Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-23 / 1550. szám
o uiuai BÉRMUNKÁS 1948. október 23. Mit mond a zene? Mindenkiben, aki már hallgatott szövegnélküli zenét, szimfóniát vagy szonátát, felvetődik a kérdés: mit mond a zene. A szöveges zenét gyakran úgy fogják fel, mintha a muzsikának a szavakkal azonos jelentéstartalma volna. Hogy mennyire téves ez a felfogás, mi sem bizonyitja jobban, minthogy szöveg nélkül ugyanez a zene már nem jelent azonos tartalmat. Minden korszak, minden zenei stílus más jelentést és más hatást tulajdonit a muzsikának. A mai embertől talán legtávolabb áll az ókori Kina zenemagyarázata, amely a zenét a csillagok járásával, az évszakok változásával hozta összefüggésbe. Hitték, hogy bizonyos zenei hangok megszólaltatása megárasztja a folyót, elűzi a gonosz szellemeket. Egyes dallamok játszása egyenesen tilos volt, mert azokról azt tartották, hogy az államot, a társadalmat pusztulásba viszik. Az ókori Görögországban a zenének erkölcsnemesitő és jellemalakitó hatást tulajdonítottak. Hosszas vitákat folytattak a hangnemek erkölcsös vagy erkölcstelen voltáról, a muzsikát pedagógiai eszköznek használták. A keresztény középkor a zenét minden művészet fölé helyezte, mert úgy tartotta, hogy aki énekel, az kétszeresen imádkozik. A templomi ének az Istenhez vezető egyenes ut, a világi zene az ördög incselkedése szegénykék, hogy majd kiugrik a szemük. A két nő kisétál a konyhaajtón. — Itt van, ez a tál leves a maguké. Juci viszi a tálat, Zsófi lépdel utána. Barát halkan morog: — Nem baj. Nem muszáj este levest ennünk. Az asszony most kedveskedő- en kérleli tovább: — Egy kis krumplit is adok nekik, jó? Barát fintort vág, a baltenyerét is kitárja és ez együtt azt jelenti, hogy hát csak adj nekik, mi mást lehetne csinálni, ha már ez a helyzet. — Ju-ci, Zsó-fi, hozzák majd ki a tányérjaikat! Hamarosan jön Juci, jön Zsófi, a levest talán nem is ették, hánem úgy itták meg, daraga- luskástól, hozzák a tányérjukat. — Egy kis krumplit is kapnak. Barátné krumplit rak a tányérjukra, mártást önt a krumplira és csak várjanak mondja, amikor azok már húznák el a tányérjukat és egy-egy szelet húst is vet a krumpli és mártás tetejébe. — Köszönjük szépen — és vonulnak be a konyhájukba, az ajtót behúzzák a nagy meleg miatt. Barát nem tudja, hogy csodálkozzék-e, helyeseljen-e, vagy rosszaljon-e, csak úgy néz, tárgyilagosan. Az asszony magyarázkodik. — Úgy élnek ám ezek, mint a kutyák. — A fene egye meg a fajtádat! — kiállt Barát és az egy volt. A reneszánsz világi kultúrájának kellett eljönni, hogy ez a hit megváltozzék és a világi zene szabadon énekelhesse meg az élet Örömeit és szomorúságait. A zene lassan-lassan az egyéni érzelem kifejezője lett, de ezzel már el is jutottunk Bach, Beethoven, Mozart, Schubert.világába. A 19. század már nem elégszik meg a zene spontán érzelemtartalmával, tárgyi ábrázolást és cselekmények kifejezését kívánja meg a muzsikától. így születik meg a programzene (Liszt, Wagner, Strauss .Richard). A 20. század zenéje elfordul ettől a programmagyarázástól és a muzsika belső értelmét kutatva arra a megállapításra jut, hogy célja nem lehet sem az irodalmi, sem a képzőművészeti kifejezésmódok utánzása, mert hiszen éppen abban van különös •értéke, hogy ki tudja fejezni azt, amire más művészet képtelen. A muzsika mondanivalója mindig csak szimbolikus és igazi ereje abban rejlik, hogy a hangulatokat úgy tudja felidézni, mint egyetlen más művészet sem. Akár színpadról, akár könyvből szólal meg a költészet — bármennyire is magával ragadó legyen — mindig külső történés marad, mert a képet készen hozza, mintegy feltálalja a hallgató vagy szemlélő előtt. A zene hangulata ellenben megindítja a kép légynek szól, amelyik a szájáig szállong a falatra. — Reggel kenyeret esznek, délben kenyeret, legföljebb meg- zsirozzák, csak estére főz az asz- szony valamit. — Hm! — Én megvallom neked, hogy mióta ide költöztek, eleinte nem tudtam egy falatot sem jóízűen megenni. Neked könnyű, mert te majdnem minden nap estig vagy benn a városba. — Szóval, naponként eteted őket. Az asszony bocsánatkérőn néz az urára: — Szoktam nekik adni valamit. Mit csináljak? Hisz látod, hogyan bámulnak. Barát elkomorul: — Hát . . . szép, szép. Csakhogy mi nem bírjuk ezt. Mi ma egy festő? Ma még koldusok vagyunk, azt tudhatod. — Mit csináljak velük? A szivem elszorul, ha látom, hogy nincs mit enniök. — Gyenge lélek vagy. — És te? Te talán nem adnál nekik ? — Én! Nem ahoz kell igazodni, hogy mit csinálnék én. Én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál, csakhogy nekem egy kis eszem is van és tudom, hogy ezt mi nem bírjuk. Mi is csak máról holnapra élünk. Te egyáltalában nem gondolkodsz. — Halkabban! — Nahát. Az asszony elkedvétlenül, az asztalra könyököl, állát a tenyerébe fekteti és merengve néz maga elé. Majd megszólal: — Télre úgyis bemegyünk a pesti lakásba. Októberig meg majd csak kibírjuk. kialakulását, ami azután magában a hallgatóban alakul ki és igy a hallgató a felidézett hangulattal eggyé válik. Az mondhatjuk, hogy zenének nincs szavakban kifejezhető tartalma. Nézzük meg, hogy a zene hangulati tartalma szerint állhat-e a fejlődés szolgálatába. A magyar népzenéből kialakult uj magyar müzene igennel felel erre a kérdésre. Ennek az uj muzsikának érzelmi alapja az évezredes magyar paraszti hagyomány, amelyet a modern zenetechnika magas kultúrája a mai haladó emberiség világnézetéhez alakit. A sajátos egyéni hangulatokat mellőzve, a közösségi élet kifejezője az uj magyar müzene, amely híven tükrözi a negyedik társadalmi rend öntudatosodási folyamatát. Ez természetesen egyúttal az általános emberinek letétményese is. Világszerte nagy sikere van ennek az uj zenének, hiszen az le és mutatták az eredményeket, fényesen bizonyítják azt, hogy a munkásosztálynak történelmi hivatásánál fogva mennyire fontos volt a náci-fasizmus térhódítása ellen foglalni állást. Erre legelőször a spanyol helyzet adott intő példát, ahol nem a vallási vagy fajgyűlölet elmélete volt a fasizmus útvonala, hanem a MUNKÄSOYÜLÖLET. A spaBarát hirtelen keményen és határozottan mondja: — Októberig ,sem mehet igy. Ma ettünk utoljára az udvaron. Holnaptól kezdve fenn ebédelünk a lakásba. Ha egyedül leszel itthon, te is fenn ebédelsz érted ? Az asszony fanyarul bólint. Juci előjön és felajánlja, hogy elmosogat. Ez némi fizettség lenne az ebédért. —Jó. Szedje le az asztalt és hordja be az edényt, — Barátné előre megy a konyhába. Barát még kérődzik egy ideig, aztán pipára gyújt és felsétál a lépcsőn. Az utolsó fokról visszatenkint a kerten túl viruló, hatalmas platánfára. Jól megnézi, már vagy ezredszer, ahogy bele mered a tüzes agusz- tusi égbe és azon tűnődik hogy lehetne ezt a platánt egyszer már eleven fának lefesteni. Zsófi énekel a kisházban, Juci vígan mosogat a pincekonyhában. Barátné beszélgetni kezd veíe és lassan előkészíti arra ami majd elkövetkezik, . ha holnap talán még nem is, de hamarosan. — Ezektől a ronda legyektől nem lehet lenn enni. Teljes lehetetlenség. Rászállnak az ételre. És legújabban megjelentek ezek a méhek, vagy darazsak, vagy mi a csodák.. Azokat meg még elűzni sem merem, mert attól félek, hogy megcsípnek. • Jucinek még sejtelme sincs róla, hogy mi fog ebből kisülni, hogy a méhek megcsíphetik az embert, azon is csak nevet és kacarászva mondja: — Tetszik tudni, mi lenne most jó? Egy pohár bor, hideg szódával. egész zeneértő világ ösztönösen érzi a magyar muzsika korszerűségét és jelentőségét. Szervánszky Endre (Szabad Nép) Jóidéig nagyon sokan nem tudták megérteni, hogy az amerikai katonai bíróság miért szál- ütotta le 4 évre az életfogytiglani börtönre ítélt Elsie Koch büntetését, akit azért Ítéltek el, mert igen sok ártatlan embert iegyilkoltatott és a bőreikből lámpaernyőket készített. Mint most kiderült, Clay tábornak és társai Koch asszonyságnak ezt a rendkívüli művészi tehetségét vették számításba és igyekszenek megmenteni a jövő nemzedék számára. AlljonMindenkiMunkába szerezzen uj előfizetőt! nyol fasizmus a munkásmozgalmat irtotta olyan kegyetlenséggel, mint Hitler a zsidókat származásuk miatt. Igaz akkor nem volt olyan általános fölzúdulás az egész világon, mert hát csak munkásokról volt szó. Mi azonban éppen ezért lettünk az első pillanattól kezdve a fasizmus gyűlölői és ez indított bennünket arra a kilengésre, melyet egyesek az osztályharc útjáról való kizökkenésnek neveztek, amikor mi a fasizmus leverését, a kapitalizmus leverése fölé helyeztük. Hogy a fasizmus és a kapitalizmus lényegében talán egy és ugyanaz és talán nem is kellene köztük megkülönböztetést tenni, ez egy bizonyos fokig igaz, mi azért mégis úgy érezzük, hogy a fasizmust éppen a spanyol bemutatkozása miatt jobban gyűlöljük. A mi álláspontunk nem változott és habár ez e sorok Írójának egyéni véleménye, legyen szabad többes számban beszélnünk. Mert mi a fasizmus ellen voltunk, a háború előtt, a fasizmus ellen voltunk a háború alatt és a fasizmus ellen vagyunk a háború után. Bennünket nem a kapitalista osztály barátsága vagy a fasizmussal szembeni esetleges ellentéte tett antifasisztává. És még ma is azt mondjuk, hogy nem mindegy, elsősorban az osztályharcos munkásságnak, hogy a fasiszta diktatúra avagy a kapitalista kormányzati rendszer alatt él. Ma is azt mondjuk, hogy a munkásosztály osztályérdeke, harcbaszállni és megakadályozni azt, hogy a kormányzat mint elnyomó szerv a náci-fasiszták kezébe kerüljön. Franco-féle diktatúra alatt, biztos hogy nem hirdethetnénk ipari szervezkedést a munkásosztály fölszabadi'tása érdekében. Az a- kéz s mindazok, akik ezzel a kézzel paroláznak, a tömeggyilkos nívójára sülyedtek le. Lehet tehát szövetség az amerikai kapitalista urak és Franco között, de az amerikai nép és a spanyol hóhér között soha nem lesz szövetség. Ezt kizárja az amerikai nép jó érzése és forradalmi múltja. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról)
