Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-02 / 1547. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. október 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre .......................... 100 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizfetés külföldre vagy Subscription Rates: One Year ____ $2.00 Six Months _________ 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c iba egész évre ............... $2.50 azt az esetet említjük fel példa gyanánt, amelynél szavazásra ösztökélik a munkásokat, hanem inkább azt, amikor NEM ENGEDIK SZAVAZNI ŐKET, NOHA TÖRVÉNYES JOGUK VAN A SZAVAZÁSHOZ. Stassen demagógiája éppen abban mutatkozik, hogy a polgárjogok megsértését nem a néger választók szavazati jogainak az elsemmizésében látja, hanem abban, hogy a szakszervezetek szavazásra ösztökélik tagjaikat. Hiszen közismert dolog, hogy a szavazás titkos és még ha csakugyan “kényszerítenek” is valakit a szavazásra, akkor is arra a jelöltre szavazhat, amelyik megnyerte a tetszését. Stassen beszédét követő harmadnap az amerikai újságok ezt a rövid hirt hozták: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amerikaiatlan cselekedet A United Press hire szerint az Európából mostanában hazatért Paul G. Hoffman, az európai segély (Marshall Plan) adminisztrátora washingtoni újságíróknak tett nyilatkozatában azt a kijelentést tette, hogy ha a jelenleg segélyben részesülő országok közül valamelyik kommunista kormányt kapna, akkor azt az országot azonnal kikapcsolnák a segély köréből. Anélkül, hogy megnevezte volna, Hoffman Franciaországra célzott, ahol jelenleg egyik kormányválság követi a másikat, mert az ország legnagyobb politikai pártját, a kommunista pártot kizárják a kormányból. Adminisztátor Hoffman tehát, — bizonyára a külügyminisztérium tudtával, — megfenyegette a franciákat, nehogy be merjék venni a kommunistákat a kormányba. Ennél tisztábban, nyíltabban ezt a fenyegetést nem lehetett volna mondani olyan ország részére, amelyik rá van utalva az ilyen segélyre. Az Egyesült Államok eddig állandóan hangoztatta, hogy nem avatkozik bele más országok belügyeibe. Sőt éppen a háborús feszültség okát is abban látják, hogy a Szovjet Union a kommunista kormányok támogatásával beleavatkozik a kisebb országok belügyeibe. Hoffman kijelentése nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a vád mindkét részről igaz. Nem értjük, hogy a görög-török-kinai és egyéb kormányok pénzügyi és katonai támogatása meg a Hoffman kijelentése után hogyan lehet ezt tagadni? Ám tessék érvelni, hogy vájjon az ilyen beavatkozás helyénvaló-e, vagy sem? Elkerülhető-e, avagy olyasvalami, mint az elemi csapások, amikkel szemben tehetetlenül állunk? De kétszínűén tagadni az ilyen nyüvánvaló dolgot; ez a valóban “amerikaiatlan cselekedet”. A polgárjogok védelmezői Még alig indult meg az elnökválasztási kampány, máris láthatjuk, hogy az amerikai politikusok milyen alattomos módon igyekeznek félrevezetni a választó közönséget és miként törekszenek elterelni a közfigyelmet a fontos gazdasági problémákról. Jó adag “Ízelítőt” kaptunk erre Dewey kormányzó főkorte- sától, Herold Stassentól, aki előzőleg maga is pályázott az elnök- jelölti tisztségre, de mert ettől elesett, most mint főkortes járja az országot. Herold Stassen az amerikai tőkések legreakciósabb csoportjának a kedvence, akit nagy összegekkel támogattak az előválasztásokig s bizonyos, hogy készenlétben tartják, hogy ha alkalom kínálkozik, akkor ebből a rendkívül ambiciós, aránylag még elég fiatal demagóg politikusból amerikai Mussolinit csináljanak. Stassen, mint műiden igazi fasiszta, a munkások “szabadságát” védi, de nem a munkáltatók, hanem a munkásszervezetek ellen. Ez volt a lényege annak a beszédnek, amit Detroit városban tartott és amelyben le akarta rombolni azt a hatást, amit az előző nap Truman elnök elért ugyancsak abban a városban. A Truman gyűlésen állítólag 125,000 ember vett részt, amit Stassen úgy magyarázott, hogy a CIO szervezetek “büntetés terhe alatt rendelték ki tagjaikat az elnök meghallgatására”. Ezen felevés alapján aztán részletesen magyarázta, hogy micsoda zsarnoki