Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-04 / 1543. szám
1948. szeptember 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI NINCS SEGÍTSÉG? A háborús hisztéria nap-nap után növekszik. Nincs nap, hogy újabb és újabb felfújt okokkal ne fokoznák a lapok, a politikusok azt az idegállapotot, melyben ma a világ szenved. Ez a hisztérikus állapot nagyon alkalmas arra, hogy a hideg háború forró öldöklő, minden emberi kultúrát megsemmisítő háborúvá váljon. Lapjaink, politikusaink úgy beszélnek a harmadik világháborúról, mint amely bármely órában elkezdődhet. Megállapított tény az, hogy ez a hisztéria legalább is ilyen felfokozott mértékben, csak itt Amerikában létezik. Hogy ez igy van, azt nem az európai politikusok és lapok javára irom, mert ezeknek a gazdái, irányitói ugyan azok, akik az itteni uszi- tókat irányítsák, hanem az európai népek öntudatának és annak, hogy ezek a népek még nem felejtették el azt, hogy a közelmúlt háború milyen borzalmakat, milyen szenvedést jelentett nekik. Nincs ma Európában egyetlen olyan hadászatilag számottevő ország, amelyben a háború ne jelentene egyúttal polgárháborút is. Nincs olyan nép, amely szó nélkül tűrne el olyan háborús uszítást, amelyet itt a mi népünk eltűr, sőt mert tunya és öntudatlan, még helyesel is. A háborús uszitóink is tisztában vannak azzal, hogy mit jelentene egy uj háború, hogy azt ma már nem lehetne Európára, vagy pláne az “ellenséges” területre korlátozni. Tisztában vannak azzal is, hogy a számításba jövő szövetségesek katonai teljesítménye nagyon is kétséges, mert ezeknek az országoknak a népei elleneznek minden háborút. Viszont egy Oroszország elleni háború esetén a szövetségeseink népeinek a többsége nem csak ellenezné, nem csak megtagadná egy ilyen háborúba való részvételt, hanem aktivan, fegyveresen, a termelés, a közlekedés megáJlitásával állna szembe. Hogy ennek dacára is ilyen förtelmes uszítás folyik, annak meg van az egyszerű magyarázata és ez: A PROFIT. Marx mondotta, hogy a tőke a profitért mindenre kapható, ha a profit 100 százalékos, akkor még a gyilkosságtól sem riad vissza. Már pedig amint azt a részvény- társaságok jól elkészített kimutatásaiból látjuk, a háborús és a háborúra való felkészülés profitja több mint 100 százalékos hasznot biztosit. A dolog nagyon kézenfekvő hasonló helyzet volt hosszú éveken keresztül az első világháborút megelőzőleg. Állam csoportok szövetkeztek, állam csoportokkal szemben. A sajtó egyré- szébe mind a két oldalon hallatlan uszítás folyt. Különösen vezetett e téren a francia sajtó, amely a felfegyverkezést követelte, erre hivatkozva a német nacionalista sajtó és a politikusok viszont a német hadsereg felfegyverkezését követelték. Mindkét részről eredményesen folyt a munka és a fegyverkezési őrület átragadt az orosz, angoi, osztrák, magyar hadseregekre és mind a két fél felfegyverezte a hozzátartozó kis államokat is. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt, az európai szocialista sajtó okmányokkal leplezte le, hogy a Németország ellen legjobban uszító francia lapokat és politikusokat, a német Krup muníció és fegyvergyár, valamint a cseh Skoda ágyugyár pénzelte abból az egyszerű okból, mert az igy felszított hangulatban óriási hadianyag rendeléshez jutottak, amelyeken hatalmas profitot csináltak. Most nézzük meg az amerikai hisztéria eredményeit és akkor megtaláljuk a rugóit is. A “hideg háború” eredményeként, amint tudjuk az amerikai törvényhozás sok ezer millió dollárt szavazott meg hadfelszerelésekre, amelynek a keretébe uj, modern repülőgépek, ágyuk tankok, hadihajók óriási tömegét gyártják, igy azok a gyárak, amelyek ezeket a rendeléseket készítik, beleértve nem csak a hadiszereket gyártó, hanem az alap iparokat, bányákat, acélipart, stb. gyárakat óriási profithoz juttattja. Mire ezek a most megszavazott billiók elfogynak, akkorra a gyártott hadiszerek máp elavulnak és újabb, modern fegyverekkel kell helyettesíteni és itt uj profitolásra nyílik lehetőség. Aki ismeri a lapok és a politikusok szoros kapcsolatát az amerikai nagytőkésekkel, az nem csodálkozik a háborús uszításaikon, hisz ők mindenkor hűségesen szolgálják a nagytőke érdekeit. Természetesen nem kis mértékben játszik közre az sem, hogy az “ellenséges” országokban megszüntették a kapitalista rendszert és ellentállanak a Marshall terv alapján való gyarmatosításnak. Hogy ezek az “ellenséges” országok, saját erejükből, egymással szövetkezve építik fel az országaikat, mig a mi szövetségeseink minden Marshall terv dacára, vagy éppen azért, nem tudnak kivergődni az előző háború nyomorúságából. Két legyet üt a mi nagytőkénk a hideg háborújával. Egyrészt hatalmas profitra tesz szert, másrészt az “ellenséges“ országokat is bele kényszeríti, hogy védekezésül szintén fegyverkezzen, tehát gazdasági erejét haszontalan dolgokra fordítva, ezzel lelassítja azt, hogy ezekben az országokban a jólét, az életnívó emelkedjen, mert ha minden erejüket produktív szükségletek gyártására fordíthatnák, a fejlődésük nagyon gyors és szembetűnő volna, amely esetleg felnyitná az amerikai proli szemét is, amely hideg háború és Marshall terv nélkül, ma már a mély depresszióba volna. Az amerikai profit rendszer, amely ma még látszólag erős és egészséges, de valójában már túlélte önmagát, már nem csak árut importál a piacokra, hanem tőkét is. Már a második világháború óta rengeteg milliókat fektetett be áz európai iparokba, különösen Francia, Olasz és Németországokba, igy itt nem csak a piac, de az ott befektetett tőkéje is veszélybe kerülne, ha ezek az országok is követnék a közép-európai és a balkáni országokat, amire a népben meg is van a hajlandóság. Ezért kell a Marshall terv, a hideg háború amelyet ha kell forróvá lehet tenni, ha csak az amerikai munkások észbe nem kapnak, mielőtt az késő nem lesz. Csak Amerika népe az, amely segíthet ezen a szörnyűséges háborús hisztérián, amelyet a profit kedvéért és a profit rendszer védelmében szított az amerikai nagytőke, a lapjai, rádiója és a politikusai utján. MEGMENTETTÜK A DEMOKRÁCIÁT! Vezércikkeznek az amerikai lapok, abból az alkalomból, hogy állítólag az Amerika által felszerelt, pénzelt és dirigált görög kormánycsapatok “döntő” győzelmet arattak a forradalmi csapatok felett. Ez a “döntő” győzelem kétséges. Már két év óta három hónaponként arattak a kormánycsapatok döntő győzelmeket csak azért, hogy újabb százmilliókat pumpoljanak ki az amerikai adófizetők zsebéből. De viszont nem kétséges az, hogy amit ott a görög földön megmentettünk az minden lehet, csak nem demokrácia. Megmentettünk egy rothadt, degenerált királyi családot, amelyet a görög nép ismételten elkergetett. Ez a koronás banda a feje annak a görög uralkodó osztálynak, amelynél züllöttebb, korruptabb csürhe még nem élősködött nép nyakán. Ez a társaság mindent ellop, elpanamázik, annyira korrupt, hogy csak a másik kedvencük, a keleti demokrácia Chiang Shek bandája hasonlítható velük ösz- sze. Mindkét helyen még az éhen- haló nép elől is ellopják azt a könyöradományt, amelyet innét küldenek oda.. Mindkét kormány emberei adják el a black marketon nem csak az élelmiszert és ruhaneműt, amit küldtünk, hanem még a fegyvereket, muníciót is, csak az amerikai “szakértőket” nem adták még el, mert ugylátszik azoknak nincs piaci értékük. Ezt a rendszert, ha sikerül megmentenünk, az csak szégyenfoltja, gyalázata lesz az amerikai történelemnek. Éhez a “demokráciához” bűn és vér, sok százezer szabadságharcos vére tapad. Ez a bűnösen kiontott vér, visszahullik nem csak a gyalázatos, korrupt görög uralkodó osztály fejére, hanem a patrónusukéra, az angol és főleg az amerikai uralkodó osztály fejére is. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? BENCSICS JANOSNÉ Bár nem tartozott a soraink közé, de mint évtizedes munkás- mozgalmi család, szomorú eseményéről, kötelességü n k n e k tartjuk megemlékezni. Bencsis János és az egész családja évtizedeken keresztül aktiv tagja volt az SLP magyar szerkciójának, mindaddig amig önálló véleményük nem volt, amely nem egyezett a felsőbb- ség elgondolásával és ezért a vakmerőségükért töb b e k k e 1 együtt Bencsicséket kizárták az SLP-ből. Ezt a családot most súlyos csapás érte azzal, hogy Bencsics munkástársnő hirtelen meghalt, gyászba borítva férjét és gyermekeit. A temetésen nagy számba jelentek meg a család tisztelői, ahol magyarul Kovách munkástárs, angolul Tussey munkástárs a halott veje búcsúztatta el a családtól és a munkástársaktól. Ugyancsak ők végezték a szomorú kötelességet a halottégetőben is. A harcos munkástársnő emlékét tisztelettel őrzi meg a család, valamint nagyszámú barátaik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin esen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) *jep telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmavai felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatóknál közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. , ........ E maradi jelszó helyett :“Tisztesseges napibert. tisztesseges nap munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR rendszerrelr A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a? vij társadalom szerkezetét épi»itik régi társadalom keretein belül
