Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-16 / 1549. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. október 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .......... 1~.$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ------ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio ■ ■I I I........................ ....................... ........................ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _______________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amerikai törvényhozók Manapság meglehetősen éles bírálatban részesítik az amerikai igazságügyminisztert, Tom C. Clarkot, úgy a jobb-, mint a baloldali ellenfelei és követelik Truman elnöktől, hogy csapja el ezt a miniszterét. A jobboldali politikusok azért haragszanak rá, mert nem veti azonnal börtönbe azon köztisztviselőket, akikre ráfogják, hogy kommunisták, vagy a kommunistákkal szimpatizálnak, vagy valamikor véletlenül egy olyan vendéglőben ebédeltek, ahol már egyszer egy kommunista is evett. Mert az a szenzációra éhes Amerikaiatlan Cselekedeteket Vizsgáló Bizottság szerint már az ilyesmi is elég bűn, hogy az amerikai polgárt bebörtönözzék. Clark, sőt maga Truman elnök is már számtalanszor hangoztatták, hogy a boszorkányüldöző bizottság adatai nem elegendők, hogy bárkit is vád alá fogjanak és külömben is, azon adatokat már régen ismeri a titkosrendőrség. Ezzel szemben a baloldali kritikusok sokkal szilárdabb talajon állnak. így például New Jersey állam 14 prominens ügyvéde felszólította az igazságügyminisztert, hogy miért nem vizsgáltatja meg azon vádakat, amiket Drew Pearson újságíró sorolt fel Parnell C. Thomas, az Amerikaiatlan Bizottság elnöke ellen. Mint ismeretes, Drew Pearson a sok-sok millió ember által olvasott rovatában elmondotta, hogy Thomas képviselő ur évek óta csalja az államot, nagy fizetéseket vesz fel a családtagjai (sőt még a takarítónője) részére is, mintha azok az irodájában dolgoznának és ezen összegeket magának tartja meg. Pearson ezen vádakat levelekkel és egyéb okmányokkal igazolta, Thomas még sem perelte becsületsértésért, holott nyilvánvaló, hogy ha a vádak igazak, akkor Thomasnak nem a képviselőházban, hanem a börtönben van helye. És ha a vádak nem igazak, akkor Pearsont kellene bebörtönözni azért, mert ilyen “köztiszteletben álló” emberről ilyen szörnyű dolgokat mer írni. Thomas azonban kézlegyintéssel elintézte a dolgot és nem indított pert Pearson ellen. A 14 prominens ügyvéd felfogása szerint azonban ezzel még ez az ügy nem nyert elintézést, mert ha Thomas képviselő ur le is nyeli a vádakat, az igazságügyminiszternek nem szabadna szemet- hunyni ebben az esetben. Szerintük tehát nem csak Thomas, vagy Pearson a bűnös, hanem Clark igazságügyminiszter is, aki politikai okokból eltűri, hogy egy képviselő a legaljasabb csalásokat kövesse el. Egyetlen tisztességes embert sem elégíthet ki Clarknak az a felfogása, hogy ha Thomas képviselőt nem bántják Pearson vádjai és nem indít becsületsértési port ellene, akkor miért bántaná őt, az igazságügyminisztert? Lehet, hogy Clark azért nem mozdul, mert a börtönök már úgyis nagyon tele vannak és ha elkezdi a Thomas elleni vizsgálatot, akkor nem tudja, hol áll majd meg. Mert most már nem csak Thomas, hanem más honatyák ellen is hasonló vádak kerültek a nyilvánosságra. így például Washingtonban most szóbeszéd tárgyát képezi, hogy szenátor Ferguson (Rep. Mich.) abbahagyta Elmer Thomas szenátor (Dem. Oki.) eUeni azon vizsgálatot, hogy a gabonaárkat befolyásoló intézkedéseket sürgette, mialatt a felesége és más megbízottjaival nagy összegekben spekulált a gabonatőzsdén. A szenátor Ferguson vezetése alatt működő vizsgálóbizottság nagyon terhelő adatokat hozott felszínre Thomas szenátor ellen, akinek két társát vád alá is helyezték. Ferguson azonban egyszerre csak megszakította a további vizsgálatot, mint most kiderült azért, mert Thomas egészen hasonló csalásokra utaló bizonyítékokat gyűjtsön össze Ferguson ellen és nyíltan megírta neki, hogy ha te leleplezel engem, akkor én leleplezlek téged. Ez a levél most nyilvánosságra került és az egész ország láthatja, hogy az amerikai törvényhozók milyen erkölcsi posványból kerülnek ki. És ami ebben a legszomorubb az, hogy az igazságügyminisz- terium ebben az esetben utánozza Justice istenasszonyt, — behunyja szemeit! Elsiratott tanszabadság A amerikai ujságirodalom terén ma oly kicsi számot kitevő liberális lapok egyikében panaszkodnak a szerkesztők, hogy az amerikai tanszabadság igen nagy veszélybe jutott, amely az elnök- választási kampány alatt nemhogy enyhülne, de egyre mélyebb lesz. Állításaik bizonyítására felsorolják az alábbi példákat: Az Evansville (Ind.) Methodist College igazgatósága felszólította Dr. George Parkért, a filozófia tanárát, hogy mondjon le állásáról, mert résztvett a Henry Wallace jelöltségét támogató politikai gyűlésen. Dr. Clarence R. Athern tanárt, aki ugyancsak filozófiát tanított a Lycoming (Pa.) Collegében, azonnal elbocsájtották állásából, amikor nyilvánosságra hozta, hogy csatlakozott a Progressive Párthoz. Georgia állam egyetemének egyik segédtanárát, James Bar- foot professzort a Progresszív Party kormányzónak jelölte, mire Georgia University azonnal elmozdította állásából. A University of Miami (Fia.) egyetem igazgatósága Dr. Leonard Choen tanárt bocsájtotta el “politikai aktivitás” bűne miatt. Persze ez a politikai aktivitás csak a Wallace támogatásából állt. Ugyanez az egyetem vezetősége s ugyancsak a Wallace támogatásáért elmozdította állásából Dániel D. Ashkenas tanárt is. Oglethorpe (Ga.) University Don West tanárt bocsájtotta el azért, mert a Progresszive Párt mellett nyilatkozott. Ugyancsak ezért vesztette el állását Clyde Miller, a Columbia University (N.Y.) Teachers College osztályának tanára is, miután belépett a 700 tagú országos Wallace-bizottságba. Buffalo (N.Y.) város egyik középiskolájában pedig azért menesztették Eleanor R. Dushane tanítónőt, mert a P.M. cimü, azóta már megszűnt, liberális lapot olvasta. Ezek csak a nyilvánosságra jutott esetek, ahol a tanárok el- bocsáj fásával a legdurvább módon szegték meg a tanszabadságot, de mennyi lehet azon esetek száma, amikor valami más módon álcázták azt a tényt, hogy a tanárok és tanítóktól meg akarják vonni a politikai véleménynyilvánítás jogát? Jellemző egy eset, amire azonban csak igen kevés példát találunk. George Sokolsky újságíró, aki jelenleg a New York Times vezércikkeit írja, de aki éveken át fizetett propagandistája volt a National Association of Manufacturers (NAM) munkáltató szövetségnek, mozgalmat indított, hogy Wallace támogatása miatt a Williams College fossza meg tanszékétől Frederick L. Shuman professzort. A College vezetője, President Baxter azonban kijelentette, hogy nem hajlandó az akadémiai tanszabadságot korlátozni még akkor sem, ha ELVESZTI A KÉT ÉS FÉL MILLIÓ JÖVEDELMET, AMIVEL SOKOLSKY ÉK MEGFENYEGETTÉK. Az ilyen igazgatók száma azonban nagyon kevés s sok esetben őt magát is hamar menesztették. így tehát fenáll az a tény, hogy az amerikai egyetemeken csak olyan tanárokat tűrnek meg, akik a tőkés rendszert és annak minden hibáit és szélsőségeit fén- tartó két nagy politikai pártot támogatják. Ha kritizálni mernek csak olyan kis mértékben is, mint azt a Progresszive Party teszi, amely alapjában véve hive a tőkés termelési rendszernek, akkor már elvesztik állásaikat, kenyérkeresetüket. Az amerikai sajtó és rádió hónapok éta üti-veri a középeurópai országokat, — köztük Magyarországot is, — hogy a tanszabadságot teljesen megszüntették. De amig krokodil könnyeket hullatnak a középeurópai népek tanszabadságáért, ime épen olyan erélyesen és gyorsan temetik el itt Amerikában is azt az annyira áhított és féltett tanszabadságot! ELVINYÍL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk v így kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
