Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-09 / 1574. szám
1949. április 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KEDVES KOVÁCS ANDRÁS, CSEPEL És kedves Munkástársaim ott a csepeli W.M. gyár cső osztályán. Pár hónappal ezelőtt Király András munkástárs azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy részetekre inditsuk meg a lapunkat a Bérmunkást. Én készséggel vállakoztam arra, hogy előfizetem nektek a lapot, készséggel azért, mert a csepeli W. M. gyárhoz harcos emlékek fűznek, mert egyike voltam azoknak akik a Weisz Manfréd gyárat még jóval az első világháború előtt, a legszervezettebb és a leg- öntudatosabb gyárrá szerveztük meg. Lang, Virág, Spitzer, stb. főbizalmiakkal együtt, sok szép harcba vettük ki a részünket a Vörös Csepel- forradalmi proletárjaival. öröm és büszkeség tölt el, mert látom, hogy Csepel ma is az élen jár, bár egy emberöltő ideje kerültem el közületek, de mindig egynek érzem magamat Csepel harcos népével, ha a közös eszménkért a világ egy másik pontján vivőm is a harcomat. A VÁLASZ Nagyon megörültem Király testvér levelének, amelyet a lapunk mai száma közöl, mert az a legmegfelelőbb válasz, azokra a gyalázkodó rágalmakra, amelyeket a nagy ferencek és az otthoni bitangok itt terjesztenek, amelyeknek még jóakaratu munkások is bedőlnek. A ti leveletek kellő választ ad nem csak a suttogó rágalmazóknak, de két hét előtt a lapunkban feltett kérdésre is. Kellő válasz, mert hisz ti munkások vagytok, még pedig a javából, nem vagytok “miniszterek“, nem “laktok palotába”, mégis úgy érzitek, hogy Ti és a többi dollgozók vagytok a hatalmon, hogy magatoknak termeltek, hogy a szocializmust építitek. Félre ne értsetek mikor a munkás mivoltotokat hangsúlyozom ki, természetesen én Rákosit, Vas Zoltánt, Münich Ferencet, Nógrádi Sándort, stb., kik nem munkások a szó fizikai értelmében, de akik a világ forradalom különböző frontjairól vitték el a bőrüket, tartom olyan jó és megbízható forradalmárnak, mint azt, aki a csövet huzza vagy a gyalupad mellett áll. De a rosszakarat közzétek akar éket verni és titeket akarat nélküli kuliknak, őket meg hatalmi tébolyban szenvedő diktátoroknak igyekeznek beállítani. Király András és a többi hetenként hozzánk érkező munkás, katona, paraszt, rendőr levelei meggyőznek arról bennünket, hogy ez az ékverés vajmi kevés sikert ér el a magyar dolgozóknál. Aki nem látja a ti nagyszerű egységes harcotokat az vagy vak, vagy nem akarja azt meglátni és igy akaratlanul is a nagy ferencek ellenforradalmi mocsarába lubickol be. De a leveletekből látom, hogy ti jól látjátok nem csak a hazai, hanem az amerikai helyeztet is. Nem szédít meg benneteket a világ legjobban megszervezett propaganda aparátusa, az amerikai nagytőke kezében levő lapok, rádiók, papi és politikai szószékről ömlő propaganda, amely folyton szajkózza, hogy az amerikai “szabad vállalkozás” rendszere a legjobb gazdasági rendszer, amelynek az áldásait most már 5 millió munkanélküli élvezi. SZOCIALIZMUST AKARTOK Azt sem hiszitek el, hogy Uncle Sam, az a jó nagybácsi, aki a Marshall tervvel akar rajtatok segíteni. Tinektek nem kellett tonna számra a féregirtó szer (ti nagyszerűen, kitűnő szakértemmel szabadultatok meg az élősdi férgeitektől, amelyekből bizony fölös számba került ide is) nem akartatok vagonszámra esőköppenyt és Coca-Colat. Ti függetlenek akartatok maradni. Ti szocializmust akartatok és készséggel mondtatok le a Marshall terv áldásairól. Előre láttátok azt, amit a marshallizált országok félrevezettjei későn látták meg, hogy az nem Európán, hanem az amerikai nagytőkén akart segíteni és ezt sikerrel végezte el, mert Amerika kapitalistái, soha olyan hatalmas profitot el nem értek, mint az elmúlt évben és a nagy profitból lehullajtott morzsákkal vesztegette meg Amerika dolgozóit is a tőke, amely elszédülve nem látja azt, hogy az imperializmus vágóhidra akarja vinni a világ dolgozóit azért, hogy titeket is gyarmati rabszolgává tegyen. De szeretném hinni, hogy az egész világ forradalmi prole- táriátusa kész arra, hogy ezt a gazságot megakadályozza. Örülünk, hogy szívesen fogadjátok a lapunkat, mint hogy mi is szeretettel vesszük a leveleteket és nagy szolgálatot tennétek a közös harcunknak, ha részletes levélben számolnátok be a W.M- viszonyairól, a kereseti lehetőségről, a jóléti intézményekről, hogy akik vezetik a gyárat, milyen szerepet tölt be a szak- szervezetetek. Mindenről ami veletek történik, hogy ezen keresztül láthassuk meg egy magyar gyár dolgozóinak az életét. Szeretettel és érdeklődéssel várjuk a beszámolótokat. BETEG SZEGÉNY Hiába bukott meg a nemzetközi reakció nagy kampánya a Mindszenty üggyel kapcsolatban. Hiába bizonyult be, hogy az előre glóriával feldíszített kardinális, nem egy halálra kész mártírja az emberi és vallási szabadságnak, hogy csak egy az életéért gyáván könyörgő, valuta csempész és hazaáruló. Hiába látják azt, hogy a legilletékesebb magyar nép, nem hogy mint várták nem lázadt fel a “mártirtért”, hanem helyeslőn megnyugodva vette tudomásul a jól megérdemelt Ítéletet. Nekik, már mint a hideg háborút felmelegiteni óhajtó imperialistáknak, hogy az Atlantic Pactum, háború szándékairól eltereljék a figyelmet, szükségük lett volna egy hős, kivégzett mártírra. Miután azt nem kapták meg, most a szánalom érzését igyekeznek felébreszteni, hogy igy keltsenek gyűlöletet a szovjetek és a népi demokráciák ellen. No meg azért is, hogy indokolté tegyék azt a szégyenletes szerepet, amelyet az amerikai követség egész személyzete a Mindszenty üggyel kapcsolatosan elkövetett. Ezért hétről hétre tudósítások jelennek meg arról, hogy a kardinális milyen betegségeket szerzett a szörnyű fogságban. Egyszer paralizis, máskor szélütés, aztán idegletörést, elmebajt végül tüdőgyulladást kapott a black marketozó hőse a világreakciónak. Ha soká folytatják a propagandisták, kifogynak a halálos betegségből és nem lesz meglepő, ha legközelebb azt jelentik, hogy a hercegprímás gyermekágyi lázba betegedett meg, ismerve a papok és a börtönök “magas” erkölcseit ez nem is volna meglepő. MUNKÁS ÚJÍTÓK Hogy milyen erőket szabadit fel egy szocialista társadalom, azt sok-sok esetben láthatjuk most a népi demokráciákban, amikor az eddig elnyomott, kultúrától elzárt tömegek, munkások, parasztok, munkás és parasztasszonyok felszabadulva, uj lehetőségek elé állítva, milyen nagyszerűen állják meg a helyüket a termelés, közigazgatás és a kulturális intézmények vezető helyein. De ez a jelenség mutatkozik meg a technikai fejlődés terén ,is, nem csak abban, hogy ma a munkások, parasztok gyermekei lepik el az egyetemeket, kollégiumokat és a tanfolyamok ezreit, de ez megnyilvánul a gyárakban dolgozóknál is, kik a múltban, közömbösen nézték a termelés menetét, ma érezve azt, hogy a termelés nem a profitért, hanem a közjóért folyik, élénken figyelik és igyekeznek a termelést hatásosabbá tenni. Ezt élénken igazolja az a kimutatás, amely szerint 1948-ban 2631 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, amelyekkel 40 millió forintot takarítottak meg a közösség javára. Az elmúlt év példája serkentőleg hat a dolgozókra és az év első két hónapja azt mutatja, hogy 1949-ben többszörösen felülmúlják a munkás újítók az 1948-as évet. KIK VEZETIK A TERMELÉST A budapesti február 9-iki lapok a következő uj vállalat vezetők kinevezését jelentik: Pong- rácz Kálmán vasesztergályos, a Ganz Vagon gyár vezérigazgatója. Aleva Lajos, lakatos a Vas- és Fémhuladék gyűjtő Nemzeti Vállalat vezérigazgatója. Tóth József, kovács, Vasérc Nemzeti Vállalat vezérigazgatója. Fazekas István, vasesztergályos, a Ganz Villamosság vezérigazgatója. Florek Gyula, csőszerelő, a Mozdony és Gépgyár vezérigazgatója. A Kohászati Nemzeti Vállalathoz vezérigazgatónak Herceg Ferenc altisztet, a Diósgyőri Gépgyárhoz Grimnyik József vasmunkást, Erőátviteli és Villamosság Nemzeti Vállalathoz Bosnyák Simon géplakatost nevezték ki vezérigazgatónak. Igazán nem csodálkozunk azon, hogy az istenben boldogult Csernitzky atya utódját a pap- szakácsnék lapjának a szerkesztői székében a guta kerülgeti, amikor olvassa, hogy, az Ullman bárók és más előkelőségek helyére, egyszerű vasmunkások kerültek, igazolva azt, hogy Magyarországon a munkásosztály vette át a termelés irányítását és nem profitra, hanem szükségletre, a nép jólétének az emelésére termelnek és építik a szocialista termelési rendszert. Csak had dühöngjön a reakció, ránk nagyon megnyugtató hatással van az, hogy az élet minden terén, a termelésbe, az elosztásban, a közigazgatásban éppen úgy, mint a nevelés terén, az irányitó szerep mindinkább a dolgozó munkások kezébe kerül. A most lefolyt tag revízió nem csak az érdemteleneket távolította el a pártból, de alkalom volt arra is, hogy százával fedezve fel a dolgozók között azokat, akik értelmiségükkel, szaktudásukkal, megbízhatóságukkal alkalmasak arra, hogy elfoglalják a megbízhatatlan elemek helyét az uj társadalmi rendszer posztján. A termelés, az életnívó folytonos emelkedése igazolja, hogy a dolgozók megállják a helyüket a termelés irányításában is. A római pápa nagyon keményen megdorgálta a színházakat, mert azok “istentelen” darabokkal vezetik félre a hallgatóikat. Még mindig nem olyan vétkesek, mint maga a Szentatya, aki az “istennel” vezeti félre a hallgatóit. DRÁGASÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENT ÁRPÁSÁHOZ 1949 április 2-ig: R. Klein, Cleveland_____ 1.00 L. Földi, Chicago_______ 1.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 2.00 J. Németh, Chicago,_____ 2.00 J. Éliás, So. Bend_______ 2.00 N. Buday, Detroit ___ 1.00 L. Hevesy, Cleveland ........ 2.00 B. Goldstein, N. Bruswick 2.50 J. Siket, E. Chicago_____ 3.00 M. Földi, Detroit ................ 2.00 R. Deutsch, Miami______ 2.50 J. Varga, Cleveland ..... 1.00 V. Hegedűs, Chicago ....... 1.00 C. K. Dutzman, Windber .... 3.00 J. Bényei, Cleveland____ 2.00 Alex Miklós, Chicago ___ 2.00 Mrs. A. Haas, New York .. 1.00 Béla Feczkó, New York .... 5.00 St. Gafrik, Chicago ............ 2.00 A. Bukovsky, Berwyn ........ 3.00 Társas Dél., Cleveland .....77.50 J. Vizi, Akron______ 3.00 F. Pusztay, Cleveland ___ 2.00 Jos. Schubert, Elsinore..... 2.00 H. Varjú, Chicago ______ 1.75 J. Pásztor, East Chicago .. 1.25 F. Rontó, Chicago ............. 1.50 G. Scherhaufer, Cleveland 7.50
