Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-05-14 / 1579. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 MAY 14 NO. 1579 SZÄM Emelik a házbéreket HETI KRÓNIKA A HÁZTULAJDONOSOK OSTROMOLJÁK AZ IRODÁKAT HÁZBÉREMELÉSI KÉRVÉNYEIKKEL. — HÚSZ PERCENTES HÁZBÉREMELÉST ENGEDÉLYEZNEK. NEW YORK — Az amerikai háztulajdonosok a szó szoros értelmében megrohanták a házbérek emelését engedélyező irodá­kat abban a pillanatban, mihelyt az uj törvény életbelépett. New Yorkban a “Rent Control” irodát az első két órában körülbelül 6000 háztulajdonos kereste fel, hogy beadja a házbéremelésre vo­natkozó kérvényét. Az uj törvény ugyanis elren- •" deli, hogy a háztulajdonosnak a lakáshivataltól kérvényezni kell, hogy a lakójának házbérét emel­hesse. A törvény elrendeli, hogy a tisztviselők minden egyes esetet megvizsgálva intézked­jenek. A hivatalnokok száma azonban oly csekély minden iro­dában, hogy az engedélyeket megadó pecsétek felrakását is alig győzik. A rendes eljárás az, hogy a háziúrnak egy nyomtatott blan­kettát adnak, amelyre rávezeti, hogy mennyit fektetett be a ház­ba, mi a bevétele és mennyi a kiadása. Ha a tiszta haszon nem éri el a húsz százalékot, akkor engedélyezik a házbéremelést. Hogy a háziurak a házbéreket minél könnyebben emelhessék, a kiadásokhoz hozzáadják a ház értékének 5 százalékát, mi­után úgy számítják, hogy a ház 20 év alatt annyira elöregszik, hogy le kell bontani. Ez az § százalék tehát az évi kopás, amit kiadásnak vesznek. Ez az uj törvény igen nagy engedményeket nyújt a házi­uraknak, akik eddig is igen ma­gasan tartották a házbéreket. Az Egyesült Államokban 14 mil­lió család lakik bérelt lakások­ban s fizet normális lakbér he­lyett házbéruzsorát. A telektulajdonosok által ki­harcolt uj törvény különösen nagy kedvezményeket hozott azon nagy korporációknak, ame­lyek lakásokba fektették vagyo­nukat. Ezek most 20 év alatt nem csak nagy profitot húznak a befektetett összegekre, de ezen idő alatt visszakapják az eredeti tőkét is. A nemzetközi bankárok kormánya Még a világtörténelemben se­hol és soha nem történt meg az, hogy a nemzetközi trösztök, kartelok, bankok tulajdonosai, főnökei személyesen vegyék ke­zeikbe egy kormány legfonto­sabb minisztériumait. Minded­dig elégségesnek vélték, hogy ügyvédeik, inasaik végezzék azo­kat a fontos hadi és nemzetkö­zi műveleteket, melyeket szük­ségesnek láttak befektetéseik megvédésére. Draper, Lövet, Harriman, Schnyder, Hoffman, Forrestall és mostan Curtis Calder, aki a hadsereg fölötti főtitkárságot foglalja el. Ez a Calder a vil­lanytrösztnek a főszervezője és feje. Évtizedeken keresztül har­colt mindazon kormány törekvé­sek ellen, hogy a folyamok sza­bályozásával, mint a Tenessee, Colorado, Colombia, gátakat építsenek és villany fejlesztésé­re, a kormány tulajdonában használják azokat ki. Azt is tudnunk kell, hogy mindezen vizszabályozások, gátak és vil­lanytelepek építését a katonai mérnökök tervezték, vezették. Most ezen észszerű, szükséges, de a villany trösztök által ellen­zett munkálatok fölötti kontrolt az az ember vette át, aki legjob­ban ellenezte azt mindég és azon csopotnak a feje, amely élet-ha­lál harcot folytatott mindezen törekvések ellen. Mindemellett, Calder, főnöke az Egyesült Államok és külföldi befektetések trösztjének. Úgy­szintén a nemzetközi befekteté­sek korporációjának. Mindket­tőt a Dülon-Read nemzetközi bankház tervezte és kontrolálja. Tehát Forrestall helyett most Caldert, tették oda a Dillon- Read, nemzetközi bank érdekeit megvédeni. De leginkább azo­kat a sok milliós befektetéseket, melyeket még Hitler idejében és azóta is Németországba fektet­tek be. Nem csoda, hogy az oroszok nem bíznak az ilyen amerikai kormányban, de nem csak az oroszok, hanem egyetlen gon­dolkozó ember sem bizhat, miu­tán ennyire nyilvánvaló lett, hogy a nemzetközi trösztök, kartelok, bankok tulajdonosai, főnökei vették át az amerikai kormányt és annak legfonto­sabb államtitkárságait. ­Sok amerikai előtt ez nem fel­ÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) . . . Bármilyen fontos világesemé­nyekkel bővelkedett a múlt hét, melyekről beszámolni szintén