Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-09 / 1574. szám
1949. április 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal FONTOS HÍREK / ____________ A BÉKE HÍVEI (Vi.) Azon intellekuellek, akik New Yorkban tartottak konferenciát a béke megmentése érdekében, nagyon is korlátozva akadályozva voltak. Nem csak, hogy sok delegátustól megtagadták a beutazási engedélyt, hanem akiket ide engedtek, azokat is először vörösre festették, gúny tárgyává tették, valamint azokat az amerikai intellektu- eleket is, akik azokkal leültek egy asztalhoz tárgyalni a béke érdekében. Csak tizenhét országból voltak képviselők, sok ország delegátusát nem engedték be, némely országból meg ki sem engedték a béke aposolait. Walter Winchelek és más háborús uszitók, uszitásai dacára is, sőt még a fasiszta katolikus légiók felvonultatása sem volt képes egy pár száz tüntetőnél nagyobb tömeget összehozni ellenük. Mert még az amerikai nép nagy tömegei is békét remélnek, békét akarnak. De a béke apostolainak a meghallgatására 19.000 személy fizetett belépti dijat a Madison Gardenban. Sőt még az amerikai lapoknak nagy része annyira megjuhászkodott, hogy az orosz delegáció vezetőjének, A. A. Fadejev-nek az egyszerű, de mély gondolatokat kifejező nyilatkozatát le is közölték. Fadejev azt mondta, hogy “A mi hazánk, a Szovjet Union, a népek közötti béke és barátságnak a hive, mert mi vagyunk a legismertebb egyszerű népek állama.” A HÁBORÚS PÁRTIAK Washingtonba tömörülnek, részben az Atlantic Szövetség megszervezésére és felfegyvere- zésére, részben azért, hogy hogyan tudnák a németeket kielé- „ giteni, hogy az amerikai nagytőkések csoportja is jólakjon, illetve, hogy a kapitalista rendszer ottan se szenvedjen vereséget. Mert az Atlantic Szövetséghez legjobb, legverekedőbb tagnak a németeket szeretnék bevonni, de azok még akadékoskodnak, sőt már a lázadás látszatát is észreveszik rajtuk. Már nem akarják elfogadni a régi iparmágnások föltétien uralmát, egy kicsi-pici szocializmust is akarnának belekeverni az uj alkotmányukba. Ezen háborús próféták előfutára volt Mr. Churchill is, aki az egész pereputyát hozta egy kis hizlaló kúrára, szinte jelképezve, hogy az ő tervezete szerint Amerikának kell az angolokat egy kicsit felhizlalni, amiért nagy kegyesen átengedik Angliát amerikai hadibázisnak. Ez a Mr. Churchill, aki egy- szersmint Lord is, illetve four, nagyon szeretné a kedves barátját Francot, a sapnyol diktátort is behozni nem csak az Atlantic Szövetségbe, hanem még a Marshall tervezet kasszájához is. Mert Franco már bukófélben van és csak amerikai dollárokkal lehetne megmenteni, úgy mint Churhill Angliáját is. JÓSLÁSOK: Az amerikai fő-fő mufti, illetve jós, Drew Pearson, már egészen biztosra veszi ezen évben a háborút. Drew Pearson nem csak jósol, hanem legújabban gondolat olvasó is lett. Március 28-iki lapszámban pontosan körülírja, hogy mi is motoszkál a moszkvai vezérek egyvelejében, mire készülnek, mit fognak csinálni, íme az idézet a fő jóstól, gondolatolvasótól: “Miután képmutatóan az olajfa ágát fogják lobogtatni, a vörös hadsereg be fog marsolni valamelyik Atlantic Szövetség országába — talán Norvégiába — letörni a Sövet- séget, mielőtt ideje lenne annak megerősödni. Ez háborút jelenthetne még ezen évben.” Ez a jóslás, melyet az alábbi gondolatolvasásra alapit. “Ha a háborúnak jönni kell, Moszkva szempontjából inkább most jöjK. Bérmunkás Szerkesztőség: Hálás köszönetünket küldjük önöknek azért a nagy áldozatért, mellyel lehetővé tették számunkra, nekünk csepeli dolgozóknak, hogy a Bérmunkáson keresztül megismerkedhessünk a dicső Lincoln Ábrahám Amerikájának korcs ükunokájával. Kézről-kézre adjuk a lapot 20- 30 munkástársam átolvassa, úgy, hogy mikor visszakerül hozzám, mondhatnám már tsak papirfoszlány. Ha önök ilyenkor meglátnák, nem ismernének saját lapjukra. Majd megvitatjuk a cikkek tartalmát és igy Amerika Hangját visszaverjük, úgy, hogy a szocialista épülő Magyarország minden öntudatos dolgozójához illik. Magyarország ellen indított hazugság hadjárat, melyet Spellman, Achehson indított és ma- gukmellé vették az egész sze- dett-Vedett volt úri Magyarország emigráns alakjait, fölvonultatták őket újságban és rádióban ellenünk. Tanúvallomást tettek egyensúlyozni Mindszen- tynél ért kudarcuk miatt fölvonultatták a diszmagyarokat. Kérdezzük mi csepeli csőgyári munkások minden egyes Ame- ril^iban dolgozó jóérzésü magyar embertől, hogy jó apa-e az, akinek ha dolgoznia kell egy kis nehézséggel, akkor megtagadja a családját, közben lopkodja, végül megrabolja a családja verejtékét és túllép. Lopott és csalt mindegyik, hát ezek a jó magyarok ? Elmentek, hát isten velük. Meglopták a nehéz verejtékünket, hát maradjanak ott és legyenek boldogak. Ezt kívánjuk. De üzenjük nekik, hogy a múlt az vissza nem jön. Mi építjük újjá azt az országot, melynek a lerombolásához majdnem mindegyiküknek köze volt. Mi itt munkás, ételmiség és tudós kéz- a kézben dolgozunk és építsük a szocialista Magyarjön, mint később.” Egyszóval Pearson azt állítja, hogy ő jobban ismeri a moszkvai szempontokat, mint a moszkvaiak. Mert én és nagyon sok őszinte munkásember, no meg a szocializmust óhajtó néptömegek, de leginkább a rémségesen lerombolt keleti országok, azok között Oroszország is, csak békét akarnak, békét remélnek és nagy árat készek fizetni a békéért, mert az is sokkal olcsóbb lenne nekik, mint a háború. Nem kell gondolatolvasóknak lenni, megállapítani, hogy a moszkvai Vezérek inkább úgy gondolkoznak, hogy “inkább soha se legyen háború, mint most”. De ha már háborúba kényszerítik a békét óhajtó népeket, akkor nem kell nekik messze menni, hanem saját országaikban megtalálják az ellenségeiket és lefognak számolni velük, mint Kínában, Burmában, Görögországban és nagyon sok országban már is folyik a leszámolás. Mert akik igazán akarják a békét, azok készek érte harcolni is. országot. Különb vezetőink vannak mint ők voltak, nincs szükségünk rájuk. Ma még felkarolja őket Samu bácsi, de azért csak hazátlanok ők. És eljön az az idő, mikor “sieht nimandok” lesznek. Kedves szerkesztőség, ez a kerületem, a dolgozó munkástársaim véleménye. Ismételten köszönjük az idáig küldött Bérmunkást és kérjük tartsák meg továbbra is jóindulatukat, ha az anyagiak engedik, küldjék tovább is a lapot. Több munkástársam nevében Tisztelettel Király András Csepel, Pest megye Zsámár Ferenc munkástárs Philadelphiába kapott leveléből közli az alábbi részletet: Legnagyobb meglepetésemre egy naptárt is kaptam. Na azt azután azonnal ki is olvastam. A “Bérmunkás”-t rendszeresen kapom, aminek nagyon örülök, mert igy pontos tájékozódásom van az amerikai munkásmozgalomról. Igazán hálás vagyok az előfizetéséért. Most küldtem repülő postán a Mindszenty bűnügy okmányait, az úgynevezett “sárga könyvet”. Nagyon kérem, ha megkapta azonnal válaszoljon, mert akkor postára teszem a “fekete könyvet” melyben a bírósági tárgyalás anyaga van meg. Azért küldtem, hogy tisztán lásson. Még arra kérem, hogy az amerikai magyar Népszavát ne olvassa, mert az tendenciózusan hamisan állítja be a kérdéseket itthonról. Amit rólunk ir, annak az ellenkezője igaz. Mind csak a propaganda fogása. Sajnos most nem tudok többet írni, mert az időm nem engedi. Levagyok kötve hivatalommal, meg tanulok és most irok egy tanulmányt a “Szent Istváni gondolatról”. A magyar imperialista törekvések termelték ki ezt az eszmét, hogy elnyomó, hóditó vágyaiknak ideológia alapot találjanak. Ezért első királyunknak, Istvánnak ránk maradt intelmeit, mit fiához intézett és benne a korának és az ő uralma megteremtési viszonyainak megfelelően alapelveit fektette le, kiragadta az eddigi történet Írásunk a maga korából és azt a 19. és 20-ik századba ültette át, meghamisítva vele a történelmet. Sok tanulni valót kíván, hogy visszatudjam helyezni az őt megillető és megérthető korba. Remélem, hogy sikerülni fog. Heti Krónika (Folytatás a 1-ső oldalról) politikusnak az, hogy sohasem ismeri be tévedését és álláspontját az időjárás szerint változtatja. így pl. Churchill volt egyike azoknak az angol vezérpolitikusoknak, akik Hitlert fölépítették, abban a reményben, hogy az orosz bolshevizmust fogják vele leveretni. 1920-ban egy memorandumot terjesztett be Lloyd Georgehoz az akkori miniszter- elnökhöz, melyben azt irta, hogy a fegyverszünet óta az ő álláspontja, “béke a német néppel és háború a bolshevik diktatúra ellen”. De 1941-ben, amikor már ugylátszott, hogy az egész angol birodalom Hitler csizmája alá kerül, minden politikai lelkifurdalás nélkül jelentette ki, “bárkit vagy bármely országot hajlandó vagyok támogatni a nácizmus elleni harcban”. Ez a politikai jellemvonás persze most aztán megint a régi színében virágzik és most már ismét azokat a bolshevikokat akarja kiirtani, akiknek segítségével sikerült leverni az angol birodalmat elnyelő nácizmust. A múlt héten Bostonban tartott egy olyan kardcsörtető beszédet, amihez hasonlót csak Hitler szokott tartani, abban az időben amikor a német titkos fegyverekre szokott hivatkozni, mely előtt minden más hatalmi erőnek össze kell omlani. Churchill azt állítja, hogy az atombomba titka és hatalma az, amely megmentette eddig is a világot egy újabb háborútól. Mintha csak úgy hangzott volna ez a kijelentés, na de most aztán nincs értelme tovább várni. ' Ezért hát olyan kedves vendég Mr. Churchill azok előtt a politikai tényezők előtt, akik annyira teletüdővel szívják magukba a háború szelét, de nagyon vigyáznak arra, nehogy valahogy a béke szellője legkis- sebb mértékben is a tüdejükbe férljpzzön. Hasonlítsuk csak össze a békegyülésen elhangzott beszédeket Churchill beszédével és azonnal fölfedezzük az okozatokat, az egyik felé “takarodjatok ki innen”, a másik felé “szervusz kedves pajtás” fogadtatást. Egyébként is a Churchill féle vezérpolitikusok pályafutását figyelve csak azt mondhatjuk a munkástömegeknek, vigyázzatok! A polikai méregke- verők koncentrált akcióba vannak. Henry Wallace volt alelnök és elnök jelölt a North Atlantic Egyezséget Oroszország elleni támadásnak nevezi. Mit írnak az óhazából?
