Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-31 / 1539. szám
1948. julius 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI SZENT JÁNOS HEGEDŰJE A ködevöknek, szépszellemeknek hiúságuknak sértett önvezéreknek, szűzi tisztaságú forradalmároknak és mindazoknak, akik szabadság .demokrácia, jogegyenlőség stb. jelszavak alatt váltak segédcsapataivá, a mai magyar rendszer ellenforradalomnak, akik rekedtté kiabálják magukat azon, hogy Magyarországon nincs szabadsága a reakciónak, akik azon nyavalyognak, hogy nem az ő patentjuk alapján halad a magyar nép a szocializmus felé, szives figyelmükbe ajánlom a Bérmunkás multheti számában a fenti cim alatt megjelent vezércikket. Az elnevezés uj, de a módszer régi. A magyar nép a saját bőrén tapasztalta azt, hogy a “régi rend úriember típusa” milyen kegyetlenül áll bosszút a nincstelen népen, ha az fel mer lázad- kizsákmányoló urai ellen — mint azt Verbőczy törvénybe is iktatta. Csak akkor nem Dras- kóczynak, hanem Zápolyinak, Verbőczynek, Horthynak, Héj- jasnak, Prónaynak, Bibónak hívták őket. A magyar történelem tanúja annak, hogy egyetlen népnek sem voltak hitványabb, kegyetlenebb elnyomói, mint a magyar népnek. Urai ezer éven keresztül ölték, gyilkolták, rabolták ezt a népet. A világ haladhatott, az emberiség könyörületesebb lehetett, de az “igazi magyar ur” ma is ott tart, ahol az őse, aki Dózsát tüzes trónra ültette, a kurucait karóba huzattá. Négy évszázad után Horthy uribitangjai, éppen olyan förtelmes aljassággal ölték a magyar népet, mint Verbőczyék, tüzes trón helyett tüzes kátyhára ültetés, szivarral égetés, karóba húzás helyett, akasztás, élve eltemetés, elevenen való megnyu- zás, herélés, vérbefojtás volt 1919-20-ban. És ma az uribitangok, a Draskóczyak, Szent János hegedűjét helyezik kilátásba a magyar nép vezetőinek, a falusi kisbirótól a köztársaság elnökéig. Ezt a tényt felejtik el a szép- lelkek, amikor ezeknek a hitvány bitangoknak szabadságot követelnek. Ezeknek az útját simították odahaza a Nagy Fe- rencek, Pfeiferek, Nagy Vincék és a Payerek is. Csak a legelemibb önvédelme a magyar népnek az, hogy minden eszközzel védekezik az ellen, hogy ezek a bitangok kipróbálják rajtuk a Szent János hegedűjét. NINCS KÖZÉPÚT Ne jöjjenek azzal, hogy Nagy Ferencék amerikai demokráciát akarnak. Ezt az ostobaságot már egyszer elhitették 1919-ben a magyar prolival. Akkor is Pa- yerok, Peidlék, Nagyatádiék kerültek kormányra, de csak napokig, utána jöttek Horthy terror kormányai, a különítményekkel. Igaz az, hogy Payer elvtársék- nagyon szépen átvészelték ezt az időt, lepaktáltak Horthyval, Friedrichel, Huszár Károllyal, Bethlennel, Gömbössel, Darányival, sőt készek voltak paktálni még Szálasival is. Miniszteri, államtitkári és képviselői állásokért adták el a magyar munkást, a magyar parasztot. Amig ők a nagy urakkal paroláztak, addig a különítmények gyilkolták, a bíróságok tízezrével börtönözték be a magyar népet. Ezt annyira megszokták Payer, Szeder, Kéthly elvtársak, hogy most ők áltak azok védelmére, akikkel együtt pusziszkodtak Horthy 25 éves uralma alatt. Ők és a Nagy Vincék védték a földbirtokosokat, a nagytőkéseket, ha már nem tudták megakadályozni azt, hogy a földet felosszák, hogy a nagyipart, a bankokat kisajátítsák, legalább bőséges kártérítést akartak nekik juttatni. A magyar nép tanult 1919-ből és tanult a weimari Németországból, amely elnézéseiből jött Horthy, jött Hitler, jött a nácinyilas dögvész, a borzalmas második világháború. Értsék meg hát az itteni rózsaszín és vörös széplelkek, hogy Európában csak két lehetőség van, népuralom vagy Szent János hegedűje. Értsék meg, hogy az amerikai demokráciát már átimportáltuk Görögországba. Abból nem kér a magyar nép, nem kér a Franco féle barátságból sem, amelyet most élesztget az amerikai polgári, az angol “szocialista” és a francia koalíciós demokrácia. Értsék meg a profitjukat féltő zsidó tőkések is, hogy ha Draskóczyak fognak újra “hegedülni” Magyarországon, akkor ott a zsidóknak még az ir- magját is kiirtsák. Figyeljék meg azt, hogy itt is, otthon is milyen gyalázatos uszítás folyik a zsidók ellen. Értsék meg azt, hogy a legaljasabb árulás a magyar néppel szemben az, hogy háborúra spekulálnak, mert egy uj háború Magyarország és a magyar nép teljes elpusztulását eredményezné. Erre spekulálnak az amerikai és a “nyugati” magyar reakciósok és a vörös és rózsaszín “szabadsághősök”, akik hiába akarják