mat, ami minden igazi szocialistának célkitűzése. Egy tényleges forradalmi ipari szervezetet és annak igazi szo­cialista törekvéseit, csak azok nem tudják megérteni, akik soha­sem látnák szívesen a munkásosztály tényleges felszabadulását a bérrendszer alól. Sokan nem tudják megérteni, hogy a munká­sok valósíthassák ^ meg a szocializmust. Akárhogyan próbálják sokan azt magyarázni, hogy a munkásoknak szükségük van egy külön politikai pártra. Mi, ipari unionisták azt tartjuk, hogy a munkásosztály ereje nem a' hivatalokban, és nem a hivatalokat betöltő vezérekben van, hanem kizárólag a gazdaságilag szervezett munkásosztály képviseli az igazi erőt. A jövő társadalmának szocialista kialakulása a munkások igazi ipari szervezetétől függ. AKIK NEM BÍRNAK TANULNI (Vi.) Az amerikai nagytőké­sek, akik Chiang Kai Sheket és zsarnok bandáját igyekeztek megtartani hatalmon Kínában, nem tanultak egy cseppet sem, hanem ugyan azt igyekeznek megcsinálni Koreában is. Annyi­ra elvannak vakulva, hogy nem látják, nem akarják elhinni, hogy ott is vége lett hatalmuk­nak befolyásuknak, legfőbb befektetéseiknek. Koreában már egy éve, hogy a Szovjetek visszarendelték csa­pataikat, de az amerkaial nem mertek kivonulni, amig egy na­gyon erős hadsereget ki nem ké­peznek, fel nem szerelnek az ál­taluk megbízható reakció, Syg- man Rhee részére. Most nagyon savanyu arcai beismerik, hogy az eredmény ugyan az, dacára, hogy még a komoly harc, polgárháború meg sem kezdődött, már is ezrével szöknek át a néphadsereghez, az amerikaiak által kikép­zett, felszerelt hadsereg azon ré­sze, akiket oda mertek küldeni az északi határokhoz. Legújabban, ami nagyon meg­ijesztette Rhee-t egy ezredes öt bataliont átvitt teljes felsze­reléseikkel és tisztjeikkel együtt. így Rhee-ék sirnak-rinak, hogy nem kapnak elegendő se­gítséget, katonát, fegyvert Ame­rikától, mostan még többet kö­vetelnek, de ezzel szemben az amerikai politikusok között is mindtöbben akadnak, akik felte­szik a kérdést: Nem-e a kínai eseményeket ismétlik meg Kore­ában is? Mi tudjuk, hogy igen, minden jel, tudósítás arra vall és mentői tovább maradnak Ko­reában az amerikai hadsereg csapatai, annál jobban meggyü- lölik azokat és azoknak a bará­tait, akik rimánkodnak az ame­rikaiaknak, hogy csak maradja­nak, mert csak is addig vannak biztonságban ezek a reakciósok, amig egy erős amerikai hadse­reg védi őket, a saját népeik el­len. Minél több katonát képeznek •ki az amerikai tisztek, minél több fegyvert adnak azoknak, annál erősebbé válik a forradal­márok csapata. SOLVEY SZTRÁJK A detroiti lapokban nyoma sincsen egy aránylag fontos bér­harcnak, a magyar negyedben levő és sok magyar munkást al­kalmazó Solvey gyárnál. Ez na­gyon elmaradt, nagyon sokáig szervezetlen üzem volt és mos»- tan is nagy okoknak kellet len­ni, hogy a munkások, kivonultak a gyárból, de a gyárigazgatóság kérelmére, melyet nagy hirdeté­sekkel szoktak megfizetni, a la­pok nem írnak a sztrájkról, még kevésbé arról, hogy mi a mun­kások követelése. Csak a szom­szédok, ismerősök mondják, akik ott dolgoznak, hogy ott is a “Speed up” a főok. Valamint az, hogy az öreg munkásokat szeretné a gyárigazgatóság ki­rostálni, melyet mostan a “seni­ority” miatt nem tehetnek. MINTA DEMOKRÁCIA Úgy akarják beállítani az an­gol-amerikai lapok, hogy úgy itt, mint a szomszédos Kanadában van az igazi minta demokrácia. Hát egy kis kóstolót kaptak ab­ból az Asbestos nevű kis város lakossága. Ezt a várost testes- től-lelkestől az amerikai Johns- Mannville társulat bírja, amint némely bányatelepet itt is egy- egy ilyen társulat bir. A munká­sok már nem bírták az atyai gondviselést, igy minden veszély és üldöztetés dacára is szervez­kedtek s most kimentek sztrájk­ra. Vagy ötezren voltak és ösz- szetartottak, igy a Társulat más helyekről hozatott sztrájktörő­ket, akiket a munkások nem akartak beengedni az üzembe. Erre 150 államrendőrt rendel­tek ki gázbombákkal, puskák­kal, hogy lőjjék le az ellentálló- kat. Könnyű volt szétverni a munkásokat ilyen erőszakkal. Mégis kétszázat a javából letar­tóztattak és azokat tartják bör­tönben, igy igyekeznek megtör­ni a munkások ellenállását. Er­ről kellene mozgóképeket felven­ni és az egész világon mutogat­ni “Minta Demokrácia” címen. LEVELEK Levelek melyeket éppen nem Magyarországból Írtak, hanem ittenről olyan egyének, akiknek már nem fér a begyükbe az a sok szocialista ellenes propagan­da, melyet itt szinte émelyítően és óriási mértékben folytatnak. A detroiti News-ban egy Colo­nel Crockett nevű egyén irt szemtelen Szovjet ellenes propa­ganda cikksorozatot. Ez nem csak azokat botránkoztatta meg, akik jobban ismerik a helyzetet és azt is szemelőtt tartják, hogy mi volt ott a cárizmus idejében, hanem még sok hazafias ameri­kait is, ezek között volt az aláb­bi is, aki levelet irt a detroiti News-hoz, mely a következő: “A szerkesztőhöz: Nagy meg­könnyebbüléssel olvasom, hogy Col. Crockett cikkei Oroszorszá­got illetőleg végetértek. Én cso­dálkozom, hogy mi jót láttál te az ilyen cikkek közlésében. Segí­tenek ezek elvakitani az ameri­kaiadat, hogy ne lássák milyen viszonyok vannak itten? “Kiküldhetnék Russell Bar­nest, hogy vizsgálja meg a Ke­leti Piac (Eastern Market) kör­nyékét, vasárnap kivételével bármely nap. Adjatok neki egy fényképező gépet és mondja meg nektek, hogy miként látott ott, öt blocknyira a Vernor Highwaytól a Market utcán. Beszélgessen legalább minden tizedik egyénnel, akiket meglát azon gyümölcsöket, zöldséget összeszedni, melyeket a keres­kedők kidobáltak és hasonlítsa össze a megjegyzéseit Col. Croc­kett jegyzeteivel. “Én a kilencedik leszármazott amerikai vagyok, nekem van egészséges meglátásom, beisme­résem egy nemzet iránt, amely küzködik, hogy egy generáció

Next

/
Oldalképek
Tartalom