Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-16 / 1549. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. október 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .......... 1~.$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ------ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio ■ ■I I I........................ ....................... ........................ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _______________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amerikai törvényhozók Manapság meglehetősen éles bírálatban részesítik az ameri­kai igazságügyminisztert, Tom C. Clarkot, úgy a jobb-, mint a baloldali ellenfelei és követelik Truman elnöktől, hogy csapja el ezt a miniszterét. A jobboldali politikusok azért haragszanak rá, mert nem veti azonnal börtönbe azon köztisztviselőket, akikre rá­fogják, hogy kommunisták, vagy a kommunistákkal szimpatizál­nak, vagy valamikor véletlenül egy olyan vendéglőben ebédeltek, ahol már egyszer egy kommunista is evett. Mert az a szenzációra éhes Amerikaiatlan Cselekedeteket Vizsgáló Bizottság szerint már az ilyesmi is elég bűn, hogy az amerikai polgárt bebörtönözzék. Clark, sőt maga Truman elnök is már számtalanszor hangoztatták, hogy a boszorkányüldöző bi­zottság adatai nem elegendők, hogy bárkit is vád alá fogjanak és külömben is, azon adatokat már régen ismeri a titkosrendőrség. Ezzel szemben a baloldali kritikusok sokkal szilárdabb tala­jon állnak. így például New Jersey állam 14 prominens ügyvéde felszólította az igazságügyminisztert, hogy miért nem vizsgáltat­ja meg azon vádakat, amiket Drew Pearson újságíró sorolt fel Parnell C. Thomas, az Amerikaiatlan Bizottság elnöke ellen. Mint ismeretes, Drew Pearson a sok-sok millió ember által olvasott ro­vatában elmondotta, hogy Thomas képviselő ur évek óta csalja az államot, nagy fizetéseket vesz fel a családtagjai (sőt még a takarítónője) részére is, mintha azok az irodájában dolgoznának és ezen összegeket magának tartja meg. Pearson ezen vádakat levelekkel és egyéb okmányokkal iga­zolta, Thomas még sem perelte becsületsértésért, holott nyilván­való, hogy ha a vádak igazak, akkor Thomasnak nem a képviselő­házban, hanem a börtönben van helye. És ha a vádak nem igazak, akkor Pearsont kellene bebörtönözni azért, mert ilyen “köztiszte­letben álló” emberről ilyen szörnyű dolgokat mer írni. Thomas azonban kézlegyintéssel elintézte a dolgot és nem indított pert Pearson ellen. A 14 prominens ügyvéd felfogása szerint azonban ezzel még ez az ügy nem nyert elintézést, mert ha Thomas képviselő ur le is nyeli a vádakat, az igazságügyminiszternek nem szabadna szemet- hunyni ebben az esetben. Szerintük tehát nem csak Thomas, vagy Pearson a bűnös, hanem Clark igazságügyminiszter is, aki politi­kai okokból eltűri, hogy egy képviselő a legaljasabb csalásokat kövesse el. Egyetlen tisztességes embert sem elégíthet ki Clark­nak az a felfogása, hogy ha Thomas képviselőt nem bántják Pear­son vádjai és nem indít becsületsértési port ellene, akkor miért bántaná őt, az igazságügyminisztert? Lehet, hogy Clark azért nem mozdul, mert a börtönök már úgyis nagyon tele vannak és ha elkezdi a Thomas elleni vizsgála­tot, akkor nem tudja, hol áll majd meg. Mert most már nem csak Thomas, hanem más honatyák ellen is hasonló vádak kerültek a nyilvánosságra. így például Washingtonban most szóbeszéd tár­gyát képezi, hogy szenátor Ferguson (Rep. Mich.) abbahagyta Elmer Thomas szenátor (Dem. Oki.) eUeni azon vizsgálatot, hogy a gabonaárkat befolyásoló intézkedéseket sürgette, mialatt a fe­lesége és más megbízottjaival nagy összegekben spekulált a gabo­natőzsdén. A szenátor Ferguson vezetése alatt működő vizsgálóbizottság nagyon terhelő adatokat hozott felszínre Thomas szenátor ellen, akinek két társát vád alá is helyezték. Ferguson azonban egyszer­re csak megszakította a további vizsgálatot, mint most kiderült azért, mert Thomas egészen hasonló csalásokra utaló