Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-25 / 1546. szám
•» BÉRMUNKÁS 5 oldal 1948. szeptember 25. TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI UJ LENGYELORSZÁG A második világháború ütköző pontja Lengyelország volt. A porosz imperializmus már évszázadok óta szemetvetett a gazdag Lengyelországra és már 800 éve, amikor az első területeket leszakította a lengyel földről. Miként Magyarország, akként Lengyelország is állandó harcot vivott a függetlenségéért, egyrészt a nyugati határon a porosz, a keleti határon a cári orosz imperializmussal, mig a hozzájuk csatlakozott osztrák császárral teljesen fel nem osztották azt egymás között. Az első világháború, amelyben a német-osztrák imperializmus vereséget szenvedett és az összeomlott cárizmus adta meg a lehetőséget, hogy újra éledjen a független Lengyelország. A FANOK ORSZÁGA Ez a Lengyelország azonban mindenképen utóda volt a régi Lengyelországnak, újra a régi züllött, a német-orosz imperializmusnak is behódoló lengyel nemesség került uralomra és a lengyelek földjéből a “fölszabadítás” után Európa legreakció- sabb, legkorruptabb országa lett, amilyent az angol-francia imperializmus óhajtott, hogy ugródeszkául szolgáljon a forradalmi szovjet elleni támadáshoz. Az első világháborút követő nacionalista láz után, a nép hamar rádöbbent arra, hogy eben- gubát cserélt. Az elnyomatás, ha lehet még nagyobb volt, mint a porosz-orosz-osztrák imperialista uralom idején, a különbség csak äz volt, hogy most már nemzetiszinü korbács csattogott a hátán. A lengyel nép forradalmi hagyományai újra fellángoltak és szívós harcot vivott az elnyomói ellen, amely küzdelmet kíméletlen brutalitással tört le a lengyel nemesi uralom. Szinte természetes volt, hogy a hitleri imperializmus, miután az angol-amerikai segítséggel megerősödött Csehszlovákiát elnyelte a züllött Lengyelország felé fordult, amely könnyű prédául kínálkozott, amelynek az elfoglalása, nyitotta volna meg az utat a gyűlölt és veszedelmes szovjet felé. A náci hadak egyszerűen elseperték az egész lengyel hadsereget, úgyszólván órák alatt nyillott meg az ut az ország szivéig és adódott meg a jövő lehetősége, a szovjetek elleni akcióra. Éveken keresztül nyögték a náci megszálló csapatok terrorját, amelyek a hitleri fajelmélet alapján Lengyelország nyugati részén kiakarták irtani az “ala- csonyrendü” lengyel népet, hogy helyüket a magasabbren- dü németek foglalják el. Két Ízben vonultak keresztül a hadak lengyel földön, utánuk csak pusztaság, rom és nyomor maradt. A hadviselő felek közül aránylag Lengyelországot érte a legnagyobb veszteség, anyagban és emberéletben. UJ ÉLET INDUL Junius 22-én múlt négy éve, hogy a Nemzeti Felszabadító Bizottság kiadta azt a kiáltványt, amely lefektette az uj Lengyel- ország alapjait, amely földosztást, államosítást, tervgazdaságot hirdetett. Ahogy nyomultak előre az orosz felszabadító csapatok, úgy valósították meg a fenti programot. Négy év után a teljesen kifosztott lengyel nép és Lengyel- ország egy csodálatos változáson ment keresztül. Gigászi erőfeszítéssel kezdték meg az újjáépítést, a termelést. A gyáripar, termelése ma 2.0 százalékkal haladja meg a békebeli termelést. Az elmaradt lengyel földművelés a földosztás után többet termelt, mint bármikor a múltban, amit nagyban elősegít az, hogy az újjászületett lengyel ipar teljesen gépesítette a földművelést, miáltal már nagyjában kielégíti a