Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-08-28 / 1542. szám

8 oídai BÉRMUNKÁS 1948. augusztus 28. Teremtés—kinek a képmására? Összeállította: O-D-S n. De hogy még jobban kedves­kedjenek a hiszékenyeknek, ka­póra jött nekik az ács fia Krisz­tusnak a meggyilkoltatása és annak holttestét ellopatva és el­tüntetve azt mondották a nép­nek, hogy Krisztus fölment az atya istenhez és annak jobbja felől helyet foglalva, onnét ítél eleveneket és holtakat. Csak az a baj, hogy az ilyen élő gono­szokkal nem tud elbánni, mint amilyen a hármas szentszövet­ség, akik évezredeken keresztül csak bünt-bünre halmoznak a jobbsorsra érdemes teremtő néppel szemben. Hát nem-e ocsmányul becsap­ták híveiket azon állításaikkal is, hogy Noé olyan bárkád ké­szített a vízözön előtt, hogy ab­ba az összes állatokból eltudott helyezni egy párat. Hát mivel készíthette el azt az óriási bár­kát? Hiszen még akkor nem vol­tak olyan kézi szerszámok, amik segítségével előtudta volna állí­tani. De egyedül azokkal sem tudott volna boldogulni, mert ahoz sok, nagyon sok emberre lett volna szüksége. És hogyan szedhették volna össze az egész világon élő állatoknak rengeteg sokaságát? Micsoda hazugsá­gok mindezek, amit a 20-ik szá­zadban még eltudnak hitetni hi­székeny híveikkel. Az akkori időnek megfelelő forradalmára, Mózes által meg­irt tiz parancsolat egy pár pont­járól akarok pár szót szólni. Pél­vách Ernő munkástárs ismertet­te a jelenlevők nagy figyelme és helyeslése között. L. L. A NEW YORKI KIRÁNDULÁSRÓL csak néhány sorban akarjuk jelenteni, hogy az augusztus 8- iki kirándulás inkább országos kirándulásnak lett volna nevez­hető mint new yorkinak. Ott voltak Záráék Chicagóból, Scherhaufer, Farkasék és Leisz munkástársnő Clevela n d b ó 1, Csillagék, Rosték, Bécsi mun­kástársnő, Philadelphiából, a Dobler család egyrésze Bridge- portról és Vas munkástárs New Brunswickról. Igazi öröm fogta el a megjelent munkástársakat, hogy ilyen távolról jött és rég nem látott régi harcosokkal ke- zetszorithattak. A kora reggeli óráktól késő estig együtt vol­tunk a legjobb hangulatban be­szélgetve a mozgalmi ügyekről és a világhelyzetről. A kellemes hangulatban azon­ban lapunkról a Bérmunkásról sem feledkeztünk meg és anya­giakban külön hozzájárultak a bevételhez, Rost 5, Zára 2, Mrs. Haas 1, Vas 1, és Pataky mun­kástárs 3 dollárral. A tiszta ma­radvány az összes kiadások le­vonása után $37.65 cent, mely­ért ezúton is köszönetünket nyil­vánítjuk az adakozóknak és je­lenlevőknek. L. F. dául ez a pont, hogy faragott képet ne csinálj magadnak, hogy azt imádjad! És mit látunk az egész vilá­gon létező kisebb-nagyobb or­szágokban ? Azt látjuk, hogy ahová ezek a ravasz szentek betették lábai­kat, azokban az országokban óriási nagy mértékben elterjesz­tették az úgynevezett szentké­peket. Különböző faragott és öntött szobrokat, kereszteket nyakláncon, amiket azelőtt csak nők hordtak, ma pedig már fel­nőtt fériak nyakába lehet láni. Tehát nem lehet letagadni azt, hogy ezek a farizeus álszentek rengeteg vagyont és kincséket harácsolnak össze a tiz paran­csolat ellenére is. Pedig tőlük hallottuk azt, hogy maga krisztus is azt mon­dotta, hogy ne gyüjtsetek va­gyont és kincseket, mert azt megemészti a rozsda és a moly. Ezeknek a gonoszoknak nincs se istenük, se lelkűk, mert ha volna lelkűk, akkor nem tették volna meg azt, amit gyermek koromban is láttam. Hogy ha valamelyik szegény nem tudta a papi bért megfizetni, akkor el­vitték az utolsó párnát a fejük alól. Vagy itt van egy újabb eset. A rokonom írja, hogy szembe mert szállni a ravasz szenttel és ezért kiszántatta az összes krumpliját és lekaszáltatta az összes kukoricáját. Hát ezek a gonoszok mernek prédikálni sze­rétéiről ? Itt van a tiz parancsolatnak egy másik pontja, amely ki­mondja : hogy felebarátodnak feleségét bűnre ne csábítsd! Én úgy hiszem, hogy a szerel­mi éjjeli lovagokat százszorta felülmúlják ezek a ravasz kép­mutatók, mert ők olyan terület­re mennek szerelmi vadászatra, amelyek tiltva vannak. Azt hi­szem, hogy ilyesmikről olvasó­ink is hallottak már. Tudjuk, hogy őbennük is tomboló vér kering, hogy ők is csak embe­rek, de akkor nekik nem szabad erkölcsösségről kiabálni, mert piszkos madár az, aki saját fészkébe rondít. Itt van például az ötödik pont, amely kimondja, hogy ne ölj. Hát tettek-e az összes vallá­sok papjai, de különösen a ró­mai katholikus vallás az ő főve­zérükkel valamit is arra, hogy a borzalmas öldöklést megaka­dályozták volna? Néni tettek és nem is fognak tenni sohasem. Mert ez a társadalom amelyben élünké ez az ő társadalmuk, a gonoszoknak hármas szent szö- vetségü társadalmuk. A terem­tő munkásnépnek pedig az le­gyen a feladata, hogy ezt a tár­sadalmat átformálja, saját mun­kás társadalmává. Én, amilyen őszinte tisztelet­tel és bajtársi szeretettel adó­zom a 20-ik században élő for­radalmi testvéreimmel szemben, ugyan olyan tisztelettel és sze­retettel emelek kalapot az év­ezredekkel ezelőtt élt harcos bajtársaink előtt is; akár ter­mészetes halállal fejezték be harcaikat, akár pedig az akkor élő zsarnokság és főpapi feje­delmeknek estek is áldozatul. Amit valamennyien tudunk, hogy ezeknek egyike, az ács fia volt, Krisztus, aki az akkor élő hatalmasok ellen, keresztényi alapon szervezte a kirabolt és kizsákmányolt munkásnépet. Te­hát a történelem megemlíti azt, hogy Krisztus kikeresztelkedett, de nem római katholikusnak, mert ez a vallás még ak­kor nem létezett. Azt Krisztus­nak meggyilkolása után, sokkal később találták ki az ördögi ra­vasz papok, akik majd az ő ne­vét is beiktatták katholikusnak, mert jól tudták azt, hogy az ő neve óriási összegeket fog be­hozni telhetetlen papzsákjukba. De a ravasz papok leleplezé­sére a legtisztább tény az, hogy Krisztus édesanyja Mária, soha­sem keresztelkedett ki. Tehát úgy nemzeti, valamint vallásilag is megmaradt zsidónak. ' Ezen tiszta tények ismerteté­sével az igazságnak tartozunk eleget tenni akkor, amikor kije­lentjük azt, hogy a magyar ka­tholikus papjaink, csúnyán be­Az első világháború utáni idő­ben, amikor Amerika uralkodó osztálya a maihoz hasonló mun­kásellenes hangulatot keltett és a maihoz hasonló módon üldöz­ték a munkásszervezeteket, és intézményeket, a Bérmunkás gyakran változtatta a nevét, “Küzdelem”, “Felszabadulás” és hasonló nevek alatt adtuk ki lapunkat és igy az üldöztetés dacára is terjesztettük az ipari unionizmus eszméjét az ameri­kai magyarajku munkások kö­zött. Azon években az Industrial Workers of the World szervezet­nek saját nyomdája volt Chica­go városban és abban a nyom­dában a gépszedő munkát szer­vezetünk egyk tagja Maretich Lajos magyar nyomdász végez­te. Maretich munkástárs nem csak szedő volt, hanem azonkí­vül aktiv munkát is végzett szervezetünk érdekében, akire az idősebb magyar “wobblyk” jól emlékeznek. Később haza­ment Magyarországra, Budapes­ten telepedett le, átvészelte a háborút s most újból felvette velünk az összeköttetést. Lefko- vits munkástárshoz címzett el­ső levelében többek között eze­ket Írja: T. Lefkovits Munkástárs: Szives soraira válaszolva min­denek előtt szívélyes üdvözlete­met küldöm Mrs. Lefkovitsnak és a többi ismerőseimnek. Bi­zony nekem is nagyon jól esik, ha megtudok egyet-mást az ot­tani ismerősökről, akikről már vagy 12 év óta vajmi keveset hallottam. Azóta valószínűleg nagyon sok történt a new yorki magyar kollégákkal is. Azonban ugylátszik, hogy még mindig van elég magyar ol­vasó és előfizető dacára a beván­dorlás megszorításának. P. kol­légánk különösen értette a “lap- szerkesztést”. Sose felejtem el, amikor a new yorki román la­pot, — a szerkesztő legnagyobb megelégedésére, — egy h isáb szedésből állította össze. Sok si­csapták a magyar hiszékeny hí­veiket azzal, hogy Magyaror­szág patronájául, egy régen el­hunyt zsidó nőt tettek meg. Én ennek az édesanyának emlékét tiszteletben tartom, mert hiszen egyetlen gyermekét is ilyen gc- noszlelkü papok gyilkoltatták meg, de ha már ravasz szentje­ink nem találtak a magyar szen­tek között egy igazat, akkor a zsidó nemzettől kölcsönzött pat- ronának nemzeti fiait, az ár­tatlanul megkínzott, meghur­colt és Hitler gonosz karmai közé játszott és meggyilkolt zsi­dó népet egy ujjal sem lett vol­na szabad bántalmazni. Ne fe­lejtsétek el azt, hogy a sok ár­tatlanul kiontott embereknek a vére, bosszúért kiált! (Folytatjuk) DELEGÁTUS MUNKÁSTÁR­SAK FIGYELMÉBE! Szombaton, szeptember 4- én a Bérmunkás irodája 8618 Buckeye Road, délelőtt 10 órától kezdve nyitva lesz. kert kívánok neki s alkalom ad­tán adja át neki üdvözletemet. A Bérmunkás nagyon tetsze­tős kiállítású és jól szerkesztett munkásujság, kár, hogy Geréb munkástárs nem lehet teljesen mellette. Ugyanezt mondhatom a naptárról is, amely a sok szép, szórakoztató és ismeretterjesz­tő cikkel és adattal járul hozzá a munkásosztály ismereteinek fejlesztéséhez . . . Amennyiben időm engedi, készséggel teszek eleget azon kérésének, hogy időközönként Írjak a lap részére s hogy küld­jék tudósításokat, de előre kell bocsájtanom, hogy ne várjanak tőlem sokat, mert rendkívül el vagyok foglalva, mert a kis nyomdánkban, ahol a fivérem­mel együtt' dolgozom, nagyon hosszú munkaidőt töltünk úgy, hogy személyes ügyeinket is csak nagy késedelemmel intéz­hetjük. De azért igyekezni fo­gok a lehetőséghez képest hasz­nos és ismeretterjesztő “clip­ping” jellegű tudósításokat kül­deni, noha egyenlőre nehezem­re esik az irás, ritkán gyakor­lom és újra bele kell jönnöm, de megteszem, mert szeretnék a “szerkesztő bizottságnak” segí­teni abban a valóban önzetlen munkában ,amit önök már évti­zedek óta a mozgalom érdeké­ben kifejtenek. Levelem végére érve még- egyszer üdvözlöm mindannyiu- kat, különösen az ismerős kollé­gákat és munkástársakat, mara­dok Munkástársi üdvözlettel Maretich Lajos Budapest. A szerkesztő megjegyzése: Örömmel adjuk olvasóink" tudo­mására, hogy Maretich mun­kástárssal újból felvettük az összesköttetést. Egyben jelent­jük. hogy Maretich munkástárs első tudósítása már be is érke­zett és úgy azt, mint további tudósításait is a jövő lapszá­munkban “Budapesti levél” cim alatt fogjuk közölni. Budapesti Levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom