Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-31 / 1539. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 31. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A JELÖLTEKBŐL NINCS HIÁNY A KÖZELMÚLT hetek szenzációját a politikai pártok konvenciói szolgáltatták, melyeknek a sajtó és rádió oly nagy jelentőséget tulajdonított, mintha a világon fontosabb esemény nem történt volna. A rádió hálózatok éjjel-nappal a konvenciókon elhangzott szónoklatokat közvetítették, a sajtó jelentős részét a konvenció híreivel töltötték meg és ha egyéb világeseményekről akart információt az ember, tüzetesen kutatni kellett, hogy valamit megtudhasson. A konvenciókat megelőzőleg már hetekig az képezte a legfontosabb témát, hogy melyik párt kit fog jelölni elnöknek, kinek milyen esélyei vannak a pályázók közül, de csak nagyon ritkán került szóba, hogy kinek van rátermettsége ezen fontos pozíció betöltésére. Ha volt ilyen az minden bizonnyal a legkevesebb publicitást kapta, mert annak a háta mögött nem sorakoztak fel a gazdasági érdekcsoportok. Mert akik az elnökjelölteket kiválasztják, azok nem akarnak olyan elnököt a kormány élén, aki részrehajlatlanul képviselné az összlakosság érdekeit. így a verseny a különböző kapitalista érdekeltségek között folyt és a jelöltek esélyei attól fügött, hogy mely csoportnak volt nagyobb befolyása a “delegátusok” között. MI NEM ismerjük tüzetesen az elnökségre pályázók titkos összeköttetéseit, annyit azonban tudunk, hogy a republikánus párt elnökjelöltségére pályázók közül az egyiket a Morgan csoporthoz tartozó kapitalisták irányították, a másikat a Rockefeller érdekeltségek, a harmadikat a Melon csoport és még elvétve sem lehetett volna oly pályázó a republikánus párt platformján, aki arra is mert volna gondolni, hogy ebben az országban munkások is élnek, akiknek az érdekeit illene szolgálni. És ezt elég tudnunk, hogy levonjuk a következményeket. A republikánus konvneción, ugylátszik a Rockefeller érdekeltséghez tartozók győzedelmeskedtek, mert az ő jelöltjük — Thomas E. Dewey — lett a párt elnök jelölt je, azonban ne essünk tévedésbe, mert ez nem jelenti azt, hogy a másik két csoport érdekeinek védelmezése hiányt fog szenvedni. Mert a következő hónapokban ezek az egymással versenyző kapitalista csoportok válvetve fognak dolgozni, hogy most már közös jelöltjük a választásokban is győzedelmeskedjen. ROOSEVELT halála óta a demokrata párt mint a “vezér- ürü” nélkül maradt birkanyáj a legnagyobb bizonytalanságban tapogatódzott. Mig a republikánus párt kizárólag a nagykapitalizmus irányítása alatt van, addig a demokrata párt élesen különböző érdekű és felfogású elemekből verődik össze és amig Roosevelt ezen ellentétes elemeket kordába tudta tartani, utóda — Truman — túlságos gyengének bizonyult ezen feladatra. Bár el sem képzelhető, hogy a demokrata párt mentes volna a nagykapitalisták irányításától, Roosevelt, mint egyike a legügyesebb politikusoknak, képes volt végtelen kapzsiságukat úgy korlátozni, hogy a kisebb üzleti érdekeltségek is szóhoz jutottak érdekeik védelmezésében. A demokrata pártban azonban nem csak a gazdasági érdekellentétek, hanem az élesen ellentétes társadalmi felfogású elemek is megtalálhatók és amig Roosevelt tekintélye ezen ellentéteket hamu alatt tartotta, halála után az mind fellángolt és szétrobbanással fenyegeti a demokrata pártot. Roosevelt szerint: “A két párt kormányzási rendszerben, mint a mienk, a választások jelentő- ségtelenekké válnak, ha a két többségi párt között nincs más külömbség csak a jelvényük . . . Az én pártom csak addig érvényesülhet, amig megmarad a harcos liberalizmus pártjának.” A DEMOKRATA pártnak a konvenció előtt a legnagyobb di- lemája volt oly elnökjelöltet találni, aki a pártot a roosevelti hagyományok szerint tudná irányítani. Hogy Truman erre képtelen, az kitűnt az utóbbi három évben. A “harcos liberalizmust” képviselőket állandóan irtották a pártból és azok ma a “harmadik pártban” csoportosulnak Henry Wallace vezérlete alatt. A “nem harcos” liberálisok a konvenció előtt minden követ megmozgattak, hogy Eisenhow- ert megnyerjék, akinek képességeiről ugyan halvány fogalmuk sem volt. Senki sem tudja, hogy Eisenhower generális mily társadalmi nézetet vall; liberális, konzervatív, vagy reakciós-e, mert soha senki előtt nem nyilatkozott, sőt még azt sem tudják, hogy a demokrata párt felfogásához, vagy a republikánushoz húz. Az egész amit tudnak róla, hogy egész életében katona volt és a második világháborúban az európai harctér főparancsnoka. Hogy ez ajánló levél lehet-e egy “demokratikus” országban az elnöki pozíció betöltésére és különösen a haladónak nevezett demokrata párt platformján, olvasóink Ítéletére bízzuk. ANNAK DACÁRA azonban, hogy Eisenhower generális fölfogását senki sem ismeri, a demokrata párt követőinek nagy többsége ugylátszik hajlandó lett volna elfogadni vezérül. Amig Trumant a “liberálisok” reakciósnak, a déli reakciés elemek pedig “radikálisnak” bélyegezték és mindkét csoport ellene volt ujrajelölésének, addig Eisenhowert mindkét csoport hajlandó volt elfogadni, sőt még az “ultra liberális” American for Democratic Action (ADA) és a CIO Political Action bizottsága is és a nagy hű-hónak csak maga Eisenhower vetett véget a konvenció előtti napon, amikor kijelentette, hogy nem vállalja a jelölést, mint ahogy nem vállalta a republikánus párt hasonló ajánlatát sem. így nem maradt más választás a demokrata pártnak, mint újra Trumant jelölni, bár a déli államok élesen ellenezték és saját jelöltjüket — Richard Russelt — jelölték, aki azonban nem egészen 300 szavazatot kapott Truman több mint 900 szavazatával szemben. A DÉLI ÁLLAMOK azonban nem csak az elnökjelölésnél szenvedtek vereséget, hanem élesen ellenezték a párt kidolgozott platformját is, amely a faji előítélet megszüntetését tűzi ki célul. A déli államok élesen ellenzik, hogy a fekete lakosság ugyan oly jogokat élvezzen, mint a fehérek, hogy a helyi választásokban a feketék is szavazhassanak, hogy az iskolákban, színházakban és egyéb szórakozó és nyilvános helyeken a feketék a fehérekkel tanulhassanak és szórakozhassanak, hogy a törvényes közegek előtt a feketék ugyan oly jogokat élvezhessenek, mint a fehérek, hogy a feketék a fehérek által lakott területen lakhassanak és hasonló megkülönböztetések hívei és ehhez minden áron ragaszkodnak. A demokrata párt konvencióján szenvedett vereség meg- bosszulására egy héttel azután saját konvenciójukat tartották meg és a saját elnök jelöltjüket választották meg Truman nal szembe. Eszerint már eddig három elnökjelölt harcol a porondon: a republikánus, a demokrata párt és a “dixie demokraták” jelöltjei. EZEKKEL azonban még nem merül ki a jelöltek listája. A “harmadik párt” konvenciója a hét folyamán esedékes, amelynek elnökjelöltje Henry Wallace már hónapokkal ezelőtt bejelentette jelöltségét, még mielőtt a párt megalakult, mert mint tudniillik a jelen konvenció volna az alakuló konvenció is. így ennek már nem kell az elnökjelöltről gondoskodni, mert az meg volt mielőtt a párt megalakult. A múltban a “Thousend Plan”-isták — a 200 dollár havi nyugdíj követelői — is állítottak elnökjelöltet ez évi választásokban azonban a harmadik pártot támogatják, úgyszintén a kommunisták is Henry Wallace szekerére kapaszkodnak. Ezeken kívül lesz még elnökjelöltje a “Socialist Labor Par- tynak” a “Socialist Partynak” és a “Socialist Workers Partynak” és úgy ezek, mint az előbbiek — legalább most a választások előtt — mind a munkásságot ígéri szolgálni, minden törekvésük a munkások érdekében történik. A jelöltekből tehát nincs hiány és a szavazó alanyoknak lesz miben válogatni. AZ IWW ÉS A POLITIKAI PÁRTOK ELLENTÉTBEN a gazdasági szervezetekkel, amelyek az utóbbi időben bele tévedtek a politikai mocsárba, az Industrial A Magyarországba küldött lapok költségeire Cleveland és környéke Bérmunkás olvasók és barátait AUGUSZTUS 15-én, vasárnap CSALÁDI. KIRÁNDULÁST tartanak a szépfek- vésü Scherhaufer farmon, ahol esős idő esetére is megfelelő helyiségek vannak. Lesz lacipecsenye és hűsítők. Beléptidij nincs. Indulás d. e. 10 órakor Buckeye Rd. és 112 utcáról. Kérjük az autókkal rendelkezőket, hogy segítsenek a résztvevők kiszállításában. Útirány: a 87-es road a 306-ig, ott balra az első kavicsos ut a Pekin Rd., amelyen jobbra a 4-ik épület. Workers of the World (IWW) a forradalmi Ipari Szervezkedés úttörője és tántoríthatatlan hirdetője — amelynek ez a lap a magyar nyelvű hivatalos közlönye — ma is változatlan azon meggyőződésében, hogy az osztályharc harctere nem a politikai arénában, hanem a termelés színterén az iparokban van. A politikai aréna a kapitalista osztály harctere és a munkás- osztály felszabadulásáért folytatott harcot oda áthelyezni annyit jelent, mint feladni az osztályharcot. Mint látjuk a politikai pártokban a “militáns liberálisoktól” a lehető legreakci- ósabb faj, nemzetiség és vallás gyűlöletet hirdető elemekig csoportosulva vannak, de a kontrol azok kezében van, akik a pártgépezetet irányítják, azok pedig még a Wallace pártjában is a kizsákmányoló osztályból kerülnek ki. Bár az IWW nem politika ellenes szervezet, semmi akadályt nem emel az ellen, hogy tagjai éljenek szavazati jogaikkal, ha jónak látják, a szervezet semmiféle politikai pártot nem indor- szál, a szervezet beléletében ilyesmivel nem foglalkozik és elitéli azt, hogy a munkásszervezetek a szervezett gazdasági erő biztos fegyverét felcserélik a kétséges értékű politikai handa- bandázással. Ha a munkásszervezetek azt az energiát, amit a politikai cse- pürágással elfecsérelnek a munkásság szervezésére fordítanák és azt a jelentékeny összeget, amit ily célra elpazarolnak a tagság nevelésére fordítanák, a gazdasági szervezetekbe tömörült 15 millió szervezett munkás oly hatalmas erőt tudna felmutatni, amelyhez hasonló nem létezik. Ez esetben a munkásságnak nem kellene sirdogálni a Taft- Hartley rabszolgatörvény, vagy a Mundt-Nixon jogtipró törvény és hasonló munkásellenes törvények felett, mert kétséges, hogy a kongresszus egyáltalán bátorságot venne ily törvények meghozására és a meglevőket a munkásság céltudatos cselekvéssel 24 órán belül értéktelen papirronggyá változtathatná. Az IWW még mindig szilárdan vallja, hogy osztályharcot csak osztály szellemben lehet vívni és osztály szellem, csak a