fontos volna, még sem térhe­tünk csak úgy egyszerűen napi­rendre a mi saját lakbér admi­nisztrátorunk múlt heti határo­zata fölött. Habár igaz az is, hogy ez bizony nem sok hatás­sal van a világhelyzetre, viszont arra a munkás világra, melynek tengelyét a mi munkaerőnkkel forgattatják, nagyon is fontos kihatással van. Az utóbbi évek­ben a háború alatt és azóta, le­galább részben sikerült a mun­kásnépnek a házbér uzsora el­len sikerrel harcba szállni. Mást sem hallottunk azóta, csak a szegény háziurakat siránkozni, akiknek szivük csak aziránt do­bogott, hogy hogyan is lehetne már az amúgy is jó magas ház­béreket legalább a duplájára felemelni. Az a demokratikus divat, me­lyet mostanában folytatnak Washingtonban “lobbying” elne­vezés alatt, melyet a régi világ­ban csak úgy “graftnek” szok­tak ismerni, aminek igazi értel­me magyarul “megkenést” je­lent. Ilyen kenegetési művelet­tel gyakorlatoznak Washington­ban a különböző üzleti érdekelt­ségek és bizony nem is szégyen­kezve írják rá az üzleti kiadások számlájára a kenési költsége­ket. Ez persze mint propaganda költség van elismerve, azon cél szerint, melynek iránya a hon­atyák meggyőzése, az üzleti trösztök érdekeinek megfelelő törvények nyélbeütésére. Itt az­tán a tőkés urak valóságos nagymesterek a saját részükre irányított tervgazdálkodás mód­szerében és bizony nem marad­tak ebben egészen hátul az in­gatlan tröszt tulajdonosai sem. Amikor az ingatlan trösztről beszélünk, akkor nem értjük alatta az egy vagy kétcsaládos “háziurakat” akiknek aztán vi­gyázni kell, nehogy a bank ke­zébe kerüljön vissza a házuk, tűnő, sőt még mi is azt mond­hatjuk, hiszen az övék az or­szág és a hatalom igyis-ugyis, igy természetes, hogy a legfon­tosabb, hogy a hadsereg fölötti kontrolt ők akarják kezeik kö­zött tartani. így az egész világ, de leginkább az európai néptö­meg is tisztán láthatja, hogy kik irányítják az amerikai had­erőket, a kormányt és minisz­tériumait. Vi. éppen az ingatlan tröszt manipu­lációja révén. A nagyobb váro­sok lakóházai jórészben ennek a trösztnek a birtokában van­nak és nem ritka olyan birtoklás sem, mint például New Yorkban, ahol egész városrészek nagyobb­részt egy-egy társulat vagy csa­ládi érdekeltségek birtokában vannak. Ezeknek a megbízottai kelepeltek annyit arról, hogy mennyire ellenkezik a “free en­terprise” eszméjével az a körül­mény, hogy a háziurak nem kér­hetnek annyi lakbért, amennyit ők akarnak. A lakbér ellenőrzési törvényt valóságos kommunista I beavatkozásnak minősítették a háziurak szabadság jogaiba. A lakbértörvény volt az egyik fő issue a szavazat fogdosásnál az elmúlt választások idején, érthető hát, hogy rögtön a vá­lasztások után, nem akarták eltörölni, mert azért még sem le­het annyira megingatni a bizal­mat a választási humbugban. Módosították hát a törvényt olyképpen, hogy a háziurakat biztosítani kell, a befektetésük arányában elvárható “tisztessé­ges haszonról”. Hogy aztán mennyi is az a “tisztességes ha­szon” hát ebben nem tudtak megállapodni, mert hát a házi­urak érdeke szerint minél több a haszon, annál tisztességesebb. Hetekig tartó vitatkozások után, végre rábízták a tisztességes ha­szon körvonalának megállapítá­sát a lakbér adminisztrátorra, aki most jött ki jelentésével és meghatározta, hogy a tisztessé­ges haszon “25-30 százalék” kell legyen és ahol nincs ennyi, ott annyival emelhetik a lakbért, hogy ezt a számarányt elérje, így aztán a legnagyobb lakás­mizéria közepette bejutottunk a lakbéremelési lavinába és bár­mennyire is megcukrozva szá­mítják azt a munkásnépnek be­adni, annak lenyelése nagyon, de nagyon keserű lesz. A “tisztességes haszon” elne­vezésről eszünkbe jut a szak- szervezetek “tisztességes napi­bér” megállapítása és annak az elismerése, hogy annak megha­tározására a tőkésnek és a mun­kásnak közös érdekeik vannak. Erre az elméletre aztán alapo­san rácsufolt a valóság, bizo­nyítván azt, hogy csak papíron lehet a tőkésnek és munkásnak közös érdeke. Még azért a szak- szervezeti tisztességes napibér­ért is harcba kellett szállni a munkásságnak, mert itt viszont a tőkés részére minél kisebb a

Next

/
Oldalképek
Tartalom