Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-17 / 1537. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 17. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. “FREEDOM TRAIN” ÉS A SZABADSÁG LEGENDÁJA BAJOK lehetnek a szabadság fogalmával manapság. Nagy a valószinüség, hogy a gyakorlati események nagyon megtépázták a szabadság fogalmát a munkásság nagy tömegeiben és ennek az ingadozó bizalomnak a visszaállítására indították útnak a “Freedom Traint”, a szabadság “dokumentumaival” telerakva, hogy mindenkinek alkalma legyen meggyőződni, hogy ebben az “áldott demokratikus országban” tényleg van szabadság — legalább is papíron . . . Ez a “Freedom Train” (szabadság vonat) a múlt év szeptemberében indult útnak Philadelphiából és a tervezet szerint 46 államban 307 várost látogat meg a 13 hónap alatt, amig az utón lesz. Az elmúlt 10 hónap alatt 226 városban tett látogatást és e hó 4-én, az Egyesült Államok függetlenségének 172- ik évfordulóján vonult be városunkba — Chicagóba — 5 napi szemlére. A vonat természetesen nemzeti színűre,— vörös-fehér-kék — van festve és “Spirit of 1776” nevet viseli, hét kocsiból áll, melyből három a “szabadság dokumentumait” tartalmazza, négy pedig a vonatot kisérő személyzet elszállásolását szolgálja. A vonat kőrútjának kimondott célja: “a polgárság hazafias érzelmeinek fokozása ezen dokumentumok szemléletével, hogy annál jobban értékeljék az egyéni jogokat és szabadságot, melyet ezen dokumentumok biztosítanak részükre, mert a világtörténelem jelen kialakulása szerint ezek felismerésére és megőrzésére nagy szükség van.” A történelmi dokumentumok némelyike többszáz éves. Kezdődik Columbus Kristóf levelével, melyben hírül adja az uj földrész — Amerika — felfedezését. Nagyrészük a függetlenségi háborúból ered, mint a függetlenségi nyilatkozat és az alkotmány eredeti kéziratai és hasonló dokumentumok, majd a polgárháború, az első és második világháború és a közbeeső történelmi eseményekre vonatkoznak. TÁVOL áll tőlünk a gondolat, hogy ezen történelmi dokumentumokat lekicsinyelnénk. Mi magunk is a szabadság, egyenlőség és testvériség harcosai vagyunk és gyakorlati tapasztalataink vannak, hogy mily áldozatot követel ezen eszméknek a megvalósításáért folytatott harc. Hogy mégis — és a hivatalos felfogástól eltérően — foglalkozunk ezen “Freedom Train” mozgalommal, annak oka az, hogy a mi véleményünk szerint — és a gyakorlati események bennünket igazolnak — az évtizedek és századok folyamán az elmélet és gyakorlat élesen szembekerültek egymással és ezen történelmi leírások inkább legendái, mint dokumentumai a szabadságnak. Valószínű, hogy abban az időben, amikor azokat megszerkesztették gyakorlati jelentőségük is volt, az idők folyamán azonban az uralkodó osztály mindjobban kisajátította azokat a saját részére és ma a lakosság túlnyomó többsége csak ezen történelmi írásokból tudja, hogy azok valamikor mindenki részére jelentették azon jogokat, melyekről szólnak. Vagy tévednénk? Vájjon nem- e úgy volt 172 évvel ezelőtt is amikor az órszág uj alkotmányát szerkesztették, hogy a “we the people” alatt az uralkodó osztályt értették mint ma ? Mert ma úgy van, hogy ami az uralkodó osztály gazdasági érdekeivel ellenkezik, tekintet nélkül, hogy a lakosság mily nagyrészének a javát szolgálja, az “nép és ország ellenes”. Eszerint a “nép érdekei” mindig az' uralkodó osztály érdekeivel azonosak és ez mindig és