Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-09 / 1548. szám

1948. október 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mennyiségileg és minőségileg alkot nagyot a népi demokrácia iki gyászkeretes számának ve­zércikke ezekkel a szavakkal ad­ta a dolgozó magyar nép tudtá­ra a lap felelős szerkesztőjének mártírhalálát: “Nehéz szívvel, lesújtva és egész lelkűnkben megrendülve közöljük Magyarország proletá- riátusával, hogy Somogyi Bélát, a Népszava felelős szerkesztő­jét meggyilkolták! Mint egész férfi és törhetet­len harcos esett el a becsület mezején: leskelődő, becstelen brávók gyilkos csapásai alatt. Egész életét a proletáriátus ügyének szentelte, tudását és tisztes meggyőződését, akadá­lyokat nem ismerő munkaerejét és mindig a cél felé törő energi­áit annak az ügynek szolgálatá­ba állította, mely a proletáriá­tus ügye: a proletáriátusért halt meg Somogyi Béla, a proletáriá­tusért folytatott felszabadító harcban áldozta fel tiszta, be­csületes életét . . . Küzdelmének, nemes, nagy harcának fegyvereit kizárólag a szociáldemokrácia tudományos eszközei és tudományos módsze­rei szolgáltatták. Ezek a termé­keny módszerek világították számára az utat, amelyen a pro­letáriátusért folyó harcban ha­ladnia kellett. Mondjuk-e és is- mételjük-e százszor és százszor, hogy e módszereket s a belőlük származó fegyvereket minden jogállamban törvényesnek isme­rik el? Ezekkel a fegyverekkel a kezében utolsó pillanatig nyílt és férfias harcnak hitte azt a küzdelmet, amelynek fegyelme­zett, törhetetlen katonájává sze­gődött. Ámde a dunaparta vértócsa most mást mond, mást ordít vi­lággá. A harc egyenlőtlenségét A ,harc csak egyoldalúan volt nyílt és férfias, ellenfelei brávók módjára viselkedtek, akiknek nem szokásuk a kitárt mellel va­ló küzdelem és nem toll a fegy­verük, hanem tőr és bunkósbot.” A felszabadulás óta a ma­gyar népi demokrácia hatalmas eredményeket ért el: sorra gyó­gyította be a háború okozta se­beket. A fasiszta háború pusztításai az épületekben és lakásokban óriásiak voltak. Egyedül Buda­pesten 73.000 lakás sérült meg, ebből 16.000 a teljesen megsem­misült és helyreállithatatlan romlakások száma. A tetőhéja- zatokban és tetőszerkezetekben is nagyarányú kárt szenvedett a főváros: négy és félmillió négy­zetméter tetőhéjazat és másfél- millió négyzetméter tetőszerke­zet pusztult el. Azonban a vidé­ki városokat sem kímélte meg a háború, mert a vidéki városok­ban 57.000 ház pusztult el, meg­közelítőleg 68.000 lakással, a magyar falvakban pedig 50.000 volt a megrongálódott házak száma. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a lakóházakban beállott kár ősz- szege Budapesten 1.265.508.000 vidéken 587.494.486 1938-as ér­tékű pengő. így az elszenvedett kár kb. kilencmilliárdkettőszáz- hetvenmillió forintra becsülhe­tő. Ebből a középületi károk 3 milliárd forintot tesznek ki. Itt meg kell jegyeznünk még azt is, hogy az építés és köz­munkaügyi minisztérium irányí­tásával történő építkezések csak a 3 éves terv indulása után vet­tek nagy lendületet, amikor Dar­vas József, a Nemzeti Paraszt­párt egyik vezetőségi tagja vet­te át a minisztérium vezetését. A minisztérium ekkor kapcsoló­dott be teljes erejével a három­éves terv keretében megindult hatalmas arányú építkezésekbe. Ennek eredményekép ma már elmondhatjuk, hogy ez év ápri­lis 19-én a főváros valamennyi sérült tetőhéjazatát és tetőszer­kezetét helyreállították, közel 60.000 budapesti lakás újjáépí­tése megtörtént, vidéki városok­ban 22.000 s a falvakban 35.000 lakást állítottak helyre nagy­részt államkölcsönök segítségé-’ vei, vagyis a régi lakásállomány­ból több mint 110.000 lakás vált használhatóvá. A romos épületek és lakóhá­zak helyreállításával párhuza­mosan azonban teljesen uj épít­kezések is folynak. Az építés és közmunkaügyi miniszt é r i u m Darvas József miniszter legha­tékonyabb kezdeményezése alap­ján az Országos Tervhivatal és a Gazdasági Főtanács segítségé­vel messzemenő állami hozzájá­rulással 1948 végéig 4.300 uj ház építését fejezi be a földhöz- jutott szegényparasztság számá­ra a magyar falvakban. (A fel- szabadulás óta már eddig több mint 37.000 uj lakás készült el az ország 3.200 kis és nagyköz­ségében.) A felsőtiszai árvizte- rületen, Szatmárbereg megyé­ben, ahol 557 parasztházat pusz­tított el az árvíz, október 15-re 570 teljesen uj ház készül el. Az állam Budapesten, Újpesten és Várpalotán 290 korszerű és egészséges lakást épit fehaz év végéig, ezenkívül 12 nagyobb vi­déki város számára tette lehe­tővé, hogy 270 uj lakást építse­nek. Ezenfelül mintegy 33 millió forint költséggel Budapesten és vidéken 3.300 sérült lakás hely­reállítását fejezik be. így tehát 1945 májusától 1948 végéig, te­hát a demokrácia 44 hónapja alatt közel 50.000 uj lakás épült és több mint 110.000 lakást ál­lítottak helyre. Ezenkívül 8 mil­lió forint költséggel összesen 378 családi ház építése kezdődik meg még az ősz folyamán Bu­dapesten és vidéken az ipari dol­gozók részére. A népi demokrácia erőfeszí­tése az eddigi lakásépítkezés te­rületén elért eredményeivel nem csak mennyiségileg alkotott na­gyot, hanem minőségileg is, mert az újonnan épült lakóhá­zak kényelmesebbek, egészsége­sebbek és korszerűen berende- zettebbek, mint azok, amelyek a 25 éves Horthy rendszerben ké­szültek. Természetesen ezeket az ered­ményeket a magyar nép tervsze­rű gazdálkodás nélkül nem tud­ta volna elérni. Éppen ezért a forint stabilizációjának első év­fordulóján a magyar kormány­zat áttért a tervszerű gazdálko­dás rendszerére, megalkotta a 3 éves tervet és ennek a tervnek áldásos eredményei mutatkoz­nak a lakástermelés terén is. ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: J. Buzay, Cleveland_____ 1.00 I. Farkas, Akron............ . 1.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 J. Kollár, Cleveland ............ 1.00 M. Krieger, New York __ 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 1.00 A Lelkó, Pittsburgh ......... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .. . 1.00 A. Molnár, Cleveland ___ 1.00 J. Munczi, Cleveland ____ 2.00 L. Páll, Ambridge .......... 6.00 J. Policsányi, Elm Grove _. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ___ 1.00 S. Székely, Cleveland ........... . 3.00 K. Udvarnoky, Flint......... 2.00 J. Vizi, Akron .......... 2.00 J. Zára, Chicago ............ 2.00 Álljon Mindenki Munkába szerezzen uj előfizetőt! TÁRCA MARI Irta: FEHÉR TIBOR Ahogy a porrongyot kirázta az ablakon, egy-két percre min­dig elálmodozott. Aranybarna szemében ilyenkor könnyek csil­logtak. Odalent zúgott a pesti ucca: tömött, sárga villamosok döcögtek lomhán, lakkos autók suhantak, nehézvasalásu kocsik zörögtek és az emberek feketén nyüzsögtek. Mari ilyenkor úgy állt az ab­lakban, mint az eleven bánat. Kócos, barna haja rendetlenül hullt alá, sápadt arcából piszén nézett felfelé pattanásos orra és a szája körül két merev ránc­ban mutatkozott meg a gyer­mekséget megölő korai bérmun­ka. De a szeme gyönyörű volt, azért is, mert ha egy-két pilla­natra elálmodozott, tüstént na­pos mezőket látott, zölden nyúj­tózkodó réteket, karcsú sudár jegenyéket, vagy fehérfalu, kis házakat. Mari ilyenkor nagyot sóhajtott, kirázta a porrongyot és visszament, hogy tovább tö­rölgesse a roppant, fekete buto- torokat, az ismeretlen figurákat, díszes tányérokat és tarka por- cellánokat.-— Ne bámészkodj annyit, hallod-e? — harsogta, ha észre­vette az álmodozást a “naccsá- ga”, éppen olyan hangon és mo­dorban, mint egy gonosz baka­káplár, akinek tudata alatt sza­dista hajlamok leskelődnek. — Igenis, kezitcsókolom! — dadogta ilyenkor zavarodottan, majd reszkető kézzel, fogvacog­va a félelemtől, emelte le a polc­ról a gyémántként szikrázó kris­tályvázákat. ezüsttálakat, tá­nyérokat, csészéket, vagy egy- egy szemérmetlen nőszemély bronzszobrát. — Vigyázz, te kis béka, ha el­töröd, véged van, az a gyönyö­rű csésze az uram kedvence! Mari hátán ludbőrözött a ré­mület és az arca veritékezett. A “naccsága” urára gondolt. De ezt csak úgy tudta megtenni, ha előbb a lakás ajtaján levő réz­táblát idézte emlékezetébe. Ami­kor ugyanis megérkezett, akkor sokáig állt az ajtó előtt és ért­hetetlen csodálattal sillabizálta e furcsa szavakat: “Dr. Kiliusz Alfréd főv. ta­nács-jegyző.” Most is ezt a táblát látta elő­ször és csak azután jelent meg képzeletében “az ur” kövér, vö­rös arca, ravasz, apró szeme és nagy, lágy keze, amellyel egy­szer megsimogatta a vállát, mi­közben vastagon vigyorgott hoz­zá és értelmetlen szavakat mor­molt. Annyi bátorsága sohasem volt, hogy megkérdezze: mi az a tanács-jegyző? Mindössze a szomszédban szolgáló Bözsitől kérdezte meg egyszer, amikor együtt jöttek haza a piacról, de Bözsi csak ennyit tudott monda­ni: — Valami főhivatal lehet, mert igen rátarti népek. így Mari sohasem tudott meg többet. Egyik délelőtt történt töröl- getés közben. Mari meghallt édesanyjára gondolt. A szeme megpárásodott. És egy kékmin­tás, gyönyörű porcellán csésze éppen a tanács-jegyző ur ked­vence, kicsúszott a kezéből. Ket­téválva hevert a parketten. Ma­ri sokáig állt a roncsok mellett és érezte, hogy valahonnan a szive felől, lassan terjed szét mellében a dermesztő hidegség. Közben rémülten figyelt, de Ki- liuszné nem hallotta a csöröm­pölést. Felvette a csésze két da­rabját és össze próbálta illesz­teni őket. A két darab pontosan összeillett. Óvatosan visszaállí­totta a nagy, fekete szekrény felső polcára, az ujjnyi vastag öveg mögé. Úgy állt ott a csé­sze, mintha semmi sem történt volna vele, de Mari látta a bor­zalmas repedést és érezte a bel­sejében szétfolyó rémületes hi­degséget. Azután megindult. Mintha álomban tenné, úgy ment végig a vastag szőnyegen. — Hová mégysz ? — kérdezte az asszony az előszobában. — Megnézem hoztak-e már kenyeret a Kucserához — felel­te, de közben csodálkozott azon az idegen hangon, amely az Ő torkából tört elő. A lépcsőházban már hűvös volt, de az uccán még aranyosan csörgött szét a nap őszi méze. Mari csak ment. Mintha ködből szőtt nagy házak húzódnának az uccában és ködemberek im- bolyognának körülötte. — Kiliusz tanács jegyző ur csészéje! — doboltak benne a szavak. — Te kis béka, ha eltö­röd, véged van! — hallotta messziről az érdes, kegyetlen, durva hangot. Nehéz bakancsba bujtatott, vézna kis lábait nehezen kap­kodta. Kócos, barna haján pely- hek sütkéreztek, arca fakó volt, mint ólomszürke, bánatos, őszi ég. Gyomrában összehúzó, kín­zó görcs facsart, a hátán és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom