Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-08 / 1561. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 8. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN A magyarországi lapokon ke­resztül is első helyet adnak azoknak, akik erejüket megfe­szítve építik, vagy a múltban építették a romokba döntött or­szágot. Mi munkások tudjuk, hogy milyen a nehéz nélkülözé­sek között, éhezve, fázva dolgoz­ni. így érdemes ezeket az uj hő­söket ismertetni. Eddig az újjáépítéssel kapcso­latban, leginkább a személyi kul­tusz hívei, melyek közé legtöbb hivatásos iró tartozik, egyéne­ket, ezek között leginkább Gerő Ernőt, a közlekedési minisztert emlegették, aki a vasutak, hi­dak építését tervezte és vezette, ezeken értek el legnagyobb sike­reket, mert ezek kellettek legha­marabb, minden elsőséget ezek kapták. Azonban ezt a nagysze­rű munkát is munkások végez­ték és a legjobbjait szedték ösz- sze, sok önkéntesen vállalkozott, megértve a munka fontosságát. Azonban már azóta, a gyárakat és az ipari cikkek termelését is fokozták és állandóan fokozzák. A kormányközegek, vezetők is gondoskodnak arról, hogy a nemzet építő hőseit ünnepeljék, díjazzák és közbecsülésben ré­szesítsék. Mert ezek az igazi hő­sök, a mi kedvünk szerintiek. Munkások, akik hősök lettek leginkább a rendetlen körülmé­nyek miatt, amely a háborút kö­vette, mely káoszt, vagy rende­sebb életmódot jelenthetett. Roncsokból, hiányos ruházko­dás és étkezés mellett kezdték meg az építkezést 1945 telén. Még sok helyen füstölögtek a romok. Sok helyen se ablak se tető nem volt, de már kezdtek termelni ezek a hősök, hogy ma­guknak, munkástestvéreiknek, családjaiknak legyen valami. Tudták, bíztak abban, hogy most már maguknak, az egész nemzetnek és munkásainak ter­melnek, építenek, nem a régi tu­lajdonosoknak, sok esetben kül­földi, vagy külföldön dáridozó magyar mágnásoknak. Olyan odaadó munkálkodásra, melyet Magyarországon és a szomszédos országokban végez­tek, csakis egy magasabb eszme hívei, a szocializmusban való hit tudta serkenteni a munkás­ságot, ez adta nekik azt a ren­díthetetlen reményt a jövőben, mely viszont adta az erőt a mun­kához. Leginkább a szakszervezete­ken keresztül, azoknak a vezetői azokban nevelődött munkás­ság, azaz a szakszervezeteknek a lelkes tagsága volt, amely megindította a munkaversenyt, miután megerősödött a befolyá­suk és minden nap biztosabbnak látszott, hogy maradandót épí­tenek. ÉLMUNKÁSOK A három éves tervei kapcsola­tosan, a csepeli munkások kidol­goztak egy tervezetet és kihív­ták más gyárak munkásait ver­senyre. E szerint, akik többet, jobbat és gyorsabban termel­nek, dolgoznak, azokat jutal­mazzák, kitüntetik és az ország sajtójában elismeréssel adóz­nak nekik. Ez már azért is szük­séges volt, mert bizony akadtak kishitüek még a szakszerveze­tekben is, akik nem hitték, hogy ez a rendszer megmarad, sem abban hogy a három éves tervet, mely akkoriban elég merésznek látszott megtudnák valósítani. Még többen voltak vakhitüek, akik elhitték a bujkáló reakció­soknak, hogy még időt sem kap­nak a terv megvalósításához, mert az angol-amerikaiak elza­varják a tervezőket és jaj lesz azoknak akik abban nekik se­gédkeznek. Ezt a munkaversenyt március' 15-ikén indították meg a csepe­li munkások augusztus elsejére, amikor egy kongresszust hívtak össze ezen élmunkások legjobb- jaiból és ezen már 3000 élmun­kás volt képviselve. Ezen a kongresszuson újabb 2055 él­munkást tüntettek ki. Az élmunkások azok, akik a normán felül termelnek. Ezt leg­inkább észszerüséggel, újítások­kal érték el, ezt ezen a kongresz- szuson maguk a munkások mondják el, melyet megemlí­tünk példának. De hagy mond­ják el a szakszervezeti vezetők, mi a célja az élmunkás mozga­lomnak, annál jobban meg fog­juk érteni, milyen szellemben folyt és folyik az le Magyaror­szágon. Piros László főelőadó, mond­ja: “Az élmunkásoknak tanita- niok kell a többi dolgozókat, hogy azáltal a munkaversenyek­ben lépésről-lépésre minél széle­sebb körben megvalósíthassuk azt, hogy a többtermelést ne a fizikai erő tulfeszitésével, ha­nem az észszerű termeléssel, a nyers anyag, a gép és energia és a munkaidő helyet felhasználá­sával érjük el.” Ezt a tanítást odáig akarják terjeszteni, hogy megismerjék a gyárak gazdasági helyzetét is. “Oda kell hatnunk, hogy a mun­kások ne csak azt ismerjék meg, ne csak azt lássák, ami közvet­lenül a gép mellett a műhelyben történik, hanem a munkások át­tudják tekinteni az egész válla­lat gazdasági, termelési és pénz­ügyi helyzetét.” “Az üzemi párt és a szakszer­vezeti szerveknek meg kell érte­niük és meg kell magyarázniok, valamennyi dolgozónak, hogy a termelés fokozása a munka­versenyek kérdése, ma az osz­tályharc kérdése.” Szakasits elnök mondta: “A kapitalista termelés célja a pro­fit, a szocialista termelés célja az ember. Kétségtelen és nem tagadható tény, hogy az üzemek dolgozóinak a szive mélyén ott él a vágy, a szocializmus után, amely egyedül hozhatja meg a biztonságot, a jólétet, a szabad­ságot, az emberiséget és a kultú­rát.” Ezeket mondták az elő­adók most meg BESZÉLNEK AZ ÉLMUNKÁSOK Wimmer László, a csepeli W. M. gyár, tehát a kezdeményezők csoportjának a nevében beszélt, ahol 93 élmunkás lett. “Petriko- vicsné élmunkás elvtársnő, akit a kerékpárlánc szerelési munká­jánál gyakran egész csoport ha­sonló munkát végző szaktárs áll körül, figyelve és tanulmányoz­va munkamódszerét, amellyel 180 és 190 százalékos teljesít­ményt ért el, messze kiugorva a többiek közül ... A kerekpár IV.-ben olyan jó a versenyszel­lem, hogy amikor az egyik ké­sőn jövő szaktárs nevét kiírták a falitáblára, az illető kétségbe esve könyörgött a versenybi­zottságnak, hogy törüljék le a nevét, soha többet nem késik el. És valóban azóta egyetlen eset­ben sem fordult elő későn jövő az egész üzemben.” Sugár Imre (vasesztergályos, mostan a Zoltán Hugó műszer- gyár vállalatvezető helyettese) a következőket mondta: “Az a jelszó, hogy Tiéd a gyár, ma­gadnak építed, valóra vált az ál­lamosítások révén. Uj munkás- osztály van kialakulóban, amely többé már nem kizsákmányolt. Be kell bizonyítanunk, hogy a munkásosztály megbizottain ke­resztül, sokkal jobban vezetik a gyárakat, a bányákat, a banko­kat és az egész országot, mint annak idején a tőkések vezet­ték.” Baráth Antal, a Ganz Hajó­gyár Kossuth díjas élmunkása: “Példaként elmondom a követ­kezőket: A 11,000 tonnás, 5-ös és 6-os hajót 24 nappal előbb el­készítettük, mint ahogyan terv­be vettük. Kétszáz darab olaj- tartány kocsit 88 nappal előbb fejeztünk be a tervezett időpont előtt. A versenyszellembe kiala­kult munka eredménye az, hogy a Tisza-hid munkálatait 15 nap­pal előbb fejeztük be. A verseny tette lehetővé, hogy a Margit- hid munkálatainál hid-mühe- lyünk kétszer nyerte meg az el­ső dijat. A gépműhely az 1100 tonnás acéltengely vezető nyom­csapágyát a verseny előtt 21 nap alatt végezte el, a verseny folyamán pedig 15 nap alatt ké­szült el. A 18-as létszámú cso­portot véve, ez 1467 munkaóra megtakarítást jelent.” Még több ehhez hasonló munkaidő megta­karítást sorol fel. Gál Gyula, esztergályos, a Di­ósgyőri Vasgyárból: “Elárulom, hogy a verseny alatt az órabé­rünk 10.60-ra növekedett. Jelen­leg ez a létszám (élmunkások létszáma) 39-re emelkedett, de bízunk abban, hogy rövidesen duplájára, sőt triplájára fog emelkedni. Ennek a sikere már is mutatkozik, mert az 1938-as termelést jóval felülmúltuk. Vannak egyes üzemek, melyek ezt az 1938-as termelést már 150 százalékkal is túllépték.” Dékány Margit, a Standard gyártól: “Hogy a Standard gyá ' termeléséről egy kis tájékozta­tást nyerjenek a kongresszus résztvevői, engedjék meg, hogy néhány termelési adatot mond jak el. 1938-ban 10 automata te­lefonközpontot gyártottunk egy héten, ma már 30-at gyártunk és az elkövetkező 5 hónapos munkaverseny során, ezt a szá­mot az év végéig 50-re fogjuk emelni. Mig márciusban 6,670,- 000 forint volt a termelés érté­ke, addig júliusban ez 9,000,000 forint fölé emelkedett. Az egy munkaórára eső termelés értéke márciushoz viszonyítva', június­ban 49 százalékkal emelkedett.” SOK SIKERT Amig itten Amerikában nem igen kedves az ilyen élmunkás, hiszen az nagyobb és hamarabb munkanélküliséget hozna maga után, vagyis kevesebb munkás­sal végeztetnék el a munkát, a termelést. Azonban ahol nem haszonra, hanem szükségletre termelnek és olyan nagy a szük­séglet mint Magyarországon és sok európai országban volt leg­inkább a háború után, ottan ezek a nemzet hősei. Megbecsül­hetetlen értékek. Ők tudják és meg is mondják és tanítják, hogy nem csak maguk és család­juk, hanem az összemberiségért dolgoznak. Meg kell nekik mu- tatniok az egész világnak, hogy a szocialista termelési rendszer­ben is érdemes erősen dolgozni, gondolkozni, javítani a termelé­si módozatokat. így a munka­kedv nagyobb, melyért szintén a munkadij is nagyobb, valamint a megbecsülés, elismerés. Ezeket az élmunkásokat jól fizetik, az átlag havikeresetük 1.500 forint. Ha akarnak mehet­nek mérnöki kiképző tanfolya­mokra, egyetemekre. Legtöbbet mint tanítókat használják má­sokat tanítani, buzdítani észsze- rüségre, jobb és könnyebb mun­katervezésre, újításokra. Sok ilyen újítást igyekeznek más munkákra átvinni, módosítani. Eszmecserét folytatnak más üzemek munkásaival, legújab­ban tanulmányi látogatásokat tesznek egymás munkahelyein, megteszik észrevételeiket, eset­leg ajánlatokat, tanácsokat ad­nak. Mert közös cél, közös érdek vezeti őket. Az egész ország ter­melését akarják emelni, melyhez mi, csak sok erőt, egészséget és sikert kívánhatunk. MUNKÁSSORS East Chicagói levelezőnk írja, hogy lapunk régi olvasója, Hosszú József munkástárs kará­csony hetében 59 éves korában, szivszélhüdés következtében hir­telen elhunyt. Csak néhány héttel ezelőtt hozták haza a Pacific környékén elesett fiát, hogy itt földeljék el, az ezzel járó izgalmak is hozzá­járultak Hosszú munkástárs hirtelen halálához. Gyászolják özvegye, menye, valamint unokái. East Chicago magyarsága részvéttel vette munkástársunk tragikus sorsát és vett részt a temetésen. A POSTA MEGDRÁGULT Az uj esztendő drágább pos­tai tarifát hozott. Egyes postai küldemények szállításának diját felemelték. A közönséges levelek portója, 3 cent, marad a régi, úgyszintén marad az 1 centes levelezőlap. De drágább lett a repülőposta: az eddigi 5 cent helyett 6 cent a légiposta-levél portója uncián­ként, 8 unciáig. Valamivel drágább lett a nyomtatványok portója is. Drágább lett a money order is. A postal note az eddigi 5 cent helyett 8 cent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom