Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-11 / 1544. szám

1948. szeptember 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az idegenek és Oroszország Irta: ALEXANDER WERTH (Alexander Werth, a Manchester Guardian és egyéb la­pok levelezője, több évi távoliét után mostanában tért visz- sza a Szovjet Unióból. A “Nation” cimü folyóiratban közzé­tett alábbi cikkében leírja, hogy a jelenlegi “idegháboru” kö­vetkeztében a Szovjet Unióban idegen-ellenes hangulat van kialakulóban s ez sok eddig a nagyközönség által érthetetlen jelenségnek adja meg magyarázatát. — Szerk.) Oroszországban az idegenek ma nem kívánatosak, még a kommunisták sem, jöjjenek bár Jugoszláviából, Csehszlovákiá­ból, vagy Lengyelországból, nem tartják őket 100 percentes biztosaknak, mert nem lehet tudni, hogy a külföldre vissza­térve egyszer csak nem-e vál­toztatnak-e elvet? Azon uj kul­tusz nyomait, hogy a “szovjet polgárságra büszkének kell len­ni”, mind nagyobb és nagyobb mértékben láthatjuk, párhuza­mosan azzal a gondolattal, hogy minden kontaktus a burzsoá ci­vilizációval, avagy a burzsoá ál­lam népeivel káros lehet. A palesztinai kérdésre vonat­kozó egyik nyilvános gyűlésen a hallgatók egyike megkérdez­te, hogy elmehetne-e Palesztiná­ba, mire az előadó megbotrán- kozva felelte: “Szégyelje ma­gát, Szovjet polgár létére más országba kívánkozik?! Ez ad­ja magyarázatát annak is, hogy nem engedik kiutazni azon nő­ket, akik más országok polgára­ihoz mentek feleségül. Általános felfogás, hogy aki nem becsüli ilyen nagyon a szovjet polgársá­got, az szökevénynek, árulónak tekinthető, ami alól ugyan egyes esetekben van kivétel is. Közismert dolog, hogy Moszk­vában az utóbbi időkben lega­lább egy tucat, vagy több egyént is letartóztattak azért, mert túl sokat cimboráltak, vagy társa­logtak idegenekkel; másokat,pe­dig figyelmeztettek arra, hogy a jövőben tartsák távol magu­kat az idegen barátaiktól. Kü­lönösen drasztikus figyelmezte­tést kapnak azok, akik amerika­iakkal, vagy nyugat-európaiak­kal tartanak fenn barátságot. Ezért kapott olyan nagy publi­citást az a két eset is, amelynél az amerikai követség két alkal­mazottja kijelentette, hogy a szovjet életrendszer annyira megtetszett nekik, hogy tovább­ra is ott akarnak maradni. Az amerikai követség állítása sze­rint mindkét esetben a szerelem volt az indító ok. ELKÜLÖNÍTIK ŐKET Nemrégiben Shakespeare ki­állítást rendeztek Moszkvában, amelyre sem az angol követsé­get, sem pedig az angol lapok levelezőit nem hívták meg, még tói függ, hanem tőlünk, mind­azon országok munkásaitól, ahol még a kapitalista termelési rend­szer áll fen. Mennél jobban meg­szerveződnek ezen országok dol­gozói, mennél hamarább döntik meg az imperialista törekvése­ket, annál előbb alakulhat ki ott és az egész földön az a társadal­mi rendszer, amelyért a forra­dalmi munkásosztály, köztük az IWW is olyan sok áldozatot ho­zott már eddig is. a Daily Worker (kommunista lap) tudósítóját sem. Amennyi­re csak lehet — és Oroszország­ban sok minden lehet, — az ide­geneket ma elkülönítik, kiközö­sítik. A biztonsági regulációk az élet minden ágára kihatnak, még a kórházakban is külön kli­nikát rendeztek be a külföldiek számára, nehogy a betegek egy­mással érintkezzenek. A lapok állandóan hangoztatják, hogy a “nyugatiak” mennyire szeretnék az intelligencia “ingadozó tagja­inak agyát megmételyezni”. Szó­val az orvosoknak, Íróknak, mű­vészeknek, tudósoknak különö­sen nagymértékben kell ovakod- niok az idegenektől. Oroszországba most kevés idegen jut be egyrészről a vi­zűm nehéz megszerzése miatt, másrészről pedig az idegenek ré­szére a megélhetést nagyon megdrágították. Az idegenek ré­szére fentartott szállodákban, mint például a Metropól, alig le­het kijönni napi Öt angol font­ból, (körülbelül $22.00), ezért még a követségek és konzulátu­sok személyzetét is a legmini­málisabbra szállították le. Ugy- látszik, hogy Oroszországban az a hivatalos felfogás, hogy min­den idegen, ha nem is kém, de legalább is potenciális ellenség és a kapitalista diplomaták nagy többsége ellenséges Orosz­országgal szemben, ami teljesen igaz is. Az orosz lapok cikkekben és rajzokban gúnyolják az idegene­ket, felsorolják, hogy miként vi­selkednek a vendéglőkben vagy más nyilvános helyeken. Ennek az idegenellenes hangulatnak az lett az eredménye, hogy még maguk a diplomaták sem érint­keznek az oroszokkal, csak ép­pen hivatalos teendőik alkalmá­val ,amikor a barátságot csak a legmerevebb köszöntés képvise­li. IDEGEN ÚJSÁGÍRÓK Most még az idegen újságí­rókról is szeretnék mondani egy keveset. Hét évet töltöttem a Szovjet Unióban, ebből az első hat éven át ellentétben a leg­több kollégámmal, — nagyon ér- dekfeszitőnek találtam a mun­kámat. Úgy találtam, hogy a gondosan szövegezett üzenete­immel ha nem teljes, de lega­lább is hü képet festhetek az orosz eseményekről. Bejártam nagy részét Oroszországnak s nem kerültem összeütközésbe a cenzorral. Az utolsó évben azon­ban a viszonyok nagyot változ­tak, az utazást megszorították, most már legfeljebb csak Moszk­va, Leningrad és talán Kiev kör­nyékét lehet megtekinteni, az információkhoz vezető kontak­tusokat mindjobban elzárják és végre a decemberi pénzügyi re­formok óta az idegenek kiadá­sait rendkívül emelték. Ha hoz­závesszük még ehhez, a cenzúra megszorítását, belát hatjuk, hogy a Szovjet földről eredő hír­adás mind nehezebbé lett. Ez az idegenellenes hangulat a külügyminiszterek moszkvai gyűlésének kudarca óta észlel­hető. A nemzetközi viszony kié­lesedése kimutatta, hogy csak­nem minden kapitalista újság szovjetellenes. Maga Stalin is azt mondotta a nála látogatást tevő Harold Stassennek, hogy a legtöbb idegen újságíró azért jön Moszkvába, mert valami ga- ládságot akar elkövetni. Ezt a kijelentést aztán mint irányadó elvet fogadák el. Ezt igazolni látszott az, hogy igen sok angol, amerikai és francia újságíró, avagy diplomatái alkalmazott, mihelyt hazámentek, azonnal szovjet-gyalázó cikkeket Írtak vagy nyilatkozatokat adtak le. NEM KÍVÁNATOSAK Május havában az orosz la­pok nagy publicitást adtak a “Magidoff” esetnek. Magidoff orosz származású amerikai leve­lezőről azt állították az orosz lapok, hogy kémkedett. Az eset nem lehetett valami súlyos, mert Mágidoffot nem tartóztatták le, hanem csak kiutasították. A nagy publicitásnak az volt a cél­ja, hogy az orosz népet az ide­genekkel való érintkezés “veszé­lyeire” figyelmeztesse. Magidoff évekig élt Moszkvában és álta­lában szovjet-barátnak ismer­ték. Idegen levelezőkre vonatko­zó jelenlegi hivatalos orosz fel­fogás körülbelül ez: A kommu­nista levelezőknek nem sok hasznát veszik, mert a kommu­nista lapok úgyis a párt hivata­los irányvonalát követik; akik mindig ellenségesek, azokat ki kell szorítani úgy, hogy a cen­zúrával minél több kellemetlen­séget Qkoznak nekik és végre azon levelezők, akik méltányo­sak, bizonyos idő múltán úgyis bajbakerülnek kapitalista mun­kaadóikkal és akkor megváltoz­nak. Ezért kapitalista újságírók, különösen a jelenlegi válságos időkben, Oroszországban nem kívánatosak. Sokszor érveltem orosz tiszt­viselőkkel, hogy Lengyelország­ban például milyen nagy hasz­nát látják annak, hogy az ide­gen levelezőknek szabadságot biztosítanak, nem cenzúrázzák írásaikat, aminek az lett az eredménye, hogy a dühös len­gyel-ellenes propaganda a kül­földön elhalt. A válasz erre min­dig az volt, hogy “Lengyelor­szág nem a Szovjet Union”. Én már hajlandó lettem volna kiegyezni abban is, hogy a biz­tonsági cenzúrát erősbitsék, de máskülönben adjanak több moz­gási szabadságot az idegen új­ságíróknak, — de mindhiába. Ezért van az, hogy az idegen levelezők száma egyre esik Oroszországban. A három nagy hírszolgáltató társaság ugyan fentartja még irodáit, de inkább csak a forma kedvéért. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen hatalmas ország, amely felé a világ kimondhatatlan ér­deklődéssel tekint és amely már oly sok pozitív teljesítményt mu­tathat fel, igy elzárkózzon a kül­világtól. Hihetetlen, de jelenleg ez a tendencia a Szovjet Unióban. A kongresszus rendkívüli ülésszaka nem tett semmit a nagy drágaság ellen. A republi­kánus hontyák nem akartak semmi jót csinálni, nehogy a de­mokrata elnök dicsekedhessen vele; a demokraták pedig sza­botálták a nép érdekeit szolgá­ló javaslatokat, nehogy a repub­likánus többség kérje az érde­meket, ha esetleg jót is tettek volna. Az amerikai nép pedig átkozhatja mindkét csoportot, mert a drágaság emelkedik to­vább, tovább . . . William Green, az AFL elnöke felhívta a nagyüzemek és üzle­tek tulajdonosait, hogy önkén­tesen járuljanak hozzá a drá­gaság letöréséhez. — Ez a vén “Bili” már azt sem tudja, hogy azoknak nincs is drágaság! Az amerikai hadseregnek olyan sok generálisa maradt a háború végén, hogy az alacso­nyabb rangú tiszteknek előre- menetelre csak az öregek visz- szavonulása, kihalása és a há­ború nyújt alkalmat. — Az öre­gedő generálisok azonban nem akarnak nyugalomba menni, se meghalni, a magasabb rangra vágyó tisztek tehát azért szeret­nék olyan nagyon a háborút. .. Az amerikai újságok a jelenle­gi öt cent helyett hétre akarják felemelni az egyes példányok árait s azért arra ösztökélik a szövetségi kormányt, hogy ve­ressen 7 centes nickel pénzt. — Az ujságirkályok azt hiszik, hogy akkor ezt az érvágást az amerikai nép észre sem fogja venni. Az American Federation of Labor (AFL) 15 perces rádió programjában 13 perc a zene, 2 perc pedig annak a hirdetése, hogy ez a munkásszervezet mi­lyen nagy ellensége a kommu­nizmusnak. Ezzel szemben a Na­tional Association of Manufac­turers (NAM) rádió programjá­ban 13 percig beszélnek a kom­munizmus ellen és csak két per­ces zenét adnak. — Ez a két program tehát “egyensúlyt” tart fenn. Az AFL-hez tartozó 40 mun­kásvezér hosszas habozás után elhatározta, hogy miután a kom­munisták miatt Wallacera nem szavazhatnak, igy Trumant fog­ják támogatni. — Talán valaki említette nekik azt a magyar közmondást, hogy ha ló nincs . . A Real Estate Board kong­resszusi lobbyra negyedmillió dollár költséggel elérte, hogy állami segítséggel nem építenek lakóházakat, mert az “szocializ­must” jelentene. — Valóban nagy bűn lenne a sátrakban és trailarokban meghúzódó vete­rán katonákat a jól megépitett “szocialista” lakásokba terelni. Szerencsére a telekérdekeltség elejét vette a személyes szabad­ság ily magasfoku megsértésé­nek. A United Press hire szerint a kínai polgárháborúban a Chiang kormány csapataiból már 2,640,000 ember esett a kommu­nisták fogságába 1946 julius el­seje óta. Ha ez tény, akkor már több a fogoly, mint a kommu­nisták teljes hadserege.

Next

/
Oldalképek
Tartalom