uralmat gyakorol az a munkásszervezet a tagjai felett, amelyik “kirendeli őket, hogy regisztráljanak szavazásra és a választások napján menjenek szavazni”. Stassen ebben a személyi szabadság megsértését, a polgárjogok megnyirbálását, zsarnoki uralmat lát. Mi nem vagyunk hivei annak, hogy a munkásszervezeteket bármely politikai párt szolgálatába is állítsák, mert mint a múlt bizonyítja, a politikai pártok feletti marakodás már sokszor tönkretett erős munkásszervezeteket. Hiszen láthatjuk, hogy a CIO szervezetben is milyen nagy viszályt keltett, hogy egyik csoportja Wallacet, a másik pedig Trumant indorszálta. A politikai jelöltek indorszálása egymás ellen fordítja a munkásszervezet tagjait és igy nagymértékben gyengíti a szervezetet a munkáltatók elleni harciján, amely valójában a rendeltetése. Azonban dacára ezen felfogásunknak, ha a szavazatokkal kapcsolatban a polgárjogok megsértésére akarunk rámutatni nem Mt. Vernon, Ga. — Montgomery megyében (Georgia) a 28 éves Isaih Nixon néger munkás elment az előválasztásokat lefolytató bizottsághoz s megkérdezte, hogy szavazhat-e? Azt a választ kapta, hogy joga van a szavazáshoz, de nem ajánlják neki, hogy szavazzon. NLxon az alkotmánybiztositot- ta jogával élve leadta szavazatát. Másnap négy golyótól találva Dublin város kórházába szálütották, ahol pár óra múltán meghalt. Ez nem egyedül álló eset, amit figyelmen kívül kell hagyni, hanem csak egyike a számos hasonló bestiális gyilkosságoknak. Stassen meg a többi demagóg politikusoknak egyetlen szavuk sincsen a polgárjogok oly sérelméért, mit a fenti eset mutat. Az ilyen emberek a munkások iránti barátságukat a választások után a Taft-Hartley féle törvények hozásával mutatják ki valóban. Az amerikai munkástömegek még mindig hitelt adnak az ilyen furfangos, csaló politikusoknak, az évtizedes becsapásokból nem vonták le a tanulságot. Ma éppen úgy meghallgatják őket, veszekednek felettük, sőt mi több, lelkesednek értük, mint évtizedekkel ezelőtt. Hamupipőke szerencséje Ki ne emlékezne gyermekkorunk tündérmeséinek világából Hamupipőkére, a gyönyörű leánykára, akit szegénysége dacára is felismert a királyfi, feleségül vette és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Ilyen Hamupipőke mese járta be a napokban Amerikát. Az újságok és a rádió elragadtatva mesélték, hogy milyen nagy szerencse érte a 23 éves Sája Stefit (Jaj, csak ki süssék, hogy magyar!), a szegény bányász leányát, akit most az amerikai előkelő vüág egyik neves sarja, a legkékvérübb amerikai gazdagok közé tartozó Francis L. Hitchock vett nőül. Micsoda határtalan nagy lehetőség hazája ez az ország! — áradoznak az újságok. íme példának a Stefi, akinek az apja Csehországból vándorolt ide, bányász lett Windber, Pa. vidékén s még ma is csak a két keze munkájából él. Stefit azonban nem elégítette ki a szegényes bányász életmód, iskolái elvégzése után bement New York városba, hivatalnoknő lett, de nem veszett el, mint sok ezren, hanem megismerkedett a gazdag “herceggel”, aki most feleségül vette. Noha ez a házassági hir megfelel a ténynek, de az is igaz, hogy a Hamupipőke már a harmadik felesége a “hercegnek”, akinek megtetszett a feltűnően szép, de szegény leány s azért egyszerűen elvált a második feleségétől, (ami annyit jelent, hogy lefizette) és miután van elég pénze, most egy másik feleséget vásárolt magának. Nagy a valószínűség, hogy ezen is túlad majd, ha ráun és egy újabb Hamupipőke jelentkezik. Szóval a tény az, hogy ezen Hamupipőke mese mögött korunk legnagyobb erkölcstelensége, a gazdagok legális prostitúciója, perverzitása húzódik meg. Ez a házasság, amit “példaadó” módon tárnak fel az újságok, tulajdonképpen csak arra példa, hogy az amerikai gazdagok perverz hajlamaik kielégítésére tetszés szerint vásárolhatják meg a szegény lányokat. Szegény, szegény Hamupipőke! ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép .felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcr* kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor i bérrendszer már elpusztult. A i ipari szervezkedéssel az ai társadalma szerkezetét ét>i*idk u régi társadalom keretein Kel Hl