bizonyítéko­kat gyűjtsön össze Ferguson ellen és nyíltan megírta neki, hogy ha te leleplezel engem, akkor én leleplezlek téged. Ez a levél most nyilvánosságra került és az egész ország láthatja, hogy az ameri­kai törvényhozók milyen erkölcsi posványból kerülnek ki. És ami ebben a legszomorubb az, hogy az igazságügyminisz- terium ebben az esetben utánozza Justice istenasszonyt, — be­hunyja szemeit! Elsiratott tanszabadság A amerikai ujságirodalom terén ma oly kicsi számot kitevő liberális lapok egyikében panaszkodnak a szerkesztők, hogy az amerikai tanszabadság igen nagy veszélybe jutott, amely az elnök- választási kampány alatt nemhogy enyhülne, de egyre mélyebb lesz. Állításaik bizonyítására felsorolják az alábbi példákat: Az Evansville (Ind.) Methodist College igazgatósága felszólí­totta Dr. George Parkért, a filozófia tanárát, hogy mondjon le ál­lásáról, mert résztvett a Henry Wallace jelöltségét támogató poli­tikai gyűlésen. Dr. Clarence R. Athern tanárt, aki ugyancsak filozófiát taní­tott a Lycoming (Pa.) Collegében, azonnal elbocsájtották állásá­ból, amikor nyilvánosságra hozta, hogy csatlakozott a Progressi­ve Párthoz. Georgia állam egyetemének egyik segédtanárát, James Bar- foot professzort a Progresszív Party kormányzónak jelölte, mire Georgia University azonnal elmozdította állásából. A University of Miami (Fia.) egyetem igazgatósága Dr. Leo­nard Choen tanárt bocsájtotta el “politikai aktivitás” bűne miatt. Persze ez a politikai aktivitás csak a Wallace támogatásából állt. Ugyanez az egyetem vezetősége s ugyancsak a Wallace támoga­tásáért elmozdította állásából Dániel D. Ashkenas tanárt is. Oglethorpe (Ga.) University Don West tanárt bocsájtotta el azért, mert a Progresszive Párt mellett nyilatkozott. Ugyancsak ezért vesztette el állását Clyde Miller, a Columbia University (N.Y.) Teachers College osztályának tanára is, miután belépett a 700 tagú országos Wallace-bizottságba. Buffalo (N.Y.) város egyik középiskolájában pedig azért me­nesztették Eleanor R. Dushane tanítónőt, mert a P.M. cimü, azóta már megszűnt, liberális lapot olvasta. Ezek csak a nyilvánosságra jutott esetek, ahol a tanárok el- bocsáj fásával a legdurvább módon szegték meg a tanszabadságot, de mennyi lehet azon esetek száma, amikor valami más módon ál­cázták azt a tényt, hogy a tanárok és tanítóktól meg akarják von­ni a politikai véleménynyilvánítás jogát? Jellemző egy eset, amire azonban csak igen kevés példát talá­lunk. George Sokolsky újságíró, aki jelenleg a New York Times vezércikkeit írja, de aki éveken át fizetett propagandistája volt a National Association of Manufacturers (NAM) munkáltató szö­vetségnek, mozgalmat indított, hogy Wallace támogatása miatt a Williams College fossza meg tanszékétől Frederick L. Shuman professzort. A College vezetője, President Baxter azonban kijelen­tette, hogy nem hajlandó az akadémiai tanszabadságot korlátoz­ni még akkor sem, ha ELVESZTI A KÉT ÉS FÉL MILLIÓ JÖVE­DELMET, AMIVEL SOKOLSKY ÉK MEGFENYEGETTÉK. Az ilyen igazgatók száma azonban nagyon kevés s sok eset­ben őt magát is hamar menesztették. így tehát fenáll az a tény, hogy az amerikai egyetemeken csak olyan tanárokat tűrnek meg, akik a tőkés rendszert és annak minden hibáit és szélsőségeit fén- tartó két nagy politikai pártot támogatják. Ha kritizálni mernek csak olyan kis mértékben is, mint azt a Progresszive Party teszi, amely alapjában véve hive a tőkés termelési rendszernek, akkor már elvesztik állásaikat, kenyérkeresetüket. Az amerikai sajtó és rádió hónapok éta üti-veri a középeuró­pai országokat, — köztük Magyarországot is, — hogy a tansza­badságot teljesen megszüntették. De amig krokodil könnyeket hullatnak a középeurópai népek tanszabadságáért, ime épen olyan erélyesen és gyorsan temetik el itt Amerikában is azt az annyira áhított és féltett tanszabadságot! ELVINYÍL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk v így kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom