Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-27 / 1555. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1948 NOV. 27

NO. 1555 SZÁM

Californiai sztrájktörő terv

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

CALIFORNIAI OLAJBÁRÓK FELÚJÍTOTTÁK A RÉGI SZTRÁJKTÖRŐ TERVET. — HULLNAK A BÍRÓSÁGI LETILTÓ PARANCSOK. — A SAJTÓ ÉS A RÁDIÓ SZEREPE A SZTRÁJKTÖRÉSBEN

SAN FRANCISCO, Cal. — A californiai olaj munkások sztrájkja nyilvánosságra hozta, hogy a munkáltatók előre megállapított terv szerint akarják letörni a munkások szervezeteit. Ma már kétségtelen, hogy megállapodtak a “Californiai terv” keresztülvitelében. Ez a “Californiai terv” némi módosítással azonos azzal a sztrájktörési módszerrel, amit két évtizeddel ezelőtt a “Mohawk Valley Plan” sztrájktörő módszer név alatt ismertünk. Ennek a módszernek a főbb pontjai a következők:

1. “Puhító eljárás”. Ennek lényege az, hogy kikeresik a munkások között azokat, akikről feltehető, hogy könnyen cserbenhagyják a szervezetet. Ezeknek némi kedvezményeket adnak, felügyelő és egyéb hasonló munkára teszik őket. így elegendő embert “puhítanak meg” arra, hogy sztrájk esetén legyen any- nyi sztrájktörőjük, hogy az üzemet legalább részben folytatni tudják. A “megbukott” emberek természetesen egyben kémek gyanánt is szolgálnak.

2. Egységes front. Mialatt a “megpuhitással” éket vernek a munkások közé, ők maguk egységes frontot alkotnak. A munkáltatók egyesülete szigorú fogadalmat tesz, hogy egységesen harcolnak a munkások ellen és nem kötnek külön egyezséget. Jelen esetben hat nagy olajtársaság kötött ilyen egyezséget és a sztrájkolóknak minden esetben azonos válaszokat adnak.

3. Bírósági tiltóparancs. Alig veszi kezdetét a sztrájk, azonnal a bírósághoz fordulnak tiltóparancsokért, amelyekkel lehetetlenné akarják tenni a sztrájkot. Minden sztrájknál akadnak oly bíróra, aki hajlandó ilyen tiltóparancsot kiadni, de ennél a sztrájknál Harold Jacoby biró Martinez városban és Clarence M. Hanson Los Angelesben szinte versenyre keltek, hogy melyik tudja hűségesebben szolgálni az olajtársaságokat. Jacoby eltiltotta, hogy az 1500 embert foglalkoztató olajtelep kapui előtt négy sztrájkőrszemnél több ügyelhessen. Ezeknek is a kaputól 200 yardnyira és egymástól 20 lábnyi távolságban kellett elhelyezkedni a rendelet szerint.

Hanson biró már ezt is nagyon nagy engedménynek találta és a piketek számát leszállította az egyik telepnél háromra, a másiknál pedig kettőre, de azonkívül mindjárt 500 dollár bírságot szabott ki azokra, akik rendeletének nem engedelmeskednek. Ennek következtében

hamarosan 128 sztrájkoló került ezen biró elé, aki 1,380 vádat emelt ellenük és számítása szerint 640,000 dollár pénzbírságot és 6,900 napi börtönt helyezett kilátásba, ha nem követik parancsait.

4. A Union gazdasági megtörése. Ez azt jelenti, hogy mindenféle kártérítési pörökkel kell zaklatni a sztrájkoló szervezeteket. Az ily pörök sok pénzt emésztenek fel még abban az esetben is, ha a bíróság nem Ítéli meg a kártéritást. A “Californiai terv” ezen pontja most úgy érvényesült, hogy eddig a szervezetek ellen 28 millió dollárt kitevő kártérítési porokét indítottak. Ez azonban naponként növekszik átlag 360,000 dollárral.

A kártérítési perek nem csak a union ellen szólnak, hanem a tisztviselőktől, sőt még az egyszerű tagoktól is követelik a kártérítést. Miután a tagok névsorát nem tudják, egyszerűen beírják a keresetbe az egyik tisztviselő nevét és utána teszik az amerikai megszokott “John Doe” (ismeretlen nevű) nevet. Az egyik ilyen kereset a union tisztviselőinek felsorolása után “1200 John Doe tagot” említ.

* 5. Vissza a munkába. A lapokban és a rádióban bejelentik, hogy a sztrájk már megszűnt és a munkások mennek vissza a munkába. Ez persze nem igaz, de ugyanakkor leveleket Írnak egyes sztrájkolóknak, másokat pedig meglátogatnak a már “megpuhitottak” és kezdik rábeszélni őket, hogy menjenek vissza munkába, mert a sztrájk már úgyis elveszett és csak a union vezérek tartják fenn a munka megindítását.

6. Zavartkeltés. Telerakják az újságokat, hogy a sztrájkolok milyen erőszakosságokat követnek el, amivel kierőszakolják, hogy igen sok rendőrt, avagy a milicát vezényelték ki sztrájkszolgálatra. Ilyenkor aztán agentprovokatőrökkel zav art keltetnek, követ dobáltatnak, vagy valami hasonlót csinálnak, hogy a rendőröknek okot adjanak a sztrájkolok megtámadá(Folytatás az 5-ik oldalon)

A hét legjobb viccének nevezhetnénk, ha nem egész komolyan hangzó híradás képen tették volna közzé, hogy ebben az évben nem adják ki senkinek sem a Nobel féle békedijat. Nem tudjuk, hogy milyen nehezen dolgozott a díjkiosztó bizottság, mig végre erre az elhatározásra jutott, de azt reméljük, hogy nem kellett nekik különórázni. Különben is, most már oda fejlődik a világ, hogy addig mig a békéért dolgozó egyetlen embert sem lehet találni a világhelyzetet irányitó nagyfejüek között, annál inkább találhatók közöttük a háborút, sőt most már nem is a puskaporos, hanem az atombombás háborút előkészítők egész csapatját. Igaz eddig sem sok értelme volt a Nobel bé- kedij osztogatásnak és azok, akik a két világháború rövid időközében Nobel béke érmet kaptak, inkább csak dugják el a fiók legfenekére. A mai helyzetben béke érmet fitogtatni olyasvalami, mintha az iskolában elbukott tanuló mutogatná bizonyítványát.

A béke apostolt kutató bizottságnak azért mégis szerencséjük volt, hogy nem hagyták a közelmúlt napjaira a kutatást. Mert egész biztosra vehető lett volna, hogy az angol királyi ház újszülött csemetéjének adták volna oda. Utóvégre amikor ez a királyfi a világra dugta fejét, eltörpült minden más esemény a világon és az újságok nagy cikkei, a rádió híradók bömbölése, elfelejtettek minden mást. És amikor Kínában milliós hadseregek állnak szemben és csak olyan csekély százezer főnyi emberveszteségről jelentenek, amikor Görögországban és Palesztinában dörögnek a fegyverek, amikor a berlini feszült kérdés lekerül a híradások első helyéről és mindez csak azért, mert a világra jött egy királyi poronty, hát csak csodálatos, hogy nem fújták föl “békeapostolnak” és nem adták neki oda mint születési ajándékot a Nobel békedijat. Az angol “munkáspárt” vezér politikusai, akik lehajtott fővel köszöntötték a jövevényt mint Angolország jövőbeni királyát, csak helyeselték volna ezt az eljárást, mert azt biztosan elismerik, hogy ez a maszülött csemete, már is tettannyit a világbékéért, mint ők, akik a munkáspárt politikai köpenyegébe bele őszültek.

Mert szó ami szó, valahogy meg kell dörzsölni szemeinket, nehogy azt képzeljük, hogy legalább is vagy háromszáz év előtti időkben élünk. Az, amit ennek a királyi szaporodásnak alkalmával végbe vittek, hát talán beillett volna az akkori időknek, de ma, ilyen, úgyszólván utálatos pompát végbevinni, amikor az egész világ emberisége szuronyhegyen ül, amikor az angol népnek még ma is egy-egy szelet kenyér jegyes kenyér jut naponta, két hetenként egy tojással és az is csak amerikai támogatással, hát bizony inkább királyi szégyen mind dicsőség, ennyire kurjongatni az újszülött bölcsőjénél. És ezen nem változtat semmit még az a körülmény sem, hogy Churchill és Bevin közös megértéssel ringatják az újszülött király bölcsőjét.

Különben is azért már annyira változtak az idők, hogy nem nagyon érdemes ennyire túlzóan az újszülött királyfit ünnepelni. Életbiztosítási kötvényt azt talán, de csak talán, kaphat az újszülött, éppen úgy mint minden más halandó újszülött gyermek. De az már kérdés, hogy vájjon kapna-e arra is biztosítást, hogv angol király lesz belőle. Utóvégre Írországban éppen az újszülött születését úgy ünnepelték, hogy a nagy papa király uralkodása előtt becsukták az ajtót. Ha aztán azt látjuk, hogy az írek évszázados angol királyi uralkodás elől menekülni igyekeztek, kérdés marad az, hogy az unoka felnőttéig nem-e az angol népnek is hasonló véleménye lesz a királyságról.

Utóvégre van már elég gyakorlati példa arra, hogy a népek egészen szépen boldogulnak a királyaik nélkül, ellenben az elzavart királyok még nem mutattak egyetlen példát sem arra, hogy a királyi trónból kidobva, valamilyen hasznos vagy tisztességes foglalkozást folytattak volna. Még eddig minden elcsapott király, más oszágba menekülve a saját hazájából és népétől elrabolt, előre kiküldött milliókból él. A királyság csak lé- hütő munka ha már munkának akarjuk nevezni, már pedig a léhütő munkát az emberiség érdeke, lehetetlenné tenni Az angol munkáspárt szociálistának képzelt vezetői, legalább annyiban különbözhettek volna a tory pártoktól, hogy látva a közelmúlt történelmét, legalább ne mint eljövendő királyt köszöntötték volna.

Vagy talán csak nem arra gondolnak, hogy a királyság letűnésével az olyan politikai tevékenységnek is vége, mint amit