Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-11 / 1544. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 SEPT. 11 NO. 1544 SZÄM Az egybeforrt világ (Vi.) Amint szokták mondani, “az egész világ csak egy nagy sárteke”. A modem termelési és szállitási eszközök következtében még inkább eggyélet- tek, összeforrtak, egymástól függök a népek és országok. Ami Kínában, Indiában történik, nagy hatással van az egész világ népére- és rendszerükre. A megértés kedvéért képzeljük el, hogy milyen nagy munkanélküliség volna Angliában, Amerikában, ha a kínai 500 milliós tömegekkel az amerikai modern termelési eszközök, technika szerint termeltethetnének. De ugyanakkor visszatekinthetünk arra, hogy a 75 milliós japán nemzet tömegtermelésével is milyen nagy teret hódított és elvették az angol-amerikai tőkésektől a piacnak egy jó nagy részét. Ez volt az egyik, talán legfontosabb ok, amiért úgy Németország ellen, mint Japán ellen hadbaszálltak az angol-amerikai urak, melyekkel nagyon is összeforrt a holland, francia, belga tőkés rendszer is. Trösztjeik, karteljeik, keresztül-kasul vannak szőve úgy, hogy egységes és megbonthatatlan szövetséget képeznek. Ugylátszik, hogy együtt buknak is, ha a fejlődés egyszer bomlásra kényszeríti a tőkés rendszer végső maradványait is. EGY VILÁG — KÉT RENDSZER Amig a tőkés termelési rendszer alapján a munkásoktól visszatartott és haszon fejében elkönyvelt különbözetet a külföldi piacokra kellett vetni, mentői jobban összezsugorodik ez a piac, annál nagyobb lesz a munkanélküliség veszedelme és a kis tőkés vállalkozások bukása. Ezt már két esetben háborúval, a piacok fegyveres el- hóditásával igyekeztek megoldani, de nem sikerült, mert a háború következtében, a termelés is fokozódott és még az ellenségeit is gyorsabb termelésre kényszeritették, hogy az oda befurakodott tőkének, nagyobb hasznot csináljanak. így egyik oldalon a világra kiterjedt tőkés rendszer, mely már nem ismer országhatárokat mert amint a belga, holland, angol, francia, amerikai egységfront bizonyítja, egységesek, még a birtokaik is egyek és ugyanazok. A másik oldalon már százéves törekvés a közös termelési rendszer felé, melyet szocializmusnak, vagy legújabban tévesen kommunizmusnak neveznek. Amint két dudás nem fér meg egy csárdában, úgy az a két termelési rendszer sem fér meg ezen nagy sártekén. A harc sem háborúkban, mint a múltban, sem talált megoldást, hanem gazdasági harcban, mely leginkább a tömegtermelésen alapszik fog eldőlni. így természetes, hogy Oroszország iparizálása, tömegtermelése, no meg az a nagy veszedelem, hogy a kínai néptömegek is arra az útra térnek, kétségbe ejti a tőkés rendszer urait. Valamint görcsösen ragaszkodnak, hogy Japán és Németországot visszatartsák a közös termelésre való lépéstől, még akkor is, hogyha ezt a két országot, esetleg az egész világot az amerikai adófizetők költsgégén egy óriási WPA-re vagy munkanélküli segélyre kell helyezniük. A két rendszernek persze főközpontja, támaszpontjai vannak. A tőkés rendszernek az amerikai Wall Street, vagy az általa uralt amerikai kormány. A szocialista rendszernek persze Oroszország és a nemzetközi szocializmus hirdetői. Ezen két központhoz csatlakoznak, igazodnak vagy csak igyekeznek csatlakozni a kisebb-nagyobb és leginkább a hátramaradott országok. Amerika leggazdagabb, nem szellemileg, sőt még nem is a természeti kincsek bősége miatt, hanem a tömegtermelési rendszere miatt. Ez áll az Amerikához legközelebb eső Oroszországra is, ahol az iparizálás a tömegtermelés beveztése, fejlesztése teszi őket naggyá és hatalmassá. Erre legjobb példa a nagy, de a termelés terén nagyon visszamaradt Kina és Indiára, ahol a természeti kincsek megvannak ugyan, de nincs technikájuk, nincs modern termelési gépjeik, eszközeik, szerszámaik. A TÖMEGTERMELÉS Úgy a munkásság életszínvonalának az emelésére, mint önvédelmére, legerősebb fegyver a modern tömegtermelés. A szocialista rendszernek meg éppen életkérdése, hogy mentol kevesebb erő, energia és anyag pazarlással, mentői többet termeljenek. Mivel a haszon nem egyeseké, hanem az összességé, első sorban is a nemzet keretein belül élőké, igy minden egyén, minden munkás érdeke, hogy mentői jobban és többet termeljen. A törekvés a függetlenségre csak a gazdasági függetlenség folytán lehetséges. Az angolamerikai urak hajlandók politikai függetlenséget ígérni és adni a különböző nemzeteknek, ha a gazdasági kontrolt tovább is megtarthatják. Mert tudják, hogy amig a kenyerük, ruhájuk beszerzési forrásukat ők kontrolálják, addig az egész nemzet tőlük függ. Leginkább a tőkés rendszer élete, halála attól függ, hogy ezt a piacot visszaszerezze, vagy legalább a mostanit megtartsa, hogy a tömegtermelésnek lecsa- polási utat biztosítson. Mert ha az nem sikerül, akkor megint beáll a nagy munkanélküliség, csőd, melyből a múltak példája szerint egy háború sem segíti ki őket. Ezt a csődöt, nagyban elősegíti, gyorsítja az, hogy ha a közös termelésre áttért országokban tudják fokozni a termelést. Áttérnek a legmodernebb termelési rendszerre, a modern technika segítségét igénybe veszik, azt fejlesztik és igy képesek lesznek a tőkés rendszer áruit, kontrolját, attól való függőséget kiszorítani a világ mindég nagyobb'területéről. Ez leginkább lehető lesz Kina, India, Burma, Indoézsia területeiről, ahol évszázadok óta elnyomták, kizsákmányolták a tőkésrendszer érdekében a népeket és most függetlenségre törekednek és kétségbe esetten tekintenek azon országok felé, melyektől segítséget várhatnak, remélhetnek. A segítség legjobban az ipari cikkekben, technikai gépek és szakértők, tanácsadók, tervezők személyeiben tehetnek legtöbbet, adhatnak legnagyobb segélyt, hogy ottan is a modern és tömegtermelést elősegítsék, megszervezzék, a népek életszínvonalát emeljék, a gazdasági függetlenséget megteremtsék. A DÖNTÖ HARC A két rendszer között nem az esetleges háború, vérengzés döntené el a harcot, hanem ezen tömegtermelési verseny. Mert amig az elnyomott népek, leginkább az ázsiai néptömegek nem is remélhetik, hogy az angol-amerikai tőkés osztály segítené őket felemelni, tanítani a tömegtermelésre, igy az angolamerikai népnek legnagyobb versenytársát, ezáltal a rendszerüket megölő idegen néptömegeket megszervezni, tanítani és alkalomadtán elveszíteni felettük a kontrolt. így csakis a nemzetközi és közös termelési rendszerre áttért népektől, országoktól várhatnak és várnak segítséget. Ez a harc most már azon válságos helyzetbe jutott, hogy Németország vagy Kína, esetleg Japán országok vagy egyik vagy másik félre billenthetik a mérleget, vagyis olyan nagy fölényt adhatnak egyik vagy másik félnek, hogy nem mernének nyílt háborúba szállni. De mindezen eshetőségek mellett, a tömegtermelés bevezetése, a munkaerő okos kihasználása legnagyobb fegyver és ennek a folyamata leggyorsabb a közös termelésre áttért országokban. Első sorban a közös érdek szorgalmazása, egységesítette a népeket, országokat. Kölcsönös segítség, melyre nagyon is rávoltak és vannak szorulva, mivel a tőkés rendszer minden segítséget megtagadott és meg fog tagadni tőlük, csak jobban összefűzte őket. A tömegtermelés fokozása, gyorsabbitása életkérdés, igy egymást ebben is nagyban segítik. Mert amellett, hogy önvédelemre leghatalmasabb fegyver, a népeik életszínvonalát nagyban elősegíti, valamint olyan helyzetbe kerülnek, hogy a feléjük fordult népeknek nagy segítséget fognak tudni adni, amikor arra legjobb alkalmuk lesz. Egy-egy nemzet nem volna képes a fejlődést nagy mértékben gyorsítani, vagy magát megvédeni a tőkés rendszer ellentámadásaitól, de összefogva, nem csak önön magukat, de a közös termelésre törekvő országokat is megtudják védeni, segíteni és ottan is a modern termelést megszervezni, felépíteni. Ez fogja a harcot eldönteni. mely gazdasági és gazdasági eszközökkel, termeléssel vívható leghatásosabban. TESTNEK, LÉLEKNEK KÁROS HOLSWORTH, England — Dr. Stuart Graddock városi orvos port indított Rev. E. Ryles ellen, mert a pap templomában minden reggel 6 óra 30 perckor megszólalnak a harangok. Az orvos bírói letiltást követel a korai harangozás ellen, mert mint a beadványában mondja, “az nagyon káros hatással van a városka lakóinak egészségére, de nem tesz semmi jót a leikeiknek sem.” Az “Americans for Democratic Action” név alatt szereplő demokrata politikusok csoportja azon tanácskozik, hogv milyen megfelelő név alatt csatlakozzanak le Truman elnök támogatására, — Ez igazán egyszerű. Vegyék fel a nagyon is kifejező “Americans for Democratic Talks” nevet, hiszen köztudomású, hogy ha Truman cselekedetei nem demokratikusak is, de mindig nagyon demokratikusan BESZÉL.
