Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-25 / 1559. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még »em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. __________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Zárva tartott szabadságjogok Pár évvel ezelőtt amerikai hazafias egyesületek mozgalmat indítottak, hogy azt a hetet, amelybe december 15-ike esik a “sza­badságjogok hetének” nevezzék el, amely alkalommal az alkot­mánynak “Bill of Right” cimü függvényét népszerűsítsék és ün­nepeljék. A “Bill of Right” (a jogok listája) angol eredetű kifejezés. Az angol parlament 1689-ben ily név alatt foglalta össze a polgár­jogokat, miután a királyi hatalom már túlzásba ment s igy véde­kezni kellett a túlkapások ellen. Midőn az amerikai forradalmi há­ború befejeztével megszerkesztették az Egyesült Államok alkot­mányát, amelyet 1787 szeptember 17-én fogadtak el, nem is gon­doltak arra, hogy az újonnan alakított szövetségi hatalomtól óvni is kellene a polgárokat. Azonban a gyakorlat hamar bebizonyítot­ta, hogy káros mulasztást követtek el az alkotmány szerkesztői. A hiány helyrepótlására 10 pontból álló függeléket (amendments) hoztak, amelyekben pontosan körvonalazták a polgárok jogait. Ezen 10 pont, — amelyet 1791 december 15-én fogadtak el, — ké­pezik az amerikai “Bűi of Right” törvényeket. Lehet, hogy az idén azért nem ünnepük a “BUI of Righf’ot, mert maguk a törvényhozók taposnak rajta. Ezen szabadságjogok valójában a polgárokat a szövetségi (vagy állami) végrehajtó és bírósági hatalom túlkapásai ellen védik. Jelen esetben azonban el­ső sorban a kormányzat harmadik ága, a törvényhozó testület igyekszik megsemmisíteni ezen jogokat. Mint látjuk, azon örv alatt, hogy törvények hozására akarnak információkat szerezni, a külömböző vizsgáló bizottságaik révén nemcsak vádolnak, hanem midjárt el is Ítélnek polgárokat, akiknek még a védekezésre sem adnak alkalmat. Nem csoda tehát, ha a polgárok nem valami nagy lelkesedéssel ünnepük azon szabadságjogokat, amelyeket maguk a törvényhozók ily durva módon tipornak el. A “Bill of Right” 5. pontja például ezt mondja: Senkinek sem keü válaszolni nagymérvű, vagy másképen rosszhirü bűnügyekben feltett kérdésekre, — kivéve olyan eseteket, amelyek a szárazföldi vagy a tengeri haderő, a milí­cia keretében adódnak, tényleges szolgálatban Vagy háború esetén, avagy közveszélyt jelentenek; senkit sem lehet kény­szeríteni, hogy önmaga ellen taáuskodjan; sem megfosztani életétől, szabadságától vagy vagyonától rendes törvényes el­járás nélkül; sem privát vagyont közhasználatra lefoglalni nem lehet igazságos kompenzáció nélkül. Mint láttuk, a kongresszus alsóházának “Amerikaiatlan Cse­lekedetek” után kutató bizottsága és más bizottságok is, maguk elé idéznek polgárokat, akiket keményen megbüntetnek azért, mert az alkotmány ezen pontjára hivatkozva megtagadják az olyan kérdésekre a választ, amelyek, — véleményeik szerint, — önmaguk elleni vallomást jelentenének. A polgárjogok felrúgása azonban nem merül ki a törvényho­zók alkotmánytiprásával. Ide kell számítanunk a néger lincselé- seket, a szavazati jogoktól való megfosztást és végre úgy a poli­tikai mint a gazdasági életben jelentkező olyan faji megkülönböz­tetéseket, amiket hatósági személyek támogatnak. És végre betetőzésül itt keü felemlítenünk a mindenféle “hü- ségeskü” követeléseket és üldözését mindazon közhivatalnokok­nak, akik nem válnak a mai rendszer propagandistáivá és nem szolgálják készséggel a háborús hisztériát. Az iskolakönyvek megemlítik, hogy az amerikai alkotmányt a BiU of Right-tal együtt erős vasszekrényben őrzik a kongresz- szusi könyvtárban. De kár, hogy olyan erősen elzárták! Talán azért nem tudnak róla semmit a törvényhozók és egyes szövetségi és áüami hatóságok! Több jutalmat kérnek Az amerikai két nagy politikai párt vezetőinek nyüatkozatai szerint a jövő hónapban összeülő 81-ik kongresszus egyik legfon­tosabb programpontja lesz a magasállásu szövetségi hivatalnokok fizetéseinek felemelése. Állítólag ezt a tervet maga Truman elnök is támogatja. A fizetésemelést azzal indokolják meg, hogy a jelenlegi állí­tólagos igen alacsony fizetésekért a szövetségi kormány nem kap igazán kiváló képességű úgynevezett “top” tehetségű embereket, mert ezek sokkal többet kereshetnek a privát vállalkozásokban. A miniszterek, államtitkárok, osztályfőnökök és egyéb magasran- gu szövetségi tisztviselők fizetései az évi 15,000 doüár körül mo­zognak, noha egyesek, mint például Paul Hoffman, ERP admi­nisztrátor 20,000 dollárt kap. Flanders szenátor úgy tartja, hogy igazán tehetséges emberek nem maradhatnak meg ily kis fizetés mellett áüami szolgálatban, mert a bankoktól vagy iparváüala- toktól 70-80,000 dollárt is kaphatnak. Szóval fel kell emelni a fize­téseket. Dacára ezen áüitólag alacsony fizetéseknek, mégis látjuk, hogy nagyon is erős törtetés folyik az Uyen állásokra. így feltehe­tő, hogy a fizetéseken kívül talán másféle jövedelmeket is hajta­nak. Másképpen bajos volna megmagyarázni, hogy a 100 meg 150,000 doüár évi jövedelmet hajtó bankárigazgatóságot miért ad­tak fel annyian a 15,000 dolláros állásokért? Avagy tényleg igaz, hogy ezen emberekben olyan nagy a közszolgálati érzés, hogy haj­landók a köz érdekében Uyen nagy áldozatokra is? A baj csak az, hogy az ilyen esetekben csaknem mindig lát­tuk, hogy azon nagy érdekeltségek, amelyek önzetlenül adták a kiváló szakembereket állami szolgálatra, valahogyan mindig meg­kapták a veszteségük ellenértékét, méghozzá rendesen százszoro­sán. De eltekintve ettől, közismert dolog, hogy az Uyen szövetségi tisztségeket nem a tehetség, hanem a POLITIKAI BEFOLYÁS alapján töltik be. Az áUami tisztségek háromnegyed részének be­töltésénél nem veszik tekintetben a jelölt tehetségét, hanem csak a politikai összeköttetéseit. A tényleges munkát úgy sem az ilyen politikusok, hanem az alantasabb hivatalnokok végzik, akiknek fizetései nagyon messze esnek a 15,000 dollártól. Humbug, félre­vezető tehát az az állítás, hogy a jelenlegi fizetések meüett nem, kapnak “megfelelő” embereket. Dehogyis nem kapnak, hiszen nem is alkalmaznának másféle embereket, mint akik nekik, az uralkodó osztálynak “megfelelnek”. Ha igazán kiváló, munkaképes tisztviselőket akarnak, nem a túl magas fizetésekkel kell csalogatni őket, hanem véget keüene vetni annak a rendszernek, amelyben az ilyen tisztségeket politikai szolgálatok jutalmazására használják. így az az agitáció, hogy még nagyobb jövedelmeket kapjanak azon politikusok, akik már is legalább 5-6-szor annyit húznak, mint a hasznos munkát végző' átlagos munkásember, csak azt cé­lozza, hogy még nagyobb részesedést nyerjenek a közösség ter­melte javakból az uralkodó osztály érdekeinek védelmezői. MIT AKARNAK A MUNKÁL­TATÓK? NEW YORK — A National Association of Manufacturers (NAM) munkáltatók szövetsége a napokban tartotta évi közgyű­lését. A következő évre az elnök Wallace F. Bennett festékgyá­ros lett. A naggyülés külömböző bi­zottságai zárt ajtók mögött ta­nácskoztak és csak a fontosabb határozatokat hozták nyilvá- nossságra. Ezek között első he­lyet foglalt el az adók oly leszál­lításának a követelése, hogy a gyárosok magasabb profitot nyerhessenek. Elhatáro z t á k, hogy a januárban összeülő 81-ik kongresszust “informálni” fog­ják, hogy miként kellene a jöve­delmi adót “igazságosabban” el­osztani. (Valószínűleg úgy, hogy a szegények fizessenek többet s a gazdagoknak még több profit maradjon?) Nem keü elítélni Lucius Clay generáüst azért, mert a német kartelek visszaálütását sürgeti. — Clay már tudja, amit még sok amerikai nem tud, hogy a német karteleket már amerikai bankárok bírják. ELVI1VYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RÉRRENDSZFR- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....._..............$2.00 One Year -----------------$2.00 Félévre ................. 1-00 Six Months __ 1.00 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy --------------- 6c C8omagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................. $2.50

Next

/
Oldalképek
Tartalom