közszükségleti cikkekkel a lakosságot. Sőt a nagy, hatalmas kikötőjéből szállítja termékeit külföldé is úgy, hogy csak idő és pedig rövid idő kérdése, hogy a természeti kincsekben gazdag Lengyelország, Európa legjobb módú országává váljon. A népi demokrácia egyik legnagyobb sikere Lengyelország. TELJES EGYSÉG Csak egy-két éve, hogy az amerikai és általában a nyugati tőkés lapok, nap-nap után ordították a “borzalmas lengyel terrort”, illetve idehozták Mikolej- csiket, hogy segítse ezt a propagandát. Úgy ő, mint az uralmukat vesztett lengyel urak, készséggel álltak ennek a propagandának szolgálatába. Ma azonban teljes szélcsend uralkodik. A lengyel nép oly egységesen sorakozott fel az uj rend mőgé, hogy a pápa is kénytelen volt beadni a derekát és feladni az egyház ellenforradalmát, ha nem akarta elveszíteni a katholikus lengyel népet. A Francia és Angolországban maradt lengyel katonák, kiket Anglia mint egy jövendő ellen- forradalom magját tartogatott, tízezrével hagyják ott az emigrációt és térnek haza, ahol örömmel kapcsolódnak be a hatalmas építő munkába. A hatalmas arányban növekvő ipari proletáriátus céltudatos és egységes, a parasztság, miután megszabadult a diszparaszt vezéreitől, elfogadja a munkásság vezetését és velük szoros szövetségbe építik a szocializmus útját Lengyelországban. Az értelmiség, beleértve a papságot is, a legnagyobb igyekezettel próbál sikeresen belekapcsolódni ebbe az építő munkába. Az egész lengyel nép egységes abban a gondolatban, hogy csak úgy kerülhetik el azt, hogy az országuk újra ne legyen a hadak útja, ha olyan társadalmi rendszert építenek ki, amely nem a hódítás, hanem a nemzetek közti igaz testvériséggel, nem csak maguknak, hanem az egész emberiségnek, a föld minden népének akarnak adni a lehető legnagyobb szabadságot, jólétet és kultúrát. TANUL A FALU Még javába folyik a termés betakarítása a falvakban, még hátra vannak az őszi munkálatok, de a magyar falu már most felkészül a télre. Még egy pár éve, amikor leesett a hó a magyar faluba, azzal úgyszólván megszűnt az élet is. Különösen a szegény, földnélküli, vagy zsellér házakban. Következett a sok alvás, jövedelem nem volt, a nyári-őszi napszám és aratórész csak legjobb esetben is annyi volt, amennyivel csakhogy ki lehetett huzni a tavaszig. Ha aludt a család, úgy kevesebb ennivaló kellett, kevesebb fűtés és petróleum. Vigyázni kellett a ritka garasra, nem igen futott olyan lukszusra, hogy lámpavilág mellett olvasson a szegény magyar paraszt, hisz az újság is pénze került és az nagyon ritka vendég volt télen. De ez már a múlté. Az uj éra, a népi demokrácia életbevágóan fontosnak tartja, hogy a magyar falut kiemelje az évezredes elmaradottságból, amelybe az urai szorították. A jövő társadalmának intelligens, öntudatos, szakképzett földművelő népre van szüksége, aki jólétbe és kultúrába élő egyenlő társa legyen az ipari munkásságnak. Mind több és több faluba gyűl ki a villany és ez a modern világítás, amely kioltja a petróleum lámpát, az olajmécsest, jelzi az uj időket, a felvilágosítást, a fel- szabadulást az évszázados elnyomatás alól. Modernizálják az elmaradt, egészségtelen, túlzsúfolt falusi iskolákat, amelyek eddig az egyház kezébe voltak. A városi munkások roham-brigádjai vasárnap a falura mennek, rendbehozni az iskolákat. Az uj tanterv uj életre neveli a falusi gyermekeket. A grófi kastélyokból óvodák, gyermek otthonok, magasabb fokú mezőgazdasági iskolák lesznek, amelyben már szabad emberként női fel a paraszt ifjúság, amelynek az ut ma már nyitva van az egyetemekre is. De nem csak a gyerekek oktatásáról történik gondoskodás, hanem pótolni kell azt is, amit a régi rendszer elmulasztott. Ezt célozza a felnőttek oktatása, amelyet a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége rendez. A felvázolt terv szerint, a tél folyamán minden faluba időközönként előadások lesznek, mind azokról a tárgyakról, amelyek ma előtérbe vannak. Minden faluban 2 hetes rendszeres tanfolyam lesz, amelyekben egész-napos oktatás történik a szakmai és társadalom tudományi kérdésekről. A tervezet szerint 100-120 ezer hallgatója lenne ezeknek a tanfolyamoknak. A tanfolyamok legszorgalmasabb hallgatói a megye székhelyén levő 4 hetes magasabb fokú tanfolyamra mennek, ahol az ellátásukról a szervezet gondoskodik. A megye tanfolyamok legjobb tanulói azután felkészülnek a budapesti központi iskolába, ahol 6 hetes tanfolyamon fejezik be a kiképzést. Kétségtelen, hogy azok, akik végigmennek a fenti tanfolyamokon, ott olyan kiképzést nyernek, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a falusi nép vezetői, oktatói legyenek. , Meg kell még említenem azt is, hogy minden faluba saját helyisége van a Szövetségnek, ahol összejönnek a hosszú téli estén, ott olvasgatnak és megbeszélik a falu, az ország és a világ dolgát. Jön a tél, de ez nem a medve életét jelenti már a falunak, hanem a tanulás, művelődés, a haladás hónapjait. Többé nem disz parasztok kerülnek a falu élére, hanem azok, akik elvégzik ezeket a tanfolyamokat, akik kijárják a kollégiumokat, a felső mezőgazdasági iskolát. Ez az ut, ez a mód éleszti, emeli fel a magyar falu népét, nem pedig Mindszenty humbugja. DOLLÁR HAZAFIAK WASHINGTON — Army Secretary Kenneth C. Royall nyilatkozatot adott ki, hogy azon hajók kirakására, amelyek a hadsereg részére visznek felszerelést, a hadsereg irodája közvetlenül vesz fel munkásokat azon idő alatt, amig a rakodómunkások sztrájkja tart. Royall army-miniszter szerint erre az intézkedésre azért került sor, mert a hajótulajdonosok nem fogadták el a sztrájkoló munkások azon ajánlatát, hogy a hadsereg részére készek a munkát elvégezni a régi fizetések mellett, feltéve, hogy a megegyezés után a külömbözetet fizetni fogják a hajóstársulatok. Royall állítása szerint ezt az ajánlatot csak egyetlen egy vállalat fogadta el, a többi mind visszautasította. A hajóstársaságok nem akarnak szóbaállni a sztrájkoló hajós munkásokkal addig, amig a sztrájkban álló öt szervezet vezetői alá nem Írják a Taft-Hart- ley törvény által követelt nyilatkozatot, hogy nem tagjai a kommunista pártnak és fel nem adják a “hireing hall” név alatt ismert azt a jogukat, hogy a munkásokat csak a unionon keresztül lehet felvenni. Ez utóbbi olyan fontos a hajósszervezetekre, hogy annak elvesztésében a szervezeteik megsemmisítését látják. Ezt nagyon jól tudják a munkáltatók és azért nem törődnek azzal, hogy a hadsereg megkapja-e a felszerelést, ha ezzel a sztrájkkal meg tudják törni a szervezetet. Herold E. Stassen, Dewey kormányzó egyik főkortesa Det- roitban tartott beszédében bizonyítgatta, hogy a Taft-Hartley törvény a munkásság javát szoi- gálja. — Dewey banda ma-holnap már úgy fog siránkozni, mint az az apa, aki könnyezve náspágolja a fiát és közben mondogatja: “Hidd el fiacskám, nekem ez jobban fáj, mint neked!” Álljon MindenkiMunkába