mindenhol igy volt és lesz, amig a társadalomban több mint egy osztály létezik. DE HA már történelmi dokumentumokról van szó, megállapíthatjuk, hogy a Freedom Train irattára túlságosan hiányos ahhoz, hogy hü képét mutassa a szabadságért, jólétért folytatott küzdelmeknek. Nagyon sok fontos történelmi esemény hiányzik onnan, amelyek nélkül pedig nem lehet tökéletes egy történelmi irattár. Pedig ezek a hiányzó dokumentumok nem kisebb értékűek a bemutatottaknál, de azok az osztályharc külömböző eseményeit mutatnák be a szemlélőnek, amelyek nem éppen hizel- gőek az uralkodó osztályra és ezeket nem tartották szükségesnek a történelmi dokumentumok közé állítani. Bár mint fentebb emlitém, a dokumentumok között vannak többszáz évesek és az újabbak egészen a második világháborúból, de nyomát sem látjuk például az 1877 évi éhség lázadásnak, amelyről pedig a washingtoni kormány hivatalos szócsöve abban az időben emigyen emlékezett meg: “Soha az ország történetében nagyobb nyomor és szegénység nem volt, mint a jelenben. New York tele van nyomorgókkal. Munkásemberek ezrei az utcát róják és mutogatják szenvedéseiket, segélyért könyörögve. Ez nem csak a keletre vonatkozik. Chicagóban jó családokból származó, jól nevelt és jól informált emberek százai lepik el az utcákat, akik nem tudják, hogy hol és mikor jutnak egy ebédhez, vagy ágyhoz.” A nyomor végre is lázadásba kergette az éhezőket és ezen lázadásokat Hayes elnök parancsára szövetségi katonasággal verették le. Ez is egy fontos dokumentum az elnyomók és elnyomottak közötti harcból, de a Freedom Train irattárában nyoma sincs. A DOLGOZÓK harca az elnyomók ellen szünet és vég nélküli és amikor a szabadság, egyenlőség és testvériségért folytatott harcok történetét dokumentáljuk, legalább is a fontosabb eseményekről illő volna megemlékezni. Ilyen megmozdulás volt a 8 órás munkanapért folytatott harc az 1880-as években és az 1886 évi Általános Sztrájk annak megvalósításáért, amely harcból kifolyólag öt munkást huzatott akasztófára a kapitalista osztály. Nem egészen egy évtizeddel később az országos vasutas sztrájk szintén egyik fázisa a szabadságharcnak, melyet az uralkodó osztály szintén szövetségi katonasággal fojtott vérbe. Bár az ország alkotmánya egyik legfőbb dokumentuma a Freedom Train kargójának, amelynek egyik függeléke biztosítja a sajtó, szólás és gyülekezési szabadságot az ország minden egyes lakója részére, mégis mily küzdelmes harcokat kellett vívni a munkásságnak szerte az országban ezen jogok gyakorlati megvalósításáért. Seattle, Spokane, San Diego, St. Louis és más városokban, hány ezer munkás került börtönbe és hányán fizettek életükkel, mert élni akartak az alkotmány által részükre is biztosított jogokkal. Azok a szólás és gyülekezési szabadság harcosok hiába hivatkoztak az alkotmány által biztosított jogaikra, amikor akcióik az uralkodó osztály gazdasági érdekeibe ütközött, a jogok gyakorlása megszűnt. ALIG lehetne szemléltetőbb példát felhozni a jogegyenlőség megcsúfolásáról, mint a közelmúltban folyt bányász sztrájk esetét, amikor fél millió bányamunkással szembe néhány tucat bányabáró javára döntött az alkotmány által biztosított jogok felett őrködő bíróság. Bár az alkotmány 13-ik függeléke kimondja, hogy az Egyesült Államokban a rabszolgaság megszűnt és senkit önakarata ellenére szolgaságra kényszeríteni nem szabad, a bányászokat mégis önakaratuk ellenére bírósági rendelettel kényszeritették a munka felvételére, amit önakaratukból hagytak abba, mert a bányabárók megtagadták az aggkori nyugdíj rendezését. És a sors iróniája, hogy a mozdonyvezető és fütő, akik a Freedom Traint vezetik szintén bírói tiltóparancs alatt vannak és önakaratuk ellenére, tehát kényszer alatt szolgálnak, mint az ország összes vasútvonalain a mozdonyvezetők, fűtők és váltókezelők. Vájjon a bányászok és vasúti munkások eltudják hinni, hogy ezek a “szabadság dokumentumok..” nekik éppen oly szabad cselekvési jogot biztosítanak, mint a bányabáróknak, vagy va- sutmágnásoknak ? HOGY enyhén szóljunk, ezt az egész “Freedom Train” komédiát a munkástömegek félrevezetésére irányuló törekvésnek tartjuk, mert a gyakorlat mmd- élesebben cáfolja meg nap-nap után a szabadságról hirdetett legendát. Gyakorlati tapasztalataink vannak arról, hogy az osztály társadalomban az elnyomottaknak minden vívmányt súlyos áldozatokkal kell kivivni- ok, dacára a papíron levő “alkotmányos jogoknak”. Ezek a jogok csakis azok részére vannak biztosítva, akik az uralkodó osztály érdekeit védelmezik. A munkásságnak azonban, akiknek gazdasági érdekei élesen ellentétesek a kizsákmányoló osztályéval, ezekből az állítólagos jogokból csak . annyi van, amennyit szervezett erejükkel kiharcolnak és az egész Freedom Train mozgalom csak mákony az ébredezők ismételt elbóditására. Erre természetesen igen nagy szüksége van ma a kapitalista osztálynak, mert a világ más részein az elnyomottak nagyon is veszélyesen döngetik a kapitalista rendszer alappilléreit s nehogy az itteni elnyomottak is vérszemet kapjanak, a múlt század “szabadság dokumentumait” tartják az orruk alá, hogy “nézzétek, hiszen nektek van szabadságtok” amit ezek a történelmi írások bizonyítanak. MEGSZÍVLELENDŐ példa A magasba szökő élelmiszerek árai erősen nyugtalanították a canadai háziasszonyokat. Ottawában, amikor megjelent a fontonkénti egy dolláros marhahús, a háziasszonyok csak nézték a húst, de népi vásárolták. Elkezdték a szervezkedést azzal a jelszóval, hogy “nem vásárolunk marhahúst”. Az üzletesek több heti hus- szállitmányuk nem talált vevőre, mire 85 majd 70 centre szállították a marhahús árát. Még ezért a pénzért sem vettek az asszonyok. A következő héten 50 cent lett a hús ára, amire a háziasszonyok beszüntették a bojkottot s újra vásárolni kezdtek. A képviselőház egyik albizottsága napokon át tartó tanácskozás után nem tudta eldönteni, hogy a vasúttársaságok bűnt követtek-e el azzal, hogy a kormánynak magasabb szállítási dijakat számítottak, mint a privát vállalatoknak. — Az amerikai honatyák nem biztosak abban, hogy a közpénzekből való lopás büntény-e, vagy sem? SZTRÁJKOLÓ ADÓHÍVATAL- NOKOK PARIS — A francia kormányt nagy zavarba hozta 6000 kincs- tárnoki hivatalnok sztrájkja. Ezen sztrájk következtében egyenlőre be kellett szüntetni az adószedést. A sztrájkolok legtöbbje az Általános Munkás Szövetség (CGT) szervezethez tartozik, akikre azt mondják, hogy kommunista befolyás alatt állnak. De csatlakozott a sztrájkhoz az a kommunista-ellenes csoport is, amelyik a CGT ellenlábasa gyanánt alakult. Van aztán még egy harmadik csoport is, a “Keresztény Munkások” csoportja, ezek nem csatlakoztak a magasabb fizetésekért indított sztrájkhoz s keresztényi türelemmel és erkölcsökkel töltik be a sztrájktörő szerepét. A bányászok ismét “vakációra” mentek. — A kormány Goldsborough bíróval csalogatja vissza őket.
