Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-24 / 1538. szám
1948. julius 24. BÉRMUNKÄS 7 oldal Ady Endre Petőfiről néha emlegeti, de ha a nagy francia forradalom paragrafusait hatványozni lehet, ő hatványozta. S mindig szembenállt a tekintélyekkel, melyek ma Magyarországon tekintély-voltukat Petőfivel akarják igazolni. Kossuth, Klapka, Mészáros, Vörösmarty és sokan-sokan panaszkodhatnának, ha életre ébrednének a gaz Petőfi ellen. Úgy válogattam össze Petőfi Sándor forradalmi verseit, hogy megtessék e fölséges emberi ak- tualistása s rokonsága azokkal, akik ma Magyarországon (bárhogy fáj az ijesztő szó) forradalmat csinálunk. Az Apostol-t kénytelen voltam és szívesen voltam kénytelen belevenni a kiválasztott Petőfi versek közé. Az ő szuggerált, érthetően szug- gerált, forradalmi, de mégis ma már gyermekesen nacionalista verseit mellőztem. Nem azért, mert a hazátlan bitangság kenyerem volna, de mert ami an- no-Petőfi szabadságharc volt, ma nyomorult szájhősök kenyérszerző mesterkedése. Mi szívesen, sőt szívből hazafiak vagyunk, de a mai Magyarországban nem engedélyeztetik a hazafiasság, csupán csak a nagy földesuraknak s a kis kaszná- roknak. Kell tehát megállapítanunk, kell tehát tudnunk, hogy ki volt az a Petőfi Sándor, akit életében gyalázatosán, ostobán, gőgösen nem láttak meg mai kisajátítóinak nagyapái és nagymamái, kell, hogy valaki Marx kihagyása nélkül és minden szo- ciálistáskodás hijjával megmutassa újból a szabadságváró százezreknek: ime az ember a ti csodálatos prófétátok volt. Mert az volt Petőfi: koránfejlett nemzet-társadalmi ambícióinknak legtelitettebb valakije s akármilyen naivan, bibliá- san és babonásan hangzik: próféta. Nem skatulyázzuk őt, nem fogjuk ráfogni, hogy a történelmi materializmus már vérében volt s idegeiben dolgozott tudatosan. De igenis látjuk s bárki láthatja és lássa, hogy Petőfi több volt, mint amennyit a világ várhatott a Duna-Tisza tájékáról. Ha gazemberek és ostobák bele nem kergetik a háborúba, ahol elveszett, bizonyosan Párizsba kerül, konspirál III. Napoleon ellen, gyönyörű dolgokat ir s talán a Commune alatt éri a halál. Victor Hugo-ból Franciaország pair je lehetett, Petőfi már a nyakra való ügye miatt is csak Bemnek, az idegennek, a kis lengyel, romantikus katonának jóvoltából kapott kétes, halálra- hivó őrnagyi rangot. Jó jó, hogy akadtak Eötvös Józsefek is, a kicsufolt “népköltő” rangját akik őt meglátták, de általában nyerte el Magyarországban, ebben az operettországban, ebben a komikusán arisztokrata országban, ahol 1847 óta is alig változott valami. Sorban leközöljük e könyvben, idősorban s rendben, azokat .a Petőfi-verseket, melyek a forradalmi Petőfit mutatják meg szerintünk a Petőfi mai ak- tuálitása szerint, a szociális forradalom Petőfijét. Hirdetjük s valljuk, hogy Petőfi nem azoké, akik belőle 1849 óta élnek, de a mienk, mindazoké, akik Magyarországon a változás, a megújulás, a forradalom áhitozói és harcosai vagyunk. (Páris, 1910 március hónap első napján) Ady Endre így szólt Andy Petőfiről a sárga könyv első oldalán. A kötetben pedig hatalmas hangorkánként zengve, a győzelmes áradat erejével harsogva zug Petőfi, a forradalmár Petőfi szava. (Népszava) Jegyezd meG Ajánlja: St. Visi. Kopott sárga könyv viseü a homlokán a vörösbetüs címet: A forradalmár Petőfi — és a cim alatt ez olvasható: “Petőfi Sándor válogatott forradallmi költeményei. — Összeállította és elüljáró írással ellátta Ady Endre”. Budapesten, 1910-ben jelent meg a vaskos, kétszázoldalas, nagyon kevéssé ismert könyv. Könyvárusi forgalomban természetesen régen nincs már, régi könyvek bogarászain kívül nem is sokan hallottak róla. Most azonban, amikor március tizenötödikével a szabadságharc cen- tenáris évébe léptünk, meg okolt és szükséges, hogy megemlékezzünk róla. A hatalmaserejü, lángoló költő írásainak legtüzesebb példáit válogatta össze benne szellemének örököse, korunk nagy forradalmár poétája: Ady Endre. Remekmű számba menő bevezetője izgalmas és lelkesítő olvasmány, érdekessége, hogy a nagy gonddal összeállított Földessy- féle Ady-gyüjtemény harmadik kötetéből, amelyen Ady irodalmi vonatkozású Írásai találhatók, hiányzik. Pedig jó és hasznos, ha tudjuk és el nem feledjük, mint vélekedett Ady Endre Petőfiről, a forradalmár Petőfiről. PIROS ÉS FEKETE A kötet “Elüljáró írása” igy hangzik: Hagyjátok el ezt a piros-fe- hér-zöld szint, Lejárt az ideje. Más szin illeti a magyar nemzetet: Piros és fekete! (Petőfi) Magyarország a 19-ik század közepének váratlan csodagyermeke, akit tapssal fogadott az egész Európa, sőt a komoly bár kamasz Amerika is, de kissé tréfás tapssal. Petőfi Sándor pedig a 19-ik század közepének váratlan csodagyermeke Magyarországon, mely Petőfit — valljuk be — meg sem szolgálta, még akkor meg se értette, először. Azonban a két csodagyermeket egymás karjába hajtotta az idők akkori merész, hősies férfiassága. Petőfi és Magyar- ország egyek voltak akkor, egy csoda gyermekei. Akkor: mikor egy bizonytalan eredetű nemzet fogta magát a nagy bizakodó magyarsággal be akarta iktatni a szegény, balsorsu magyarságot a jobbfajta népek anyakönyvébe. Akkor: mikor az Ázsiai szó kevés volt légyen és volt, hogy láttassa a zsarnok Habsburgok s még zsarnokabb magyar nemesség uralmának vad, embertelen, szörnyűséges voltát. És Magyarország a rosszul sikerült francia forradalom hírére föltámadt s a föltámadt Magyarország ódákra ingerelte az ifjú Ibsent, Heinét és a többit. És Magyarország úgy állott akkor a világ előtt, mint az állami és emberi jogok legfiatalabb, legfényesebb, legmerészebb bajvívója. Csodagyermek produkciója volt ez, miként Petőfi Sándor is csodagyermeke volt egy csodagyermek-nemzetnek, mely még ma is sínyli ezt a maga zseniális fiatalkorát. Célunk e könyvben Petőfi forradalmi, valóban forradalami verseit összefoglalni s megmutatni e versek által a mai Magyarországnak (mely való Petőfijéből is egy mai Petőfit szeretne csinálni) a forradalmi, volt, szép Magyarországot és az ő Petőfijét. Husz-harminc év óta még tréfás tapsokat is hiába áhitunk már a világtól, a kulturális nemzetektől s Magyarország ma utolsóbb talán, mint akár Montenegró. Petőfije meg van, megmaradt, mert a Petőfik nem múlnak el egy korszak históriájával s egy ország keserű dekadenciájával. Ám aki e könyvet összeállította, úgy veszi észre, hogy a visszafejlődött, koraöreg s még ma is buta mágnások, papok, csak kicsit elváltozott táblabirák s rosszindulatú jövevények és éhes csalók kezén levő Magyarország Petőfit is kikezdi. Nem csak kikezdi, de meghamisítja s a mindenrendü forradalmak poétáját hajlandó ledegradálni valami rim-forra- dalmárfélévé, aki egy-két zsoldos tanár-fej szerint a szerelem dalnoka volt főképpen. És ezt még csak nem is a nyugati esztéta-farizeusok szép, csinos készültségével, tudásával de speciálisan magyar kortesigékkel cselekszik. A feudalizmus másított, sőt súlyosbított igájába süllyedt mai Magyarországnak teher volna az igazi Petőfi. Az igaz Petőfi: ez mindazt jelenti, amit a 19-ik század közepén egy fiatal, szláv származású, tehát forradalmár és nagyon nyugtalan idegrenszerü magyar ember jelenthet. Jóelő- re kijelentjük, hogy Petőfi Sándor nem volt, de nem lehetett ugyan mai hitü és elkészültségü szocialista, de korának minden szabadság-érzése az ő érzése is volt. Hiszen akkor, különösen a mi magyar állapotaink között, a magyar nemzeti eszme forradalmi világ-faktor készült lenni. Ha ma élne, biztosan Hervé volna az ő Lamartine-ja s Be- ranger-ja s különben is méltán lehet ő prófétája mindazoknak, akik bilincseket viselnek. És itt uralkodói, gazdasági, hagyomá- nyi s mindenféle bilincset értünk, sőt — akár tetszik, akár nem — nemzetiségit is. Hiszen Petőfi irta: “Hagyjátok el ezt a piros-fehér-zöld szint, lejárt az ideje; más szin illeti most a magyar nemzetet: piros és fekete”. Ez a Petőfi mondta, amikor az ifjak központi választmányát szétzúzta a hivatalos megalkuvás: ... a forradalomnak vége van ... de nincs vége, ez csak az első fölvonás volt . . . a viszontlátásra”. Az a Petőfi mondta ezt, aki “úgy érezte előre a forradalmat, mint a kutya a földrengést” s aki azt vallotta, hogy a népnek csak akkor és ott van hazája, ha és ahol joga van. Ugyanaz a Petőfi mondta ezt, aki szerint “égbe a népet, pokolba az arisztokráciát” s aki nem csak Magyarországnak, de az egész korszakának szociális lelkiismerete volt. Nemessége, tudniillik nemesi származása, kétséges, habár ő Ez az amerikai-japán módszer vagy megfordítva, japánamerikai. Fukui szigetre átrán- tanitani, a hatóság azonnal ösz- dult 50 kommunista agitálni, szeszedte őket és vissza tolon- colták a szülőhelyeikre. Csak is igy tudják a szocializmus esz- méjénak terjesztését megakadályozni. A Marshall Plan főnöke Paul Hoffman arra szólítja fel az amerikai tőkéseket, hogy vagy 300,000,000. dollárt fektessenek be az európai iparokba, amit az amerikai adófizetők pénzével fog biztosítani, vagyis a tőkéseket veszteség nem érhetné semmi körülmények között, csak az adófizetőknek maradna ott esetleg az ingük is. A dánok követelik, hogy az Egyesült Nemzetek kényszerítse az amerikaiakat, hogy Greenland szigetről vonják ki a csapataikat. Hát még mindég megszállva tartják azt a barátságos országot is az amerikaiak? Ezt nem is dobolták ki itten. Malayaban nagyon gyakori az erőszakos halál, de leginkább a nem odavaló fehér urakat sújtja le, a nemzetközi tőkések vezérigazgatóit és azok hűséges cselédjeit. Legalább is azt jelentik a megijedt angolok. Ez is jól sikerült üzlet. A vasutakon a munkásoknak adtak 10 százalékos bér javítást és azonnal 17 százalékkal felemelték a viteldijakat. A legújabb felségsértés — Romában egy szónok azt mondta, hogy a római pápa is a háborús bűnösök közé számítandó. Ez miszerintünk is igaz. De ezt a szónokot 8 hónapi börtönre ítélték, mert ez megmerte mondani Rómában. Ezt nevezik ottan szólás szabadságnak. Az ilyenért az amerikaiak, a déli államokban is lelkesednek. A Ford gyárnál legújabb ajánlat és a Fordék által legutolsónak mondott a 13 centes átlag béremelés, melyet a munkások nem igen fogadnak el és ugylátszik bérharcba lesznek kényszerítve.
