Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-28 / 1542. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio under^Tjre^^iCt of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 AUG. 28 NO. 1542 SZÁM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Már hosszabb idő óta nem foglalkoztunk az Amerikai Magyar Szövetséggel, mely intézmény a háború alatt, lefokozott aktivitással, “náci ellenes” hangokat suttogott, az akkori kormány divathoz alkalmazkodva, nehogy a német bund sorsára kerüljenek. Ennek a társaságnak a vezetői, akik nem is egyszer, az amerikai magyarokat vitték haza, Horthy és ébredő barátai előtt tisztelegni, akik bizonyos időben, Ottó trónrahe- lyezése érdekében házaltak Washingtonban, most a változott helyzetben olyan lendülettel fogtak neki, régi hivatásuk folytatásának, hogy az eddig takart náci mivoltukat, most mint valami különleges erényt fitogtatják. Nem hiába, hogy annyit hangoztatjuk, hogy a politika mocsarában minden szenny elfér, igy a magyar úri bitangok védelmezője és támogatója, a nép- nyuzók és náci pribékek kiszolgálója az Amerikai Magyar Szövetség is elfér ottan. Sőt most, hogy az Amerikai Magyar Népszava, a régi rendszert hirdető nyilasok kezébe került, díszhelyet kapott ottan, melynek nyomán újabb érvágásra készülődnek a nagy magyar egyletek pénztára felé. A háborús időkben csak egy íróasztal, egyetlen fiókjában volt az egész Magyar Szövetség, még jó fizetésért sem akadt senkisem, aki mint fizetett főhivatalnok kiállt volna az élre. Most azonban, hogy a. fasizmus és a reakció irányában fetreng visszafelé a világpolitikai láthatár, valóságos nyüzsgés van ott a fizetett állásokért. Hogy azonban milyen szolgálatot tett ez az intézmény az amerikai és óhazai magyarságnak .azokért a nehéz tízezer dollárokért, amit eddig is kifizettek részükre, abból az egyleti pénztárból, mely az insurance törvények szerint is, kizárólag a fizető tagok érdekét kellett volna szolgálni, nagyon kétes eredményt mutat, kivéve azt az egyetlen eredményt, amit néhány élősdi hivatalnok kitartása mutat. Ezeknek aztán a főte- vékenykedésük jelenleg semmi más .mint rágalmakat szórni az óhaza magyarságá felé s minden tekintetben azt hitetni el, az amerikai közvéleménnyel, mintha Magyarországon jelenleg, a legkegyetlenebb terror uralom volna, amely alól fölszabadítani a magyar népet a nagy amerikai demokrácia humánus érdeke. A másik ténykedésük pedig, mindenáron befurakodni az egyleti élet belügyeibe, ott egyleti politikát folytatni, olyan irányban, mely párhuzamban halad az amerikai reakciós politika “red baiting” vonalával, megrémíteni az egyleti tagságot, hogy ijedtségükben még mélyebben nyúljanak a pénztárba az Amerikai Magyar Szövetségnek pénzt osztogatni. Hát persze, hogy akadnak jó- ravaló magyar emberek, sőt egyletek is, akik és amelyek tisztán látják ezeket a célokat, ismerik az Amerikai Magyar Szövetség múltját és ezért tisztes távolságban igyekeznek maradni tőlük. Ezek előtt nem jelent propaganda értéket, az “orosz medvére” való hivatkozás, mint ahogyan nem dűltek be a Magyar Szövetségnek, amikor Horthyék fehér terror kormányát, majd később Imrédy és Szálasiék kilengéseit “függetlenségi” harcnak igyekeztek beállítani Washingtonban. Az a Magyar Szövetség, mely most hivatkozik magyar terrorizmusra, töténelmi múltjával, levakar- hatatlanul igazolja, hogy igenis mindenkor az úri osztályt, a földbirtokos népnyuzókat szolgáló magyar terror kormányok érdekében állott és az amerikai magyarság bizonyos józan rétegeinek köszönhető, hogy a nagy tömegeket, néhány magyar egyleten kívül, nem közelíthették meg. Ezt a helyzetet szeretnék most a saját részükre átváltoztatni az Amerikai Magyar Szövetség urai és bizonyos egyletekben és egyházakban uj attakot indítottak, a nagy tömegek fölszippantására. Különösen az egyházakban operálnak nagyobb eredménnyel, ahol a vallásüldözés mumusával rémitge- tik a jobb sorsra érdemes hívőket. Ez a félrevezető propaganda annál sajnálatosabb, mert most már százával érkeznek vissza óhazai látogatásról amerikai magyarok, akik között vannak akik sok rosszat is beszélnek, de vallási üldözésről még nem hallottunk senkit sem, aki nyilatkozott volna. Magában véve az a tény, hogy egyszerre mint egy tízezer magyar van odaát látogatóban a világ minden részéből, elég volna arra, hogy a vasfüggöny rémeit eloszlassa. De a Magyar Szövetség a múltjához híven, nem azért létezik, hogy az igazságot képviselje és hirdesse, hanem hogy hazudozva néhány züllött politikusnak egyéni érvényesülési utEz is demokrácia? (Vi.) Az alábbi cikett csak úgy merjük leközölni, hogy a forrását megemlítjük, ha vélet- lenségből lesznek is akiknek nem teszik, hogy Drew Pearson- tól sokat idézünk. Mert ha ez igaz, akkor rémségesen lesü- lyedt az amerikai kormány és a hadserege. Ha nem igaz, akkor meg Pearsonnak a börtönben van a helye. De mi hajlandók vagyunk elhinni, mert bizony valami nagyon bűzlik errefelé. “A tények ezen ügyben legrosszabb botrányra mutatnak a hadseregben, melyet elakarnak titkolni a közönség előtt. “A múlt évben hadseregi készletet adtak el a fekete piacon, a 24-ik gyalogsági divízió magasabb tisztjei Korkura (Japán) nevű városban. A haditörvényjait egyengesse. Ezt a szemfényvesztő aktust aztán ügyesen csinálják, annyira ügyesen, hogy még régi “munkásmozgalmi” embereket is, akik különösen szerettek forradalmi pózba díszelegni, megkörnyékezték vele. Persze a renegátok sülyedé- sében nincs megállás, de azért mégis csak a legtökéletesebb szemfényvesztési aktus szükséges ahoz, hogy volt munkásmozgalmi emberek, penészes agyú lumpenproletárokkal együtt kiabálják a “kommunista feszítsd meg”-et azok ellen, akik épen a régi munkásmozgalmi tisztelet alapján, olyan nyílt munkásellenes alakulattal szemben mint a Magyar Szövetség állást foglalnak. Mint annyiszor, úgy most is leszögezzük, hogy a magyarországi átalakulás nem a mi szájizünk szerint történik, de mint munkás harcosok, logikus elbírálás alapján, csak mellé állhatunk és nem ellene. Annak az átalakulási folyamatnak a haladását elősegíteni kell az igazi munkás fölszabadulás felé, amelynek mindenkor egyik meghitt ellensége és ellenharcosa volt az Amerikai Magyar Szövetség. Egyetlen harcos munkás sem lehet tehát az Amerikai Magyar Szövetség mellett és aki mégis ezt teszi, az kérje vissza a tandijat, mert nem méltó még arra sem, hogy a munkás szót kiejtse a száján. Munkásharcosok sohasem úsztak az árral, igy bármit is kiabálnak felénk, mi torkunk szakadtából a munkásosztály iránt érzett szerétéiből bátran kiabáljuk, az Amerikai Magyar Szövetség semmi egyébb, mint úri bitangok politikai gyülevész sereglete. szék vezére és segédjei mind meglettek fogva ezen fekete piacon a hadsereg dolgai eladásában. “Aki bejelentette őket, egy hadnagy volt, Charles Vetter, aki az európai hadszíntérről került oda, akinek felesége és gyermeke van itthon Indiana államban. Vetter lett volna a legfőbb tanúja az ügyészségnek. “De amig az elfogott magas tisztek vártak a haditörvényszékre, Vettert megölték, nagyon titokzatos körülmények között. Moji felé ment autón a soffőr otthagyta egy pár percre az autóban és mire visszament, Vettert meg áz autót nem találta, de későbben megtalálták a vasút mentén, de olyan összeroncsolt állapotban, hogy nem tudják megállapítani, hogy mi történt. “A legmagasabb rangú tiszt, Kenwood Ross ezredest 1.000 dollárra, Provost Marshallt, Philadelphia, Pa., Elmer Van Zandt, Springfield, Mass. 200 dollárra, Edward Hartline ezredest, Fos- toria, O., 1500 dollárra, Warrant officer John M. Leavittot, Norcoss, Ga. 300 dollárra ítélték. “Nagyon fontos, hogy Joseph B. Fransino, az egyedüli közlegény aki bevolt keverve, volt az egyetlen, aki börtönbüntetést, három évi nehéz munkára való ítéletet kapott. “Bizonyítékok mutatták azt, hogy Fransino közlegény parancsolva lett Hartüne ezredes által, hogy a lopott dolgokat elszállítsa. És ha a közlegény azt megtagadta volna, akkor azért is büntethették volna. “A tárgyalások alatt egyetlen egy szót sem említettek Vetter hadnagy titokzatos haláláról. Semmi vizsgálat, még kérdésekre sem lett válasz adva. Hanem a magasabb tisztek azt hiresz- telték, hogy valószínűleg a japánok ölhettég meg Vettert. De azért nem tettek semmi kísérletet a bűnösök felkeresésére, vagy bármelyik, japánt elfogni.” Éhez nem kell sok kommentár, az ilyesmit leközöljük szívesen és örvendünk, hogy Pearson ezt is megírja és reméljük igazat irt. Mert ha nem számítjuk Vetter hadnagy titokzatos meggyilkolását, akkor is ronda dolog és a tőkés rendszernek, az amerikai kormánynak örök szégyene lesz ez és hasonló ügyek sorozatai, melyeket megtettek, de nem Írták meg. habár a haditörvényszék aktáiban megtalálhatók.