magukat elkülöníteni az itteni és a nyugati nyilasoktól, ahogy Payerék ma egy vonalon vannak Eckhard- tékkal, a nyugatosokkal, éppen úgy ők is, akarva vagy nem akarva, Mindszenthyék táborához tartoznak. A magyar nép ma erősen tartja a kezében a hatalmat, azt csak külső erőszak csavarhatná ki a kezéből, de közben elpusztulna nem csak a magyar nép, hanem az emberi kultúra is. AMERIKA HANGJA Amerika hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy odahaza azért üldözzenek embereket, mert az amerikai propaganda leadásokat hallgassák. A magyar kormány visszautasította ezt az állítást, de tény az, hogy Amerika hivatalos rádióján a magyar rendszer ellen lázitanak az itteni liberális és reakciós magyar urak és letagadhatatlan tény az, hogy az “Amerika Hangja” bátorítja a magyar ellenforradalmat, hogy Amerika katonai beavatkozását várják, kérik és követelik ezek az úri bitangok. Hogy ez igy van, erre itt adok idézetet egy levélből: Lankapuszta 1948 junius 5. Kedves Sógor! . . . Megkaptam a három Bérmunkást is igen nagyszerű újság. Az tetszik mindenkinek és csodálkoznak, hogy Amerikában is vannak velünk érző tömegek. Mert idáig mindenki úgy hitte, hogy Amerika teljes egészében ellensége a népi demokratikus országoknak. A nyulszi- vüek felülnek a reakciós elemek suttogásának, akik alattomosan suttogják, hogy nem soká marad uralmon a mai rendszer, mert majd jön Amerika és a kapitalista rendszert segíti újra hatalomra. Most a saját szemeikkel látták, hogy Amerikában is vannak a mi elvünkön. Akik itt nálam olvasták a Bérmunkást, azok közül heten beléptek a Magyar Dolgozók Pártjába. Ezt az “alattomos suttogást” éleszti “Amerika Hangja”. Ezt hirdetik a reakciós “liberális” és “forradalmi” újságok is és csak a Szent János hegedűjének a szereplését igyekeznek lehetetlenné tenni, amikor a fekete “rózsaszín” és a “forradalmi” lapokat elhallgatassák, még akkor is, ha azzal szépséghiba esik a sajtószabadságon. Hallatlanul nagy értékek forognak kockán odahaza, a kérdés élére van állítva, A mai rendszer földosztással, népuralmával, munkás és paraszt, bányász igazgatás alatt, vagy Szent János hegedűje minden borzalmával. Magyarországon forradalom van, egy uj rendszer születik, a szülés minden fájdalmával. A forradalom nem piknik. Ott nincs középutas, csak balra vagy jobbra lehet a frontba állni. Itt nincs helye a széplelkek- nek, talmudista forradalmároknak, akik úgy esküsznek saját patentirozott forradalmi receptjükre, mint a zsidó rabi a szenti- rásra. Az egész világ reakciójával állnak szemben a mai népi demokráciák. Öntudatos proletár, bármilyen módon is képzeli el a maga hacát, csak a magyar nép mellé állhat, azt kell védenie, mert annak a védelmével vívja a saját és a világ munkásságának a felszabadulási harcát. Két krízis elmullott (Folytatás az 1-ső oldalról) állandóan célpont lesz, mind a két részről. Mi bízunk a munkásságban, azok szervezett erejében és abban, hogy már azok között nagyon kevés akad. aki háborút akarna Európában. Hisszük, hogy már ottan, ahol keresztül éltek egy pár háborút, nem csak képes, de a munkásság biztosan megtudja akadályozni a háború kitörését. Vagy ha rákényszerítik, akkor forradalmakkal sepri el azt a kormányt és urakat, akik belesodorják őket egy uj háborúba. Ettől félnek az amerikaiak, ettől ijedtek meg a francia, belga, holland politikusok. És tudják, hogy azon országok népe, munkássága nélkül nem lehetne háborút csinálni. Hiszen még ki sem heverték, fel sem építették a múlt háborús rombolásokat. Még sok országban jól sem lakhatotta munkásság és már megint az éhség, nyomorúság, pusztulás fenyegeti őket az uraik érdekében. Mi ezt audjuk, érezzük, azért bíztunk a munkástestvéreinkben és csak is azok összetartása, szervezett ereje és harciassága akadályozza meg a háborút. Mi tudjuk, hogy az amerikai bankárok és vezéreik nagyon akarják, készek rá, de az európai munkásság zöme nélkül, vagy azok akarata ellenére nem lehet és igy reméljük nem lesz háború. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin esen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vüá* munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. , , . E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. m , ... . E maradi jelszó helyett :“Tisztesseges napibert, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERRELn , A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét épi*iűk u régi társadalom keretein belül
