Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-06 / 1552. szám

1948. november 6.

BÉRMUNKÁS

l

7 oldal

A munkássajtó fontossága

(Folytatás a 3-ik oldalról)

A Bérmunkás Naptára

Szeptember hóban tartott országos konvenciónk elrendelte, hogy az idén is adjuk ki naptárunkat és most is, mint az előző években, Geréb József munkástársat kérte fel annak szerkesztésére, aki már be is küldte a kézirat jelentékeny részét. Átnézve ezt a kéziratot, örömmel jelenthetjük, hogy a Bérmunkás 1949-es évre szóló naptára éppen olyan jó és értékes munka lesz, mint az előző évi naptárak.

Ennél többet nem kell mondanunk, mert mi, ellentétben a többi lapokkal, minden olvasónak kiküldjük a naptárt külön rendelés nélkül és azon hét év alatt, amióta ezt a módszert követjük, soha egyetlen olvasó sem irta, hogy miért küldtük ki neki a naptárt rendelés nélkül, sőt éppen ellenkezőleg, özönével érkeztek a reklamáló levelek, ha a naptár valami oknál fogva késett.

Az olvasók már megszokták, hogy a naptár árát, — amit a múlt évben az emelkedő drágaság miatt kénytelenek voltunk 75 centre emelni, — beküldik az előfizetéssel, sőt a legtöbb esetben nem 75 centet, hanem egy dollárt, vagy annál is többet küldenek a naptárért. De még ebben az esetben is a naptárt csak úgy tudjuk kiadni, hogy nagyszámú olvasónk még külön is hozzájárul egy-két dollárral a lap előállításának a költségeihez.

Mindez rendben és simán folyt eddig. Az idén azonban fogas probléma elé kerültünk, mert az utóbbi időkben magyarországi munkástestvéreink egyre fokozódó érdeklődéssel fordulnak lapunk felé és a Bérmunkás olvasói nagymennyiségű hazai címre fizetik elő a lapot. Hogy az ily előfizetés ne okozzon túlságos megerőltetést, az előfizetési árat két és fél dollárban szabtuk meg, mert a hazaküldött minden egyes lapszámra bélyeget kell tenni, a naptárról azonban eddig megfeledkeztünk.

Felmerült tehát az a kérdés, hogy vájjon küldj ünk-e naptárt minden magyarországi olvasóinknak is? Tekintettel arra az értékre, amit a Bérmunkás naptárai képviselnek, úgy véljük, hogy azon munkástársak, akik a magyarországi címekre a lapokat megrendelték, egyenest megharagudnának, HA NEM KÜLDENÉNK A NAPTÁRUNKAT. Azért úgy határoztuk, hogy a Bérmunkás

1949-es naptárát a magyarországi címeinkre is el fogjuk küldeni.

Tekintettel arra, hogy többszáz naptárról van szó, ez olyan jelentékeny anyagi kiadást jelent, amit csak úgy eszközölhetünk, ha olvasóink egyrészről még a múlt évinél is tömegesebben járulnak hozzá a naptár költségeinek kiadásához, másrészről pedig mindazon munkástársak, akik lapot rendeltek magyarországi címre és megtehetik, beküldik a naptár árát is.

Bízunk abban, hogy munkástársaink mint az előző években, úgy most is eleget tesznek kérésünknek, mert hiszen jól tudják, hogy a Bérmunkás naptára milyen értékes szórakoztató, tanító és nevelő értékű eredeti cikkeket tartalmaz. Egyébiránt a szerkesztő munkástárs majd bővebben ismerteti a készülő naptárunk anyagát, mihelyt a kézirat nagyrészét összeszedte.

A Bérmunkás Lapbizottsága

A LEGNAGYOBB

GAZEMBER

Befejezésül egy kis történettel szeretnék rámutatni, hogy mit jelent ma az egykedvűség, a nemtörődömség, a háborús uszítással szembeni semlegesség ? Ezen kis történet szerint mostanában, — amióta a népbirósági ítéletek oly sok nácit, nyilast és fasisztát küldtek a másvilágra, a pokol megtelt annyira, hogy már csak egy üres hely maradt. Amikor Lucifer, a főördög ezt észrevette, gyorsan kiszaladt a kapuhoz s rákiáltott az őrre, hogy ne engedjen be több jelentkezőt.

— Most már csak egy hely maradt, — mondotta, — igy a jelentkezők közül ki kell választanunk a legis legnagyobb gazembert, aki azt a helyet kiérdemelte.

Mindjárt hozzá is fogott a jelentkezők kiválasztásához.

— Miért küldtek ide? — kérdezte az első jelentkezőt.

— Mert lemészároltam száz ártatlan embert, — volt a felelet.

— Menj a fenébe! — kiáltott Lucifer, — van itt elég olyan bűnös, aki 200 ártatlan embert mészárolt le. Hát te miért vagy itt? — fordult a következőhöz.

— Én 25 csecsemőt vagdostam a falhoz úgy, hogy szétlocs- csant a koponyájuk, — volt a válasz.

— Takarodj innen! — rivalt rá erre is Lucifer, — hiszen van itt elég, aki 50 gyereket vágott a sziklához. És te? — fordult a harmadikhoz.

— Én, Lucifer ur, — szólt ez, — csak lenyúztam néhány ember bőrét, kifestettem és lámpaernyőt csináltam belőle.

— Pusztulj innen! — kiáltotta Lucifer nagyon mérgesen, — hát még azt sem tudod, hogy az ilyen szórakozásért még az amerikaiak szerint is csak négy évi börtön jár! És te t — fordult megint a következőhöz.

— Én kérem, — felelte ez a

jelentkező bamba arccal, — nem tudom, hogy miért küldtek ide. Én nem csináltam semmit. Én láttam, amikor az első jelentkező lemészárolta a száz ártatlan embert, de én nem csináltam semmit. És láttam, amikor az a másik a falhoz verte a csecsemőket, a harmadik pedig lenyúzta az emberek bőreit, hogy lámpaernyőt' készítsen belőlük, de én nem csináltam semmit.

És ezzel megfordult, hogy elmenjen. Lucifer azonban vállonragadta és ráorditott:

— Gyere csak te bitang! Hiszen te vagy a bestiák között is a legocsmányabb gazember! Mert ha te láttad, hogy ártatlan emberek százait mészárolták le, hogy csecsemőket vertek a falhoz, hogy lámpaernyőket készítettek az emberek lenyúzott bőreiből és te meg tudtad állni, hogy mindezek láttára semmit se cselekedj ellene, semmit se csinálj az ily gonoszságok megakadályozására, akkor te vagy a legnagyobb bestia és az az egyetlen hely a pokolban te reád vár!

Munkástársaim úgy hiszem, hogy önök velem együtt egyetértenek az ezen kis történetben rejlő tanulsággal. Egyetértenek, mert hiszen önök a munkássajtó támogatói és ezzel igyekekez- nek tenni legalább annyit, amit jelen körülmények között tehetnek a munkásosztályt és ezzel az egész emberiséget elpusztítással fenyegető veszély elhárítására.

Azért igazán szívből köszöntőm önöket, hogy eljöttek erre a találkozóra és merem remélni, hogy az egymás megismerése, az eszmecsere és az a tudat, hogy osztályérdeküket szolgálják kellemessé és emlékezetessé teszi önök részére is ezt a napot.

A United States Census Bureau jelentése szerint 70,000,000 ember változtatta lakóhelyét az 1940 és 1947 közé eső időszakban.

“KIK A BŰNÖSÖK” DEBRECENBEN

Az amerikai magyarság, de különösen a Bérmunkás olvasó tábora élénken emlékszik Pika Pál munkástárs “Kik a Bűnösök” három felvonásos színdarabjára, amely az első világháború után itt Amerikában majdnem minden nagyobb magyarlakta városban színre került.

A színdarab kézirata átkerült Magyarországra és mint debreceni levelezőnk írja, Október 9- én Debrecen belvárosában felavató ünnepélyt tartottak abból az alkalomból, hogy megnyitották a város második számú kul- tur házát. Itt mutatták be a “Kik a Bűnösök” színdarabot. A konferáló — mint levelezőnk Írja — igy mutatta be a darabot: Egy amerikai magyar munkás ember irta ... A nézőtéren nem volt száraz szem, különösen a harmadik felvonás lelkekig ható drámai jelenteinél. Elismerésül szűnni nem akaró taps jutalmazta Debrecenben Pika Pál munkástárs munkáját. Úgy hírlik, hogy a Munkás Színpad országos körútra viszi a “Kik a Bűnösök” háborús drámát.

SZÖVETSÉGI SZOLGÁLAT

WASHINGTON — Az Egyesült Államok szövetségi fizetési listáján augusztus hóban 2,133,- 777 polgári alkalmazott szerepelt. Ez 13,500-al több, mint az előző hónapban volt. Az uj alkalmazottak közül 5186-ot a posta, 4770-et a Navy, 2615-öt a sorozó bizottságok, 1078-at a hadsereg, a többit pedig egyéb kormányhivatalok nyerték.

VILLÁMCSAPÁS ELLEN — SZÁRAZJÉG

SCHENECTADY, N.Y. — A villámcsapások nyáron óriási erdőtüzeket okoznak. Ez ellen úgy lehet ma már védekezni, hogy szárazjeget szórnak a viharfelhőkre, mire az eső lecsapódik és a villámlás elmarad. Ezt javasolja a General Electric Company “esőcsinálója” dr. Vincent J. Schaefer, aki a szárazjéggel készülő mesterséges esőt feltalálta.

Az Egyesült Államokban 1947-ben 113,760,000 láda narancsot termeltek, — jelentette a U.S. Department of Agriculture. Ezen jelentés szerint a grapefruit termés 59,520,000 ládát, a citrom pedig 12,200,000 ládát töltött meg.

Winston Churchill mondja, hogy most már csak az atombomba őrzi a civilizációt, a tudósok szerint pedig csak az atombomba pusztíthatja el. — Jobb lenne fordítva, ha a civilizáció őrizné és pusztítaná el az atombombát.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milUói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú áUapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.