Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-04 / 1543. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1948. szeptember 4.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

Nagy Népgyülést tartunk

SZEPTEMBER 4-ÉN, SZOMBATON ESTE 8:30

kezdettel Clevelandon, az East Sidei MUNKÁS OTTHON nagytermében, 11123 Buckeye Road.

Napirend:

Az amerikai munkások helyzete és jövője.

Miként épül és kinek épül az uj Magyarország.

A előadók a Bérmunkás országos értekezletére jövő magyar munkások lesznek, akik Los Angeles és New York közötti városok ipartelepein dolgoznak, az év minden napját a munkások között élik és igy a legilletékesebbek a dolgozók helyzetének a beszámolójára.

Ugyancsak a Bérmunkás magyarországi olvasói beszámolót adnak arról, hogyan épül az uj Magyarország.

Belépő dij nincsen. Mindenkit szivesen lát a rendezőség.

AZ EGY NAGY

ZSERVEZET ÚTJA

FIGYELVE az európai eseményeket minderősebb lesz azon meggyőződésünk, hogy a munkásosztály harcának sikeres és gyors befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges a forradalmi ipari Egy Nagy Szervezet kiépítése.

Mint minden egyebet, az uj társadalom megvalósitását is lehet többféle utón végrehajtani, de helyes ut csak egy van és azon haladva sokkal kevesebb áldozattal, sokkal előbb és sokkal tökéletesebb lehet az uj társadalom, amely kialakulóban van.

Ma már semmi kétség nem lehet aziránt, hogy a kapitalista társadalmi rendszer elérte életének azt a korát, amikor képtelen az emberiségnek biztonságot és jólétet biztosítani. A két világháború és közbeeső kisebb méretű háborúk és forradalmak kétségtelenül azt bizonyítják, hogy ezt a rendszert csak terror és vér árán lehet fenntartani, ami örökös bizonytalanságot és szenvedést jelent az emberiségnek és ennek végetvetni, csak a kapitalista rendszer megszüntetésével lehetséges.

ELÉRVE a fejlődésnek ezt a fázisát, égető szükségessé vált a munkásosztálynak, hogy az osztályharcban a vezető szerepet átvegye, védekező szerepéből a támadó szerepébe lépjen és a harc színhelyét és az eszközöket a munkásosztály szabja meg, ne pedig az osztályellenség.

Az eddig lezajlott események és a folyamatban levő törekvésekből itéive a harc színhelyét és a használandó eszközöket még mindig a kapitalista osztály diktálja és oly térre tereli a harcot, ahol a kapitalista osztálynak ereje van, viszont a munkásosztály azon a téren erőtlen, mert sem nem uralja azt a terepet, sem eszközei nem megfelelőek azon a téren használni.

Ezek a tények kimondhatatlanul megnehezítik a munkás- osztály harcát és sokkal több áldozatot követelnek, mint ameny- nyit hozni kellene ha a helyes utón haladnának és meghosz- szabbitják a szenvedések idejét és a végső győzelem elérését.

A MUNKÁSOSZTÁLY történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert, azonban — nem is szólva az újonnan alakult úgynevezett népi demokráciákról — amint látjuk Szovjet Oroszországban a magán kapitalista rendszert már több mint három évtizeddel ezelőtt megszüntették, de az orosz munkásság még ma is bérrendszerben él és minden tagadás ellenére még ma is bérrabszolgák.

Felvetődik tehát az a kérdés, hogy a magán kapitalizmus helyébe lépett államkapitalizmus, vagy akár állam szocializmus felszabadulást jelent-e a munkásosztálynak, vagy csak kizsákmányoló cserét?

Az európai események és a panaszok végnélküli sorozata azt bizonyítják, hogy a munkásállamokban nem csak nem szűnt meg a kizsákmányolás, hanem ellenkezőleg fokozódott az és bár a jóhiszemű munkások jelentős százaléka elfogadja azt a biztatást, hogy “magatoknak dolgoztok”, a tény mégis az, hogy a munkásság nem kapja meg munkájának teljes gyümölcsét, hanem bért kap, amely bizony nagyon gyéren fedezi a szükségleteket.

És ami mindennél fontosabb, hogy nem látjuk ezen szocialista, vagy kommunista állam irányítók részéről azt a törekvést, hogy szándékukba volna a bérrendszert megszüntetni, hanem úgy rendezkednek be, hogy azt örökidőkre megakarják tartani.

Ezen tények érthetővé teszik, hogy mi forradalmi ipari union- isták miért voltunk mindig ellenszenvvel a munkásosztálynak az államhatalom meghódításáért folytatott törekvéseivel.

AZ IPARI szervezkedés eszméje évtizedekkel megelőzte az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) vagy mint általánosan ismeretes a kezdőbetűkről IWW megalakulását, de gyakorlati tényezővé csak 1905-ben az IWW megalakulásával lépett elő.

Az IWW megalakitói az amerikai és más országok munkásmozgalmai különféle árnyalatainak voltak kipróbált harcosai és a szervezet megalakításánál figyelembe vették mindazon hátrányokat és hiányosságokat, amelyek a munkásosztály nagy harcának sikerét akadályozzák ós hátráltatják. Hosszabb eszmecsere után megállapodtak abban, hogy az uj szervezetnek, ahhoz, hogy a munkásosztály felszabadulási harcát sikeresen szolgálhassa 1) az osztályharc alapján kell állni; 2) a munkásokat nem a használt szerszámok szerint — szakmailag — hanem amint az iparokban foglalkoztatva vannak — iparilag —■ egyesíti; 3) a szervezetnek csakis bérért dolgozó munkások lehetnek tagjai és a szervezeti tagságtól elzárni egyetlen bérmunkást sem lehet szin, faj, nem, vallás vagy politikai felfogása miatt.

A szervezet céljául a munkásság azonnali szükségleteinek kielégítéséért folytatott harcok mellett végcélul a bérrendszer megszüntetését tűzték ki. Ennek végrehajtására a szervezet szerkezetét úgy állították össze, hogy annak felépítésével a munkásság egyben az uj társadalom szerkezetét is építi a jelen társadalom keretein belül.

Felismerve azt, hogy a társadalom. alapját az emberiség szükségleteit termelő iparok képezik, a munkásságnak a fő- sulyt az iparok lefoglalására kell fektetni és mivel a munkásság ereje a termelés szinterén van, a harcot a felszabadulásért sikeresen csak ott vívhatja meg.

AZ IWW megalakitói tisztába voltak a fejlett technikájú termelési rendszer komplikált ösz- szetételével és a szervezet tervezetét aszerint rajzolták meg. A társadalom szükségletét ellátó ipari pendszert hat osztályra osztották fel, melyek: 1) Föld- fivelési és halászati osztály; 2) Bányászati osztály; 3) Építési osztály; 4) Általános Gyári termelési osztály; 5) Szállítási osztály; és 6) Közszolgálati Ipari Osztály.

Ezen hat főosztályba csoportosulnak a külömzöző Ipari Szervezetek aszerint, amint a termelésben foglalkoztatott munkások érdekei megkövetelik. Az ily elrendezés lehetetlenné teszi, hogy a munkások egyik csoportja a másik érdekei ellen dolgozzon és viszont lehetővé teszi, hogy ha az ipar bármely ágában sérelem éri a munkásokat az összes rokon iparok munkásai azonnal mozgósíthatók a serelem megtorlására.

NE ESSÜNK tehát abba a tévedésbe, hogy az IWW egy ösz- szetákolt tömegszervezet, hanem az egy tudományos alapokra fektetett intézmény, amely nem csak a munkásság azonnali követeléseinek kiharcolására a leghatásosabb eszköz, hanem a végcél megvalósítására is a legmesszebbmenő bitositékot nyújtja a munkásosztálynak.

Az IWW tervezete szerint az ipari szervezetek nem egymástól függetlenül álló inézménvek hanem minden egyes ipari szervezet szoros, szerves része az Egy Nagy Szervezetnek. Röviden az IWW egyedei a következők : A gyári szervezetek összessége alkotja a városi csoportokat; a városi csoportok az ipari szervezeteket; az ipari szervezetek az ipari osztályokat és az ipari osztályok az Egy Nagy Szervezetet.

Az IWW megalakitói látva az akkor létező szervezetek és pártokban kialakult bürokrata ve- zérséget, az alapszabályokban gondoskodtak arról, hogy ilyesmi a szervezetben meg ne történhessen. Az alapszabály kimondja, hogy az IWW-ban a szervezet irányítása a tagság kezébe van helyezve. A tisztviselők a tagság határozatainak végrehajtói és ezen szabálynak

megsértése a tisztviselő elmozdítását vonja maga után.

Felismerve azt a tényt, hogy a munkásosztály erőt csak a termelés szinterén képvisel, az IWW meddő energia fecsérlés- nek tartja a politikai pártok építését, melyeknek célja az állam- hatalom meghódításáért folytatott harc. Az iparok szinterén megszervezett munkásság nem csak törvényeket képes diktálni, vagy megdönteni, hanem a kapitalista {állam minden felülépit- ményét erőtlenné teheti céltudatos cselekvéssel. Mert nem létezik még egy erő a társadalomban, amely a munkásosztály iparilag szervezett erejével ösz- szemérhető volna.

MA AMIKOR a kapitalista rendszer összeomlásának jelei minden kétséget kizáróan mutatkoznak, kimondhatatlanul fontos a munkásságnak, hogy az uj rendszer szerkezetét elkészítse még 'a réginek keretein belül. Ma nem az a legfontosabb teendő, hogy a régi rendszert eltegyük az útból, hanem hogy kiépítsük az uj rendszer vázlatát, amely a javak termelésének és szétosztásának irányítását átveszi, hogy az átmenet a régiből az újba mennél kevesebb szenvedéssel járjon. Erre pedig egyedül az Egy Nagy Szervezet nyújt megoldást.

Amint látjuk Európában, ahol a magánkapitalizmus részben már elpusztult, az uj rendszer pedig még a kísérletezés stádiumában van, kénytelen a régi rendszer maradványaival küz- ködni, ami felmérhetetlen szenvedést jelent az emberiségnek. Ezt a szenvedést jelentékenyen meg lehet könnyíteni, ha a munkásság gondoskodik arról, hogy a javak termelése mennél kevesebb fennakadással járjon és a szükségletek mennél nagyobb arányban kielégíthetők legyenek.

És ezt nem csak a még kapitalista irányítás alatt levő országok munkásságának ajánlatos figyelembe venni, hanem az átalakulás alatt levőkben is. Mert a bérrendszerből való szabadulás legbiztosabb és legrövidebb útja az Egy Nagy Szervezet útja.

Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.

/