Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-03 / 1535. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM TLEVELAND^'^rJIJL^^ NO. 1535 SZÁM Van már itt elég HETI KRÓNIKA Az amerikai kongersszus tagjainak fasiszta karakterét misem mutatta jobban, mint az a törvény, amelyben lehetővé teszik, hogy az Egyesült Államokba a következő évben 205.000 hazátlan egyént engedjenek be. Évek során át folyt az agitáció, hogy a nácik kegyetlenkedései következtében hontalanná vált emberek egy részének nyissák meg az Egyesült Államok kapuit. Egész mostanáig azonban ez a kérelem, vagy agitáció süket fülekre talált a honatyáknál. Most azonban egyszerre pálfordulást csináltak, meghozták a törvényt, de azzal az igen jelentékeny változással, hogy most nem a nácik elől menekülteket, hanem MAGUKAT A VOLT NÁCIKAT ENGEDIK BE. Maga Truman elnök, — akit igazán nem lehet radikálisnak nevezni, a törvény aláírásánál ezeket mondotta: Kelletlenül és csak a kényszer hatása alatt irom alá ezt a törvényt,miután a kongresszus bezárta üléseit, s ha nem irom alá, akkor a hontalanok befogadására vonatkozó törvénykezés jóidéig teljesen elmarad. De lehet, hogy jobb is lenne úgy, mint ezzel a törvénnyel, amely kizárja a zsidó hontalanokat, de sok esetben még a katholikusokat is. Truman elnök most is, mint minden más intézkedésében a habozó politikus szerepét mutatta. Nem merte kimondani nyíltan, hogy a törvényjavaslat egyes pontjait úgy állították össze, hogy azok, akik nem mehetnek, vagy nem akarnak visszamenni azon országokba, amelyekben ma a földeket felosztották a parasztság között, a gyárakat, az iparvállalatokat és a bankokat államosítják, hogy azokban ne a profitéhes tulajdonosok számára, hanem a dolgozók önmaguknak termeljenek. Azokban az országokban dolgozni kell. Az eddig csak másokkal dolgoztató, avagy a hajcsár szerepet játszó politikusok nem akarnak hasznos munkát végezni, nem akarnak visszamenni a népi demokráciát bevezetett országokba. Ezeknek nyit utat az a törvényjavaslat, amit csak vonakodva irt alá a habozó Truman elnök, de sokkal többet használt volna az országnak, ha egyáltalán nem Írja alá, sőt megvétózza, mert arra a 205.000 fasisztára semmi szükség sincsen. Van már itt belőlük úgyis elég! Legújabb hírek Kínából (Vi.) Nagyon hiányosan és sokszor csak indirekt utón jönnek hírek a kínai polgárháborúról. Legújabban az a hivatalos hir jött, hogy a vörösök elfoglalták Kaifeng várost, melynek a lakossága több mint félmillió és nagyon fontos központi város, amellett Honan tartomány fővárosa. Emellett hírül hozták, hogy a vörös hadsereg parancsnoksága bejelentette, hogy ezek után nem fogják kikerülni a nagy városokat, mint a múltban tették, hanem megostromolják és elfogják azokat foglalni. Ezt mutatja az a tény, hogy még az ősi fővárost, Peipinget, vagy mint régebben nevezték Pékig és a mostani fővárost Nankinget is fenyegetik az elfoglalással. Ezzel kapcsolatosan, szinte magyarázólag azt is jelentették, hogy öt generális, a csapataikkal átpártoltak Chiangtól és a vörösökkel egyesültek, igy most már rendes hadseregük van, nem csak a néphadsereg, mely a nyári hónapokon leginkább a mezőkön dolgozott, igy nem is lehetne őket olyan nagymérvű támadásokra használni, mint most is sok helyen folyamatban van. Sok déli tartományban, vagy is a Yangtzi folyótól délre is vannak vörös területek és azok állandóan terjednek, valamint erősítéseket kapnak az északi részekről. De a kormány hivatalos beismerése az, hogy a Yangtzi folyó északi részein már teljesen tarthatatlan a helyzet. Valamint az, hogy nagyon nehezen kapnak katonákat a Chiang hadserege részére, még a kényszer sorozástól is tömegesen megszöknek, vagy a kiképzés után átpártolnak a vörösökhöz. A Chiang kormánynak gyengeségét leginkább a pénz értékének csökkenése mutatja, mely a világon a legnagyobb esést mutatja, még nagyobbat mint a német márka az első háború után a 22, 23-as években. Ezzel szembe az árak gyorsan emelkednek és a nép tömegeit éhínségre kárhoztatják, mert az árak emelkedésével szemben nem bírnak munkabér javításokat kapni. így a nagy városok- (Folytatás a 7-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Egész héten annyira bosszankodtam a Republikánus konvenció híreivel teletömött újságok nézegetésén, hogy föltettem magamban, hogy csak azért se fogok írni, erről a világeseménnyé fölfujt cirkuszról. Most azonban hogy már vége van, annyira örülök neki, hogy az uj republikánus elnökjelölt keresztelési ünnepségébe mégis beleszólok. Máskülönben is a modern újságírás irányvonala szerint mindenről kell írni ami az életben előfordul, vagyis az újságírásnak is a divathoz kell alkalmazkodni. És valahogy a divatnak még mindig olyan vonzóereje van, hogy talán ez a leghatározottabb származástani bizonyíték, hogy mégis csak a majmoktól származtunk le. Tekintsünk csak egy pillanatra alig két év óta behozott hosz- szu szoknya divatra. Azelőtt a legtöbb nő, térdig érő szoknyába járt, ma azonban már majdnem a bokánál tart a szoknya. A rövid ruhákat potom áron árusítják és még igy sem akad vevő. Amennyire megszokott volt a rövid szoknya, most már a legtöbb nő szégyenkezne rövid szoknyában járni. Persze ebbe nem számítódnak bele*az értelmes munkásnők, akik nem a ruhájuk szerint alkalmazkodnak a divathoz, hanem az értelem szerint. Ilyen nők azonban nem voltak a republikánus konvención, ahol a külső forma minden tekintetben uj divatos volt, de az értelmiségi lényeg ugyanaz volt mint évtizedekkel ezelőtt. Ennek egyik főszimbóliuma Hoover ex-elnök jelenléte és beszéde volt, akit óriási óváciában részesítettek a delegátusok, mintha csak Hoover elnökségi ideje alatt élte volna Amerika népe legnagyobb prosperitását. Lehetséges, hogy a delegátusok nagyrésze akikből ez a konvenció állt, kellemes emlékekkel gondoltak a Hoover érára, értve a bankárok, iparbárók, földbirtokosok és a hozzájuk hasonló amerikai demokrácia fattyúhajtásai, de bizony az amerikai nép túlnyomó többsége nem kívánkozik, a Hoover féle almaárusi- tó és' kilakoltatási korszakra. A politikai szinvonal légypapiros fölületét mutatja be, Hoover előtérbe való helyezése, melyre úgy fogdossák a szavazatokat, mint a legyeket. Az a parádés konvenció, mely egész héten ünnepi díszben tartotta Philadelphiát, az amerikai nép nagyrészének politikai értelmiségét in- ! kább gyászkeretbe foglalja. Mert a Wall Street és általában az amerikai népet kizsákmányolok érdekének hűséges kiszolgálói a Hoover vágású politikusok, ha ezeket aztán ünnepli és támogatja az amerikai nép, hát bizony ez a legszomorubb gyászkeret. Hogy mi minden Ígéret és program volt beadva ezen a konvención, ha elemezni akarnánk, hát ugynézne ki, mintha ezek a politikai zagyvalék terjesztők egy uj társadalmi rendszert akarnának fölépíteni. Persze a platformjuknak főrészét képezi, megóvni az országot a kommunista veszedelemtől és békét teremteni. Dewey, New York állam kormányzója, aki mint elnökjelölt befutott, azonnal hasonló értelemben nyilatkozott, aki nagytakarítást Ígért először a republikánus pártban, majd megválasztás esetén a kormányban. A republikánus kon- venciós cirkusz befejeződött, a volt elnökjelölt aspiránsok úgy mint Taft, Stassen és Vanden- berg, Deweyval össze csókolóz- tak a pártegység érdekében. Mintha csak azt a magyar nótát fütyörészték volna, “most kezdődik, most kezdődik a tánc”. Az ilyen politikus játszmákról nem Írhatunk semmi olyan dolgot, amit már ezelőtt ne irtunk volna meg. így aztán ha ilyen üggyel foglalkozunk ismétlésnek és unalmasnak néz ki Írásunk. Hallottunk már megjegyzést, hogy nincs sok értelme annak, hogy mindig a politikai pártok ellen Írunk. Azt azonban elfelejtik, hogy ha nincs sok értelme a politikai pártok ellen Írni, még kevesebb az értelme azok mellett irkálni. Már pedig mást sem látunk, mint a sok politikai csalódás után újabb és újabb politikai reménységek felé csalogatni a munkástömegeket, akik újból és újból minden erőt és energiát a politikai színtérbe fektetik bele. Ha azt az erőt, amit a munkástömegek a politikai pártok építésére és fön- tartására használnak fel, mind az ipari szintérre irányítanák, más képe volna a világnak, melyhöz a formát a munkásosztály erőviszonyai szabnák meg. A mostani amerikai politikai arénában három párt fog mérkőzni, amiről a legtöbbet beszélnek, a republikánus párt, melynek fényképét fentebb közöljük, a demokrata párt, valamint Wallace vezetésével megalakult uj (Folytatás az 5-ik oldalon)
