Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-31 / 1539. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 31. Jegyezd meG Ajánlja: St. Visi. Az amerikai mértékrendszer a legrendetlenebb az egész vilá­gon. Itten még az igazságot is kétmértékkel mérik. Akik öt ezer dolláron felül lopnak, csal­nak, rabolnak, azokat egy ezer dollár bond alá helyezik. Carl Wintert, a kommunista szerve­zőt itt Michiganban meg 10.000 dollár bond alá helyezték, pedig csak azt hiszik, hogy el akar va­lamilyen bűnt követni. A rémregényeket kedvelő amerikai közönséget nagyon ér­dekli az a kérdés, hogy él-e még Hitler? így cikksorozatban elé­gítik ki ezen rémregény vágyu­kat. Az amerikai katonai bizottság egyik tagja haza jövet jelentet­te, hogy Németországban a bí­róknak 60 és az ügyészeknek 75 százaléka volt náci vezértag. így nem csoda,/ hogy sok náci vezért felmentenek ezek a volt náci vezérek. Az amerikaiak annyira támo­gatták a francia kormányt, hogy az összeroskadt a támoga­tás alatt. Mi lenne ha egy újabb háború terhét raknák rá erre a vérszegény francia és más nem­zetek kormányaira? A görög kormány mindég azt jelentette, hogy mennyi forra­dalmárt öltek meg. így a forra­dalmárok pótolják a kormány jelentést és az jelentik, hogy ők egy hónap alatt megöltek 2.045 és megsebesítettek 4.750 kor­mány párti katonát. Mi történ­ne velük, ha a görög kormány nem élvezné az amerikaiak tá­méltóságos láthatóan megelé­gelte a játékot. — Lesz csók, vagy nem?! — kérdezte kurtán. Fakutya felállt, felemelte az ujságcsomót is, ekkor azonban asztalukhoz érkezett a takarító­nő. Fakutya az asszonyra né­zett és szó nélkül visszatelepe­dett a székre. — Na meggondolta? — kaca­gott a méltóságos. Fakutya bólintott: meggon­dolta és nézte a hatalmas terme­tű, asztaluk előtt hajlongó taka­rítónőt, akin úgy feszül a se­lyemfényű fekete klott munka­ruha, mintha a bőre lett volna. — Tetszik már valaki? — igy a méltóságos és a takarítónőre hunyorított. A rikkancs bólintott: tetszik. — Szóval beszéljek vele? — Tessék. A vendégek szeméből csör­gött a könny, oly jól mulattak. A takarítónő felegyenesedett. Szép, egészséges, telt arca, ko­romfekete simára fésült haja és melegítőén piros szája volt a ta­karítónőnek. Arcán persze nyo­ma sem látszott púdernek, fes­téknek és a szeme olyan feketén ragyogott, mint egy darab fris­sen hasadt szén. — Jóasszony — szóllitotta meg a méltóságos —, akar ke­resni ötven forintot? mogatását, fegyvereit, muníció­ját? . Nagy újság, melyet a ritka­sága miatt az első oldalra tet­tek: “18 amerikai fiatal elment Canadába a, szocializmust tanul­mányozni.” A Malaya félszigeten a vörö­sök több angol ültetvényes le­iepet megtámadtak. És nincsen elegendő angol hadsereg meg­büntetni ezeket a benszülötte- ket. A Ford munkások megbízot­tai megegyeztek abban, hogy nagyon nehéz a Ford papával megegyezni, amikor béremelés­ről van szó. Még talán a letaga­dott osztályharcot, a sztrájkot is igénybe kell venni. 1923-ban is összefogdostak egy csomó kommunistát, akik titkos konferencián résztvettek. És a tárgyalásukat 11 évig húz­ták, halasztották, ne hogy a bondokat vissza kelljen adni. Most megint megpróbálják ezt a kis trükköt. így működik a szabad sajtó: Az első oldalon közlik, hogy az Egyesült Nemzetek védelme alatt orosz kémek árasztják el Amerikát. Másnap a State De­partment főnöke, Mr. Marshall kijelenti, hogy neki egyetlen egy eset sem lett tudomására hozva, hogy ezen hírben valami igazság lenne. Marshall ezen ki­jelentését sok lap nem közölte, vagy a belső oldalakra dugta el. Köztük a magyar lapok is. Tessék elhinni, hogy a cseh­szlovák, magyar, jugoszláv el­— Igenis, nagyságos ur — felelte az asszony és Fakutya sárga arcán valami szin páráit, mert az asszonynak oly jó, fia­tal édesanyja-hangja volt. — Hát csókolja meg ezt az embert — mutatott Fakutyára. — Adok érte egy százast. A takarítónő elpirult: — Van itt elég művésznő, aki szereti a tréfát. — De ő magát választotta, mit csináljak? Fakutya felállt. Kiegyenese­dett. Olyan volt, mint egy tollat- lan nyakú öreg kakas, amint a fiatalságára emlékezik. Az asz- szony a tekintetével rámért: — Hogy tetszik ilyesmit gon­dolni?! Nem csókolom én meg ezt a . . . ezt az embert. — Hátha százötven forintot adnék? — kérdezte a méltósá­gos. A takarítónő szemöldöke ösz- szeugrott, majd a vendégre pil- lantot és azt mondta: — Nekem gyerekeim vannak meg uram. Hites férjem, kérem. Ezt az embert pedig különben sem tudnám szívlelni. — Csak egy csók — tört ki most már a méltóságosból is a hahota. Fakutya arca lángolt. — Kétszázat — árverezett a méltóságos. lenforradalmároknak semmi összeköttetése nincsen az ame­rikai katonai és külügyi hatósá­gokkal. Hát, hogy került ide Nagy Ferenc, Pfeifer, meg a többi ellenforradalmi vezér? EURÓPAI PARLAMENT HAGA — Georges Bidault francia külügyminiszter kísérle­tet tett, hogy a nyugat-európai öt állam szövetségét az egész Európára kiterjessze. A nyuga­ti szövetséget alkotó öt állam (Anglia, Franciaország, Belgi­um, Németalföld és Luxem­burg) konferenciáján Bidault ajánlatot tett, hogy alakítsák meg “Európa parlamentjét”, amelybe a többi államok. — még a Szovjet Union is, — be­küldhetik majd képviselőiket. Bidault véleménye szerint az ilyen “európai parlament” vé- getvetne a jelenleg mind na­gyobb méreteket érő ideghábo- runak. Bidault ajánlatát úgy Bevin angol külügyminiszter, mint Henry Spaak, belga kül­ügyminiszter is helyeselték “elv­ben”, de gyakorlatilag ezidősze- rint kivihetetlennek mondották. Ezzel az európai parlament és az európai federáció kérdése egyenlőre elintézést is nyert. REKORDTERMÉS KÖZÉP- NYUGATON WASHINGTON — A mező- gazdasági minisztériumba befu­tó jelentések szerint a Közép­nyugaton minden idők legna­gyobb termését fogják learatni — feltéve, hogy a jó idő még legalább 30 napig tart. Mint ismeretes, a kormány hivatalos termésbecslése is igen jó volt, de a tényleges termés még sok­kal jobb. A “kukorica övezet” öt álla­mából befutó jelentések szerint a tengeri pompásan mutatko­zik. A búza és zab aratása már régen folyik és a termés min­A nő a fejét ingatta: nem. Csönd lett. A nő menni akart. — Kétszázötven — kiáltott fel ekkor Fakutya. A kacagás ekkor újra kitört. — Mit ígérget? Én csak két­százat adok! — tiltakozott a méltóságos. Pillanatnyi szünet után Faku­tya igy szólt: — Kétszázötven az én szá­zamból. Valósággal viharzott a neve­tés a kávéházban. A takarítónő ingadozva lépett. — Háromszáz — ugrott utána az ujsgágárus lemondva a saját százasáról. A fekete asszony megállt, gondolkozott, aztán csendesen igy szólt: — Nekem hites uram van és két lányom . . . Igaz, két ru­hácska is kitelnék a háromszáz­ból .. . Fakutya felkapta a saját szá­zasát és a nőnek nyújtotta, de az nem nyúlt érte. — Na vegye el — biztatta az újságos és közben az asszony piros száját nézte. A takarítónő eltolta a pénzt: — Használja magára jóem­ber .. . kell az úgy magának, mint nekem. Az újságos megreszketett: den várakozást felülmúl. A szé­na is nagyon jó, nem kevésbé a szójabab. A jelentés Michigan, Indiana, Illinois, Iowa és Wis­consin államokra vonatkozik. Lehetségesnek tartják, hogy a pompás termésnek mégis csak hatása lesz az élelmiszerek árá­ra. Jelentik, hogy a farmerek nagy számban keresnek mala­cokat és borjukat hizlalásra. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMAT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. ÉPITŐGÁRD A 1947-48-ik évre: J. Buzay, Cleveland .......12.00 L. Decsi, Akron ................ 4.00 Jimmy Farkas, Akron ___12.00 L. Fishbein, New York__12.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 J. Fodor, Cuy. Falls ..........12.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 8.00 L. Gáncs, Caroline __ 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina ....12.00 Paul Hering, Buffalo ....... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh ......11.00 J. Kozsány, Saratoga Spr. 12.00 Jós. Kollár, Cleveland.......12.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 8.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........10.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ........ 5.00 A. Molnár, Celevend .........12.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 J. Pataky, Brooklyn ......... 5.00 Louis Páll, Ambridge ____12.00 Paul Pika, Chicago ___ 5.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 6.00 J. Reppman, Detroit.........12.00 St. Visi, Lincoln Park ___ 5.00 Jos. Vizi, Akron ...............12.00 Ch. Udvamoky, Flint ....... 2.00 ' J. Zára, Chicago ............... 8.00 — Kevés? — Látom, hogy csak az a baj. Ha több lenne megcsókolna. De nincs . . . —- Elhallgatott, majd könyörgő szemmel a méltóságosra nézett de az nem látott a kacagástól. — Nincs pénzem — ismételte meg Fakutya. Azután lehajolt az asztal lábához, felemelte az ujságcsomót, két tenyerén a nő felé nyújtotta és meghatódottan mondta: — Ezt is . . . ezt is, csak csókoljon meg . . . Jó? —• és nedves volt a szeme. A kávéház elnémult. A taka­rítónőnek még a nyaka is elve- resedett: — De kérem, már mondtam, hogy . . . elakadt és maga sem tudta, hogyan történt csak azt érezte, hogy ők ketten szegé­nyek, tartoznak itt össze, nem hagyhatjuk egymást cserben, szégyenben, a többiek mulatsá­gára és lehajolt az újságoshoz, melegítőn piros szájával meg­érintette a bajusza tájékát, az­után, anélkül, hogy a felajánlott pénzekből bármennyit is elvett volna, elfutott. Az újságos állt, nézett, majd a hóna alá helyezte az újságjait és köszönés nélkül kicsoszogott a kávéházból. A ropogós bankjegyek ott maradtak az asztalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom