Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-27 / 1555. szám
1948. november 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal M unka Közben __________________(gb) ROVATA_________________ BEJELENTÉS Mint ismeretes a Bérmunkás konvenciója számításba vette Fishbein László munkástársunk Magyarországba való kiküldését, látogatás és tanulmányútra. Egy ilyen ut anyagi költségei nagy megterheltetést jelentene lapunknak, azonban ezt jórészben csökkenteni lehetne, ha lapunk olvasói, valamint barátaink és ismrőseink közül többen jelentkeznének, akiknek szándékuk van az óhazába utazni. Az utazási költség ugyanannyiba kerülne, mintha saját maguk utaznának, igy azonban az az előnyük volna, hogy útjukban New Yorktól-Budapestig Fishbein munkástárs kalauzolása mellett utaznának, akit az egyik hajóügynökség egy ilyen csoport vezetésével bízna meg. Akik tehát egy ilyen utazásban résztvenni óhajtanak, mely 1949 április végére van tervezve, jelentsék be ebbeli szándékukat lapunk kiadóhivatalában. Mi minden jelentkezést Fishbein munkástársnak továbbítunk, aki a hajójegy, útlevél, vízumok és minden iratok beszerzésében intézkedni fog. Munkástársi tisztelettel, A Bérmunkás Lapbizottsága KÉT “GENTLEMEN” Az Egyesült Államok igen nagy ország, amelyben jelenleg körülbelül 150 millió ember él. Ilyen nagy területen és ennyi ember között csak rendkívüli teljesítmények, vagy események révén lesznek egyesek olyan híresekké, avagy hírhedtté, hogy neveik közszájon forogjanak. Azért szinte biztosra veszem, hogy ha ezen rovat olvasóinak feladnám ezt a kérdést: Mond csak, kedves olvasóm, mit tudsz Paul Ruedemann és George A. Bannantine urakról? a válasz csaknem kizárólag az a tagadó fejrázás lenne, ami azt jelenti: semmit! Pedig ha a magyar olvasók nem ismerik ezt a két gentle- ment, akkor a más nemzetiségtől származó amerikaiak még kevésbé tudnak róluk valamit. A napokban ugyanis az amerikai sajtóban ez a két úriember Magyarországra vonatkozó információt adott le, amelyet közöltek mindazon lapok, amelyek a National Association of Manufacturer (NAM) munkáltatók szövetségétől kapják az információkat és az utasításokat. Ennek a kutyaszövetségnek van egy álcázott hírszolgáltató vállalata, amely hírek helyett hazug propagandával látja el a lapokat, amelyek készségesen közük, mert máskülönben megvonnák tőlük a hirdetéseket, már pedig az amerikai lapok legfőbb jövedelmét a hirdetések adják. Ennek az ál-hirszolgáltató vállalatnak S. Burton Heath nevű riportere terjedelmes interv- jut folytatott az említett két gentlemennel abból az alkalomból, hogy mostanában tértek vissza Magyarországról. Visszatértek pedig azért, mert Magyarországból a szó szoros értelmében kirúgták őket. Kirúgták pedig azért, mert amerikai polgárokat nem mertek bebörtönözni, noha kiérdemelték volna, mert mint a Magyar-Amerikai Olaj Részvénytársaság igazgatói összeesküvést szőttek a magyar olajipar megszabotálására. KESERVESEN' PANASZKODNAK Mr. Ruedemann meg Mr. Bannantine nagyon keservesen panaszkodnak a magyar kormányra. Elmondják az említett in- tervjuban, hogy őket “kénysze- ritették” bűnösségük bevallására, holott ők csak nagyszerű szolgálatokat végeztek a magyarok részére, hiszen annyira kifejlesztették az olajtermelést, hogy a MAORT kezén megy át a magyar olaj 90 százaléka* De majd meglátják, mi lesz most, — mondották gúnyosan: Egy Székely nevű egyént ültettek be az igazgatói székbe, aki csak egyszerű könyvellő volt. A geológiai osztály vezetőjévé kineveztek egy Forgács nevű egyént, aki utazó ügynök volt és még csak nem is olajat árult, ez lett a mérnöki osztály vezetője. A bevásárlási osztály főnökévé egy Benda nevű egyént tettek meg, aki azelőtt harisnyákat árult'. íme, ilyen előképzettségű emberekre bízzák az olajtelep vezetését! Ennek a két úriembernek tehát nagyon fáj, hogy a MAORT vezetése annyira szakavatatlan kezekbe került. Lehet, hogy az uj tisztviselők annyira tudatlanok, hogy talán még szabotálni sem lesznek képesek. Egyébiránt az intervjuban erősen tagadják a szabotáló s vádját, amit pedig a tárgyalásnál beismertek. Dehogyis szabotáltunk, — mondta Bennantine, hiszen a legnagyobb bününk az volt, hogy túl sok jót csináltunk. Túl magas fizetéseket adtunk a munkásoknak, kitűnő házakat építettünk. A vörösek azt mondják, hogy az ily házak tuljók a munkásoknak és a pénzt jobb célokra is felhasználhattuk volna. Még a tisztviselőknek is nagyobb fizetéseket adtunk. A kommunisták az iparvállalatokat három kategóriába sorolják és A, B és C csoportokat állítottak fel. A MAORT az “A” csoportba tartozik. Minden csoportra vonatkozólag kiszabták, hogy hány legmagasabb fizetésű tisztviselőt tarthat. Ez a legmagasabb fizetés havi 3500 forint, — körülbelül 280 dollár, de a vásárló értéke csak 100 dollár körül van. A vörösknél nincs kollektív egyezkedés, megszabják a fizetéseket és abba a union nem szólhat bele. Sőt abba sem, hogy hány órát dolgoznak és miért kell túlórát fizetni. NEM ÁLLT MEG A TERMELÉS Ilyen és hasonló információkat terjeszt ez a két úriember most a Magyarországon életbeléptetett uj termelési rendszerről. Figyelmesebben vizsgálva nyilatkozataikat.rájövünk, hogy a “vörösök”, — mint ahogyan az uj rendszert hívják, — nem engedik meg, hogy egyes tisztviselők, hajcsárok óriási fizetéseket húzzanak a többiek rovására. Éppen azért a vezető állásokba a munkásosztály tagjait helyezik el, akik, mint a Magyarországról érkező jelentések mutatják, képesek nem csak a termelés továbbfolytatására, de még a fejlesztésére is. Talán nem is foglalkoztam volna Ruedemann és Bannatine urakkal, ha véletlenül nem ugyanakkor kerültek volna hozzám azon hazai lapok, amelyek a MAORT vezetői bűnügyének tárgyalásáról számolnak be, amikor a fent leirt intervjuk napvilágot láttak az amerikai lapokban. Mert ha az amerikai olvasók mitsem tudnak erről a két gentelmenről, annál inkább ismerik őket Magyarországon, íme egy ilyen ismertetés: Az amerikaiak olajkutatásra az első szerződést még 1933-ban kapták. Később az alapszerződést a magyar kormány megbízásából Dr. Imré- di Béla kötötte 1933 junius 8- án a Standard Oil Companyval Az amerikai tőkések ezen szerződés alapján aránylag igen kevés befektetéssel hatalmas vállalatot létesítettek. A vállalat élére egy amerikai nácit állítottak Paul Ruedemann személyében, aki német szülőktől származott, Németországban született és szüleivel együtt vándorolt ki Amerikába. HITLER HIVE VOLT Ruedemann egyáltalán nem titkolta rokonszenvét a nemzeti szocializmus iránt és Hitler lelkes hive volt. Amikor Magyarország hadiállapotba került Amerikával, kénytelen volt az országot elhagyni. Távozása előtt azonban utasította a vállalat magyarországi vezetőit, hogy teljes mértékben szolgálják a magyar (és német) háborús erőkifejtést. Utasításainak az volt az eredménye, hogy a magyarországi olajkutak termését kétsze- ressére emelték fel s Románián kívül innen szállították a legtöbb olajat a német hadigépezetnek. Távolléte alatt helyettese Dr. Papp Simon volt, aki utasításait Németországból kapta, amit olyan hűségesen teljesített, hogy azért 1943-ban a német Sas-Rend első osztályával tüntették ki. A Vörös Hadsereg előretö- se alkalmával Papp Simon egy időre szanatóriumba vonult és eltűrte, hogy a vállalat többi vezetőit a MAORT berendezését, a legfontosabb gépalkatrészeket nyugatra vigyék. A felszabadulás után Papp is, meg Rudemann is visszatértek tisztségükbe és hamarosan megkezdték a sza- botálást. A felszabadulás után a főváros tárgyalásokat kezdett Ruedemannékkal, hogy Lipse telepről a levegőbe bocsájtott, tehát kárbaveszett gázokat csöveken vezessek Budapestre közintézmények fűtésére. Ruedemannék a tárgyalásokat eltaktikázták, noha a magyar közgazdaságnak fantasztikus értéket kellett kiadni fűtőanyagra. * SZABOTÁLTAK A tárgyalásnál számos tanú vallotta, hogy Ruedemann Pál és Bannantine György, a MAORT résztvénytársa s á g vezetői már 1946-ban olyan utasítást adtak ki MAORT mérnökeinek, hogy csökkentsék az olajtermelést. Ennek megfelelőleg Dr. Papp Simon, a vállalat geológusa tudatosan olyan kutakat furatott, amelyekről előre tudta, hogy. eredménytelenek les z n e k. Ábel Bodog, a beszerzési osztály főnöke szándékosan mellőzte azon felszerelések beszerzését, amelyek az eredményes kutatást és termelést elősegítették volna. Barabás Kálmán geológus, olyan technikai utasításokat adott, amelyek következtében a működő olajkutak termelése csökkent. Binder Béla bányamérnök az utasításoknak megfelelőleg kicserélte az olajkutak fuvó- káit, ennek következtében jóval kevesebb olaj jutott felszínre, mint azelőtt. De nem folytatom tovább az idézeteket, mert az egész lapot is tele rakhatnám a MAORT tisztviselői ellen emelt vádak részletezésével. A vádlottak a terhelő körülmények következtében kénytelenek voltak beismerni bűnösségüket. A szabotáló magyar állampolgárokat börtönbüntetéssel sújtották, a két amerikai “gentlement” pedig kirúgták az országból. És persze, ami a legfontosabb és legjobban fáj, nem csak ,az említett két amerikai nácinak, hanem a Standard Oil urainak, sőt a NAM kutyaszövetség ösz- szes tagjainak is az, hogy a MAORT vállalatot, meg a többi nagyipart is állami kezelésbe, illetőleg köztulajdonba vették. Lehet, hogy nem akadtak mindjárt olyan szakképzett és gyakorlott igazgatókra, geológusokra, mérnökökre és bevásárlókra, mint Ruedemann és társai voltak, de viszont nem is szabotálnak. Ezért nem is féltjük a magyar olajat, nem lehet az már olyan piszkos, mint amilyen piszkot akar takarni ez a két amerikai gentlemen a lapokban közzétett nyilatkozataikkal A hét végéig tegye postára értesítését, hogy a saját naptárán kívül mennyit küldjünk, vagy kinek rendeli meg Magyar- országba, mert a naptár nyomását elkezdjük és csak annyit készíthetünk, amennyire rendelésünk lesz.
