Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-08 / 1561. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 8. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN A magyarországi lapokon keresztül is első helyet adnak azoknak, akik erejüket megfeszítve építik, vagy a múltban építették a romokba döntött országot. Mi munkások tudjuk, hogy milyen a nehéz nélkülözések között, éhezve, fázva dolgozni. így érdemes ezeket az uj hősöket ismertetni. Eddig az újjáépítéssel kapcsolatban, leginkább a személyi kultusz hívei, melyek közé legtöbb hivatásos iró tartozik, egyéneket, ezek között leginkább Gerő Ernőt, a közlekedési minisztert emlegették, aki a vasutak, hidak építését tervezte és vezette, ezeken értek el legnagyobb sikereket, mert ezek kellettek leghamarabb, minden elsőséget ezek kapták. Azonban ezt a nagyszerű munkát is munkások végezték és a legjobbjait szedték ösz- sze, sok önkéntesen vállalkozott, megértve a munka fontosságát. Azonban már azóta, a gyárakat és az ipari cikkek termelését is fokozták és állandóan fokozzák. A kormányközegek, vezetők is gondoskodnak arról, hogy a nemzet építő hőseit ünnepeljék, díjazzák és közbecsülésben részesítsék. Mert ezek az igazi hősök, a mi kedvünk szerintiek. Munkások, akik hősök lettek leginkább a rendetlen körülmények miatt, amely a háborút követte, mely káoszt, vagy rendesebb életmódot jelenthetett. Roncsokból, hiányos ruházkodás és étkezés mellett kezdték meg az építkezést 1945 telén. Még sok helyen füstölögtek a romok. Sok helyen se ablak se tető nem volt, de már kezdtek termelni ezek a hősök, hogy maguknak, munkástestvéreiknek, családjaiknak legyen valami. Tudták, bíztak abban, hogy most már maguknak, az egész nemzetnek és munkásainak termelnek, építenek, nem a régi tulajdonosoknak, sok esetben külföldi, vagy külföldön dáridozó magyar mágnásoknak. Olyan odaadó munkálkodásra, melyet Magyarországon és a szomszédos országokban végeztek, csakis egy magasabb eszme hívei, a szocializmusban való hit tudta serkenteni a munkásságot, ez adta nekik azt a rendíthetetlen reményt a jövőben, mely viszont adta az erőt a munkához. Leginkább a szakszervezeteken keresztül, azoknak a vezetői azokban nevelődött munkásság, azaz a szakszervezeteknek a lelkes tagsága volt, amely megindította a munkaversenyt, miután megerősödött a befolyásuk és minden nap biztosabbnak látszott, hogy maradandót építenek. ÉLMUNKÁSOK A három éves tervei kapcsolatosan, a csepeli munkások kidolgoztak egy tervezetet és kihívták más gyárak munkásait versenyre. E szerint, akik többet, jobbat és gyorsabban termelnek, dolgoznak, azokat jutalmazzák, kitüntetik és az ország sajtójában elismeréssel adóznak nekik. Ez már azért is szükséges volt, mert bizony akadtak kishitüek még a szakszervezetekben is, akik nem hitték, hogy ez a rendszer megmarad, sem abban hogy a három éves tervet, mely akkoriban elég merésznek látszott megtudnák valósítani. Még többen voltak vakhitüek, akik elhitték a bujkáló reakciósoknak, hogy még időt sem kapnak a terv megvalósításához, mert az angol-amerikaiak elzavarják a tervezőket és jaj lesz azoknak akik abban nekik segédkeznek. Ezt a munkaversenyt március' 15-ikén indították meg a csepeli munkások augusztus elsejére, amikor egy kongresszust hívtak össze ezen élmunkások legjobb- jaiból és ezen már 3000 élmunkás volt képviselve. Ezen a kongresszuson újabb 2055 élmunkást tüntettek ki. Az élmunkások azok, akik a normán felül termelnek. Ezt leginkább észszerüséggel, újításokkal érték el, ezt ezen a kongresz- szuson maguk a munkások mondják el, melyet megemlítünk példának. De hagy mondják el a szakszervezeti vezetők, mi a célja az élmunkás mozgalomnak, annál jobban meg fogjuk érteni, milyen szellemben folyt és folyik az le Magyarországon. Piros László főelőadó, mondja: “Az élmunkásoknak tanita- niok kell a többi dolgozókat, hogy azáltal a munkaversenyekben lépésről-lépésre minél szélesebb körben megvalósíthassuk azt, hogy a többtermelést ne a fizikai erő tulfeszitésével, hanem az észszerű termeléssel, a nyers anyag, a gép és energia és a munkaidő helyet felhasználásával érjük el.” Ezt a tanítást odáig akarják terjeszteni, hogy megismerjék a gyárak gazdasági helyzetét is. “Oda kell hatnunk, hogy a munkások ne csak azt ismerjék meg, ne csak azt lássák, ami közvetlenül a gép mellett a műhelyben történik, hanem a munkások áttudják tekinteni az egész vállalat gazdasági, termelési és pénzügyi helyzetét.” “Az üzemi párt és a szakszervezeti szerveknek meg kell érteniük és meg kell magyarázniok, valamennyi dolgozónak, hogy a termelés fokozása a munkaversenyek kérdése, ma az osztályharc kérdése.” Szakasits elnök mondta: “A kapitalista termelés célja a profit, a szocialista termelés célja az ember. Kétségtelen és nem tagadható tény, hogy az üzemek dolgozóinak a szive mélyén ott él a vágy, a szocializmus után, amely egyedül hozhatja meg a biztonságot, a jólétet, a szabadságot, az emberiséget és a kultúrát.” Ezeket mondták az előadók most meg BESZÉLNEK AZ ÉLMUNKÁSOK Wimmer László, a csepeli W. M. gyár, tehát a kezdeményezők csoportjának a nevében beszélt, ahol 93 élmunkás lett. “Petriko- vicsné élmunkás elvtársnő, akit a kerékpárlánc szerelési munkájánál gyakran egész csoport hasonló munkát végző szaktárs áll körül, figyelve és tanulmányozva munkamódszerét, amellyel 180 és 190 százalékos teljesítményt ért el, messze kiugorva a többiek közül ... A kerekpár IV.-ben olyan jó a versenyszellem, hogy amikor az egyik későn jövő szaktárs nevét kiírták a falitáblára, az illető kétségbe esve könyörgött a versenybizottságnak, hogy törüljék le a nevét, soha többet nem késik el. És valóban azóta egyetlen esetben sem fordult elő későn jövő az egész üzemben.” Sugár Imre (vasesztergályos, mostan a Zoltán Hugó műszer- gyár vállalatvezető helyettese) a következőket mondta: “Az a jelszó, hogy Tiéd a gyár, magadnak építed, valóra vált az államosítások révén. Uj munkás- osztály van kialakulóban, amely többé már nem kizsákmányolt. Be kell bizonyítanunk, hogy a munkásosztály megbizottain keresztül, sokkal jobban vezetik a gyárakat, a bányákat, a bankokat és az egész országot, mint annak idején a tőkések vezették.” Baráth Antal, a Ganz Hajógyár Kossuth díjas élmunkása: “Példaként elmondom a következőket: A 11,000 tonnás, 5-ös és 6-os hajót 24 nappal előbb elkészítettük, mint ahogyan tervbe vettük. Kétszáz darab olaj- tartány kocsit 88 nappal előbb fejeztünk be a tervezett időpont előtt. A versenyszellembe kialakult munka eredménye az, hogy a Tisza-hid munkálatait 15 nappal előbb fejeztük be. A verseny tette lehetővé, hogy a Margit- hid munkálatainál hid-mühe- lyünk kétszer nyerte meg az első dijat. A gépműhely az 1100 tonnás acéltengely vezető nyomcsapágyát a verseny előtt 21 nap alatt végezte el, a verseny folyamán pedig 15 nap alatt készült el. A 18-as létszámú csoportot véve, ez 1467 munkaóra megtakarítást jelent.” Még több ehhez hasonló munkaidő megtakarítást sorol fel. Gál Gyula, esztergályos, a Diósgyőri Vasgyárból: “Elárulom, hogy a verseny alatt az órabérünk 10.60-ra növekedett. Jelenleg ez a létszám (élmunkások létszáma) 39-re emelkedett, de bízunk abban, hogy rövidesen duplájára, sőt triplájára fog emelkedni. Ennek a sikere már is mutatkozik, mert az 1938-as termelést jóval felülmúltuk. Vannak egyes üzemek, melyek ezt az 1938-as termelést már 150 százalékkal is túllépték.” Dékány Margit, a Standard gyártól: “Hogy a Standard gyá ' termeléséről egy kis tájékoztatást nyerjenek a kongresszus résztvevői, engedjék meg, hogy néhány termelési adatot mond jak el. 1938-ban 10 automata telefonközpontot gyártottunk egy héten, ma már 30-at gyártunk és az elkövetkező 5 hónapos munkaverseny során, ezt a számot az év végéig 50-re fogjuk emelni. Mig márciusban 6,670,- 000 forint volt a termelés értéke, addig júliusban ez 9,000,000 forint fölé emelkedett. Az egy munkaórára eső termelés értéke márciushoz viszonyítva', júniusban 49 százalékkal emelkedett.” SOK SIKERT Amig itten Amerikában nem igen kedves az ilyen élmunkás, hiszen az nagyobb és hamarabb munkanélküliséget hozna maga után, vagyis kevesebb munkással végeztetnék el a munkát, a termelést. Azonban ahol nem haszonra, hanem szükségletre termelnek és olyan nagy a szükséglet mint Magyarországon és sok európai országban volt leginkább a háború után, ottan ezek a nemzet hősei. Megbecsülhetetlen értékek. Ők tudják és meg is mondják és tanítják, hogy nem csak maguk és családjuk, hanem az összemberiségért dolgoznak. Meg kell nekik mu- tatniok az egész világnak, hogy a szocialista termelési rendszerben is érdemes erősen dolgozni, gondolkozni, javítani a termelési módozatokat. így a munkakedv nagyobb, melyért szintén a munkadij is nagyobb, valamint a megbecsülés, elismerés. Ezeket az élmunkásokat jól fizetik, az átlag havikeresetük 1.500 forint. Ha akarnak mehetnek mérnöki kiképző tanfolyamokra, egyetemekre. Legtöbbet mint tanítókat használják másokat tanítani, buzdítani észsze- rüségre, jobb és könnyebb munkatervezésre, újításokra. Sok ilyen újítást igyekeznek más munkákra átvinni, módosítani. Eszmecserét folytatnak más üzemek munkásaival, legújabban tanulmányi látogatásokat tesznek egymás munkahelyein, megteszik észrevételeiket, esetleg ajánlatokat, tanácsokat adnak. Mert közös cél, közös érdek vezeti őket. Az egész ország termelését akarják emelni, melyhez mi, csak sok erőt, egészséget és sikert kívánhatunk. MUNKÁSSORS East Chicagói levelezőnk írja, hogy lapunk régi olvasója, Hosszú József munkástárs karácsony hetében 59 éves korában, szivszélhüdés következtében hirtelen elhunyt. Csak néhány héttel ezelőtt hozták haza a Pacific környékén elesett fiát, hogy itt földeljék el, az ezzel járó izgalmak is hozzájárultak Hosszú munkástárs hirtelen halálához. Gyászolják özvegye, menye, valamint unokái. East Chicago magyarsága részvéttel vette munkástársunk tragikus sorsát és vett részt a temetésen. A POSTA MEGDRÁGULT Az uj esztendő drágább postai tarifát hozott. Egyes postai küldemények szállításának diját felemelték. A közönséges levelek portója, 3 cent, marad a régi, úgyszintén marad az 1 centes levelezőlap. De drágább lett a repülőposta: az eddigi 5 cent helyett 6 cent a légiposta-levél portója unciánként, 8 unciáig. Valamivel drágább lett a nyomtatványok portója is. Drágább lett a money order is. A postal note az eddigi 5 cent helyett 8 cent.
