Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-20 / 1520. szám
6 oldal BÉRMUNKA? 1948. március 20. Levél a Szerkesztőhöz K. Munkástárs! Ma újra szakadék szélére került az emberiség, a pusztuló kapitalizmus egy háborúval készül megmenteni a hatalmát. A háború, amely talán az egész emberi civilizációt rántsa a végveszly- be, a küszöbön van. Minden embernek hát kötelessége, hogy a veszettül folyó gyűlölet uszítás ellen felvegye a küzdelmet. Ezt a szerepet viszi a Bérmunkás is, amikor erejét állítsa szembe a gyűlölet, a hazugság orkánjával. Szerény tehetségemmel szeretnék az áldozatkész Írógárda közé állni, ha méltónak találja az írásomat arra, hogy a Bérmunkás hasábjain helyt kapok. Ha nem üti meg a mértéket és az elgondolásaim a papírkosárba kerülnek, akkor se fogom Önt diktátornak nevezni, ami ma nem is nagyon megszégyenítő megnevezés. Munkástársi üdvözlettel, Mezőségi Ferencz Utica, N. Y. ezt a gazdasági versenyt előidézi, tehát ennek a rendszernek megváltoztatásával szüntethető meg az imperializmus. A háború szenvedésein keresztülment népek, mindenütt oly irányú törekvést mutatnak, amelyeknek a célja a nagytőke hatalmának a megtörése, a termelésnek a profit harácsolok kezeiből való kivétele és állami tulajdonba és irányításba való vétele. Ez korántsem szocializ- ipus, még kevésbé diktatúra, mégis a még oly hatalmas amerikai tőkés uralmi rendszer, minden eszközt jónak talál arra, hogy ezt a törekvést, amelyet diktatúrának, orosz imperializmusnak nevez, megsemmisítse és helyébe a maga kapitalista demokráciáját kénySzeritDEMOKRÄCIA — DIKTATÚRA A tények meggyőzőbben hatnak az emberekre, mint egy halom elmélet. Ma ha a lapokat olvassuk, hatalmas cikkek igyekeznek meggyőzni bennünket, hogy a demokrácia újra veszélyben van és nekünk a kötelességünk megmenteni azt. A “régi jó idők”-ben ha imperialista törekvései voltak valamely nagyhatalomnak, uj gyarmatokra vágyott, akkor a kereszténységet akarta importálni az “elmaradt” országokba, ma a demokráciánk az import cikk, amelyet minden eszközzel ráakarnak kényszeríteni az áldozatul kiszemelt népekre. A hittérítőt bizonyos idő múltán rendszeresen követte a hadsereg a kereszténység védelmére, ma már ott tartunk, hogy a töméntelen milliókkal bélelt demokráciánkat, amelyet a népek nem akarnak elfogadni, fegyverrel is rájuk akarják kényszeríteni. Ma már mind hangosabban hirdetik azt, hogy ezeknek a népeknek a “szadaságát” minden eszközzel, még atombombával is biztosítani kell. A VÉRTENGER UTÁN A rettenetes világháború, amelyben annyi millió ember pusztult el, minden gondolkodó ember szerint kell, hogy olyan változást hozzon az emberi társadalomba, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy uj, minden eddiginél borzalmasabb háború szakadjon ránk. Természetes, hogy ez a változás csak oly irány lehet, amely a háború okát, a gazdasági versenyt kiküszöböli. A kapitalista gazdasági rendszer az, amely hez, aki bemutatja őt “Uncle Sam”-nak, sértődött történelmi adósának. Végül is, Dr. Kernért is beidézhetik még a J. Parnell Thomas un-american bizottsága elé, ha tanácsai révén az oroszok meggondolják a dolgot és semmit sem reszkíroznak többé, de az ég verje meg, akkor meg az lesz a baj, hogy nem lesz keletje a vörös heringnek, holott most, milyen sokan veszik és minden amerikai újságban szedik tele hálóval, közben vígan dobálják az adófizetők dollárjainak billióit érdemtelen nemzetek korumpálása céljára. Lám Dr. Condon még csak ennyit sem tett és mégis megjárta, az ő jó-intelmü szavai még bajba sodorhatják őtet is. se. Valami nagy bajának kell, hogy legyen ennek a mi demokráciánknak s ennél sokkal jobbnak és elfogadhatóbbnak kell lennie az “orosz diktatúrának”, hogy dacára a töméntelen millióknak, amelyet ráadásul kínálunk a demokráciánknak, az európai és ázsiai népek mégis a “diktatúrát”, a “rabszolgaságot” válasszák. A nagy hangú beszédeknél többet mondanak a tények, melyeknek a világánál megláthatjuk, hogy mi a különbség a két gazdasági rendszer között és igy megérthetjük azt is, hogy miért kell majd fegyverrel, atombombával kényszeríteni a makacs- kodó népeket, hogy a demokráciát fogadják el alapul az életük módjának. EZ A DEMOKRÁCIA Truman elnökünk elrendelte, hogy a titkosrendőrség vizsgáljon felül minden állami alkalmazottat, hogy azok loyálisak-e a mai rendszerhez. Akiről ez , a titkosrendőrség azt állapítja meg, hogy “kommunista” azt minden kihallgatás, a védekezés lehetősége nélkül elbocsájátják az állásából. A gyakorlat azt igazolja, hogy az FBI szerint mindenki “kommunista”, aki nem republikánus, vagy demokrata párti szavazó. Ez a “demokrácia”. Magyarországon, Csehszlovákiában és a többi “diktatúra” alatt nyögő országokban, a pártokból alakult bíróságok vizsgálják felül a régi állami hivatalnokok múltját, nyilvános tárgyalásokon, a teljes védelem megengedésével és elbocsájtás, vagy megrendszabályozás esetén a fellebbezés jogával. Ez “diktatúra”. Francia és Oloszországban koalíciós pártokból alakult kormányok vezetik az ügyeket, i mindkét helyen a kommunisták voltak a legerősebb pártok. Amerika nyomására, mind a két országban kizárták a kormányból a baloldali pártokat és jobb oldali kormányzatok alakultak, amelyek rögtön megtisztító :ták a hivatalokat a radikálisoktól. Jutalmul számtalan milliókat, hadihajókat és friendship train- en szállított élelmiszereket küldtünk ajándéka. Ez- “demokrácia”. Magyarországon és Csehszlovákiában is koalíciós kormányzatok voltak, melyekben a j >bb- oldali pártok, a mi segítségünket kilátásba helyezésével katonai puccsra készültek, mire a többségben levő baloldali pá tok nem csak a kommunisták, szocialisták, de polgári pártok is kiszorították a jobboldali, külfölddel paktáló tagjait a kormányzatból. Híveiket eltávolították a vezető állásokból, de továbbra is parlamentáris alapon kormányoznak. Jutalmul a mi kormányunk megtagad tőlük minden kölcsönt és a már megszavazott kölcsönök folyósítását is beszüntették. Ez a két példa is mutatja, hogy semmi különbség nincs, a két módszer között, illetve c sak annyi, hogy a jobboldal a kapitalista rendszer korlátlan uralmáért, mig a baloldal az egész nép uralmáért cselekszik. I / VÉR, SZOLGASÁG ÉS KORRUPCIÓ Ezek még a sokat emlegetett jelszavak, ezeket is a tények tiszta világításánál lássuk meg igazán, hogy melyik oldalon vannak a fenti jelszavak. Görögország a legjobb példakép, nem ellenséges, hanem szövetséges ország, amelynek a népe már kétizben kergette el a rothadt, korrupt királyi hazat és alakult át köztársasággá Szövetséges mivolta dacára, a háború után ottmaradt az angol hadsereg, amelynek az égisze, anyagi és fegyveres támogatásával, megindult a harc a köztársaság megdöntéséért, az elkergetett király visszakozásáért. De hiába voltak a tömeg mészárlások, a deportálások hiába kergették polgárháborúba az országot, a nép gyűlölte nem csak a királyi heréket, de az őket visszahozó angolokat is. Mikor már az angolok tehetetlenek voltak, akkor léptünk közbe mi. A mi szabad, demokratikus köztársaságunk, 300 millió dollárt, rengeteg hadianyagot, katonai szakértőket küldtünk. Az eredmény egy év után, hogy a 300 millió elfogyott és a szabadságharcosok megtízszereződtek. Ezt nem csak polgári újságírók, hanem az elnökünk is megállapítja és újabb százmilliókat, még több hadianyagot kér. Hogy ezt simán megszavazzák a honatyáink, nyomatékül beérkezett a görög kormány jelentése, hogy hány ezer emliert deportáltak és hogy az overtime dolgozó hadbíróságok csak február hónapban 151 embert Ítéltek halálra és az ítéleteket végre is hajtották. Ugyan ez a helyzet Kínában is. Oda is szállítjuk a százmilliókat, a hadianyagot, de ugyan akkor a szabadságharcosok folyton szaporodnak és újabb területeket hódítanak meg. Ugyan akkor a polgári újságírók és hivatalos kiküldöttek jelentik, hogy az általunk támogatott kormányok a küldött segélyt ellopják és a fekete piacon adják el. Hogy az egész kormányrendszer fenékig rothadt, korrupt, hogy csak a nép nagyrészének a kiirtása árán tarthatná fenn a miáltalunk óhajtott és remélt “demokráciát”. Ez a “demokrácia”. Ugyan akkor Magyarországon, Csehországban teljesen vértelenül ment keresztül a változás, akik fellázadnak a kormányzat ellen, rendes polgári bíróságok elé kerülnek. De ami lényeges, nem csak a fent- emlitett két országban, de általában az úgynevezett demokratikus országokban, a termelés folyton esik, a nép közömbössé válik, a vezetői után ko- rumpálódik, segélyre vár, addig a “diktatórikus” országok, a polgári lapok jelentése szerint, hihetetlen energiáról tesznek tanúságot. A földművesek a köztük felosztott földet nagy szeretettel és hozzáértéssel művelik meg, a föld hozama emelkedik vele együtt az uj tulajdonosok életnívója is. Ugyanez a jelenség az állami kezelésbe vett gyárak és bányáknál is a termelés folyton fokozódik, az életnívó állandóan javul, az újjáépítés meglepően halad előre. A fenti képekből nyilvánvaló, hogy a háborudulta népek, billiókkal bélelve, nem akarják a mi demokráciánkat. Ők egy uj demokráciát akarnak és ezt minden akadályokon keresztül meg is valósítsák. Ettől sem a dollárral, sem az atombombával eltántorítani őket nem lehet. Ez a demokrácia útja. Ha a mi kormányunk nem a Wall Street, az imperialisztikus nagytőke szolgája, hanem tényleg a demokrácia alapján állana, úgy szabad, u^at kellene engednie arra, hogy a világ népei saját akaratuk szerint építsék fel a jövőjüket, miként ők sem akarják nekünk előírni azt, hogy mi melyik utón haladjunk. Európai és ázsiai népek elindultak egy utón, amelyről mi visszatéríteni nem tudjuk, mint a görög-kinai példa mutatja, sem pénzzel, sem fegyverrel, tehát az észszerüség is azt parancsolja, hogy hagyjuk őket a maguk ut ján. De a tőkét nem az észszerüség, hanem a profit hajtsa imperialisztikus kalandokba. Rohan a saját vesztébe, de ha meg nem fékezik, magával ránhatja a pusztulásba az egész világot. Mezőségi A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken, de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.