Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-30 / 1551. szám
1948. október 30. BÉRMUKKA S 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA_______________ ZÁRSZÓ A VÁLASZTÁSOKHOZ Most, hogy az elnökválasztási kampány vége felé járunk, érdemes lesz egy kis szemlét tartani, hogy levonjuk a tanulságot. Természetesen nem jósoljuk meg, hogy melyik jelöltet választják meg, nem tartunk próbaszavazásokat, mert anélkül is tudjuk, hogy ha Truman győz, akkor a munkások veszítenek; ellenben ha Dewey kerül az elnöki székbe, akkor a munkáltatók (NAM) nyernek. Ebben annyira biztosak vagyunk, hogy már most felhivjuk a rovat olvasóit, figyeljék meg, igazat mondottunk-e? De ezen a legfontosabb kérdésen kívül vannak még, más kevésbé ily nagy- fontosságú dolgok is, amelyekről szintén érdemes néhány szót szólni. Először is nézzük csak, hogy mit jelentett ez a választási kampány az amerikai szakszervezetekre ? Most először történt, hogy az amerikai szakszervezetek “hivatalosan” is felkészülődtek a politikai harcra. A háború befejezte óta az amerikai munkáltató osztály teljesen kezébe kerítette mindkét nagy politikai pártot, sőt magát az adminisztrációt is és nyomban megkezdték a munkásjóléti intézmények és a szak- szervezeti mozgalom megnyirbálását. Ezt játszi könnyűséggel tehették, mert az egymásra irigykedő szakszervezeti vezetők összemarakodtak, a közéjük dobott “vörös heringen” és ahelyett, hogy egységesen fordultak volna mindkét nagy párt ellen, amelyek reménytelenül eladták magukat a munkáltatóknak, egymással kezdtek veszekedni. És mintha az egységbontásra ez még nem lett volna elegendő, még Truman és Dewey között is megosztották követőiket. De talán az ütött legnagyobb csorbát a tekintélyükön, hogy az előválasztásokig mindannyian verték a mellüket, hogy igy meg úgy ki fogják buktatni Tru- mant, az elnökjelölósek után pedig, mint a megvert kutya, hasoncsuszva kúsztak hozzá. Az eredmény: a munkások még a unionok tagjai sem hallgatnak a vezérekre. A “NAM” GYŐZELME Szóval ennek a politikai kampánynak a legfontosabb eredménye az, hogy nyilvánvalóvá tette a szakszervezeti vezérek politikai jelentéktelenségét. Az iparbárók, a bankárok, — akiket általában a munkáltatók szövetsége (NAM) tart együtt, megmutatták, hogy a politikusok sorsa teljesen tőlük függ. Ha nem engedelmeskednek, akkor kivágják őket. Azért állitjuk olyan biztonsággal, hogy ennél a választásnál csak a NAM lehet a győztes. Egyébiránt érdekes volt megfigyelni. hogy Truman elnök milyen eréllyel szidta a republikánus pártot, hogy az a Wall St. szolgálja. Az a Truman elnök mondotta ezt, aki alig került az elnöki székbe, máris az összes miniszteri és államtitkári tisztségeket bankárokkal vagy generálisokkal töltötte meg; az a Truman elnök, aki alatt az iparbárók olyan nagy profitot harácsoltak, aminőhöz soha addig nem volt példa; az a Truman elnök, aki katonaságot rendelt ki a vasúti sztrájk letörésére; aki alatt szövetségi bírói letiltást vettek ki minden fontosabb sztrájk letörésére. Szóval dacára annak, hogy Truman a választási kortes beszédeiben a Taft-Hartley munkásellenes törvény ellen beszélt, dacára annak, hogy elfogadtatta a polgári jogok védelméről szóló pártprogramot s dacára annak, hogy számos szakszervezeti vezér indorszálta; e sorok Írója nem tartja nagy vesztességnek, ha a választásoknál elbukik és másvalaki kerül az elnöki székbe, mert hiszen a legszebb beszédnél is többet mond a tett és amig elismerjük, hogy Truman gyakran jó dolgokat mondott, (ha mindjárt nem is szépen mondotta), de mihaszna az olyan beszédnek, amit éppen ellenkező célt szolgáló tettek követnek ? A NAGY KÉRDŐJEL Persze jelen esetben, a Dewey győzelmével nem mondhatjuk, juk, hogy örvendünk a cserének. Itt legfeljebb csak annyit mondhatunk, hogy egyik 19, a másik egyhiján húsz. Dewey valójában még egy nagy kérdőjel. A new yorki eddigi adminisztrációja nem volt rosszabb, mint akármelyik másik kormányzóé. De, hogy milyen elnök lesz, azt senki sem tudja, — talán ő maga sem. Vagy ha tudja, akkor nagyon ügyesen titokban tartja, mert a heteken át tartó kortes kőrútjában soha egyetlen olyan beszédet sem mondott, amiből következtetni lehetne, hogy tulajdonképpen mit is akar. Soha elnökjelölt még olyan üres, tartalmatlan beszédeket nem mondott, mint Dewey tette az idén. Eddig az üres, de frázisoktól telt beszédek rekordját John Brickner ohioi szenátor tartotta, aki négy évvel ezelőtt mint Dewey partnere olyan beszédeket mondott, hogy a hallgatóknak találgatni kellett, mit is mondott az alelnökjelölt. Talán akkor tetszett meg ez a beszédmód Deweynak is és most olyan tökélyre vitte, hogy a vele utazó újságírók legnagyobb mulatsága a Dewey beszédeinek a megértése, mert nincs az a szótár, amelyben az értelmetlenségre magyarázatot találnánk. A valóság az, hogy Dewey nem akar elidegeníteni egyetlen szavazót sem és igy olyan se hideg, se meleg beszédeket tart, amelyekből mindenki azt olvashatja ki, amit éppen akar, noha valójában nem mond benne semmit. Azért alkalmaz egy tucat titkárt, hogy azok ilyen se fehér, se fekete beszédeket szerkesszenek neki. AZ UJ PÁRT JÖVŐJE dőlni sem mer, mert a kereset még az élelmezésre sem elegendő. Mit tud venni a magyar munkás egy órai munkabéréből és mit vásárolhat a svájci, svéd, vagy amerikai munkás? A kirakatok tele vannak áruval, de azt csak nézni lehet, mint ahogy nézheti a dolgozó azt a sok gyönyörű autót, amit az “imperialista- kapitalista” országokból hoznak be az uj bürokrácia és burzsoázia részére.” Befejezésül aztán megállapítja Peyer, hogy: “Az öntudatos magyar munkásság ezt a megpróbáltatást is lefogja küzdeni, hogy bekapcsolódva az egész világ gazdasági és politikai életébe megvalósítsa a békét, a magasabb életnívót, azt a szabadságot .amelyben félelem nélkül lehet élni. Erre törekszünk és ezt fogjuk megvalósítani az újból megalakult Szociáldemokrata Pártban és szakszervezetben.” HOGY a magyarországi munkásság milyen rabságban él rájuk bízzuk, hogy helyben hagyják Peyer állítását, vagy megcáfolják. De miért éppen a svájci, svéd vagy amerikai munkásság egy órai keresetének vásárló képességét hasonlítja össze a magyarországi munkásokéval? Miért nem a háború dúlta országok munkásságáét, 1 pl. Ausztria, Anglia, Olaszország, vagy épen- séggel Franciaországét? Tegyen csak hasonlatot, hogy mit tud a magyar munkásság azokéhoz hasonlítva vásárolni, amely országok munkásai a “nyugati demokráciák” gyámsága alatt nyögik a “szabadságot” és azt a borzasztó nagy “jólétet” amivel Peyerék annyira meg akarják ajándékozni a magyarországi munkásokat. De abban a szellemi mocsárban, ahol ezek megjelennek más nem is jelenhet meg és jószerencse, hogy sem a mákony hintők- nek, sem az azt bevevő olvasóknak nem sok befolyásuk van a világ és Magyarország sorsának intézésében. “A kutya ugat és a karaván halad.” Szóba került most az is, hogy mit csinált Dewey a háború kezdetén? Állítólag azon az alapon, hogy ő “farmer”, felmentést kért és kapott. Ez azonban nagy titok s a sorozó bizottság még Drew Pearsonnak sem árulta el, hogy igaz-e vagy sem. így most már Deweyal szemben két nagy titokra akadt az amerikai közönség. Az egyik az, hogy miért, nem sorozták őt is a háború alatt? A másik pedig az, hogy mit beszélt a kortes kőrútjában? Lehet, hogy mindkettő örök titok marad. Henry Wallace valóban dicséretre méltó módon állt ki úgy a, béke, valamint a polgárjogok védelmére. Valószínű azonban, hogy a követőit nagy csalódás fogja érni, mert nem számítanak arra, hogy milyen erős fegyver a “elhallgatás”, amit ellenük alkalmaznak. Amerika a nagyipar hazája, itt már tömegprodukcióra megy minden, még a korteskodási humbug is. Igen ám, de a tömegprodukcióhoz szerszámok kellenek, — szerszáCalifornia, Figyelem! LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát állít fel 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával fognak foglalkozni és teljesen díjmentes. Kérjük a munkások tömeges megjelenését. mok, amelyek az ellenfél kezében vannak. Az eredmény az, hogy amig a két nagy párt kampányával tele vannak a lapok és a levegő, addig Wallaceról csak azok hallanak valamit, akik di- reki: kor, sik. A Wallace kampányra vonatkozólag a jelenlegi eredménynél is fontosabb az a kérdés, hogy vájjon megmarad-e az uj párt, avagy ez is eloszlik, mint a buborék, mint a többi uj pártokkal történt a választások után? A Progresszive Party vezetősége nagyon kardoskodik, hogy fen- tartja a pártot tekintet nélkül a választásoknál elért eredményre. Valószínű, hogy ebben segítségükre lesznek a kommunisták, akiknek pártját a közeljövőben esetleg törvényellenesnek minősíthetik. Viszont, ha ez bekövetkezik, megtörténhetik, hogy az ily tiltó törvényt kiterjesztik a Progresszive Pártra is, mert ha az ilyen reakciós hullám egyszer útnak indult, nem lehet tudni hol áll meg. MILYEN EGYSÉGET? Különben is Dewey a beszédeiben állandóan használ egy kifejezést, amely sok vitára adott alkalmat éppen érthetetlensége következtében, de amely valószínűleg a többi pártok sorsára vonatkozott. Dewey ugyanis sokszor hangoztatta, hogy majd ha ő beül a Fehér Házba, akkor megteremti az “egységet”. “Unity, unity, amire szükségünk van”, — hangoztatta mindenfelé és megígérte, hogy majd ő megteremti ezt, a szerinte any- nyira kívánatos egységet. Márpedig Dewey kormányzó nagyon jól tudja, hogy a 150 millió lakosú országban bárkit választanak is elnöknek, még mindig akadnak olyan csoportok, amelyek külömböző módon bírálják el a napi problémákat. Egységet ilyen esetben csak egy módon lehet teremteni, — mint ahogyan Hitler teremtett: tüz- zel-vassal kiirtják az ellenvéleményen lévőket. Talán a nagyon titokzatos Dewey azért meri úgy beígérni az egységet, mert valami ilyesmire gondol? Természetesen abban az esetben először is a kisebbségi pártokat semmisitik meg s csak azután esik neki a kormányzó párt a másik nagy pártnak. És ha a NAM kívánja az ilyen egységet, akkor Dewey meg is fogja teremteni nekik. Végre is nem azért költöttek 25 millió dollárt a Dewey választására, hogy semmi hasznuk se legyen belőle! Az amerikai nép évenként 4 és fél billió dollárt költ szeszesitalokra.
